ELS� K�NYV

1. fejezet

Egy r�g v�rt �nnep�ly

Amikor zs�klaki Zs�kos Bilb� �r bejelentette, hogy sz�ztizenegyedik sz�let�snapja alkalm�b�l nemsok�ra valami eg�szen k�l�nleges mulats�got �hajt rendezni, Hobbitfalv�n mindenki felbolydult, �s jobb�ra csak err�l folyt a sz�.

Bilb� nagyon gazdag �s nagyon furcsa figura volt: nevezetes elt�n�se �s v�ratlan visszat�r�se �ta, vagyis imm�r hatvan �ve az eg�sz Megye k�v�ncsis�g�nak t�rgya. Legend�kat mes�ltek csod�s vagyon�r�l, amelyet �tja sor�n szerzett, �s b�rmit mondtak is az �regek, mindenki szent�l meg volt gy�z�dve r�la, hogy a zs�klaki domb alatt sz�mtalan alag�t h�z�dik, telis-teli mindenf�le kincsekkel. �s ha m�g ez se lett volna el�g a h�rn�vhez, Bilb� lankadatlan ereje csakugyan b�mulatba ejthetett ak�rkit. Az id� csak m�lt, de �gy l�tszott, Zs�kos urat nemigen tudja kikezdeni. Kilencven�ves kor�ban pontosan olyan volt, mint �tven�vesen. Amikor kilencvenkilenc �ves lett, azt mondt�k r�, hogy m�g mindig j�l tartja mag�t, ink�bb azt kellett volna mondani, hogy �ppen olyan j�l, mint addig. Voltak, akik a fej�ket cs�v�lt�k, �s �gy v�lt�k, hogy ez az�rt sok a j�b�l, nem igazs�g, hogy valaki (a jelek szerint) �r�k ifj�s�ggal legyen meg�ldva, �s r�ad�sul (a sz�besz�d szerint) m�rhetetlen gazdags�ggal is.

- Ez�rt m�g nagy �rat kell fizetni - mondogatt�k. Nem term�szetes dolog, el�bb-ut�bb meglesz a b�jtje!

De egyel�re nem k�sz�nt�tt be a b�jtid�, �s mivel Zs�kos �r b�kez�en b�nt a p�nz�vel, a legt�bben hajland�k voltak megbocs�tani a k�l�ncs�geit �pp�gy, mint a vagyon�t. V�ltozatlanul �sszej�rt a rokons�g�val (kiv�ve persze Tariszny�di-Zs�kos�kat), �s sok csod�l�ja akadt a szeg�ny �s jelent�ktelen hobbit-csal�dok k�r�ben. De k�zeli bar�tai nem voltak, am�g fel nem n�tt n�h�ny fiatalabb unoka�ccse.

Ezek k�z�l a legid�sebb az ifj� Zs�kos Frod� volt, Bilb� kedvence. Kilencvenkilenc �ves kor�ban Bilb� �r�k�s�v� fogadta Frod�t, �s mag�hoz k�lt�ztette Zs�klakra, ezzel a Tariszny�di-Zs�kosok rem�nyei v�gk�pp f�stbe mentek. Bilb�nak �s Frod�nak v�letlen�l ugyanarra a napra, szeptember 22-re esett a sz�let�snapja. "Gyere, k�lt�zz ide hozz�m, Frod� �cs�m - mondta egyszer Bilb� -, akkor k�nyelmesen egy�tt �nnepelhetj�k a sz�let�snapunkat." Ekkoriban Frod� m�g huszon�ves volt, ahogy a hobbitok mondt�k: m�r nem gyerek, csak felel�tlen ifjonc, am�g a harmincharmadik �let�v�t bet�ltve el nem �ri a nagykor�s�got.

Az�ta eltelt tizenk�t �v. Zs�kos�k minden �vben nagy k�z�s sz�let�snapi mulats�got rendeztek a Zs�klakban, de most �gy h�rlett, ezen az �sz�n valami eg�szen rendk�v�li dolog k�sz�l. Bilb� �pp sz�ztizenegy �ves lesz, vagyis el�ri a h�rom egyest, ami k�l�n�s sz�m, �s igen tiszteletrem�lt� kor a hobbitok k�zt (m�g az �reg Tuk is csak sz�zharminc �ves volt), Frod� pedig a k�t h�rmast: fontos sz�m, a harminch�rom �vet �s a nagykor�s�got jelenti.

Hobbitfalv�n �s Morotv�n volt mit t�rgyalniuk a f�rge nyelveknek, �s a k�zelg� esem�ny h�re bej�rta az eg�sz Megy�t. Ism�t Zs�kos Bilb� �r m�ltja �s jellegzetes szem�lyis�ge lett a f� t�rsalg�si t�ma, �s az �regek �r�mmel tapasztalhatt�k, hogy visszaeml�kez�seik ir�nt hirtelen megn�tt a kereslet.

Tal�n senki se tal�lt figyelmesebb k�z�ns�gre, mint az �reg Csavardi B�di, akit �ltal�ban csak Tat�nak h�vtak. �pp a "Borosty�n"-ban tartott el�ad�st, egy kis fogad�ban, amely a morotvai �t sz�l�n �llt, szavainak meg is volt a s�lya, mert B�di m�r negyven �ve gondozta Zs�klak kertj�t, azel�tt pedig az �reg Vermesnek seg�dkezett ugyanebben a munk�ban. Most, hogy maga is meg�regedett, �s �z�leteit kikezdte a cs�z, a munka jav�t legkisebb fia, Csavardi Samu v�gezte. Apa is, fia is igen j� viszonyban volt Bilb�val �s Frod�val. Ott laktak a dombon, a Zs�kv�g utca h�rmas sz�m� h�z�ban, k�zvetlen�l a Zs�klak alatt.

- �n mondom: nincs m�g egy olyan der�k, ny�jas besz�d� hobbit uras�g, mint Bilb� �r - jelentette ki Tata. �s egy�ltal�n nem hazudott, mert Bilb� mindig nagyon udvarias volt vele, "C�vek B�di uramnak" sz�l�totta, �s �lland�an kik�rte a v�lem�ny�t minden konyhakert�szeti k�rd�sben - ami a "gy�kereket" illeti, �s f�leg a krumplit, mivelhogy az eg�sz k�rny�ken mindenki Tat�t tartotta a legnagyobb szaktekint�lynek (� maga is).

- Na de ez a Frod� gyerek, aki ott �l n�la? - k�rdezte az �reg Topa, morotvai lakos. - Zs�kosnak Zs�kos, a neve ut�n, de, azt mondj�k, t�bb benne a Borbak v�r. �n nem tudom, m�rt kell, hogy egy hobbitfalvai Zs�kos �ppen Bakf�ldr�l hozzon asszonyt, mikor ott olyan hab�kos n�pek vannak.

- Nem is csoda, hogy hab�kosak - sz�lt k�zbe Arasz Muki (Tata t�szomsz�dja). - Nem j� hely az, a Borbuggyan rosszabbik partja, mindj�rt az �regerd� mellett. Cs�nya dolgok j�rnak ottan, ha csak a fele is igaz, amit mes�lnek.

- J�l besz�lsz, Muki! - mondta Tata. - Igaz, a bakf�ldi Borbak�k nem laknak �ppen az �regerd�ben, de az�rt hab�kos fajta, az biztos. Cs�nakokkal tekeregnek azon a nagy foly�n: nem term�szetes dolog. H�t persze hogy baj lett bel�le. Na de az�rt Frod� �r nagyon der�k hobbit �rfi, jobbat nem is lehetne k�v�nni. Majdnem olyan, mint Bilb� �r, nemcsak kin�z�sre. M�giscsak Zs�kos volt az apja. Az is der�k, j�raval� hobbit volt, Zs�kos Drog� �r, senki se vehette a sz�j�ra, am�g v�zbe nem f�lt.

