3. fejezet

A Fekete Kapu bez�rul

Miel�tt m�g r�juk virradt volna a nap, Mordorba vezet� �tjuk v�get �rt. M�g�tt�k volt a l�p is, a sivatag is. S el�tt�k, feket�n a fak� �g h�ttere el�tt, fej�ket fenyeget�en f�lszegve, a hatalmas hegyek.

Mordort�l nyugatra, az Ephel D�ath, az �rny�khegys�g vonulata s�t�tlett, �szakra meg az Ered Lithui szaggatott cs�csai �s csupasz, hamusz�rke gerince. De ahogy a kett� megk�zel�tette egym�st, l�v�n egyetlen nagy fal k�t fele, amely Lithlad �s Gorgoroth szomor� s�ks�g�t �vezi, s k�z�p�tt N�rnen komor beltenger�t, mindkett� hosszan �gazott el �szak fel�, s e k�t el�gaz�s m�ly hegyszorost fogott k�zre. Ez volt Cirith Gorgor, a K�s�rteth�g�, az Ellens�g f�ldj�nek bej�rata. Mindk�t oldal�n magas szirtek szeg�lyezt�k, s a sz�j�ban k�t kopasz, fekete csont� sziklacs�cs meredezett. Ezekre �p�lt Mordor k�t Agyara, a k�t magas �s er�teljes �rtorony. M�g Gondor emberei �p�tett�k a r�gm�lt id�kben, g�gj�k �s hatalmuk telj�n, azut�n, hogy Szauron uralm�t megd�nt�tt�k, s � elmenek�lt, nehogy a bukott kir�ly megpr�b�ljon r�gi birodalm�ba visszat�rni. De Gondor ereje al�hanyatlott, az egykori emberek �r�k �lmukat aludt�k, s a k�t torony hossz� ideig, �vekig �resen �llt. Azt�n visszat�rt Szauron. A m�r omladoz� �rtornyokat kijav�ttatta, megrakta fegyverekkel �s sz�ntelen�l �rk�d� katon�kkal. K�k�p�kb�l s�t�t ablakny�l�sok b�multak keletre, nyugatra, s minden ablakban �lmot nem ismer� szemek vigy�ztak.

A h�g� sz�j�ban, szikl�t�l szikl�ig, a Fekete �r k�b�sty�t �p�tett. Ezen egyetlen vaskapu ny�lt, orm�n �rszemek s�t�ltak fel-al� �jjel-nappal. A szikl�kat k�toldalt �t-meg �tfurk�lt�k, sz�z meg sz�z barlangot, j�ratot v�jtak a k�be, eg�sz sereg ork lapult ott, k�szen, hogy egyetlen jelre mint a fekete hangyasereg, z�duljon hadba. Mordor Agyarai k�zt senki �t nem mehetett, csak ha Szauron id�zte maga el�, vagy ha ismerte a titkos jelsz�t, amely megnyitja Morannont, az orsz�g Fekete Kapuj�t.

A k�t hobbit k�ts�gbeesve b�multa a tornyokat �s a falat. M�g ilyen t�volb�l �s a f�lhom�lyban is l�tszottak a fekete �rszemek a falon, s a j�r�r�k a kapu el�tt. Most �pp egy sziklam�lyed�s szeg�lye f�l�tt lestek ki, az Ephel D�ath leg�szakibb el�hegy�nek �rny�k�b�l. Ha egy holl� a rejtekhely�kr�l ny�legyenesen szelte volna �t a s�r� leveg�t, tal�n k�t ny�ll�v�snyire kellett volna sz�llnia a k�zelebbi torony fekete cs�cs�ig. A torony f�l�tt fekete f�st tekeredett, mintha benn, a szikla m�ly�n lass� t�z hamvadozn�k.

F�lkelt, s r�tv�r�sen pislogott a nap az Ered Lithui �lettelen gerince f�l�tt. Majd egyszerre rezes tork� k�rt�k rivalltak f�l, az �rtornyokban f�jt�k meg �ket, s a hegyek k�z�l, rejtett �ll�sokb�l �s �rhelyekb�l j�tt r� a v�lasz, s m�g azokn�l is messzebbr�l, f�tyolos, m�ly �s balj�s hangon visszhangozt�k Barad-d�r roppant k�rtjeit �s dobjait t�lnan a homor� hegyoldalak. Mordorra a f�lelem �s a robot �jabb napja virradt, az �jjeli�r�k bevonultak pinc�ikbe �s m�ly csarnokaikba, s hely�ket elfoglalt�k a gonosz tekintet�, vad nappali �rszemek. A b�stya orm�n ac�l csillant f�tyolosan.

- Nos, itt lenn�nk! - mondta Samu. - Itt a Kapu, s valahogy �gy �rzem, tov�bb nem is jutunk. �n csak ennyit mondok, de ha itt lenne az �regem �s l�tna, azt hiszem, elmondana egy �s m�snak, el bizony. Mert nemegyszer olvasta a fejemre, hogy ha tov�bbra sem vigy�zok a l�pteimre, rossz v�get �rek. S most valahogy nem hiszem, hogy viszontl�tn�m. T�bbet m�r nem mondhatja, hogy: "�n megmondtam, Samu." K�r. Pedig azt sem b�nn�m, ha egyre ezt mondogatn�, am�g van benne szufla, csak egyszer m�g l�tn�m. Igaz, el�sz�r meg k�ne mosdanom, k�l�nben nem ismerne r�m.

- Azt hiszem, semmi �rtelme, hogy megk�rdezzem: "most merre tov�bb"? Nincs tov�bb, hacsak az orkokat meg nem k�rj�k, hogy �k vigyenek.

