7. fejezet

Hazafel�

A hobbitok v�gre elindultak hazafel�. M�r alig v�rt�k, hogy viszontl�ss�k a Megy�t, de kezdetben lassan lovagoltak, mert Frod� nem �rezte j�l mag�t. Mikor a Bruinen g�zl�j�hoz �rtek, meg�llt, s nagyon nem akar�dzott belovagolnia a v�zbe, �szrevett�k, hogy egy darabig mintha nem is l�tott volna maga k�r�l semmit, m�g �ket sem. Eg�sz nap hallgatag volt. Ez okt�ber hatodik�n t�rt�nt.

- F�j valamid, Frod�? - k�rdezte halkan Gandalf, ahogy odalovagolt mell�je.

- H�t, igen - mondta Frod�. - A v�llain. A seb f�j, �s nagyon nyom a Hom�ly eml�ke. �pp ma egy esztendeje t�rt�nt.

- Bizony. Van seb, ami teljesen sose gy�gyul be - mondta Gandalf.

- Sajnos, az eny�m is ilyen - mondta Frod�. - Igazi visszat�r�s nem l�tezik. Ha viszontl�tom is a Megy�t, m�r nem l�tom ugyanannak, mert magam sem vagyok ugyanaz. Megsebes�tettek k�ssel, full�nkkal, foggal, leh�zott a teher. Vajon hol pihenhetek meg?

Gandalf nem v�laszolt.

A m�sodik nap v�g�re megsz�nt a f�jdalma �s rosszull�te, s Frod� megint vid�m lett, olyan vid�m, mintha nem is eml�kezett volna el�z� napi fekete kedv�re. Ezut�n minden j�l ment, s gyorsan teltek a napok, r��r�sen lovagoltak, s el-elid�ztek a sz�p erd�kben, ahol az �szi napf�nyben v�r�sen-s�rg�n izzottak a levelek. V�g�l meg�rkeztek Sz�ltet�h�z: m�r k�s� d�lut�n volt, s a domb �rny�ka s�t�ten hullott az �tra. Frod� arra k�rte a t�rsas�got, hogy siessenek, � maga nem is n�zett a domb fel�, csak �tlovagolt az �rny�k�n, leszegett fejjel, s szorosan maga k�r� vonta a k�p�nyeg�t. Aznap �jjel megv�ltozott az id�, es�vel visel�s sz�l f�jt nyugatr�l, s�v�tett hidegen, s a s�rga levelek, mint a madarak kavarogtak a leveg�ben. Mire a Cset-erd�be �rtek, az �gak m�r majdhogynem csupaszok voltak, s es�f�gg�ny f�tyolozta el a szem�k el�l a Br�-dombot.

�gy h�t a szeles �s nyirkos okt�ber v�gi nap v�g�re �rve az �t utaz� f�llovagolt a meredek kaptat�n, �s oda�rt Br� d�li kapuj�hoz. A kaput z�rva tal�lt�k, a sz�l az arcukba csapta az es�t, a s�t�t�l� �gen rongyos felh�k rohantak alacsonyan, s sz�v�k kiss� elszorult, mert m�s fogadtat�sra sz�m�tottak.

Addig ki�ltoztak, m�g v�g�l el�ker�lt a kapu�r, s l�tt�k, hogy j�kora bunk�t tart a kez�ben. F�lve �s gyanakodva n�zett ki r�juk, de mikor l�tta, hogy Gandalf az, s a t�rsai hobbitok, hi�ba k�l�n�s �lt�z�k�k, f�lder�lt, �s �dv�z�lte �ket.

- Ker�ljetek beljebb! - mondta, �s kinyitotta a kaput. - Ilyen kuty�nak val� este, itt kinn a hideg es�n, nem k�rdem �s nem mondom el, mi �js�g. De az �reg �szok a P�niban, biztos, hogy sz�vesen l�t, ott meghallhatj�tok, amit hallani �rdemes.

- Amit mi mondunk, azt �gyis mind meghallod k�s�bb, s�t, t�bbet is ann�l - nevetett Gandalf. - Hogy van B�ni?

A kapu�r �sszevonta a szem�ld�k�t. - Elment - mondta. - De jobb, ha �szokot k�rditek. J� est�t!