- V�zbe f�lt? - k�rdezt�k egyszerre t�bben. Persze nem el�sz�r hallottak err�l meg cs�ny�bb dolgokr�l is, de a hobbitok odavannak a csal�di hist�ri�k�rt, h�t alig v�rt�k, hogy �jra hallj�k.

- �gy mondj�k - b�lintott Tata. - Tudj�tok, ugye: Drog� �r a megboldogult Borbak Primula kisasszonyt vette feles�g�l, anyai �gon Bilb� �r �des unokatestv�r�t (merthogy Primula kisasszony �desanyja az �reg Tuk legkisebb l�nya volt, Drog� �r meg Bilb� m�sod-unokatestv�re). Na ugye, h�t ez�rt van, hogy Frod� �r k�tszeresen is m�sodfok� unoka�ccse Bilb�nak: az els� meg a m�sod-unokatestv�r gyermeke, �rtitek? Nah�t, Drog� �r �ppen ott vend�geskedett Bortelk�n az ap�s�n�l, Gorbadok �rn�l, mint m�skor is el�g sokszor a h�zass�ga ut�n (mert szerette a has�t, �s az �reg Gorbadokn�l mindig j�l meg volt rakva az asztal), azt�n kiment cs�nak�zni a Borbuggyanra, de bele is f�lt a feles�g�vel egy�tt, pedig a szeg�ny Frod� �rfi m�g csak k�ly�k volt akkor.

- �n �gy hallottam, vacsora ut�n mentek ki a foly�ra, holdvil�gn�l - mondta az �reg Topa -, azt�n az�rt s�llyedt el a cs�nak, mert Drog� olyan neh�z volt.

- �n meg �gy hallottam, hogy az asszony l�kte bele, � meg mag�val r�ntotta - vetette k�zbe Veres, a hobbitfalvai moln�r.

- Nem kell mindenre odafigyelni, amit hall az ember - mondta Tata, aki nem nagyon sz�velte a moln�rt. - K�r a sok besz�d�rt, hogy belel�kte vagy beler�ntotta. Akkor is el�g huncut j�sz�g egy ilyen cs�nak, ha nyugton �l benne az ember, �s nem keresi k�l�n a bajt. El�g az hozz�, Frod� �rfi ott maradt �rv�n, odacs�ppent, hogy �gy mondjam, a hab�kos bakf�ldiek k�z�, azt�n �k nevelt�k Bortelk�n a nagyh�zban. Az volt �m a ny�ltelep, mindenki mondja. Az �reg Gorbadok �rn�l mindig legal�bb k�tsz�z rokon tany�zott. J�l is tette Bilb� �r, hogy hazahozatta a fi�t, hadd �ljen itt rendes n�pek k�z�tt. De a Tariszny�di-Zs�kos�k ezzel j�l megj�rt�k. Mikor Bilb� �r elment, �s �gy mondt�k, meg is halt, m�r azt hitt�k, �v�k lesz a Zs�klak. H�t egy sz�p nap m�giscsak visszaj�n, �s kiteszi a sz�r�ket, azt�n v�gan �li a vil�g�t, �s nem akar meg�regedni, de nem �m! Most meg hipp-hopp, ott az �j �r�k�s, m�g a pap�rok is meg vannak csin�lva, annak rendje-m�dja szerint. Tariszny�di-Zs�kos�k nem l�tj�k t�bb� bel�lr�l a Zs�klakot, arra a fejemet teszem.

- Azt mondj�k, sz�p summa p�nz van ott eldugva - jegyezte meg egy idegen, aki Nagy�regr�l j�tt a dolgait int�zni a Nyugati Fert�lyba. - �ll�t�lag csupa alag�t az eg�sz domb, telis-tele l�d�kkal, �s mindegyikben arany, ez�st meg �kszerek: legal�bbis �gy hallottam.

- Akkor t�bbet hallott�l, mint �n - felelte Tata. - �kszerekr�l �n nem tudok semmit. Bilb� �r nem szokott garasoskodni, �s �gy l�tszik, nincs h�j�n a p�nznek, de hogy alagutak lenn�nek, ahhoz nem tudok hozz�sz�lni. Akkor tal�lkoztam el�sz�r Bilb� �rral, amikor hazaj�tt, vagy hatvan �vvel ezel�tt, m�g suhanc voltam. Nem sokkal el�tte �lltam be inasnak az �reg Vermeshez (ap�mnak volt unokatestv�re), azt�n � kivitt Zs�klakra, hogy seg�tsek vigy�zni, �ssze ne j�rk�lj�k-taposs�k az eg�sz kertet, am�g folyt a v�s�r. K�zben egyszerre csak felj�n a dombra Bilb� �r egy p�nival, j�kora zs�kokkal meg egy-k�t l�d�val. Az bizony k�nnyen meglehet, hogy legink�bb kincsek voltak benne, amit messzi f�ld�n szerzett, mert azt mondj�k, ott m�g a hegyek is aranyb�l vannak, de annyi az�rt nem volt, hogy alagutakat t�lts�n meg vel�k. Hanem err�l t�bbet tudna mondani az �n Samu fiam. � azt�n igaz�n bennfentes a Zs�klakban. Nagyon odavan a r�gi hist�ri�k�rt, �s t�tott sz�jjal lesi, amiket Bilb� �r mes�l. Bilb� �r m�g �rni-olvasni is megtan�totta: hisz nincs abban semmi rossz, �s rem�lem, nem is lesz rossz v�ge. "M�g hogy t�nd�k meg s�rk�nyok, te!" mondom. "Ink�bb k�poszta meg krumpli, az val� neked is, nekem is. Ne nagyon �rtsd bele magad az urak dolg�ba, mert cs�ny�n megj�rhatod" mondtam neki. De mondhatn�m m�soknak is - tette hozz�, egy pillant�st vetve az idegenre �s a moln�rra.

De Tata nem gy�zte meg a k�z�ns�g�t. Bilb� vagyon�nak a legend�ja m�r nagyon is m�ly gy�kereket vert az ifjabb hobbit-nemzed�k fej�ben.

- J�, j�, de amit annak idej�n hozott, az�ta ink�bb csak szapor�totta - er�sk�d�tt a moln�r, a k�zv�lem�nynek adva hangot. - Sokat elvan hazulr�l. Azt�n n�zd meg, mif�le idegen n�pek j�rnak hozz�: t�rp�k, akik �jszak�nk�nt j�nnek, meg Gandalf, az a v�n k�bor-m�gus, meg tudom is �n, ki mindenki. Mondhatsz, Tata, amit akarsz, m�giscsak furcsa egy hely ez a Zs�klak, �s akik benne laknak, m�g furcs�bbak.

- Te is mondhatsz, amit akarsz, Veres, pedig annyit �rtesz hozz�, mint a cs�nak�z�shoz - v�gott vissza Tata, aki most m�g kev�sb� sz�velhette a moln�rt, mint m�skor. - Ha az ilyet mondjuk furcs�nak, akkor t�bb furcsas�g is elkelne ezen a t�jon. Vannak errefel� olyanok, akik egy pint s�rt se fizetn�nek a szomsz�djuknak, m�g akkor se, ha valami aranyfal� g�d�r volna a palot�juk. De a Zs�klakban igenis megadj�k a m�dj�t. Samu mondja, hogy mindenki meg lesz h�va a mulats�gra, �s aj�nd�kok is lesznek, �rted, mindenki kap aj�nd�kot - m�g ebben a h�napban.

Ez a h�nap m�r a szeptember volt, m�ghozz� olyan sz�p szeptember, hogy �lmodni se lehetett volna szebbet. Egy-k�t nap m�lva h�re ment (val�sz�n�leg a j�l �rtes�lt Samu r�v�n), hogy t�zij�t�k is lesz, de olyan t�zij�t�k, amilyet kis h�j�n sz�z �ve nem l�tott a Megye - az �reg Tuk hal�la �ta biztosan nem.

