|
Arany Jnos
2006.01.21. 13:07
LETSZEM A LANTOT
Letszem a lantot. Nyugodjk.
Tlem ne vrjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Bellem a jobb rsz kihalt.
A tz nem melegt, nem l:
Csak, mint reves f, vilga.
Hov lettl, hov levl
Oh lelkem ifjusga!
Ms g hintette rm mosolyjt,
Brsony palstban jrt a fld,
Madr zengett minden bokorban,
Midn ez ajak dalra klt.
Fszeresebb az esti szl,
Hmzettebb volt a rt virga.
Hov lettl, hov levl
Oh lelkem ifjusga!
Nem gy, magnosan, daloltam:
Versenyben gtek hrjaim;
Barti szem, mvszi gonddal
Fggtt a lantos ujjain;
Lng gyult a lng gerjelminl
S eggy fondott minden ga.
Hov lettl, hov levl
Oh lelkem ifjusga!
Zengettk a jv remnyit,
Elsrtuk a mult panaszt;
Dicssg fnyvel veztk
Krl a nemzetet, hazt:
Minden dalunk friss zld levl
Gyannt vegylt koszorujba.
Hov lettl, hov levl
Oh lelkem ifjusga!
Ah, ltni vltk sirjainkon
A visszafnyl hrt-nevet:
Hazt s npet lmodnk, mely
rkre l s megemleget.
Hittk: ha illet a babr,
Lesz aki osszon... Mind hiba!
Hov lettl, hov levl
Oh lelkem ifjusga!
Most... rva nekem, mi vagy te?
Elhunyt daloknak lelke tn,
Mely temetbl, mint kisrtet,
Jr mg fl a hall utn...?
Hmzett, virgos szemfedl...?
Sz, mely kilt a pusztasgba...?
Hov lettl, hov levl
Oh lelkem ifjusga!
Letszem a lantot. Nehz az.
Kit rdekelne mr a dal.
Ki rvend fonnyad virgnak,
Miutn a trzsk kihal:
Ha a fa lte megszakad,
Egy percig li tl virga.
Oda vagy, rzem, oda vagy
Oh lelkem ifjusga!
(1850. mrc. 19.)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