- Nem, nem! - mondta Gollam. - Szemmi �rtelme. Ninc tov�bb. Szm�agol megmondta. Azt mondta: elmegy�nk a Kapuhoz, ott majd megl�tjuk. �sz moszt l�tjuk. �gy �m, dr�gasz�gom, l�tjuk: Szm�agol tudta, hogy hobbitok erre nem mehetnek. �gy �m, Szm�agol tudta.

- Akkor meg mi a fen�nek vezett�l ide? - k�rdezte Samu, mert nem volt sem igazs�gos, sem logikus kedv�ben.

- Gazda mondta. Gazda mondja: vigy�l minket a Kapuhoz. J� Szm�agol sz�t fogad. Gazda mondta, b�lc Gazda.

- �gy van - mondta Frod�. Arca komor volt �s merev, de elsz�nt. Mocskosan, megviselten, f�radtan, meggy�t�rten, de imm�r tiszta tekintettel �s f�lelem n�lk�l jelentette ki: - �n mondtam. Mert az a c�lom, hogy Mordorba bejussak, �s m�s utat nem ismerek. Teh�t erre kell mennem. �s senkit sem k�rek r�, hogy velem tartson.

- Nem, nem, Gazda! - sir�nkozott Gollam, �s l�that�lag k�ts�gbeesetten ny�jtogatta fel�je a karj�t. - Erre ne! Erre ninc �t. Ne vidd el Neki a Dr�gasz�got! Ha megkapja, mindannyiunkat elpuszt�t, eg�sz vil�got elpuszt�tja. Tartszd meg, kedvesz Gazda, �sz l�gy j� Szm�agolhoz. Ne hagyd, hogy az �v� legyen. Vagy menj inn�t, sz�p helyekre, �sz add vissza a kisz Szm�agolnak. �gy �m, �gy �m, Gazda, ugye visszaadod? Szm�agol majd vigy�z r�: majd szok j�t tesz, k�l�n�szen a j� kisz hobbitoknak. Hobbitok hazamenjenek. Ne a Kapuhoz!

- Nekem az a k�ldet�sem, hogy menjek el Mordor f�ldj�re, teh�t elmegyek - mondta Frod�. - S ha csak egy �t van, arra kell mennem. Azt�n lesz, ami lesz.

Samu egy sz�t sem sz�lt. El�g volt r�n�znie Frod� arc�ra, tudta, hogy itt �gysem haszn�l a sz�. V�g�l is kezdett�l fogva nem f�z�tt semmi rem�nyt az �gyh�z: de vid�m hobbit l�v�n, nem szorult rem�nyre, am�g a k�ts�gbees�st halogathatta. De most megj�tt a rossz v�g. Gazd�j�hoz azonban a v�gs�kig ragaszkodott: v�g�l is az�rt j�tt, s ezut�n is ki akart tartani mellette. Az ur�nak nem szabad egyed�l mennie Mordorba. Samu vele tart - de Gollamt�l el�bb m�g meg kell szabadulniuk.

�m Gollamnak m�g esze �g�ban sem volt ler�zatni mag�t. T�rdre borult Frod� l�ba el�tt, kez�t t�rdelte �s ny�sz�rg�tt. - Ne arra, Gazda! - k�rlelte. - Van m�sz �t isz. Igaz�n van. M�sz �t, sz�t�tebb, nehezebb megtal�lni, titkoszabb. De Szm�agol ismeri. Hadd mutassza meg Szm�agol!

- M�s �t? - mondta k�telkedve Frod�, s f�rk�sz tekintettel n�zett le Gollamra.

- Van! Igaz�n van! volt! Szm�agol tal�lta meg. Gyer�nk, �sz n�zz�k meg, megvan-e m�g.

- Ezt sosem eml�tetted.

- Nem. Gazda nem k�rdezte. Gazda nem mondta, mire k�sz�l. Nem mondott el szemmit szeg�ny Szm�agolnak. Azt mondta: "Szm�agol, vigy�l el a Kapuhoz... azt�n �g veled!" Ott Szm�agol elfuthat, cak legyen j�. De moszt azt mondja: "Az a c�lom, hogy Mordorba bejusszak, m�gpedig erre." Szm�agol nagyon f�l. Nem akarja elvesz�teni a j� Gazd�t. Szm�agol meg�g�rte. Gazda meg�g�rtette, hogy megv�di a Dr�gasz�got. De a Gazda moszt el fogja vinni Hozz�, egyeneszen a Fekete K�zbe, ha a Gazda erre megy. Szm�agolnak meg kell v�denie mindkett�j�ket, �sz moszt arra az �tra gondol, ami volt. Valamikor r�gen. J� Gazda. Szm�agol nagyon j�, mindig szeg�t.

Samu �sszevonta a szem�ld�k�t. Ha a szem�vel lyukat tudott volna f�rni Gollamba, hogy belel�sson, megtette volna. Tele volt k�tellyel. �gy szemre Gollam �szint�n k�ts�gbeesett, �s szeretett volna Frod�nak seg�teni. De Samu m�g nem felejtette el a vit�t, aminek v�letlen�l a f�ltan�ja volt, �s nehezen hitte el, hogy a r�g els�llyedt Szm�agol most megint a felsz�nre ker�lt, ez semmi esetre sem az utols� sz� a vit�ban. Samu sejtette, hogy a Szm�agol - meg a Gollam - f�l (� mag�ban �gy h�vta, hogy a Vakar�k meg a Rohad�k) fegyversz�netet �s �tmenetileg sz�vets�get k�t�tt, egyik�k sem akarta, hogy a Gy�r� az Ellens�g kez�be ker�lj�n, mindkett� szerette volna Frod�t meg�vni a fogs�gba es�st�l, s szem el�tt tartani, ameddig csak lehet - legal�bbis addig, am�g Rohad�knak megint alkalma ny�lik r�tennie a kez�t a "Dr�gasz�g"-ra. De hogy igaz�n van-e m�s �t is Mordorba, abban Samu igencsak k�telkedett.