M�ltak a napok, k�zeledett a Nagy Nap. Egy este azt�n egy k�l�n�s form�j� szek�r g�rd�lt be Hobbitfalv�ra, k�l�n�s form�j� csomagokkal megrakva, �s kapaszkodni kezdett a dombon Zs�klak fel�. A megh�kkent hobbitok kikukucsk�ltak a l�mpaf�nyes ajt�r�seken, �gy b�mult�k. Idegenek �ltek a szek�ren, idegen n�t�kat f�jtak: hossz� szak�ll�, nagy csukly�s t�rp�k. N�h�nyan ott maradtak Zs�klakon. Szeptember m�sodik het�nek v�ge fel� Morotv�n �t j�tt egy kord� a Borbuggyan h�dja fel�l, f�nyes nappal. Egy �regember hajtotta egyed�l. Nagy, hegyes, k�k s�vege volt, hossz�, sz�rke k�penye �s ez�stsz�n� nyakraval�ja. A szak�lla hossz�, feh�r: bozontos szem�ld�ke ki�llt a s�veg karim�ja al�l. Kis hobbit-gyerekek futottak a kord� ut�n v�gig az eg�sz falun, azt�n fel a dombra. Kital�lt�k, hogy mit hoz: a t�zij�t�khoz val� holmit. Bilb� h�z�nak f�bej�rata el�tt az �reg sorba letette a rakom�ny�t, k�l�nf�le fajt�j� �s form�j� rak�t�k nagy k�tegeit, mindegyiken rajta a jel: egy nagy piros "G", meg egy t�nde-r�na: "T".

No persze: Gandalf jele, mert az �reg �ppen Gandalf volt, a m�gus, akit Megye-szerte j�l ismertek, mint a t�zek, f�st�k �s f�nyek kiv�l� szak�rt�j�t. Val�j�ban sokkal nehezebb �s vesz�lyesebb mesters�get �z�tt, de err�l a megyeiek nem tudtak semmit: �k csak arra gondoltak: l�m, ez is a nagy mulats�g egyik "attrakci�ja". Ez�rt j�ttek izgalomba a hobbit-gyerekek. "G, G, garabonci�s!", ki�ltozt�k, �s az �reg elmosolyodott. M�r ismert�k l�t�sb�l, hab�r csak ritk�n bukkant fel Hobbitfalv�n, �s sose id�z�tt sok�ig, de a t�zij�t�kait m�g egyik�k se l�tta, �s a feln�ttek k�z�l is csak az id�sebbek: most m�r ez is a legend�s m�lthoz tartozott.

Mikor az �reg v�gzett a lerakod�ssal - Bilb� �s n�h�ny t�rp is seg�dkezett -, Bilb� sz�tosztogatott egy-k�t garast, de egyetlen pet�rda vagy rak�ta se pukkant, a b�m�szkod�k nagy csal�d�s�ra.

- Most azt�n fut�s! - mondta Gandalf. - Majd l�ttok eleget, ha elj�n az ideje. - Azt�n elt�nt a h�zban Bilb�val, �s a kaput becsukt�k. A hobbit-s�v�lv�nyek egy darabig m�g v�rakoztak odakint, majd sz�tsz�ledtek: h�t m�r sose virrad fel a mulats�g napja?

Odabent Bilb� �s Gandalf le�lt egy kisebb szob�ban a nyitott ablak el�tt, amely a kertre n�zett, a h�z nyugati oldal�n. K�s� d�lut�n volt, der�s, napsugaras id�. A vir�gok pirosban �s aranyban izzottak: minden�tt t�tik�k, napraforg�k, sarkanty�vir�gok kapaszkodtak a t�zegfalakra, �s bekukkantottak a kerek ablakokon.

- Sz�p ez a kert! - mondta Gandalf.

- Sz�p - b�lintott Bilb�. - Nagyon szeretem, meg az eg�sz Megy�t is, de hi�ba, kell egy kis kikapcsol�d�s.

- Egysz�val, �gy lesz, ahogy eltervezted?

- �gy. H�napokkal ezel�tt kigondoltam mindent, �s az�ta se gondoltam meg magam.

- No j�. K�r a sok sz�t vesztegetni. Hajtsd v�gre a tervedet - de az eg�szet, hallod-e -, �s rem�lem, minden j�l v�gz�dik majd neked is, meg mindny�junknak.

- Rem�lj�k a legjobbakat. Arra mindenesetre sz�m�tok, hogy cs�t�rt�k�n els�l a kis tr�f�m, �s mulatok egy j�t.

- �s a v�g�n kinek lesz kedve nevetni? - cs�v�lta a fej�t Gandalf.

- Majd elv�lik - mondta Bilb�.

M�snap �jabb kord�k �rkeztek a dombra, �s m�g azut�n is j�ttek. A faluban m�r-m�r egy kis z�gol�d�s t�madt, hogy "az�rt mi is a vil�gon vagyunk'', de m�g azon a h�ten �z�nleni kezdtek Zs�klakr�l a megrendel�sek minden elk�pzelhet� �lelmiszerre, �rura meg luxuscikkre, amit Hobbitfalv�n, Morotv�n vagy b�rhol a k�rny�ken be lehetett szerezni. A hobbitok fellelkes�ltek, sorra pip�lt�k ki a napokat a napt�rban, �s izgatottan v�rt�k a post�st, hogy mikor j�n m�r a megh�v�.

Nem kellett sok�ig v�rni, hamarosan j�ttek a megh�v�k cs�st�l, megtelt vel�k a hobbitfalvi posta, a morotvai post�n alig gy�zt�k a munk�t, �s �nk�ntes k�zbes�t�ket kellett toborozni. J�ttek-mentek meg�ll�s n�lk�l, vitt�k a dombra az udvarias v�laszokat, sz�zf�le v�ltozatban, hogy k�sz�n�m sz�pen, felt�tlen�l ott leszek.

Zs�klak kapuj�n egy t�bla jelent meg: "BEL�P�S CSAK AZ �NNEP�LLYEL KAPCSOLATOS �GYEKBEN". De m�g azokat is csak ritk�n engedt�k be a h�zba, akik az �nnep�ly miatt j�ttek, vagy erre hivatkoztak. Bilb� nagyon el volt foglalva: megh�v�kat �rt, bejel�lte a list�j�n, hogy melyikre j�tt v�lasz, aj�nd�kokat csomagolt, �s a maga rejt�lyes el�k�sz�leteivel foglalatoskodott. Gandalf meg�rkez�se �ta nem mutatkozott a nyilv�noss�g el�tt.

Egy reggel a hobbitok arra �bredtek, hogy a Bilb� h�z�nak f�kapuja el�tt d�l fel� elter�l� nagy r�ten minden�tt k�telek �s p�zn�k hevernek: s�trak �s pavilonok kell�kei. A m�ly�t partj�ba k�l�n bej�ratot v�gtak, �s egy nagy feh�r kaput �p�tettek. Az a h�rom hobbitcsal�d, amely a r�ttel �rintkez� Zs�kv�g utc�ban lakott, nagy �rdekl�d�ssel leste, hogy mi t�rt�nik, �s mindenki irigyelte �ket. Az �reg Csavardi Tata m�r nem is m�melte a munk�t a kertben.

Sorra fel�t�tt�k a s�trakat. Az egyik hatalmas pavilon akkora volt, hogy m�g az a nagy fa is belef�rt, ami a r�ten n�tt: ott �llt b�szk�n az egyik v�g�ben a d�szasztal fej�n�l. Minden �g�ra lampionokat akasztottak. �s ami m�g enn�l is t�bbet �g�rt (m�rmint a hobbitoknak): a r�t �szaki cs�csk�ben egy �ri�si szabadt�ri konyh�t �ll�tottak fel. Sereglettek a szak�csok minden fogad�b�l �s cs�rd�b�l, t�bb m�rf�ldes k�rzetben, hogy kiseg�ts�k a Zs�klakon elsz�ll�solt t�rp�ket �s m�s idegeneket. Az izgalom a tet�pontj�ra h�gott.

