LET�SZEM A LANTOT

Let�szem a lantot. Nyugodj�k.
T�lem ne v�rjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Bel�lem a jobb r�sz kihalt.
A t�z nem meleg�t, nem �l:
Csak, mint reves f��, vil�ga.
Hov� lett�l, hov� lev�l
Oh lelkem ifjus�ga!

M�s �g hintette r�m mosolyj�t,
B�rsony pal�stban j�rt a f�ld,
Mad�r zengett minden bokorban,
Mid�n ez ajak dalra k�lt.
F�szeresebb az esti sz�l,
H�mzettebb volt a r�t vir�ga.
Hov� lett�l, hov� lev�l
Oh lelkem ifjus�ga!

Nem �gy, mag�nosan, daloltam:
Versenyben �gtek h�rjaim;
Bar�ti szem, m�v�szi gonddal
F�gg�tt a lantos ujjain;
L�ng gyult a l�ng gerjelmin�l
S eggy� fon�dott minden �ga.
Hov� lett�l, hov� lev�l
Oh lelkem ifjus�ga!

Zengett�k a j�v� rem�nyit,
Els�rtuk a mult panasz�t;
Dics�s�g f�ny�vel �vezt�k
K�r�l a nemzetet, haz�t:
Minden dalunk friss z�ld lev�l
Gyan�nt vegy�lt koszoruj�ba.
Hov� lett�l, hov� lev�l
Oh lelkem ifjus�ga!

Ah, l�tni v�lt�k sirjainkon
A visszaf�nyl� h�rt-nevet:
Haz�t �s n�pet �lmod�nk, mely
�r�kre �l s megemleget.
Hitt�k: ha illet a bab�r,
Lesz aki osszon... Mind hi�ba!
Hov� lett�l, hov� lev�l
Oh lelkem ifjus�ga!

Most... �rva �nekem, mi vagy te?
Elhunyt daloknak lelke t�n,
Mely temet�b�l, mint kis�rtet,
J�r m�g f�l a hal�l ut�n...?
H�mzett, vir�gos szemfed�l...?
Sz�, mely ki�lt a pusztas�gba...?
Hov� lett�l, hov� lev�l
Oh lelkem ifjus�ga!

Let�szem a lantot. Neh�z az.
Kit �rdekelne m�r a dal.
Ki �rvend fonnyad� vir�gnak,
Miut�n a t�rzs�k kihal:
Ha a fa �lte megszakad,
Egy percig �li t�l vir�ga.
Oda vagy, �rzem, oda vagy
Oh lelkem ifjus�ga!

(1850. m�rc. 19.)