- M�g j�, hogy a v�n csib�sz egyik fele sem tudja, hogy a gazda val�j�ban mit akar - gondolta. - Ha tudn�, hogy egyszer s mindenkorra v�gezni fog a Dr�gas�g�val, akkor fogadni mern�k, hogy hamar kit�rne a botr�ny. Ak�rhogy is, az �reg Rohad�k annyira f�l az Ellens�gt�l valami m�don a hatalm�ban �ll vagy �llt -, hogy ink�bb el�rulna minket, mintsem rajtakapj�k, hogy a seg�ts�g�nkre volt, s meglehet, ink�bb, mint hogy hagyja a Dr�gas�g�t semmiv� olvadni. Legal�bbis �n azt hiszem. �s rem�lem, hogy ezt a Gazda is j�l meggondolja. � olyan b�lcs, mint senki m�s, de l�gy a sz�ve. Az. �s nincs az a Csavardi, aki k�pes lenne kital�lni, hogy mit m�vel legk�zelebb.

Frod� nem adott azonnal v�laszt Gollamnak. Mik�zben mindeme k�telyek �tfutottak Samu lass�, de csavaros agy�n, � csak �llt, �s Cirith Gorgor fekete szikl�it b�multa. A g�d�r, amelyben mened�ket leltek, egy kis domb oldal�ba m�ly�lt, valamivel magasabban, mint az a hossz�, �rokforma v�lgy, amely a domb �s a hegy t�ls� ny�lv�nya k�zt h�z�dott. A v�lgy k�zep�n �llt a nyugati �rtorony fekete k�alapja. A reggeli f�nyben most vil�gosan lehetett l�tni a Mordor kapuj�t�l indul�, fak� �s poros utakat, az egyik nyugat fel� kanyarodott el, a m�sik keletre, bele az Ered Lithui l�b�t bor�t� k�dfelh�be, a harmadik meg egyenesen fel�j�k tartott. Ahogy a tornyot megker�lte, befutott egy keskeny v�lgyszorosba, s nem sokkal a g�d�r alatt folytat�dott. Jobb k�z fel�l nyugatra fordult, megker�lte a hegys�g v�g�t, majd d�len beleveszett a m�ly �rny�kba, amit az Ephel D�ath nyugati vonulata vetett, a l�that�ron t�l elnyelte az a keskeny f�lds�v, amely a hegyek �s a Nagy Foly� k�z�tt ter�lt el.

Mik�zben b�mult, Frod� r��bredt, hogy odalenn a s�kon nagy a mozgol�d�s. Mintha eg�sz hadseregek vonultak volna ki, b�r a l�pr�l �s a pusztas�gr�l felsz�ll� g�zok �s g�z�k ott t�l jobb�ra eltakart�k �ket. De h�be-h�ba megpillantotta a csillog� l�ndzs�k �s sisakok f�ny�t, az �t mellett meg, a padk�n, lovascsapatok lovagoltak. Esz�be jutott, ami odafenn jelent meg el�tte az Amon Hen tetej�n, nem is olyan r�g, m�g ha �veknek �rzett is az�ta minden napot. S m�r tudta, hogy a rem�ny, ami egy pillanatra f�lt�madt a sz�v�ben, hamis. A k�rt�k szava nem harcba sz�l�t, hanem k�sz�nt�s. Nem Gondor emberei t�madnak a Fekete �rra, mint r�ges-r�gi s�rjukb�l f�lkelt bossz��ll� szellemek. Ezek m�sfajta emberek, s Haduruk parancs�ra gy�lekeznek, a hadseregek, amelyek az � kapuja el�tt t�boroztak le �jszak�ra, s most bevonulnak, hogy n�vekv� er�it gyarap�ts�k. S mintha egyszerre r�d�bbent volna, hogy helyzet�k �gy magukban, a napvil�gon, k�zel e roppant fenyeget�shez, milyen vesz�lyes, sietve a fej�re h�zta megkopott sz�rke k�p�nyeg�t, s lel�pett a g�d�rbe. Majd Gollamhoz fordult.

- Szm�agol - mondta -, megint csak megb�zom benned. Nyilv�nval�, hogy nem tehetek m�st, s hogy a sorsom parancs�ra el kell fogadnom a seg�ts�gedet, amit a legkev�sb� kerestem, neked meg, aki oly sok�ig k�vett�l rossz sz�nd�kkal, seg�tened kell. Ez ideig r�szolg�lt�l a bizalmamra, s h�ven megtartottad a fogadalmadat: H�ven, mondom, �s ezt komolyan gondolom - tette hozz�, mik�zben egy pillant�st vetett Samura -, hiszen k�t �zben is a hatalmadban voltunk, �s egyszer sem �rtott�l nek�nk. S m�g csak meg sem pr�b�ltad elvenni t�lem, amit valamikor annyira kerest�l. B�r harmadszorra is h�nek bizonyuln�l! De figyelmeztetlek, Szm�agol, nagy vesz�lyben vagy.

- �gy �m, �gy �m, Gazda! - mondta Gollam. - Sz�rny� vesz�lyben! Szm�agolnak m�g a contja isz reszket, ha r�gondol, de akkor szem szalad el. Szeg�teni kell a j� Gazd�nak.