Azt�n beborult az �g. Ez szerd�n t�rt�nt, az �nnep�ly el�tti napon. Mindenki megijedt. Azt�n v�gre felvirradt a cs�t�rt�ki nap, szeptember 22-e. Kis�t�tt a nap, a felh�k elt�ntek: kibontott�k a z�szl�kat, kezd�dhetett a mulats�g.

Zs�kos Bilb� �nnep�lynek nevezte, de ink�bb a sz�rakoz�sok szakadatlan sorozat�r�l kellett volna besz�lni. �gysz�lv�n mindenkit megh�vtak, aki a k�zelben �lt. Egy-k�t hobbit v�letlen�l lemaradt a list�r�l, de mivel �gyis elj�ttek, nem t�rt�nt semmi baj. Sokan a Megye t�volabbi r�szeib�l �rkeztek, s�t, n�h�nyan a hat�rokon t�lr�l. Bilb� szem�lyesen fogadta a megh�vottakat (�s a h�vatlanokat) az �j feh�r kapuban. Mindenkinek adott valami aj�nd�kot, n�melyeknek t�bbsz�r is: tudniillik azoknak, akik kimentek egy h�ts� kij�raton, azt�n megint bej�ttek a kapun. A hobbitokn�l, akinek sz�let�snapja van, az ad m�soknak aj�nd�kot. �ltal�ban nem nagyon k�lts�geseket, �s nem is olyan sokat, mint most Bilb�, de az�rt senki se tartotta rossznak a szok�st. Hobbitfalv�n �s Morotv�n az �v minden napj�ra esett egy sz�let�snap, �gy azt�n a k�rny�k minden hobbitja sz�m�thatott r�, hogy legal�bb egy aj�nd�kot kap hetenk�nt. M�gse lehet mondani, hogy beleuntak volna.

A mostani aj�nd�kok �tlagon fel�liek voltak. A hobbit-gyerekek k�zt akkora lett az izgalom, hogy egy ideig szinte m�g az ev�sr�l is megfeledkeztek. Olyan j�t�kokat kaptak, amilyenekr�l addig nem is �lmodtak: mind gy�ny�r� volt, n�melyik pedig minden bizonnyal var�zsszerkezet. J� r�sz�ket m�r egy �vvel azel�tt megrendelt�k: messzir�l kellett hozatni, a Hegyr�l vagy Suhatagb�l, �s mindegyiken l�tszott, hogy eredeti t�rp-munka.

Miut�n v�get �rt a nagy fogadtat�s, �s minden vend�g bel�pett a kapun, k�vetkeztek a n�t�k, t�ncok, zen�k, j�t�kok �s persze az eszem-iszom. H�rom hivatalos �tkez�s volt: eb�d, uzsonna �s vacsora. De az eb�d- �s vacsoraid� ink�bb csak azzal t�nt ki, hogy akkor minden vend�g le�lt, �s egy�tt falatozott. Egy�bk�nt csak �gy �sszevissza csoportosulva ettek �s ittak - megszak�t�s n�lk�l, a t�z�rait�l d�lut�n f�l h�tig, amikor elkezd�d�tt a t�zij�t�k.

A t�zij�t�k Gandalf m�ve volt, nemcsak hogy � hozta, de � is tervezte �s k�sz�tette, azut�n pedig � gy�jtotta be a k�l�nleges g�r�gt�zeket, f�nykulissz�kat, rak�t�kat. De ezeken k�v�l is voltak b�ven pet�rd�k, r�ppenty�k, durranty�k, csillagsz�r�k, f�kly�k, t�rp-gyerty�k, t�ndesz�k�kutak, kobold-pukkant�k �s szikravet�k. Mind remek volt. Gandalf egyre nagyobb m�v�sz lett, ahogy m�ltak f�l�tte az �vek.

Voltak rak�t�k, amelyek �gy r�ppentek fel, mint megannyi szikr�z� mad�r, csod�latosan csicseregve. Voltak z�ld f�k, a t�rzs�k fekete f�st: �gy borultak lombba, mintha egyetlen pillanat alatt kitavaszodott volna, t�nd�kl� �gaikr�l f�nyes vir�gok hulltak az elk�pedt hobbitokra, majd �des illatot hagyva a leveg�ben, hirtelen sz�tfoszlottak, amikor m�r majdnem el�rt�k a felfel� b�mul� arcokat. Voltak sz�k�kutak, minden cseppj�k egy-egy pillang�, amely csillogva sz�llt fel a f�kra, voltak sz�nes t�zoszlopok, amelyek a magasba t�rtek, �s ott sass�, vitorl�s haj�v� vagy rep�l� hatty�rajj� v�ltoztak, volt egy piros �gih�bor�, ut�na pedig s�rga zivatar, volt egy ez�st l�ndzsaerd�, amely hirtelen felsz�k�tt a leveg�be, s�v�ltve, mint egy csatasorba �llt hadsereg, majd �gy zuhant vissza a Nagyv�zbe, mintha sz�z forr� k�gy� sziszegne. �s volt egy utols� nagy meglepet�s, Bilb� tisztelet�re, amit�l a hobbitok sz�rny� riadalomba estek, pontosan �gy, ahogyan Gandalf �hajtotta. Minden f�ny kialudt. Nagy f�stgomoly sz�llt fel a f�ldr�l. Lassank�nt olyan lett a form�ja, mint egy t�voli hegynek, �s a cs�csa izzani kezdett. Z�ld �s skarl�tv�r�s l�ngokat l�vellt. Egy aranypiros s�rk�ny rep�lt ki bel�le - nem �letnagys�g�, de f�lelmetesen �leth�: t�zet ok�dott a sz�ja, �s �gett a szeme, b�mb�l�s hallatszott, �s a s�rk�ny h�rmat s�v�tett a magasban. Mindenki beh�zta a nyak�t, sokan m�g hasra is v�g�dtak. A s�rk�ny elrobogott, mint egy expresszvonat, bukfencet vetett, majd f�lsiket�t� robban�ssal sz�tpukkant Morotva f�l�tt.

- Ez volt a jel, hogy k�sz a vacsora! - mondta Bilb�. A nagy ijedts�g �s vakl�rma nyomban elm�lt: a hason fekv� hobbitok gyorsan talpra ugrottak. Mes�s vacsor�t kapott mindenki - azazhogy majdnem mindenki, mert n�h�nyan a sz�k k�r� csal�di vacsor�ra voltak hivatalosak. Ezt a nagy pavilonban rendezt�k, ahol a fa is �llt: Ide csak tizenk�t tucat szem�ly vonulhatott be (vagyis egy nagy tucat, ahogy a hobbitok mondt�k, b�r ezt a kifejez�st emberekre nemigen illett alkalmazni): csupa v�logatott vend�g, azokb�l a csal�dokb�l, amelyekkel Bilb� �s Frod� rokons�gban �llt, rajtuk k�v�l pedig n�h�ny k�zeli j� bar�t, aki nem volt rokon (mint p�ld�ul Gandalf). Jelen volt sok hobbit-csemete is, m�ghozz� sz�l�i enged�llyel, mert a hobbitok meglehet�sen eln�z�ek voltak, ami a gyerekek k�s�i fennmarad�s�t illeti, f�leg olyankor, ha sz�m�thattak r�, hogy ily m�don poty�n etethetik �ket. A fiatal hobbitok felnevel�se nagyon ig�nybe vette az �l�skamr�kat.

