|
Fst Miln - EGY MAGNOS LOVAS
2006.05.26. 14:23
Fst Miln - EGY MAGNOS LOVAS
Fst Miln - EGY MAGNOS LOVAS
Hol sohasem voltl azeltt, az Arany Partok mentn
Most gondtalan csatangolsz. m, ha rdksznt az alkonyat s az rny eldbe lp,
Te nyergedben felllsz s mern nzel napnyugat fel.
Tn az lombli lngoknak ama tjkt figyeled, hol a nap
Aranyabroncsokat ereget, stt tzkarikkat hajigl s hol gyorsan kavarogva
Fstt vet a fny s eliramlik. . . S ami tl van az alkonyaton,
Derengni kezd s szinte felmagasztosl. s csend van mindentt.
Akr az lomlts ze, oly fanyar a srga tj
S akr a tenger mlye, hallgatag. S hiba krdend, hogy tl az g messzesgeken
S a napnyugat mgtt mi lappang, mely vilg rejtzkdik? s mrt oly ismers?
Mi voltl egykor ott? Mi volt tulajdon egy neved? - A nma mozgalom
Nem tudja, nem felel...
S hiba bmulod, leselkedel a tzes g al, -
Hogy kit szerettl ott, mr nem emlkezel.
gy lsz most egymagad. S el-elcsodlkozol, ha este van. Majd lporos-tskdbl estebdedet
Elszeded. . . S a hatalmas, nagy nmasgban, mint a csontvz, mely enni kezd,
Iszonytat kt llkapcsod ropog s egymsba kap.
s nem vagy szomor. Lhton lldoglsz s tndl trstalan : -
Hogy rges-rg, az vezredek mlyn volt-e gyermeked?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