- �n nem arra a vesz�lyre gondolok, amiben mindh�rman osztozunk - mondta Frod�. - Hanem arra, ami csak t�ged fenyeget. Fogadalmat tett�l az el�tt, amit te Dr�gas�gnak h�vsz. K�nyszer�t, hogy betartsd a fogadalmat, de keresi a m�dj�t, hogyan tudn� �gy kiforgatni, hogy a saj�t vesztedet okozd vele. T�ged m�r kiforgatott �nmagadb�l. �pp az im�nt, ostoba m�don el�rultad magad. "Add vissza a kisz Szm�agolnak", mondtad. Ezt ki ne mondd m�g egyszer! Ne engedd, hogy gy�keret verjen benned ez a gondolat! Sosem fogod visszakapni: De ez a v�gy m�g keserves v�gedet okozhatja. Sosem fogod visszakapni. V�gsz�ks�gben, Szm�agol, az ujjamra fogom h�zni a Gy�r�t, a Dr�gas�got, s neked m�r r�ges-r�g a Dr�gas�g az urad. S ha �n, ujjamon a Gy�r�vel, megparancsolok valamit, akkor te engedelmeskedni fogsz, m�g ha a m�lybe kell vetned magad, vagy a t�zbe kell ugranod, akkor is. M�rpedig az �n parancsom ilyesmi lesz. �gy h�t vigy�zz, Szm�agol!

Samu helyesl�en n�zett ur�ra, de d�bbenten is, valami olyasmi �lt az arc�n, olyasmi volt a hangj�ban, amit � m�g nem ismert. Azt hitte, a dr�ga Frod� ny�jass�ga akkora, hogy az m�r-m�r a vaks�ggal hat�ros. Persze ugyanakkor, b�r ennek ellentmond, azt is szent�l hitte, hogy Frod� �r a vil�gon a legb�lcsebb szem�ly (tal�n az �reg Bilb� �r �s Gandalf kiv�tel�vel). Gollam a maga m�dj�n, �s sokkalta megbocs�that�bban, hiszen sokkal r�videbb ideje ismerte �t, ugyanebbe a t�ved�sbe esett, �sszet�vesztette a ny�jass�got �s a vaks�got. Frod� szavai mindenesetre megsz�gyen�tett�k. Most ott tekergett a f�ld�n, s nem tudott kiny�gni m�st, csak hogy j� Gazda, j� Gazda.

Frod� v�rt egy darabig, t�relmesen, majd megint megsz�lalt, de most kev�sb� szigor�an. - Gyere, Gollam, vagy ha �gy tetszik, Szm�agol, besz�lj nekem arr�l a m�sik �tr�l, s mondd rem�lhetek-e t�le annyit, hogy joggal t�rjek le err�l az egyenes �sv�nyr�l. Mert siet�s a dolgom.

�m Gollam sz�nalmas �llapotban volt, �s Frod� fenyeget�se teljesen kihozta a sodr�b�l. Neh�z volt b�rmi vil�gos besz�mol�t kiszedni bel�le, csak motyogott, ny�sz�rg�tt, �jra meg �jra a f�ldre vetette mag�t, s mindkett�j�knek k�ny�rg�tt, "legyenek j�k a szeg�ny Szm�agolhoz". Egy id� m�lva kiss� lecsillapodott, s Frod� apr�nk�nt kiszedte bel�le, hogy az utas, ha nyugat fel�l megker�li Ephel D�athot, egy id� m�lva kereszt�thoz �r, amelyet fekete f�k k�re vesz k�r�l. A jobb oldali �ton Osgiliathba �s az Anduin h�dj�ra jut, a k�z�ps� �t d�l fel� vezet.

- �sz tov�bb, tov�bb, tov�bb - mondta Gollam. - Mi szoha nem j�rtunk arra, de azt mondj�k, h�romsz�z m�rf�ldnyire vezet, �sz onn�t m�r a Nagy Vizet isz l�tni, ami szoha szem c�ndesz. Ott rengeteg hal van, �sz nagy madarak, �sz azok halat esznek, sz�p madarak, de mi szoszem j�rtunk ott, szajnosz nem! �sz m�g azon t�l isz vannak f�ldek, mondj�k, de ott m�r a Sz�rga Arc nagyon forr�, �sz a felh� isz ritka, �sz az emberek ott vadak, �sz fekete az arcuk. Azokat a f�ldeket nem akarjuk l�tni!

- Nem! - mondta Frod�. - De maradjunk csak a te utadn�l. �s hova vezet a harmadik?

- �gy �m, �gy �m, a harmadik - mondta Gollam. - A bal oldali. Az f�lfel� megy, r�gt�n, cak f�l, f�l, kanyarog, vissza a hossz� �rny�kok fel�. Amikor megker�li a fekete szikl�t, akkor �szreveszed, egyszerre �szreveszed magad f�l�tt, �sz szeretn�l elb�jni.

- �szreveszem, �szreveszem... Mit veszek �szre?

- A r�gi v�rat, a nagyon r�git, a sz�rny� r�gi v�rat. Mikor Szm�agol m�g fiatal volt, nagyon-nagyon r�g, szok mesz�t hallottunk a D�lr�l, �gy �m, �gy �m, rengeteg mesz�t, eszt�nk�nt, amikor ott �lt�nk a Nagy Foly� partj�n, a f�zeszekben, mikor a Foly� m�g fiatal volt, gollam, gollam. - Els�rta mag�t, �s motyogni kezdett. A hobbitok t�relmesen v�rtak.

- Mesz�ket a D�lr�l - folytatta Gollam -, a f�nyl� szem� magasz emberekr�l, �sz a sziklahegyhez haszonl� h�zaikr�l, a kir�lyuk ez�szt koron�j�r�l �sz a Feh�r F�jukr�l, cud�latosz mesz�ket. Igen-igen magasz tornyokat �p�tettek, �sz az egyik ez�sztfeh�r volt, �sz volt benne egy k�, olyan, mint a hold, �sz a tornyot feh�r fal vette k�r�l. �gy �m, szok-szok mesze sz�lt a Hold Torny�r�l.

- Ez bizony�ra Minas Tirith, amit Elendil fia, Isildur �p�tett - mondta Frod�. - Isildur volt az, aki lev�gta az Ellens�g ujj�t.