Jelen voltak sz�p sz�mmal Zs�kosok �s Boffinok, azonk�v�l Tukok �s Borbakok, voltak Turk�k (Zs�kos Bilb� nagyanyj�nak a rokonai) �s Hurk�k (a Tuk nagypapa r�sz�r�l), tov�bb� n�h�ny v�logatott G�dr�s, B�gy�s, Nagyt�sz�fi, Kotor�k, Pozsga, K�rt�s �s Cs�l�k. Egy r�sz�k csak szegr�l-v�gr�l volt rokona Bilb�nak, �s sokan m�g nem is igen j�rtak Hobbitfalv�n, mert a Megye t�vol es� zugaiban �ltek. Persze, Tariszny�di-Zs�kos�kr�l se lehetett megfeledkezni. �gy azt�n elj�tt Oth� meg a feles�ge, Lob�lia. Nem szerett�k Bilb�t, Frod�t meg �ppens�ggel ut�lt�k, de az aranysz�n� tint�val �rt megh�v�k�rtya olyan pomp�zatos volt, hogy annak nem b�rtak ellen�llni. Arr�l nem is sz�lva, hogy Bilb�, az unokatestv�r�k, m�r �vek �ta foglalkozott az �tkez�s tudom�ny�val, �s a konyh�ja nagyon j� h�rben �llt.

Mind a sz�znegyvenn�gy vend�g azzal �lt asztalhoz, hogy kellemes lakom�ban lesz r�sze, j�llehet a h�zigazda vacsora ut�ni sz�noklat�t�l egy kiss� m�r el�re bors�zott a h�tuk (ezt az utols� falatot mindig le kellett nyelni). Bilb� hajlamos volt r�, hogy �gynevezett k�lt�i id�zetekkel t�zdelje meg a besz�d�t, n�ha pedig, egy-k�t poh�r ut�n, c�lozgatni kezdett rejt�lyes utaz�s�nak lehetetlen kalandjaira. A vend�geket nem �rte csal�d�s: a lakoma val�ban kellemes volt, mondhatni, feledhetetlen �lm�ny: d�s, b�s�ges, v�ltozatos �s hosszantart�. A r�k�vetkez� h�t folyam�n az �lelmiszerv�s�rl�sok sz�nvonala majdnem a nullpontra zuhant a k�rny�ken, de mivel Bilb� sz�let�snapja teljesen kimer�tette a legt�bb �zlet, pince �s lerakat k�szleteit, ez se volt olyan nagy baj.

Miut�n j�l belakm�roztak (ki t�bbet, ki kevesebbet), j�tt a sz�noklat. De most m�r a t�rsas�g legt�bb tagja eln�z� hangulatban volt: abban a kellemes �llapotban, amikor - mint �k mondt�k - "csak az utols� sim�t�sok vannak h�tra". Mindenki a kedvenc ital�t kortyolgatta, a kedvenc csemeg�j�t �zlelgette, �s igaz�n nem bors�zott a h�ta semmit�l. B�rmit hajland�k voltak v�gighallgatni, s�t �ljenezni is, valah�nyszor a sz�nok sz�netet tart.

- Kedves aty�mfiai! - kezdte Bilb�, felemelkedve sz�k�r�l.

"Halljuk! Halljuk! Halljuk!" - b�mb�lte mindenki, azt�n ugyanezt k�rusban, m�g egy p�rszor: l�that�lag nem nagyon hajlottak �nn�n buzd�t�sukra. Bilb� ell�pett a hely�r�l, odament a kivil�g�tott fa al�, �s fel�llt egy sz�kre. A lampionok f�nye beragyogta sug�rz� arc�t, h�mzett selyemmell�ny�n csillogtak az aranygombok. Valamennyien l�tt�k, ahogy ott �ll, �s az egyik kez�vel csendre inti �ket, a m�sikat a nadr�gzseb�ben tartja.

- Kedves Zs�kosok �s Boffinok - kezdte �jra -, kedves Tukok �s Borbakok, Turk�k �s Hurk�k, G�dr�s�k, K�rt�s�k �s B�gy�s�k, Nagyt�sz�fiak, Pozsg�k, Kotor�kok �s Cs�lk�k. - "Cs�-l�-k�k!", ki�ltotta egy id�sebb hobbit a pavilon v�g�b�l. Persze, �t is Cs�l�knek h�vt�k, �s m�lt�n: igen nagy l�ba volt, rendk�v�l d�s sz�rzettel bor�tva - egy�bk�nt az asztalon pihentette.

- Cs�lk�k - ism�telte meg Bilb�. - �s kedves rokonaim, Tariszny�di-Zs�kos�k, akiket nagy �r�mmel �dv�zl�k megint Zs�klakban. Ma van a sz�ztizenegyedik sz�let�snapom: ma l�pek be a h�rom egyesbe! - "Hurr�! Hurr�! �ljen sok�ig!" - �v�lt�tte mindenki, v�gan d�r�mb�lve az asztalokon. Bilb� igaz�n remek�l csin�lta. �pp az ilyet szerett�k: csak r�viden �s vel�sen.

- Rem�lem, valamennyien ugyanolyan j�l �rzitek magatokat, mint �n. - F�lsiket�t� �ljenz�s. Hangos ki�lt�sok: "Igen!" (�s "Nem!"). Trombit�k �s k�rt�k, dud�k, furuly�k �s m�s hangszerek l�rm�ja: M�r eml�tettem, hogy sok fiatal hobbit is jelen volt. Sz�z�val durrantak a dallamos pet�rd�k. J� r�sz�k�n rajta volt a v�djegy: Suhatag - ez ugyan a legt�bb hobbitnak nem sokat mondott, de abban valamennyien egyet�rtettek, hogy a pet�rd�k csod�latosak. Apr�, de t�k�letes kidolgoz�s� �s b�b�jos hang� zen�l� szerkezetek voltak bel�j�k rejtve. Az egyik sarokban n�h�ny ifj� Tuk �s Borbak, abban a hiszemben, hogy Bilb� b�csi m�r befejezte (hiszen mindent elmondott, ugye, amit kellett), r�gt�nz�tt zenekarba t�m�r�lt, �s r�zend�tett egy vid�m t�ncdalra. Tuk Everard �rfi �s Borbak Pipit�r kisasszony felpattant egy asztalra, �s csengetty�ket r�zva j�rni kezdt�k a k�rbe-hoppot: nagyon b�jos t�nc, csak egy kicsit heves.

De Bilb� m�g nem fejezte be. Az egyik fiatalember kez�b�l, aki ott �llt mellette, kikapta a k�rt�t, �s h�romszor egym�s ut�n j� er�sen belef�jt. A l�rma al�bbhagyott.

- Nem fogom sok�ig untatni a t�rsas�got - ki�ltotta Bilb�. �ltal�nos �ljenz�s. - Ma egy bizonyos c�lb�l h�vtalak ide mindannyi�tokat. - Ezt olyan hangon mondta, hogy fel kellett r� figyelni. Kis h�j�n csend lett, �s egy-k�t Tuk hegyezni kezdte a f�l�t.

- S�t, h�rom c�lb�l! El�sz�r is, hogy elmondjam, milyen hat�rtalanul szeretek itt mindenkit, �s milyen kev�s ez a sz�ztizenegy esztend�, ha ilyen kiv�l� �s nagyszer� hobbitok k�zt �lhet az ember. - Falrenget� helyesl�s.

- Az itt jelenl�v�knek a fel�t sem ismerem fele olyan j�l, mint szeretn�m, �s a fele r�sz�ket se szeretem fele annyira, mint ahogy meg�rdemeln�k. - Ez m�r v�ratlan volt, �s egy kiss� nehezen �rthet�. Itt-ott felcsattant a taps, de a legt�bben m�g birk�ztak a hallottakkal: vajon b�knak kell-e venni?

