H�S�G

Mint holt le�nynak �r�lt szeret�je,
Ki este, hogyha gy�lnak csillagok
�s f�ny�k b�san, szomor�n lobog,
Mint gyerty�k, melyek, hol a szemfed�je

A holt le�nynak s�padtan feh�rlik,
B�skomoran, hallgatva �llanak;
Mint jegeny�k, ha m�r lesz�ll a Nap,
S�t�t csucsukra hintve �gi f�nyit,

Haldokl�k�nt, ki utols�t lehel m�g,
Melyben sz�p lelke rejtve sz�toson -
Ki este surran �lmos utsoron,
H�na alatt biborl�, h�mes kelm�k

S belop�zv�n f�l�nk, nyikorg� ajt�n,
Halkan k�nyez cs�ndes, feh�r szob�n;
Holtan hallgat cs�ndes, feh�r le�ny
S k�nn ifju v�gyak s�rnak fel sohajt�n.

B�j�t a borzalom, mik�nt nagy, �ji
Bagoly a sz�rcs�t, �gy rebbenti meg.
De megcs�kolja forr�n h�hideg
Ajk�t a holtnak, azt�n elmet�li

Nyak�t, feh�r nyak�t s v�r�s selyembe
Burkolva sz�p fej�t, sz�kik haza
S hab�r a h�s a csontokon laza
S m�r foszladoz, csak �rzi, �rzi egyre.

Ugy �rzi lelkem is te k�pedet,
A t�volt�l meg�va, itt, szivemben.
De az nem oszlik: B�natm�teremben,
Ahol a szobr�sz s�rva t�nfereg,

T�rt szobrokat sz�rv�n az �jbe sz�t -
Ott hallgat eml�ked halotti maszkja
S el�tte, ami sz�ra nem fakasztja,
A szerelem pirosl� m�cse �g.

1923. febr. 29.