- �gy �m. Moszt cak n�gy van a Fekete K�zen, de annyi isz el�g - mondta Gollam, �s megborzongott. - �sz � gy�l�lte Iszildur v�rosz�t.

- Mi az, amit � nem gy�l�l? - mondta Frod�. - De mi k�ze a Hold Torny�nak mihozz�nk?

- Nosz, Gazda, az ott volt, �sz ott van ma isz, a magasz torony �sz a feh�r h�zak �sz a fal, de moszt nem sz�p, moszt nem gy�ny�r�. � m�r r�gesz-r�g megh�d�totta. Moszt nagyon sz�rny� hely. Az utaszok h�t�n v�gigfut a hideg, ha megpillantj�k, eloszonnak, hogy ne isz l�ssz�k, m�g az �rny�k�t isz elker�lik. De Gazd�nak arra kell mennie. Ezen k�v�l itt cak az az egy �t van. Mert hogy ott alaconyabbak a hegyek, �sz a r�gi �t egyre cak f�lfel�, f�lfel� megy, am�g f�nn egy sz�t�t h�g�hoz nem �r, �sz onn�t meg egyre cak lefel�, lefel� megy... Gorgorothba. - Hangja suttog�ss� halkult, s az eg�sz teste reszketett.

- De mit seg�t ez rajtunk? - k�rdezte Samu. - Az biztos, hogy az Ellens�g mindent tud a saj�t hegyeir�l, �s azt az utat is ugyan�gy �rzik, mint ezt itt. A torony meg nem �res, ugye?

- Jaj, nem, nem �resz - suttogta Gollam. - �resznek l�tszik, de nem az. De nem �m. Sz�rny� j�sz�gok �lnek ott. Orkok, igen, orkok, de rosszabbak isz, szokkal rosszabbak. Az �t ott kanyarodik el a fal �rny�k�ban, �sz elmegy a kapu el�tt. Az �ton meg szem moccanhat szemmi, hogy ne tudn�nak r�la. Azok a j�sz�gok, odabent: a N�ma �r�k.

- Sz�val ez a tan�csod - mondta Samu-, hogy menj�nk le j� messze d�lre, csak az�rt, hogy ha oda�r�nk, ott ugyanilyen szorult helyzetben tal�ljuk magunkat, mint itt. Ha ugyan nem rosszabban. Ha egy�ltal�n oda�r�nk.

- Nem, dehogyisz - tiltakozott Gollam. - Hobbitoknak l�tniuk kell, pr�b�lniuk kell meg�rteni. � onnan nem sz�m�t t�mad�szra. A Szeme k�rbej�r, de van valami, amire jobban figyel. � sze l�t mindent egyszerre, m�g nem. Megh�d�tott minden orsz�got az �rny�khegyekt�l nyugatra eg�szen a Foly�ig, �sz moszt az � kez�ben vannak a hidak. Azt hiszi, Szenki szem ker�lhet a Hold Torny�hoz �gy, hogy ne v�vna nagy cat�t valamelyik h�dn�l, vagy ne lenne rengeteg b�rk�ja, amit k�ptelen elrejteni, �sz amir�l � ne tudna el�re.

- L�tom, te sokat tudsz arr�l, hogy � mit csin�l �s mit hisz - mondta Samu. - Tal�n besz�lt�l vele az ut�bbi id�ben? Vagy csak az orkokkal sz�rted �ssze a levet?

- Nem j� hobbit, nem okosz hobbit - mondta Gollam, s egy haragos pillant�st vetett Samura, majd Frod�hoz fordult. - Szm�agol besz�lt orkokkal, persze hogy besz�lt, miel�tt Gazd�val tal�lkozott, �sz m�g m�szokkal isz, mindenf�le n�pekkel, hossz� utat megtett. �sz amit moszt mond, azt szokan mondj�k. A nagy vesz�ly �t itt fenyegeti nyugaton, �sz �gy minket isz itt. Egy sz�p napon � majd kij�n a Fekete Kapun, hamaroszan kij�n. Ez az egyetlen �t, ahol nagy hadszereg kij�het. De ott messze � nem f�l, �sz ott vannak a N�ma �r�k.

- Pontosan! - mondta Samu. Nem hagyta mag�ba fojtani a sz�t. - Mi teh�t s�t�ljunk fel, kopogtassunk be a kapun, �s k�rdezz�k meg, hogy erre vezet-e az �t Mordorba? Vagy annyira n�m�k, hogy nem is felelnek? Ennek semmi �rtelme. Ezt itt is megtehetj�k, s legal�bb megtakar�tjuk a hossz� kutyagol�st.

- Ne tr�f�lj! - sziszegte Gollam. - Ez nem mulatsz�gosz. �gy �m! Nem mulatsz�gosz. Mordorba bemenni, megpr�b�lni bejutni, szemmi �rtelme. De ha a Gazda aszt mondja, musz�j bemennem vagy be akarok menni, akkor meg kell kereszni a m�dj�t. Nem volna szabad bemennie a sz�rny� v�roszba, nem bizony, persze hogy nem. Szm�agol m�gisz szeg�t, a j� Szm�agol, pedig szenki nem mondja meg neki, hogy mire val� ez. Szm�agol megint seg�t. � megtal�lta. Iszmeri.

- Mit tal�lt�l meg? - k�rdezte Frod�.

Gollam leguggolt, s hangja megint suttog�sra halkult. - Egy kisz �szv�ny vezet f�l a hegyekbe, azt�n egy l�pc�, egy keszkeny l�pc�. Azt�n... - hangja m�g jobban elhalkult - ...egy alag�t, egy sz�t�t alag�t, �sz v�g�l egy keszkeny haszad�k, egy �szv�ny, magaszan a h�g� f�l�tt. Arrafel� keveredett ki Szm�agol a sz�t�tsz�gb�l. De ez �vekkel ezel�tt volt: Lehet, hogy az �szv�ny elt�nt, tal�n igen, tal�n nem.