- M�sodszor: a sz�let�snapom meg�nnepl�s�re. - �jabb �ljenz�s. - Azazhogy sz�let�snapunkat kellett volna mondanom. Hiszen ma van ugyeb�r az �n kedves unoka�cs�mnek �s �r�k�s�mnek, Frod�nak a sz�let�snapja is. Ma lesz nagykor�, �s �tveszi �r�ks�g�t. - Sz�rv�nyos taps az id�sebbek k�z�l, hangos "Frod�! Frod�! �ljen Frod�!" ki�lt�sok a fiatalabbak r�sz�r�l. Tariszny�di-Zs�kos�k �sszevont�k a szem�ld�k�ket, �s t�prengeni kezdtek, mit jelent az, hogy "�tveszi �r�ks�g�t".

- Ketten egy�tt sz�znegyvenn�gy �vesek vagyunk. Pontosan ennyi az itt jelenl�v�k sz�ma is, figyelemre m�lt� sz�m: egy nagytucat, ha szabad �gy mondanom. - Semmi �ljenz�s. Nah�t, ez nevets�ges. Sok vend�g, k�l�n�sen Tariszny�di-Zs�kos�k, s�rtve �rezte mag�t: nyilv�n csak az�rt h�vt�k meg �ket, hogy kiteljen a sz�m, mint amikor a boltos �sszecsomagolja a port�k�t. "M�g hogy egy nagytucat! Micsoda k�z�ns�ges modor."

- Ugyanakkor, ha szabad feleml�tenem a r�gi hist�ri�t, ma van az �vfordul�ja annak is, hogy egy hord�ban meg�rkeztem Esgarothba a Hossz� Tavon, igaz, akkor kiment a fejemb�l, hogy �pp a sz�let�snapomra �rkeztem. M�g csak �tvenegy �ves voltam, �s nem tulajdon�tottam olyan nagy jelent�s�get a sz�let�snapoknak. De az�rt �gy is nagyon finom volt a lakoma, hab�r eml�kszem, sz�rnyen n�th�s voltam, �s csak annyit b�rtam mondani: "K�sz�d�b sz�ped." Hadd mondjam most �rthet�bben: k�sz�n�m sz�pen, hogy elj�ttetek erre a kis �nnep�lyre. Makacs csend. Mindenki att�l tartott, hogy valami dal vagy vers k�vetkezik: kezdt�k unni a dolgot. M�rt nem hagyja m�r abba ezt a sok besz�det, hogy v�gre ihassanak az eg�szs�g�re? De Bilb� nem kezdett se dalolni, se szavalni. Egy kis sz�netet tartott.

- V�g�l harmadszor - folytatta azt�n -, szeretn�m, ha meghallgatn�tok egy bejelent�semet. - Az utols� sz�t olyan hangosan �s v�ratlanul mondta, hogy mindenki fel�lt, aki m�g k�pes volt r�. - Sajn�lattal kell bejelentenem, hogy - noha sz�ztizenegy �v, mint mondtam, nagyon r�vid id� k�ztetek - most m�r v�ge. Elmegyek. Ezennel elb�cs�zom. Isten veletek!

Lel�pett a sz�kr�l, �s elt�nt. Vak�t� f�ny villant, a vend�gek hunyorogtak. Mire kinyitott�k a szem�ket, Bilb�nak nyoma veszett. Sz�znegyvenn�gy h�ledez� hobbit d�lt h�tra a sz�k�n egy �rva sz� n�lk�l. Az �reg Cs�l�k Od� levette a l�b�t az asztalr�l, �s dobbantott. Azt�n n�ma csend volt, majd n�h�ny m�ly l�legzetv�tel hallatszott, �s minden Zs�kos, Boffin, Tuk, Borbak, Turka, Hurka, G�dr�s, B�gy�s, Nagyt�sz�fi, Kotor�k, Pozsga, K�rt�s �s Cs�l�k egyszerre kezdett besz�lni.

Abban mindenki egyet�rtett, hogy a tr�fa nagyon �zetlen volt, �s a vend�geket csak egy kis �tel meg ital billentheti helyre a nagy megr�zk�dtat�s �s bossz�s�g ut�n. "Tiszt�ra �r�lt. Mindig is mondtam": tal�n ez a v�lem�ny hallatszott a legs�r�bben. M�g a Tukok is �gy v�lt�k (egy-k�t kiv�tellel), hogy Bilb� viselked�s�re nem lehet ments�g. Mindenki biztosra vette, hogy ez az elt�n�si m�ka csak gyerekes, nevets�ges cs�ny.

De az �reg Borbak R�ri nem volt olyan biztos benne. Esz�t nem hom�lyos�totta el sem a magas kor, amit meg�rt, sem a rendk�v�l kiad�s vacsora, k�vetkez�sk�pp �gy sz�lt a meny�hez, Esmerald�hoz:

- Ebben valami huncuts�g van, kedvesem! Azt hiszem, ez a f�lesz� Zs�kos m�r megint vil�gg� ment. V�n bolond. Na de minek s�rjunk? A harapnival�t nem vitte mag�val. - Hangosan odaki�ltott Frod�nak, hogy int�zkedjen, mert �resek a poharak.

A jelenl�v�k k�z�l csak Frod� nem sz�lt semmit. Egy ideig n�m�n �lt Bilb� �res sz�ke mellett, �s egy�ltal�n nem reag�lt a k�l�nf�le k�rd�sekre vagy megjegyz�sekre. J�l mulatott a helyzeten, noha tudta, mir�l van sz�. A vend�gek felh�borod�s�t �s megr�k�ny�d�s�t l�tva, alig b�rta visszafojtani a nevet�s�t. Ugyanakkor m�lys�gesen fel volt kavarva: hirtelen r�d�bbent, mennyire szereti az �reg hobbitot. A legt�bb vend�g tov�bb evett-ivott, Zs�kos Bilb� r�gebbi �s �jabb k�l�ncs�geit t�rgyalva, de Tariszny�di-Zs�kos�k d�h�sen elt�voztak. Frod�nak elege volt az �nneps�gb�l. Kiadta az utas�t�st, hogy hozzanak m�g bort, azt�n fel�llt, sz�tlanul felhajtotta a pohar�t Bilb� eg�szs�g�re, �s kiosont a pavilonb�l.

Visszat�rve Zs�kos Bilb�ra: � m�r a besz�d k�zben is folyton a zseb�ben l�v� aranygy�r�vel babr�lt, a var�zsgy�r�vel, amelynek titk�t hossz� �vek �ta �rizte. Mikor lel�pett a sz�kr�l, belecs�sztatta az ujj�t, �s �r�kre elt�nt a hobbitfalvi hobbitok szeme el�l.

F�rg�n visszament a h�zhoz, �s egy pillanatig mosolyogva hallgatta a pavilonb�l kisz�r�d� l�rm�t meg a r�ten zajl� mulats�g egy�b hangjait. Azt�n bement. Levette �nnepi �lt�zet�t, �sszehajtogatta �s selyempap�rba csomagolta a h�mzett selyemmell�nyt, majd elrakta. Azt�n gyorsan beleb�jt valami r�gi, viseltes g�ny�ba, �s a derek�ra csatolt egy elny�tt b�r�vet. Erre felcsatolta r�vid kardj�t, �t�tt-kopott fekete b�rh�velyben. Egy naftalinszag� bez�rt fi�kb�l kivette r�gi k�peny�t �s csukly�j�t. Ott tartotta elz�rva, mint valami dr�ga holmit, pedig a k�t �sszevissza foltozott, viharvert darabr�l neh�z volt meg�llap�tani, hogy mi lehetett az eredeti sz�n�k - tal�n s�t�tz�ld. Azonk�v�l nagyok is voltak neki. Ezut�n bement a dolgoz�szob�j�ba, �s a nagy p�nc�lszekr�nyb�l kivett egy �cska rongyokba bugyol�lt batyut meg egy b�rbe k�t�tt k�ziratot, tov�bb� egy nagy, vastag bor�t�kot. A k�nyvet �s a batyut beledugta egy neh�z zs�kba, ami ott �llt, majdnem telet�mve. A bor�t�kba becs�sztatta az aranygy�r�t, a finom m�v� l�nccal egy�tt, azt�n megc�mezte Frod�nak. El�sz�r odatette a kandall�p�rk�nyra, de azt�n meggondolta mag�t �s zsebre v�gta. Ebben a pillanatban kiny�lt az ajt�, �s Gandalf j�tt be, szapora l�ptekkel.