- Neked is! - mondt�k, �s bementek, akkor vett�k �szre, hogy a s�v�nyen t�l, az �t sz�l�n, hossz�, alacsony kunyh� �p�lt. A kunyh�b�l el�j�tt egy csom� ember, s a ker�t�s f�l�tt b�multak r�juk. De amikor P�fr�ny Pock� h�z�hoz �rtek, l�tt�k, hogy a s�v�ny t�pett, ny�ratlan, s a h�z ablakai mind be vannak deszk�zva.

- Gondolod, Samu, hogy meg�lted azzal az alm�val? - k�rdezte Pippin.

- Annyira nem vagyok bizakod�, Pippin uram - mondta Samu. - Az viszont �rdekelne, hogy mi lett azzal a szeg�ny p�nival. Sokszor eszembe jut, meg az a farkas�v�lt�s is, meg minden.

V�g�l meg�rkeztek A Pajkos P�nihoz, s az legal�bb k�v�lr�l nem v�ltozott, vil�gosak voltak az als� ablakai, a v�r�s f�gg�ny�k m�g�tt �gett a l�mpa. Becs�ngettek, Nob kij�tt az ajt�hoz, az ajt� nyikorogva, r�snyire kiny�lt, s Nob kikandik�lt, mikor l�tta, hogy �k �llnak ott a l�mpa alatt, meglepve f�lki�ltott:

- Papsajt uram! Gazda! - ki�ltotta. - Visszaj�ttek!

- Igen? L�ssuk csak! - hallott�k Papsajt hangj�t, s m�r j�tt is rohanv�st, a kez�ben bunk�. De amikor megl�tta, kik azok, megtorpant, mogorva k�pe f�lder�lt, s ki�lt r� a csod�lkoz�s.

- Nob, te k�cos t�kfilk�! - ki�ltotta. - H�t nem tudod nev�k�n nevezni a r�gi bar�tokat? Holtra r�m�tesz, amilyen id�ket �l�nk... Noh�t! M�r azt hittem, egyikteket sem l�tom soha t�bb�, hogy �szinte legyek: ti elmentetek a Vadonba azzal a V�ndorral, itt meg azok a Fekete Emberek. De fenem�d �r�l�k, hogy l�tlak titeket, s Gandalfot nemk�l�nben. Ker�ljetek beljebb! Gyer�nk! Ugyanazt a szob�t, mint r�gen? Szabad mind. Ami azt illeti, manaps�g a legt�bb szabad, �n azt�n igaz�n nem titkolom, �gyis r�j�szt�k, hamar. �s megn�zem, mit tudunk igyerinteni vacsor�ra, �gy hirtelen, de el�g rosszul vagyok eleresztve. H�, Nob, te vil�g lust�ja! Sz�lj Bobnak. Persze, megint kiment a fejemb�l: Bob elment. Az este hazament az �v�ihez. Mindegy, k�sd be a vend�gek p�nijait az ist�ll�ba, Nob! De te, Gandalf, magad k�t�d be a lovadat, azt lefogadom! Sz�p �llat, azt r�gt�n l�ttam. No, ker�ljetek beljebb. �rezz�tek magatokat itthon.

Papsajt uramnak legal�bb a modora mit sem v�ltozott, �gy l�tszott, most is olyan l�zasan ser�ny, mint r�gen. Pedig alig volt benn valaki, s az is cs�ndes, a s�nt�sb�l tal�n ha k�t-h�rom mormol� hang hallatszott. S ha jobban megn�zt�k a k�t gyertya f�ny�n�l, amit meggy�jtott, �s ott vitt el�tt�k, a fogad�s arca ugyancsak r�ncos �s gondterhelt volt.

V�gigvezette �ket a folyos�n a k�l�nszob�ba, ahol azt a furcsa est�t t�lt�tt�k, akkornap, t�bb mint egy �ve, egy kicsit nyugtalanul k�vett�k, mert l�tt�k, hogy az �reg �szok megpr�b�l j� k�pet v�gni valami bajhoz. Valami nagyon megv�ltozott. De nem sz�ltak semmit, csak v�rtak.

Mint gondolt�k, Papsajt uram vacsora ut�n be�ll�tott a k�l�nszob�ba, hogy megtudakolja, �zlett-e minden. H�t �zlett: a P�niban sem a s�r, sem a koszt nem lett rosszabb, az biztos.