- Nekem ez a dolog nem tetszik - mondta Samu. - T�ls�gosan k�nny�nek �g�rkezik, legal�bbis sz�ban. Ha az az �sv�ny megvan m�g, bizony�ra �rzik. Akkor m�g �rizt�k, Gollam? - Mikor ezt kimondta, megpillantotta, vagy azt hitte, hogy megpillantja a z�ld f�nyt Gollam szem�ben. Gollam motyogott valamit, �s nem felelt.

- Nem �rizt�k? - k�rdezte szigor�an Frod�. - �s te sz�kt�l a s�t�ts�gb�l, Szm�agol? Vagy megengedt�k, hogy elj�jj, s�t, megb�zat�st is kapt�l? Legal�bbis Aragorn ezt hitte, mikor r�d lelt a Holtl�pon, p�r �vvel ezel�tt.

- Hazugsz�g! - sziszegte Gollam, s Aragorn nev�re gonoszul megcsillant a szeme. - Hazugsz�g, amit mond r�lam, igenisz hazugsz�g! Sz�ktem, teljeszen magamt�l. Igaz, azt mondt�k, keresszem a Dr�gasz�got, �sz �n kutattam �sz kutattam ut�na, persze hogy kutattam. De nem a Fekete �rnak. A Dr�gasz�g a mi�nk volt, az eny�m, mondom. Sz�ktem.

Frod� valahogy biztosra vette, hogy Gollam ez alkalommal nem j�r olyan messze az igazs�gt�l, mint ahogy gyan�tani lehetne, hogy valami m�don mag�t�l megtal�lta a Mordorb�l kivezet� utat, vagy legal�bbis azt hitte, hogy azt a tulajdon ravaszs�g�nak k�sz�nheti. T�bbek k�z�tt �szrevette, hogy Gollam azt mondja: �n, s ez, amilyen ritk�n fordult el�, mintha mindig annak a jele lett volna, hogy pillanatnyilag fel�lkerekedett benne a r�gi h�s�g vagy �szintes�g n�mi marad�ka. De m�g ha Gollamban meg lehetett is b�zni, Frod� nem feledkezett meg az Ellens�g ravaszs�g�r�l. Lehet, hogy sz�nd�kosan engedt�k megsz�kni, vagy �ppens�ggel "megrendezt�k a sz�k�s�t", s arr�l a Fekete Toronyban nagyon is j�l tudtak. S az is nyilv�nval�, hogy Gollam sok mindent elhallgat.

- M�g egyszer k�rdem - mondta -, ezt a titkos utat nem �rizt�k?

De Aragorn nev�nek hallat�ra Gollam elkomorodott. S�rtett k�ppel b�mult maga el�, mint a hazug, aki egyszer �let�ben igazat, vagy r�szben igazat mondott, m�gis azzal gyan�s�tj�k, hogy hazudik. Nem felelt.

- Nem �rzik? - ism�telte Frod�.

- Lehet, lehet. Ebben az orsz�gban ninc biztonsz�gosz hely - mondta mogorv�n Gollam. - De Gazd�nak meg kell pr�b�lnia, vagy menjen haza. M�sz �t ninc.

Harap�fog�val sem tudtak t�bbet kiszedni bel�le. A veszedelmes hely �s a h�g� nev�t vagy nem tudta, vagy nem akarta megmondani.

Cirith Ungolnak h�vt�k, s nev�nek f�lelmetes cseng�se volt. Aragorn tal�n megmondhatta volna nekik, s azt is, hogy e n�v mit jelent, Gandalf is felh�vhatta volna r� a figyelm�ket. De �k egyed�l voltak, Aragorn messze j�rt, Gandalf meg - akit h�tr�ltatott az �rul�s - �pp Vasudvard romjai k�zt �lldog�lt �s Szarum�nnal k�szk�d�tt. De m�g ak�zben is, hogy az utols� szavakat v�ltotta Szarum�nnal, s a palant�r szikr�t h�nyva csattant Orthanc l�pcs�j�re, Frod�n �s Csavardi Samun j�rt az esze, s oly sok m�rf�ld t�vols�g�b�l rem�nykedve �s sz�nakozva kereste �ket a gondolata.

Tal�n ezt �rezte meg Frod�, mint odafenn, akkor az Amon Hen tetej�n, m�g ha err�l nem tudott is, m�g ha azt hitte is, hogy Gandalf meghalt, hogy egyszer s mindenkorra beleveszett a t�voli M�ria hom�ly�ba. Most j� darabig csak �lt, n�m�n, lehajtott fejjel, s megpr�b�lt mindent felid�zni, amit Gandalf valaha mondott neki. De semmi olyasmire nem eml�kezett, ami a d�nt�s�re tan�ccsal szolg�lt volna. Ami azt illeti, nagyon is hamar, t�ls�gosan hamar, mikor a Fekete F�ld m�g igen-igen messze volt, elvesz�tett�k Gandalf �tmutat�s�t. Hogy v�g�l is hogyan hatoljanak oda be, azt Gandalf nem mondta meg. Tal�n maga sem tudta. Az Ellens�g �szaki v�r�ba, Dol Guldurba is csak egyszer mer�szkedett el. S vajon Mordorba, a T�z Hegy�n �s Barad-d�rban j�rt-e az�ta, hogy a Fekete �r ism�t hatalomra jutott? Frod� nem tartotta val�sz�n�nek. S most itt ez a kis f�lszerzet a Megy�b�l, egy egyszer�, cs�ndes vid�ki hobbit, s att�l k�v�nj�k, hogy tal�lja meg az utat oda, ahova a nagyok sem tudtak vagy mertek elmenni. Gonosz sors. De � mag�ra v�llalta, odahaza, a tisztaszob�ban, a tavalyi esztend� t�voli, annyira t�voli tavasz�n, hogy ma m�r �gy tetszik, az ifj� vil�g t�rt�net�nek elej�n t�rt�nt, mikor m�g Ez�st �s Arany F�k vir�goztak. Gonosz v�laszt�s. Melyik mellett d�nts�n? S ha mindkett� az iszony�s�gba �s a hal�lba vezet, mi �rtelme a v�laszt�snak?