- Noh�t! - �dv�z�lte Bilb�. - �pp arra gondoltam, j�ssz-e, vagy sem.

- �r�l�k, hogy l�that� �llapotban tal�llak - felelte a m�gus, �s le�lt. - Mindenk�ppen el akartalak cs�pni n�h�ny sz�ra. Rem�lem, meg vagy el�gedve: minden �gy zajlott le, ahogy k�v�ntad, terv szerint?

- Hogyne - felelte Bilb�. - Hab�r az a villan�s el�g v�ratlan volt: m�g �n is megh�kkentem t�le, h�t m�g a t�bbiek. Gondolom, egy kis r�ad�s - a te egy�ni �tleted, igaz?

- �gy van. Mivel nagy b�lcsen annyi �v �ta titokban tartottad azt a gy�r�t, �gy gondoltam, valami m�st is kell ny�jtani a vend�geidnek, magyar�zatul hirtelen elt�n�sedre.

- �s ezzel majdnem elrontottad a tr�f�mat. Hi�ba, te m�r mindenbe bele�t�d az orrod, v�n bajkever� - nevetett Bilb�. - De h�t biztos te tudod jobban, mint mindig.

- Igenis tudom, amit tudok. De ezzel az eg�sz �ggyel valahogy nem vagyok kib�k�lve. Megvolt a nagy csattan�. A tr�fa kit�n�en els�lt: siker�lt megijesztened vagy megs�rtened a legt�bb rokonodat, �s kilenc, de ink�bb kilencvenkilenc napra b�ven ell�ttad besz�dt�m�val az eg�sz Megy�t. Ez mind nem el�g?

- Nem. Mondtam m�r, hogy vak�ci�ra van sz�ks�gem, nagyon hossz� vak�ci�ra. Tal�n �r�k�s vak�ci�ra. Lehet, hogy soha t�bb� nem j�v�k vissza. �szint�n megmondom: nem is �ll sz�nd�komban, �s ennek megfelel�en int�zkedtem. �reg vagyok, Gandalf. Nem l�tszik rajtam, de �n igenis �rzem minden porcik�mban. M�g hogy j�l tartom magam! - Bilb� felhorkant. - Tudod, mit �rzek? Mintha el voln�k v�konyodva, �rted, mint amikor t�l nagy darab keny�rre kenik a vajat. Ez �gy nincs rendj�n. K�rnyezetv�ltoz�sra van sz�ks�gem... vagy nem is tudom.

Gandalf k�v�ncsian, f�rk�sz� szemmel n�zett r�.

- Nem, csakugyan nincs rendj�n - mondta elt�n�dve. - Tal�n igazad van, �s az a legjobb, amit eltervezt�l.

- Mindegy, most m�r �gyis eld�nt�ttem. Hegyeket akarok l�tni megint, Gandalf: hegyeket, azt�n majd csak tal�lok valahol egy zugot, ahol megpihenhetek. Egy b�k�s, nyugodt helyet, ahol nem ny�zs�gnek folyton a rokonok, ahov� nem cs�ngetnek be pillanatonk�nt ezek az istenverte l�togat�k. Ahol v�gre befejezhetem a k�nyvemet. A v�ge m�r meg is van, nagyon sz�pen hangzik: �s azt�n boldogan �lt, am�g meg nem halt.

Gandalf elnevette mag�t.

- �gy legyen. De a k�nyvet sajnos senki se fogja elolvasni, ak�rmi lesz is a v�ge.

- Tal�n m�gis, sok-sok �v m�lva. Frod� m�r olvasta egy r�sz�t, ami elk�sz�lt. Ugye meg�g�red, hogy f�lszemmel az�rt vigy�zol Frod�ra?

- Meg: mind a k�t szememmel, amennyire csak r��rek.

- Tudom, hogy elj�nne velem, ha k�rn�m. Fel is aj�nlotta, nem sokkal az �nnep�ly el�tt. De igaz�b�l m�g nem lenne kedve hozz�. �n szeretn�m viszontl�tni a vadont, miel�tt meghalok, �s a hegyeket is, de � m�g mindig szerelmes a Megy�be - az erd�kbe, r�tekbe, patakokba. Itt biztosan j�l fogja �rezni mag�t. Persze mindent r�hagyok, n�h�ny apr�s�g kiv�tel�vel. Rem�lem, boldog lesz, ha majd megszokja, hogy minden az �v�. Itt az ideje, hogy a maga ura legyen.

- Minden? - k�rdezte Gandalf. - A gy�r� is? Eml�kezz r�, hogy beleegyezt�l.

- H�t... ���... igen, azt hiszem - dadogta Bilb�.

- Hol van?

- Egy bor�t�kban, ha mindent tudni akarsz - mondta Bilb� inger�lten. - Ott a kandall�p�rk�nyon. Dehogy is! Itt van a zsebemben! - T�tov�zott egy pillanatig. - H�t nem furcsa? - mondta azt�n halkan, mintegy �nmag�nak. - De t�nyleg, mi�rt is ne? Mi�rt ne maradhatna n�lam?

Gandalf megint nagyon mer�en n�zett Bilb�ra, �s a szem�ben kigy�lt valami. - Azt hiszem, Bilb� - mondta csendesen -, jobb lenne, ha itt hagyn�d. Nem akarod?

- De... akarom is, meg nem is. Hogy �szinte legyek, most m�r egy�ltal�n nincs kedvem megv�lni t�le. �s nem is l�tom be, mi�rt kellene. Mi�rt akarod annyira? - k�rdezte, �s a hangja furcs�n megv�ltozott. �lesebb lett: gyanakv�s �s bossz�s�g sz�nezte. - Folyton a gy�r�mmel nyaggatsz, a t�bbi dolog miatt, amit az utamon szereztem, sohase r�gtad a f�lemet.

- A gy�r� miatt k�nytelen voltam - mondta Gandalf. - Felt�tlen�l meg kellett tudnom az igazat! Nagyon fontos volt. A var�zsgy�r�k... hogy is mondjam... var�zslatosak, azonk�v�l ritk�k �s �rdekesek. Engem, hogy �gy mondjam, szakmailag �rdekelt a gy�r�d, �s m�g mindig �rdekel. �s az a v�lem�nyem, hogy �ppen el�g ideig volt n�lad. T�bb� nem lesz r� sz�ks�ged, Bilb�, err�l meg vagyok gy�z�dve.

Bilb� elv�r�s�d�tt, a szem�ben haragos f�ny gy�lt. Ny�jas arca megkem�nyedett.

- Mi�rt nem? - fakadt ki. - �s k�l�nben is, mi k�z�d hozz�, hogy mit csin�lok azzal, ami az eny�m? Saj�t tulajdonom. �n tal�ltam. Birtokba vettem.

- Persze, persze - mondta Gandalf. - Az�rt nem kell �gy felfortyanni.

- Te vagy az oka - f�st�lg�tt Bilb�. - A gy�r� az eny�m, �rted? A saj�tom. A dr�gas�gom. Igenis, a dr�gas�gom.

A m�gus tov�bbra is komoly, figyelmes arccal n�zte, csak m�ly szem�nek villan�sa �rulta el, hogy megh�kkent, s�t megriadt.