- Azt nem merem aj�nlani, hogy gyertek le a s�nt�sbe az este - mondta Papsajt. - Gondolom, f�radtak vagytok, s k�l�nben is, alig vannak. De ha jut sz�momra egy f�l �r�tok, miel�tt lefek�szt�k, sz�vesen besz�lgetn�k, csak �gy, magunk k�zt, cs�ndben.

- Mi magunk is ezt szerett�k volna k�rni - mondta Gandalf. - Nem vagyunk f�radtak. Kutya bajunk. �t�ztunk, �tf�ztunk, �hesek voltunk, de ezt, h�la neked, mind kihevert�k. Gyere, �lj le! S ha van pipaf�ved, �ldani fogunk!

- H�t, ha m�st k�rn�tek, jobban �r�ln�k! - mondta Papsajt. - Pontosan ez az, aminek sz�kiben vagyunk, l�v�n hogy csak annyi van, amennyit magunk megtermel�nk, az pedig nem el�g. A Megy�ben manaps�g nem kapni. De majd megpr�b�lok ker�teni. - Mikor visszaj�tt, egy k�teg v�gatlan levelet hozott, tal�n ha egy-k�t napra elegend�t. - D�lszegi - mondta -, ez a legjobb, amink van, a D�lfert�lyival persze nem �r fel, amint azt mindig is mondtam, b�r �n a Br�-beliekkel, m�r eln�z�st k�rek, t�bbnyire nem �rtek egyet.

Le�ltett�k egy nagy karossz�kbe a l�ngol� fahas�bok, a kandall� mell�, s Gandalf is le�lt a kandall� t�ls� oldal�ra, a hobbitok meg kissz�kekre telepedtek, kett�j�k k�z�tt, azt�n elkezd�d�tt a besz�lget�s, �s eltartott sokszor f�l �r�ig, s sz� esett mindenr�l, amit Papsajt uram hallani vagy mondani k�v�nt. Amit �k mondtak, az t�bbnyire meghaladta a k�pzelet�t, s csak �muldozott vagy sz�rny�lk�d�tt, m�s megjegyz�st nemigen v�ltott ki bel�le, csak azt, hogy: - Noh�t! - meg: - Ne mondd! -, olykor t�bbsz�r egym�s ut�n is, mert Papsajt uram nem akart hinni a f�l�nek. - Ne mondd, Zs�kos uram, vagy Alagi uram? M�r mindent �sszekeverek. Ne mondd, Gandalf mester! M�g ilyet! Ki hitte volna!

De a maga gondjair�l m�r t�bbet mondott. Kor�ntsem mennek j�l a dolgok, hajtogatta. Az �zlet nemhogy nem tisztess�gesen, de kifejezetten rosszul megy. - Kintr�l m�g csak a k�zel�be se j�n senki Br�nek - mondta: - Az ideval�siak meg ink�bb otthon maradnak, �s bereteszelik az ajtajukat. Mind azok miatt a j�ttmentek �s a bandit�k miatt, akik tavaly kezdtek sz�lling�zni a F�ves �ton, t�n eml�keztek r�, de az�ta sok �j j�tt. N�melyik csak aff�le szerencs�tlen, aki a baj el�l menek�lt, de a t�bbs�g�k gazember, enyveskez� meg huncut. Baj meg �pp akad Br�ben is, akad bizony, b�ven. Volt itt egy olyan vereked�s, hogy t�bbeket is agyonvertek, agyon bizony. Ha elhiszitek.

- El - mondta Gandalf. - H�nyat?