�gy telt a nap. A kis sz�rke g�d�rre, ahol �ltek, oly k�zel a f�lelem f�ldj�nek hat�r�hoz, r�telepedett a hallgat�s, szinte foghat� volt, �s s�r� f�gg�nyk�nt z�rta el a k�lvil�gt�l. F�l�tt�k a fak� �g f�str�ncos bur�ja, de az magasan volt, s messze, mintha t�preng�st�l elnehez�lt leveg�tengeren derengene �t.

M�g egy f�nn lebeg� sasmad�r se vette volna �szre a mozdulatlanul, n�m�n, s v�kony sz�rke k�p�nyeg�kbe burkol�zva gondterhelten gubbaszt� hobbitokat. Szeme egy pillanatra tal�n megakadt volna Gollamon, a f�ld�n elter�l� pici alakon, tal�n egy csontt�-b�rr� aszott embergyereknek n�zte volna, akinek csontfeh�r �s csontv�zna karj�hoz-l�b�hoz t�n tapad valami rongy, de lecsipkedni �rdemes h�s biztos, hogy nem.

Frod� a t�rd�re hajtotta a fej�t, de Samu h�trad�lt, �sszefonta a tark�j�n a kez�t, s a csukly�ja al�l f�lb�mult az �res �gre. �res volt, j� darabig. Majd megpillantott egy s�t�t mad�rforma alakot, amint �pp befordult a l�t�k�r�be, lebegett egy darabig, majd tov�bbr�p�lt. K�t �jabb k�vette, majd egy negyedik is. �gy r�n�zv�st, magasan f�nn, nagyon picik voltak, valahogy m�gis tudta, hogy �ri�siak, sz�rnyuk, ha kit�rj�k, irdatlan nagy. Eltakarta a szem�t, el�reg�rnyedt, �sszeh�zta mag�t. Ugyanazt a fenyeget� f�lelmet �rezte, amit a Fekete Lovasok jelenl�t�ben, ugyanazt a tehetetlen iszonyatot, amit a sz�l sz�rny�n �rkez� vijjog�s, az els�t�ted� hold keltett benne, b�r most nem olyan nyomaszt�an, olyan parancsol�an, mert most t�volibb volt a fenyeget�s. De akkor is fenyeget�s. Frod� is meg�rezte. Gondolata megszakadt. Megmoccant, �sszerezzent. Gollam �gy kucorodott �ssze, mint a sarokba szor�tott p�k. A sz�rnyas alakok nagy k�rt �rtak le, majd al�buktak, siettek vissza Mordorba.

Samu m�ly l�legzetet vett. - A Lovasok megint csatangolnak, most f�nn a leveg�ben - mondta rekedten suttogva. - �ket l�ttam. Mit gondolsz, Frod� uram, nem vettek �szre minket? Igencsak magasan sz�lltak. S ha �k a Fekete Lovasok, �s ugyanolyanok, mint r�gen, akkor napvil�gn�l nem valami j� a l�t�suk, nem?

- Nem, tal�n nem - mondta Frod�, - De a parip�ik l�tnak. S azoknak a sz�rnyas j�sz�goknak, amelyeket a leveg�ben megnyergelnek, val�sz�n�leg jobb a szem�k, mint b�rmi m�s teremtm�nynek. Olyanok, mint az �ri�s d�gkesely�k. Keresnek valamit: az Ellens�g, att�l tartok, �beren �rk�dik.

A retteg�s elm�lt, de a cs�nd, ami k�r�lvette �ket, megt�rt. Mert egy ideje �gy el voltak v�gva a vil�gt�l, mintha l�thatatlan szigeten lenn�nek, most, hogy megint csupaszon hevertek ott, visszat�rt a vesz�ly�rzet�k. �m Frod� most se sz�lt semmit Gollamnak, nem d�nt�tt m�g. Szem�t lehunyta, mintha �lmodozn�k, de az is lehet, hogy befel� n�zett, a sz�v�be �s az eml�keibe. V�g�l m�gis megmoccant, �s f�l�llt, l�tszott, hogy d�nt�tt, �s hogy mondani k�sz�l valamit. De csak annyit mondott: - Csitt! Mi ez?

�jra elfogta �ket a f�lelem. �neksz�t �s rekedt ord�toz�st hallottak. Kezdetben �gy r�mlett, messzir�l, de a hangok egyre k�zeledtek. �nk�ntelen�l is mindny�juknak az jutott esz�be, hogy a Sz�rnyas Lovasok kik�mlelt�k �ket, s fegyvereseket k�ldtek ellen�k: �gy l�tszik, Szauron e sz�rny� szolg�i a gyorsn�l is gyorsabbak. Az ord�toz�s, a fegyver- �s l�szersz�mcs�rg�s m�r ott hallatszott eg�szen a k�zel�kben. Frod� is, Samu is meglaz�totta h�vely�ben kicsiny kardj�t. Menek�lni�k lehetetlen.

Gollam lassan f�lemelkedett, s mint a f�reg k�szott a g�d�r v�g�be. Lassan-lassan, nagyon �vatosan f�lemelte a fej�t, am�g csak k�t t�r�tt k�darab k�zt ki nem tudott kandik�lni. Egy darabig ott maradt, hangtalanul, mozdulatlanul. Azt�n a hangok megint t�volodtak, s lassan teljesen elhaltak. Messze, Morannon orm�n, f�lharsant egy k�rt. Gollam �vatosan leh�zta a fej�t, �s visszacs�szott a g�d�rbe.

