SZONDI K�T APR�DJA

Felh�be hanyatlott a dr�geli rom,
R� visszas�t a nap, �d�z tusa napja;
Szemk�zt vele ny�jas, sz�p z�ld hegy-orom,
Tetej�n lobog�s hadi kopja.

K�t ifiu t�rdel, kez�kben a lant,
A kopja t�v�n, mintha volna fesz�let.
Zsibongva had�val a v�lgyben alant
Ali gy�zelem-�nnepet �let.

,M�rt nem j�n a Szondi k�t dalnoka, m�rt?
B�lb�l-szavu r�zs�k k�t mennyei bokra?
Hadd f�zne dalokb�l gy�ngysorba f�z�rt,
Odaill�t egy huri nyakra!’

„Ott z�ldel az orm�, fenn z�ldel a hant
Z�szl�s kopi�val a gyaur basa s�rj�n:
Ott t�rdel a gy�ngyp�r, kez�ben a lant,
�s pengeti, pengeti, s�rv�n:”

...S hogy felj�ve M�rton, az oroszi pap,
Kev�ly �zenettel a b�sz Ali k�ldte:
Add meg kegyelemre, j� Szondi, magad!
Meg nem marad itt anyasz�lte.

„Sz�p �rfiak! imm�r e puszta halom,
E kopja t�v�n nincs m�r’ zengeni t�bbet:
Jertek velem, ottlenn �ll nagy vigalom,
Odalenn v�r m�ziz� s�rbet. -”

Mondjad neki, M�rton, im ezt felelem:
Kegyelmet uradt�l nem v�r soha Szondi,
J�zusa kez�ben k�sz a kegyelem:
Egyenest oda fog folyamodni.

„Serbet, f�ge, p�lma, sok d�li gy�m�lcs,
Mit csak terem a nagy szult�n birodalma,
J� illatu f�szer, �s dr�ga ken�cs...
Ali gy�zelem-�nnepe van ma!”

Hadd z�gjon az �lgyu! pog�ny Ali mond,
�s pattog a bomba, �s r�pked a gr�n�t;
Minden t�zes �rd�g n�pet, falat ont:
T�ri Dr�gel sziklai v�r�t.

„Sz�p �rfiak! a nap nyugv�ra hajolt,
Imm�r f�di v�ll�t b�borszin� kaft�n,
Sz�l zend�l az erd�n, - ott leskel a hold:
Idekinn hideg �j sziszeg azt�n!”

A v�r piac�ra ez�st�t, aranyt,
Sok nagybecs� marh�t m�gly�ba kihordat;
Harcos parip�i nyihognak alant:
Sz�gyeikben t�rt keze forgat.

„Azt�n - no, hisz �gy volt! azt�n elesett!
Z�szl�s kopi�val h�s Ali temette;
Itt nyugszik a halmon, - r�vid az eset -;
Zengj�tek Alit ma helyette!”

K�t dalnoka is volt, k�t �rva fi�:
�lt�zteti cifr�n b�rsonyba puh�ba:
Nem hagyta csel�dit - ez�rt �li b� -
Vele halni meg, �cska ruh�ba’!

„S k�ld�tt Alihoz... Ali d�s, Ali j�;
L�ny-arcotok’ a nap meg nem s�ti n�la;
S�tr�ban alusztok, a sz�lt�l is �:
Fiaim, hozz� k�t a h�la!”

Hogy v�tt ezerekkel! hogy v�tt egyed�l!
Mint b�stya, fesz�lt meg romlott torony alj�n:
J� kardja el�tt a had rendre led�l,
Kelev�ze ragyog vala balj�n.

„Rusztem maga volt �!... s hogy harcola m�g,
B�r �lgyugoly�tul megt�rt ina, t�rde!
�n l�ttam e harcot!... Azonban el�g:
Ali majd haragunni fog �rte.”

Mint hulla a hulla! veszett a pog�ny,
K� m�dra befolyv�n a hegy mened�k�t:
� �lla hal�la v�rmosta fok�n,
Diadallal v�rta be v�g�t.

„Eh! v�ge mikor lesz? kifogytok-e m�r
D�cs�retib�l az otromba gyaurnak?
Eb a hite k�lykei! vesszeje v�r
�s b�rt�ne k�sz Ali �rnak.”

Apadjon el a szem, mely c�lba vev�,
Sz�radjon el a kar, mely �t lefejezte;
Irgalmad, oh Isten, ne l�gyen �v�,
Ki miatt l�n ily kora veszte!

(1856. j�nius.)