- H�rmat meg kett�t - mondta Papsajt, a nagyokra meg a kicsikre utalv�n. - Szeg�ny Hangal�b Matyit, �maf�si L�rit �s a kis T�viskes Tam�st, a hegyen t�lr�l, meg �rkosi Vilit meg egy Talpasb�l val� Alagit, mind rendes fick� volt, hi�nyoznak. A Kecskebuga B�ni, aki valamikor a Nyugati Kapun�l volt, meg az a P�fr�ny Pock�, az idegenek oldal�ra �llt, �s el is mentek vel�k, szerintem �k is engedt�k be �ket. M�rmint hogy aznap �jjel, mikor a vereked�s volt. Ez azut�n t�rt�nt, hogy megmondtuk nekik, k�v�l t�gasabb, �s kitess�kelt�k �ket, tavaly, az �v v�g�n, a vereked�s meg m�r az �j �vben, mikor az a nagy h� leesett. - Most meg rabl�nak �lltak �s odakint �lnek, az erd�ben bujk�lnak Arcseten t�l, �s �szak fel�, a Vadonban. Egy kicsit olyan ez, mint a r�gi rossz id�kr�l sz�l� mes�k, �n azt mondom. Az orsz�g�t nem biztons�gos, nem is megy senki messze, este meg mindenki kor�n bez�rk�zik. K�r�s-k�r�l �r�ket tartunk a ker�t�sen, �jszak�nk�nt meg sok ember �rzi a kaput.

- Minket senki se zaklatott - mondta Pippin -, pedig lassan lovagoltunk, �s �rs�get sem �ll�tottunk. Azt hitt�k, minden bajt magunk m�g�tt hagytunk.

- H�t, sajnos nem, uram - mondta Papsajt. - De nem csoda, hogy titeket b�k�n hagytak. Aki fegyverrel j�r, kardja, sisakja, pajzsa van, meg minden, azt nem t�madj�k meg. �s hadd mondjam meg, magam is megijedtem, mikor megl�ttalak titeket.

Ekkor �bredtek r� a hobbitok, hogy nem az�rt n�ztek d�bbenten r�juk, mert meglep�dtek a vissza�rkezt�k�n, hanem mert l�tt�k a fegyverzet�ket. �k maguk �gy hozz�szoktak m�r a h�bor�hoz, s ahhoz, hogy j�l felfegyverzett csapatban lovagoljanak, hogy esz�kbe sem jutott a k�peny�k al�l kikandik�l� f�nyes p�nc�ling, a gondori �s lovasv�gi sisak, ami ugyancsak idegen a haz�jukban. �s Gandalf is most nagy sz�rke lovon lovagolt, ruh�ja h�feh�r, f�l�tte k�k-ez�st pal�stot hord, s az oldal�n hossz� kard l�g, a Glamdring.

Gandalf nevetett. - Noh�t - mondta -, ha �t�nkt�l megijednek, soha rosszabb ellens�ggel ne tal�lkozzunk. De am�g itt sz�llunk, �jszak�nk�nt legal�bb b�k�n hagynak.

- De meddig tart az? - k�rdezte Papsajt. - Nem tagadom, �r�ln�nk, ha egy darabig maradn�tok. Tudj�tok, nem szoktunk hozz� az ilyen zavarg�shoz, a k�sz�k meg mind elmentek, a n�pek azt besz�lik. Azt hiszem, m�g most se tudjuk felm�rni, hogy mit tettek �rt�nk. Mert nemcsak a rabl�k, voltak itt rosszabbak is. A t�len farkasok �v�lt�ttek a ker�t�s t�v�ben, k�r�s-k�r�l. Az erd�ben meg mindenf�le s�t�t alakok, f�lelmetes j�sz�gok �l�lkodtak, ha csak r�gondolok is, megfagy az ereimben a v�r. Nagy volt a felfordul�s, gondolhatj�tok.

- Gondolom - mondta Gandalf. - De manaps�g majd minden orsz�gban felfordul�s van, nagy felfordul�s. Fel a fejjel, �szok! Kicsi h�ja volt, hogy igen nagy baj �rjen, s �r�mmel hallom, hogy a baj nem volt nagyobb. Most jobb id�k k�vetkeznek. Lehet, hogy jobbak, mint valaha is voltak. A k�sz�k visszat�rtek. S mi is vel�k. S megint van Kir�ly, �szok. �s a figyelme hamarosan fel�tek fordul.

- �s akkor megny�lik megint a F�ves�t, a fullajt�rjai elj�nnek �szakra, nagy j�v�s-men�s lesz, a Vadonb�l minden gonoszat ki�znek. S�t, egy id� m�lva a Vadon se lesz Vadon, emberek �s mez�k lesznek ott, ahol valaha a rengeteg volt.