- �jabb embercapat tart Mordorba - mondta halkan. - Ilyen embereket m�g szohasze l�tott Szm�agol, m�g nem. Vadak. Fekete a szem�k, fekete a hajuk �sz hossz�, a f�l�kben aranykarika, �gy �m, szok-szok gy�ny�r� arany. �sz a k�pe n�melyiknek v�r�szre van fesztve, �sz v�r�sz a k�penye, �sz a z�szl�juk isz v�r�sz, meg a l�ndz�juk hegye, a pajzuk az kerek, sz�rga �sz fekete, �sz nagy t�szke van a k�zep�n. Nem j�k: nagyon kegyetlen, gonosz emberek, az l�tszik. Majdnem olyan rosszak, mint az orkok, �sz szokkal nagyobbak. Szm�agol azt hiszi, valahonnan messze d�lr�l j�hettek, a Nagy Foly� v�g�n isz t�lr�l: azon az �ton �rkeztek. Tov�bbmentek a Fekete Kapuhoz, de lehet, hogy j�nnek m�g. Egyre t�bb n�p szereglik Mordorba. Egy sz�p napon odabent lesz minden-minden n�p.

- �s voltak olif�ntok is? - k�rdezte Samu. Annyira izgatt�k a k�l�n�s f�ldr�l sz�l� h�rek, hogy m�g a f�lelm�r�l is megfeledkezett.

- Nem, olif�ntok nem. Mik azok az olif�ntok? - k�rdezte Gollam.

Samu f�l�llt, h�tratett� a kez�t (mint mindig, ha "verset mondott"), �s r�kezdte:

Sz�rkes�gem kiseg�r,

De egy h�z is belef�r,

Kunkori k�gy� az orrom,

Ha j�rok, a f�ld omoljon,

Letaposom a f�vet,

S�r�m j�rom, fa recseg,

Villog feh�r agyaram,

D�ng�l�m d�li utam.

Legyez�f�lem lebeg.

Nem sz�ml�lok �veket,

Nem heverek le a f�ldre -

Meghalni se! K�rbe-k�rbe

J�rok-kelek sz�ntelen,

Olif�nt az �n nevem.

Magas vagyok, v�n vagyok,

A legnagyobb �n vagyok.

Ha tal�lkozol velem,

Nem felejted, azt hiszem.

De ha nem l�tsz sohasem,

Hiszed e, hogy l�tezem?

�, hogy olif�nt vagyok,

Ilyet nem hazudhatok!

- Ezt a rigmust - jegyezte meg Samu, mikor v�gigmondta -, ezt a rigmust mi a Megy�ben mondogattuk. Lehet, hogy szam�rs�g, lehet, hogy nem. De nek�nk is megvannak a mes�ink, �s a d�lr�l j�tt h�reink, tudod. A r�gi id�kben, n�hanapj�n, a hobbitok is utaztak. Nem mintha olyan nagyon sok j�tt volna vissza k�z�l�nk, s nem mintha mindent elhittek volna nekik, ez amolyan Br�b�l j�tt h�r, mondja a sz�l�s, meg hogy: igaz, mint a Megyebesz�d. De �n hallottam mes�ket ezekr�l a Naposf�ld�n lak� nagy emberekr�l. Mi a mes�kben subickosk�p�eknek h�vtuk �ket, �s azt mondt�k, olif�nton lovagolnak a csat�ba. H�zakat meg tornyokat meg m�smindent raknak az olif�ntok h�t�ra, azok meg k�veket, fat�rzseket v�gnak egym�shoz. �gy h�t, amikor te azt mondtad: Emberek D�lr�l, mind v�r�sben-aranyban, joggal k�rdezhettem, hogy voltak-e vel�k olif�ntok? Mert ha lettek volna, �n vesz�ly ide, vesz�ly oda, megn�ztem volna �ket. De most m�r nem hiszem, hogy valaha is l�tn�k. Lehet, hogy ilyen �llat nincs is. - Nagyot s�hajtott.

- Nem. Olif�nt ninc - mondta Gollam. - Szm�agol szoszem hallott r�luk. Nem isz akar ilyet l�tni. Nem akarja, hogy legyen ilyen. Szm�agol el akar menni inn�t, messze, �sz el akar b�jni valami bisztonsz�goszabb helyen. Szm�agol aszt akarja, hogy Gazda isz menjen. J� Gazda, nem j�nn�l Szm�agollal?

Frod� f�l�llt. Gond ide, gond oda, j�t nevetett, mikor Samu kirukkolt a t�zhelyn�l mondogatott r�gi olif�ntrigmussal, s ez mintha elf�jta volna a t�tovas�g�t. - B�r lenne ezer olif�ntunk, s a feh�r vez�rolif�nton Gandalf �lne - mondta. - Akkor tal�n utat t�rn�nk magunknak e gonosz f�ld�n. De nincs: csak a f�radt l�bunk. Ez minden. Nos, Szm�agol, lehet, hogy a harmadik fordul� bizonyul szerencs�snek. Veled megyek.

- J� Gazda, b�lc Gazda, kedvesz Gazda! - ki�ltotta boldogan Gollam, �s Frod� t�rd�t simogatta. - J� Gazda! Akkor cak pihenjetek moszt, j� kisz hobbitk�k, a nagy k�vek �rny�k�ban, eg�szen a k�vek t�v�ben! Pihenjetek, �sz fek�djetek nyugton, am�g a Sz�rga Arc el nem megy. Akkor majd gyorszan mehet�nk. Akkor majd szuhanunk, halkan �sz gyorszan, mint az �rny�k!