S�k S�ndor - A magvet�

J�n.
Nagy, n�ma �rny�k, �ri�s lovon.
A verejt�kes, neh�z �jszak�ban
�gy ny�lik el rettent� k�dalakja,
�gy �lel k�r�l mindent hidegen,
Mint a sz�vet a hal�lf�lelem.
Set�t lov�t a f�ld vetette ki,
P�rolg� teste �gy sz�v�d�tt �ssze
V�r p�r�j�b�l, k�nnycseppek k�d�b�l.
Feje f�l�r a felh�k tenger�be,
Neh�z felh�k el�tkozott viz�n
Ott �szik k�t vil�gtalan g�dr�vel,
Amelyb�l iszony s �r�let vill�mlanak.
�nyetlen arca onnan vigyorog le,
�s onnan csillog feh�r kopony�ja.
A r�gi r�m az, a csonttest� C�z�r,
A mindeneket meghajoltat�.

Amerre megy,
L�ptei alatt meghervad a f�ld,
�s felny�g, hosszan, hosszan, s�lyosan.
Amerre karja int:
Az �sz�lt f�kr�l pereg a lev�l,
A messzes�gb�l v�resen vonagl�
Bukott lovak sikoltanak,
�s megkonyulnak az emberfejek.
Amerre n�z,
Az alv� mellre k�s�rtetek �lnek,
A pisla m�cs magasra csapkod r�mesen,
�s nagy kuty�k �v�ltenek az �jben.
Amerre elvonul: a l�zas f�ldnek ajk�t
S�rok verik ki, s�r�n, s�r�n,
S a bolyg� emberek szem�ben
Vad, s�rga t�z lobog.

�gy l�ptet el,
�gy l�ptet el orsz�gok romjain,
Bar�zd�t h�z a d�lt vil�g f�l�tt,
S inatlan ujja �j magot sz�r
A v�ren h�zott r�gi f�ld �l�be:
Szeg�ny fejekb�l pirkad� j�v�t.
Az Isten magvet�je �,
Ifj� vet�s kegyetlen �desapja,
V�nhedt anyagb�l �j remek m�v�sze,
V�n szolg�ja az �si Akaratnak,
�let k�vete: a Hal�l.