F�st Mil�n - EGY MAG�NOS LOVAS 

Hol sohasem volt�l azel�tt, az Arany Partok ment�n
Most gondtalan csatangolsz. �m, ha r�dk�sz�nt az alkonyat s az �rny el�dbe l�p,
Te nyergedben fel�llsz �s mer�n n�zel napnyugat fel�.

T�n az �lomb�li l�ngoknak ama t�j�k�t figyeled, hol a nap
Aranyabroncsokat ereget, s�t�t t�zkarik�kat hajig�l s hol gyorsan kavarogva
F�st�t vet a f�ny s eliramlik. . . S ami t�l van az alkonyaton,

Derengni kezd �s szinte felmagasztos�l. �s csend van minden�tt.
Ak�r az �loml�t�s �ze, oly fanyar a s�rga t�j
S ak�r a tenger m�lye, hallgatag. S hi�ba k�rden�d, hogy t�l az �g� messzes�geken
S a napnyugat m�g�tt mi lappang, mely vil�g rejt�zk�dik? �s m�rt oly ismer�s?
Mi volt�l egykor ott? Mi volt tulajdon egy neved? - A n�ma mozgalom
Nem tudja, nem felel...
S hi�ba b�mulod, leselkedel a t�zes �g al�, -
Hogy kit szerett�l ott, m�r nem eml�kezel.

�gy �lsz most egymagad. S el-elcsod�lkozol, ha este van. Majd l�poros-t�sk�db�l esteb�dedet
El�szeded. . . S a hatalmas, nagy n�mas�gban, mint a csontv�z�, mely enni kezd,
Iszonytat� k�t �llkapcsod ropog s egym�sba kap.
�s nem vagy szomor�. L�h�ton �lldog�lsz s t�n�d�l t�rstalan : -
Hogy r�ges-r�g, az �vezredek m�ly�n volt-e gyermeked?