(AZ ISTEN ITT �LLT A H�TAM M�G�TT...)

N�gyk�zl�b m�sztam. �ll� Istenem
len�zett r�m �s nem emelt f�l engem.
Ez a szabads�g adta �rtenem,
hogy lesz m�g er�, l�bra�llni, bennem.

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett l�ng, de nem lehetett hamva.
Ah�ny igazs�g, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Gy�nge a testem: �vja f�lelem!
De �n a p�rom mosolyogva v�rom,
mert �nvelem a h�s�g van jelen
az �res �rben t�ntorg� vil�gon.