Papsajt uram a fej�t cs�v�lta. - H�t, ha tisztess�ges �s becs�letes n�pek j�rnak az utakon, az nem fog �rtani - mondta. - De t�bb aljan�pre meg �ton�ll�ra semmi sz�ks�g. �s j�ttmentekre se, Br�ben vagy a szomsz�ds�gban. Minket csak hagyjanak b�kin. Nem szeretn�m, ha let�borozna itt egy csom� idegen, azt�n itt verne tany�t �s t�rn� fel a Vadon f�ldj�t.

- Titeket b�k�n fognak hagyni, �szok - mondta Gandalf. - Elf�r itt t�bb orsz�g is a Vas foly� �s a Sz�rkev�z k�zt, vagy a Borbuggyant�l d�lre, a parton, s m�g �gy sem �l majd senki t�bb napi j�r�f�ldre Br�t�l. S valamikor sokan �ltek itt, inn�t �szakra, sz�zm�rf�ldnyire vagy ann�l is messzebb, a F�ves�t t�ls� v�g�n, az �szaki Dombvid�ken meg az Esthajnal-t� partj�n.

- F�nn, a Holtak �rk�n�l? - k�rdezte Papsajt, �s ler�tt az arc�r�l a k�tely. - Arra ugyan nem j�r m�s, csak a rabl�k.

- Meg k�sz�k - mondta Gandalf. - Holtak �rka, azt mondod. H�t �gy h�vt�k hossz� �veken �t, de az igazi neve, �szok, Fornost Erain, a Kir�lyok �szakv�ra. �s a Kir�ly majd megint odal�togat, �s akkor f�nyes n�pek lovagolnak erre.

- Ez el�g j�l hangzik, nem mondom - mondta Papsajt. - �s az �zletnek is j�t tesz, nem vit�s. Am�g a Kir�ly Br�t b�k�n hagyja.

- B�k�n fogja hagyni - mondta Gandalf. - Ismeri �s kedveli.

- Mi a csuda? - �mult el Papsajt. - M�r honn�t ismern�, ha ott �l a tr�nus�n t�bbsz�z m�rf�ldnyire, a nagy b�h�m kast�ly�ban? �s nem csod�lkozn�k, ha aranykup�b�l inn� a bort. Sz�m�t is neki a P�ni, meg egy pofa s�r. Nem mintha nem volna j� a s�r�m, Gandalf. P�rj�t ritk�t�an j�, az�ta, hogy tavaly �sz�n itt j�rt�l �s r�olvast�l. S mondhatom, csak ez vigasztal a bajban.

- �! - mondta Samu. - De � azt mondja, mindig is j� volt a s�r�d.

- �?

- � h�t. A V�ndor. A k�sz�k vezet�je. Pedzed m�r v�gre?

Pedzette: �s Papsajt k�pe maga volt a testet �lt�tt �mulat. Szeme elkerekedett, sz�ja t�tva maradt, s benne szakadt a l�legzet. - A V�ndor! - ki�ltott fel, amikor megint l�legzethez jutott. - Hogy koron�ja van meg aranykup�ja? H�t, hogy mit meg nem �r�nk!

- Jobb id�ket, Br� sz�m�ra legal�bbis - mondta Gandalf.

- Nagyon rem�lem - mondta Papsajt. - Enn�l jobbat nem besz�lgettem m�r ezer �ve. �s nem tagadom, hogy ma k�nnyebb lesz az �lmom, �s k�nnyebb lesz a sz�vem. Most azt�n lesz min gondolkoznom, de holnapra halasztom. Ideje eltennem magamat, �s azt hiszem, ti is �r�lt�k, ha lefekhettek. H�, Nob! - ki�ltotta, s ki�llt az ajt�ba. - H�, Nob, te vil�g lust�ja!

- Nob! - mondta mag�ban, �s a homlok�ra csapott. - Mi is jut eszembe err�l.

- Csak nem feledkezt�l meg valami �jabb lev�lr�l, Papsajt uram? - k�rdezte Trufa.

- Ugyan m�r, Borbak uram, ne juttasd folyton az eszembe. L�m, most kiverted a fejemb�l, amire gondoltam: Mir�l is volt sz�? Nob, ist�ll�... ez az! Megvan! Ha eml�kszel P�fr�ny Pock�ra meg a l�lop�sra, nos, az a p�ni, amit vett�l, itt van. Mag�t�l j�tt vissza, �gy �m. De hogy hol j�rt, azt te jobban tudod, mint �n. Koszlott volt, mint egy v�n kutya, �s girhes, mint a ruhafogas, de �lt. Nob viselte gondj�t.

