Nemes Nagy �gnes - Lovak �s az angyalok

�t

Patkolj nekem lovat, kov�cs,
hadd vigyen egyszer m�r haza.
J� ez a sz�d�s paripa.

A cukr�szboltn�l majd meg�llunk,
ott utolj�ra m�g ben�zek,
ak�r egy alkony ablak�n;
hogy villognak a s�tem�nyek,
a sok mennyei marcip�n-

�s azt�n minden sz�ntelen.
�s nem l�t minket senkisem.
A l� dobog csak, tompa dobja,
mintha egy sz�v ver, t�volodva.

�s lassan �sztatunk tov�bb,
valami v�z, valami f�k,
valami lombos n�mas�g,
tal�n valami suhog�,
lomb-kupol�k alatt fut�,
tal�n foly� a rengetegben-
de nem tudom- minden nevetlen-
lehajlok. Ne �rjen az �g.
�t�lelem a l� nyak�t.

A lovak �s az angyalok

Mert v�g�l semmisem marad,
csak az angyalok s a lovak.
Csak �llnak lent az udvaron,
az angyalok meg a szob�mban;

csellengnek n�ha szinte sz�zan-
egy l�ny mit is tesz �nmag�ban?
Feldobrokol, s ism�t meg�ll,
vagy sz�rny�t csattogtatja olykor,
mint egy szell�zk�d� mad�r.

Csak �llnak �s nincs semmi m�s,
csak l�tv�ny �s csak l�tom�s,
csak l�b, csak sz�rny- az �t, az �g,
benn�k lakik a messzes�g-

oly t�vol vannak, oly k�zel.
Tal�n �k m�r nem hagynak el.