- Ezt m�r m�s is mondta r�la, de te m�g nem.

- Most �n mondom. Mi�rt ne mondan�m? M�g akkor is, ha valamikor Gollam mondta. Most m�r nem az �v�, hanem az eny�m. �s meg is tartom, �rted?

Gandalf fel�llt. Kem�ny hangon mondta:

- �r�lt vagy, ha megtartod, Bilb�. Egyre jobban kider�l abb�l, ahogyan besz�lsz. T�ls�gosan is hatalm�ba ker�lt�l. V�lj meg t�le! Akkor azt�n elmehetsz, �s szabad lehetsz.

- Azt teszek, amit akarok, �s oda megyek, ahov� j�lesik - makacskodott Bilb�.

- Na de kedves hobbitom! - mondta Gandalf. - Egy hossz� �leten �t j� bar�tok voltunk: valamivel m�giscsak tartozol nekem! Ne but�skodj! Jusson eszedbe, mit �g�rt�l: hagyd azt a gy�r�t!

- Ha te magad szeretn�d megkaparintani, mi�rt nem besz�lsz �szint�n?! - ki�ltotta Bilb�. - De nem lesz a ti�d. Nem mondok le az �n dr�gas�gomr�l, �rted? - Kez�vel a r�vid kard markolat�t kereste.

Gandalfnak nagyot villant a szeme.

- Most mindj�rt �n j�v�k m�regbe - mondta. - Ha m�g egy ilyet mondasz, az lesz a v�ge. Akkor majd megl�tod, ki is az a Sz�rke Gandalf. - Egy nagyot l�pett a hobbit fel�: az alakja mintha megn�tt volna, ijeszt� lett, �rny�ka bet�lt�tte a kis szob�t.

Bilb� a falig h�tr�lt, hangosan l�legezve, �k�lbe szor�tott keze a zseb�ben. �gy �lltak egy darabig, farkasszemet n�zve, �s a szob�ban szinte pengett a leveg�. Gandalf nem vette le sz�r�s szem�t a hobbitr�l. V�g�l Bilb�nak elernyedt a keze, reszket�s fogta el.

- Nem tudom, mi �t�tt bel�d, Gandalf - mondta. - M�g sose volt�l ilyen. Minek ez a nagy h�h�? A gy�r� az eny�m, vagy nem? �n tal�ltam, �s Gollam meg�lt volna, ha nem tartom meg. Nem vagyok tolvaj, ak�rmit mondott is.

- Sose neveztelek annak - felelte Gandalf. - �s �n se vagyok az. Nem kifosztani akarlak: seg�teni szeretn�k. Azt szeretn�m, ha b�zn�l bennem, mint azel�tt. - Elfordult, �s az �rny�k sz�tfoszlott. Gandalf mintha �sszezsugorodott volna: megint a meghitten ismer�s, hajlott h�t�, gondterhelt �regap� volt.

Bilb� megd�rzs�lte a szem�t.

- Ne haragudj - mondta. - Nagyon furcs�n �rzem magam. Pedig j� lenne, ha megszabaduln�k ett�l a nyom�st�l. Az ut�bbi id�ben egyre ink�bb r�m telepedett ez a gy�r�. N�ha �gy �rzem, olyan, mint egy szem, ami folyton engem n�z. K�pzeld, �lland�an arra gondolok, hogy j� lenne felh�zni �s elt�nni, vagy hogy jaj, mi van vele, �s m�r h�zn�m is el�, hogy megn�zzem. Megpr�b�ltam elz�rni, de nem volt nyugtom, csak ha a zsebemben �reztem. Nem tudom, mi�rt. �s valahogy nem vagyok biztos a dolgomban.

- Akkor hallgass r�m - mondta Gandalf. - �n teljesen biztos vagyok benne. Menj el sz�pen, �s hagyd itt a gy�r�t. Mondj le r�la. Add �t Frod�nak, �s �n majd gondj�t viselem.

Bilb� egy pillanatig megfesz�lve, t�tov�n �llt. V�g�l fels�hajtott.

- H�t j� - mondta nagy nehezen. - Itt hagyom. - Azt�n v�llat vont, �s valami b�natos mosolyjelent meg az arc�n. - Tulajdonk�ppen ez�rt rendeztem ezt az eg�sz sz�let�snapi c�c�t: gondoltam, ha mindenf�le aj�nd�kokat osztogatok, a gy�r�t is k�nnyebb lesz odaadni. A v�g�n m�gse lett k�nnyebb, de most m�r k�r lenne a nagy el�k�sz�letek�rt. Elrontan�m a tr�f�m csattan�j�t.

- Pedig ha valami�rt �rdemes volt megrendezni az eg�szet, h�t csakis ez�rt - mondta Gandalf.

- No j� - b�lintott Bilb� -, hadd legyen Frod��, minden m�ssal egy�tt. - Nagyot l�legzett. - �s most azt�n val�ban indulnom kell, k�l�nben m�g elcs�p valaki: M�r elb�cs�ztam, �s nem b�rn�m ki m�g egyszer. - Fogta a zs�kj�t, �s az ajt� fel� indult.

- A gy�r� m�g mindig a zsebedben van - mondta a m�gus.

- Ott, a kutyaf�j�t! - ki�ltotta Bilb�. - A v�grendeletemmel meg az �sszes t�bbi irattal. L�gy sz�ves, vedd el �s add �t. �gy lesz a legjobb.

- Nem, ne add nekem a gy�r�t - mondta Gandalf. - Tedd csak a kandall�p�rk�nyra. Ott is j� helyen lesz, am�g Frod� �rte j�n. �n majd megv�rom.

Bilb� kih�zta a bor�t�kot, de �pp amikor oda akarta tenni az �ra mell�, a keze megr�ndult, �s a kis csomag leesett a f�ldre. Ut�na hajolt, de a m�gus megel�zte: felkapta �s a hely�re tette. A hobbit arc�n egy pillanatra megint �tsuhant a harag. Azt�n mindj�rt el is m�lt, �s Bilb� megk�nnyebb�lten elnevette mag�t.

- Na, t�l vagyunk rajta - mondta. - Most azt�n gyer�nk!

Kimentek az el�csarnokba. Bilb� kiv�lasztotta kedvenc botj�t a tart�b�l, azt�n f�ttyentett. H�rom t�rp bukkant el� h�rom k�l�nb�z� helyis�gb�l, ahol addig tev�kenykedtek.

- K�szen van minden? - k�rdezte Bilb�. - Csomagol�s, c�mk�k, minden?

- Minden - felelt�k a t�rp�k.

- H�t akkor indul�s! - Bilb� kil�pett a f�bej�raton. Der�lt �jszaka volt, a fekete �gen ragyogtak a csillagok. Bilb� feln�zett, beleszimatolt a leveg�be. - Milyen nagyszer�! Milyen pomp�s, hogy megint elindulhatok, megint j�rhatom az utat a t�rp�kkel! Tulajdonk�ppen m�r �vek �ta erre v�gyom! Isten veled! - mondta visszan�zve r�gi otthon�ra, �s meghajolt az ajt� fel�. - Isten veled, Gandalf!

- Isten veled, Bilb�, a viszontl�t�sra. Vigy�zz magadra! El�g �reg vagy, �s tal�n el�g b�lcs is.

- Vigy�zzak magamra! Dehogy vigy�zok. Miattam ne agg�dj! Olyan boldog vagyok, mint valamikor r�gen, az pedig nagy sz�. De �t�tt az �ra. V�gre megint elkapott a lend�let - mondta, azt�n halkan, mintegy �nmag�nak, dalolni kezdett a s�t�tben:

Indul a k�sz�br�l az �t:

ha nem vigy�zok, elszelel,

felk�t�m �n is a sar�t,

gyer�nk ut�na, menni kell,

utak tal�lkoz�sa v�r,