- Mi a csuda! Az �n Bug�m? - ki�ltotta Samu. - �n azt�n szerencs�s fick� vagyok, mondhat b�rmit az �regem. Megint val�ra v�lt egy k�v�ns�gom. Hol van? - Samu le sem fek�dt, am�g f�l nem kereste Bug�t az ist�ll�ban.

M�snap az utaz�k Br�ben t�lt�tt�k az eg�sz napot, �s Papsajt uram igaz�n nem panaszkodhatott a fogad� esti forgalm�ra. A k�v�ncsis�g minden f�lelmet legy�rt, �s a fogad� zs�fol�sig megtelt. A hobbitok, udvariass�gb�l, be�ltek egy id�re a s�nt�sbe, �s sorra v�laszolgattak a k�rd�sekre. Br�nek j� az eml�kezete, s Frod�t�l j� n�h�nyan megk�rdezt�k, meg�rta-e m�r a k�nyv�t.

- M�g nem - mondta. - Most az�rt megyek haza, hogy rendezzem a jegyzeteimet. - Meg�g�rte, hogy �r majd a Br�ben esett d�bbenetes esem�nyekr�l is, akkor legal�bb lesz valami �rdekes a k�nyv�ben, ami, �gy l�tszik, javar�szt a t�voli �s kev�ss� fontos "messze d�len" t�rt�nt esem�nyekkel foglalkozik.

Ekkor a fiatalok egyike �neket k�rt. A teremben n�ma cs�nd lett, mindenki mogorva k�pet v�gott, s a k�r�s nem hangzott el �jra. Szemmel l�that�lag m�g a s�nt�sben sem akartak hallani semmi balj�s esem�nyr�l.

Nappal nem volt semmi baj, �jszaka egy hang sem, Br� b�k�j�t semmi nem zavarta meg, am�g az utaz�k ott voltak, de m�snap reggel kor�n keltek, mert m�g mindig es�s volt az id�, �s szerettek volna est�re a Megy�be �rni, az meg j�kora �t. Br� n�pe mind ott volt, hogy v�gign�zze az indul�sukat, vid�mabb kedv�ben, mint egy esztendeje b�rmikor, s aki eddig m�g nem l�tta az idegeneket �llig fegyverben, az most t�tott sz�jjal b�multa �ket: Gandalfot a feh�r szak�ll�val s a f�nyt, ami l�that�lag �radt bel�le, mintha a k�k pal�st csak felh� volna a nap sz�ne el�tt, �s a n�gy k�bor lovagnak �lt�z�tt hobbitot, aki mintha a mes�b�l l�pett volna ki. Aki eddig csak nevetett �s azt mondta, mese az, amit a Kir�lyr�l mondanak, most m�g az is elgondolkozott, h�tha m�gis van benne valami.

- H�t akkor, j�rjatok szerencs�vel, �s �rjetek haza �pen �s eg�szs�gben - mondta Papsajt uram. - Persze, m�r kor�bban is megmondhattam volna, hogy ha igaz, a Megy�ben sincs minden rendben. Fura dolgok folynak ott, azt besz�lik. De h�t az egyik dolog elfelejteti a m�sikat, �s �n tele vagyok a magam gondj�val. Persze, ha szabad azt mondanom, ti annyira megv�ltoztatok, mi�ta elmentetek, hogy �gy n�zem, kap�sb�l megbirk�ztok minden bajjal. �s nem k�tlem, hogy majd hamarosan rendet teremtetek. J� szerencs�t! S �r�m�mre szolg�lna, ha min�l gyakrabban f�lkeresn�tek.

Elk�sz�ntek t�le, l�ra sz�lltak, s a nyugati kapun �t elindultak a Megye fel�. Vel�k volt Buga, a p�ni is, mint kor�bban, most is j�l megrakva, de el�gedetten poroszk�lt Samu mellett.

- Csak tudn�m, hogy �szok mire c�lzott - t�prengett Frod�.

- �n sejtem - mondta komoran Samu. - Arra, amit a T�k�rben l�ttam, a f�k kid�ntve, meg minden, s az �regem kiakolb�l�tva az od�j�b�l. Siethettem volna jobban is.

- S a D�li Fert�lyon is valami baj lehet - tette hozz� Trufa. - Ha sehol nincs pipaf�.

- Ak�rmi legyen - mondta Pippin -, Loth� �ll m�g�tte, erre m�rget vehettek.

- Tal�n benne van, de hogy � �ll m�g�tte, az kor�ntsem biztos. Megfeledkeztek Szarum�nr�l. � a Megy�re m�g Mordorn�l is kor�bban felfigyelt.

- De j�, hogy vel�nk vagy, Gandalf - mondta Trufa. - �gy majd hamar tiszt�z�dnak a dolgok.

- Pillanatnyilag m�g veletek - felelt Gandalf. - De m�r nem sok�ig. A Megy�be nem megyek. A Megye �gyeit magatoknak kell rendbe hoznotok, ezt tanult�tok. M�g mindig nem �rtitek? Az �n id�m lej�rt, most m�r nem az �n dolgom, hogy a dolgokat rendbe hozzam, vagy seg�tsek m�soknak rendbe hozni. Ami meg titeket illet, bar�taim, nem is szorultok seg�ts�gre. Feln�ttetek. S�t, igencsak nagyra n�ttetek, a nagyok k�zt van a helyetek, s nem is f�ltelek egyik�t�ket sem.

- Ha tudni akarj�tok, az �n utam hamar let�r a tietek�r�l. Szeretn�k hosszan elbesz�lgetni Bombadillal, m�g vil�g�letemben nem �rtem r� �gy besz�lgetni. � mohagy�jt�get�, �n meg k� voltam, akinek az a sorsa, hogy g�rgetik. De v�ge az id�nek, amikor m�g g�rgettek, s most b�ven lesz egym�s sz�m�ra mondanival�nk.

Hamarosan el�rkeztek a Kel�ti �tnak arra a pontj�ra, ahol annak idej�n Bombadilt�l b�cs�t vettek, most azt rem�lt�k, s�t egy kicsit sz�m�tottak is r�, hogy ott tal�lj�k, ott �ll majd �s k�sz�nti �ket. De nyoma sem volt sehol, a S�rbuck�kat, d�len, sz�rke k�d bor�totta, �s a t�voli �regerd� is s�r� k�dbe burkol�zott.

Meg�lltak, �s Frod� v�gyakozva n�zett d�l fel�. - De szeretn�m az �reget viszontl�tni - mondta. - K�v�ncsi lenn�k, hogyan boldogul.

- Mint mindig, abban biztos lehetsz - mondta Gandalf. - Semmi nem zavarja, s ha nem t�vedek, nem is nagyon �rdekli, hogy vel�nk mi volt, vagy mit l�ttunk, kiv�ve tal�n az entekn�l tett l�togat�sunkat. Lehet, hogy k�s�bb majd lesz id�d, �s meg tudod l�togatni. De �n a te helyzetedben most hazafel� igyekezn�k, k�l�nben kapuz�r�sig nem jutsz �t a Borbuggyan h�dj�n.

- Nincs is ott kapu - mondta Trufa -, az �t fel�l nincs, ezt te is tudod. Persze, ott a Bakf�ldi Kapu, de ott engem b�rmikor �tengednek.

- �gy �rted, hogy nem volt ott kapu - mondta Gandalf. - �n azt hiszem, most van. S lehet, hogy a Bakf�ldi Kapun�l is t�bb lesz a kellemetlens�ged, mint hinn�d. De h�t majd eligaz�tod. �g veletek, dr�ga bar�taim! M�g nem v�gleg, m�g nem. �g veletek!

Let�r�tette Kesely�st�k�t az �tr�l, a nagy l� �tsz�kkent az �rkon, ami az �t mellett vezetett, azt�n Gandalf egy ki�lt�s�ra nekieredt, s mint az �szaki sz�l v�gtatott a S�rbuck�k fel�.

- L�m, n�gyen vagyunk megint, mint ahogy elindultunk - mondta Trufa. - A t�bbiek mind lemaradoztak, egyik a m�sik ut�n. Olyan ez az eg�sz, mint egy lassan halv�nyul� �lom.

- Sz�momra nem - mondta Frod�. - Sz�momra ink�bb olyan, mintha most aludn�k el ism�t.