2. fejezet

A m�lt �rny�ka

A sz�besz�d se kilenc, se kilencvenkilenc nap m�lva nem csitult el. Zs�kos Bilb� �r m�sodik elt�n�s�t kerek egy esztendeig �s m�g egy napig t�rgyalt�k Hobbitfalv�n, s�t, az eg�sz Megy�ben, az eml�ke pedig m�g enn�l is j�val tov�bb fennmaradt. Esti mese lett bel�le a hobbit-pal�nt�k sz�m�ra, v�g�l is a Bolond Zs�kos, aki hol elt�nt, nagy d�rg�sek �s vill�ml�sok k�zepette, hol pedig ism�t felbukkant, arannyal �s �kszerekkel megrakodva, a legend�k n�pszer� alakja lett, �s m�g sok�ig emlegette mindenki, miut�n a val�di esem�nyeket m�r r�g elfeledt�k.

De addig is, a k�rny�ken az az egy�ntet� v�lem�ny alakult ki, hogy Bilb�, aki mindig is kerge volt egy kicsit, v�g�l teljesen megbolondult, �s vil�gg� ment. Azt�n minden bizonnyal beleesett egy pocsoly�ba vagy egy foly�ba, �s �gy �rte utol a tragikus, de korainak nem nevezhet� v�g. Mindezek�rt a legt�bben Gandalfot hib�ztatt�k.

- Csak b�k�n hagyn� ez az �tkozott var�zsl�, akkor a Frod� �rfi tal�n nyugton maradna, �s megj�nne a j�zan hobbit-esze - mondogatt�k. Minden arra vallott, hogy Gandalf csakugyan b�k�n hagyja Frod�t, �s Frod� nyugton is maradt, de a j�zan hobbit-�sz megj�vetel�nek nemigen mutatkoztak a jelei. Ink�bb azt mondhatn�nk, hogy k�l�ncs�g tekintet�ben Frod� m�ris Bilb� nyomdokaiba l�pett. Nem volt hajland� gy�szt viselni, egy �v m�lva pedig, Bilb� sz�ztizenkettedik sz�let�snapj�nak tisztelet�re, �nnep�lyt rendezett: "m�zsa-lakom�t", ahogy � mondta. De ezzel nagyon is keveset mondott, mert a lakom�ra h�sz vend�g volt hivatalos, �s az asztalt j� n�h�nyszor megter�tett�k: havazott az �tel �s z�porozott az ital, hogy a hobbitok sz�l�smond�s�t haszn�ljuk.

Sokan meg voltak botr�nkozva, de Frod� ezut�n is �vr�l �vre meg�nnepelte Bilb� sz�let�snapj�t, �gyhogy v�g�l hozz�szoktak. Frod� azt mondta, nem hiszi, hogy Bilb� meghalt. Mikor azt k�rdezt�k: "H�t akkor hol van?", csak vonogatta a v�ll�t.

Egyed�l �lt, mint annak idej�n Bilb�, de sok bar�tja volt, t�bbnyire fiatalabb hobbitok (j�r�szt az �reg Tuk lesz�rmazottai), akik gyerekkorukban nagyon szerett�k Bilb�t, �s sokszor megfordultak Zs�klakon. K�z�j�k tartozott p�ld�ul Boffin Folk� �s B�gy�s Fredeg�r, de Frod� legk�zelebbi bar�tai Tuk Peregrin (k�zismert nev�n Pippin) �s Borbak Trufa voltak (�t val�j�ban Trufi�doknak h�vt�k, de ez nemigen jutott senkinek az esz�be). Frod� vel�k k�sz�lt a Megy�ben, de legink�bb csak egyed�l csavargott, �s a j�zan n�pek nagy elk�ped�s�re n�ha messze az otthon�t�l bukkant fel, csillagf�nyes �jszak�kon, gyalogosan, ahogy a dombokat �s erd�ket j�rta. Trufa �s Pippin gyan�totta, hogy kapcsolatban �ll a t�nd�kkel, mint annak idej�n Bilb� is.

Ahogy m�lt az id�, az emberek kezdt�k meg�llap�tani, hogy a jelek szerint Frod� is "j�l tartja mag�t": k�ls�leg olyan er�snek �s f�rg�nek l�tszott, mintha csak nemr�g l�pett volna be a harmadik X-be. "Vannak, akiket mindenben �ld�z a szerencse", mondogatt�k, de h�bortosnak csak azut�n kezdt�k tartani, amikor m�r k�zeledett az �tvenedik �let�v�hez, teh�t illett volna lehiggadnia.

Ami Frod�t illeti, � az els� megr�zk�dtat�s ut�n �gy tapasztalta, hogy nem is olyan rossz dolog, ha az ember a maga ura, �s a zs�klaki Zs�kos nevet viseli. N�h�ny �vig roppant el�gedetten �ldeg�lt, �s nem sokat t�r�d�tt a j�v�vel. De k�zben egyre jobban b�nta, f�lig-meddig �ntudatlanul, hogy mi�rt is nem ment el Bilb�val. N�ha azon kapta mag�t, f�k�nt �sszel, hogy a vadonr�l �br�ndozik, �s �lmaiba sohasem l�tott hegyek k�l�n�s l�tom�sai sziv�rogtak be. Egyre gyakrabban d�nny�g�tt ilyeneket: "Egyszer tal�n magam is �tkelek a Foly�n." Amire a lelke m�sik fele mindj�rt megadta a v�laszt: "M�g nem."

�gy �lt teh�t, am�g lassacsk�n kifogyott a negyvenes �veib�l, �s k�zeledett az �tvenedik sz�let�snapja: az �tvenes sz�mot valahogy jelent�snek (vagy balj�snak) �rezte, mindenesetre, Bilb�t is ebben az �letkorban kapt�k fel hirtelen a kalandok. Frod� egyre kev�sb� tal�lta a hely�t, �s a j�rt utakat t�ls�gosan is kitaposottnak �rezte. T�rk�peket n�zegetett, �s elt�n�d�tt rajta, vajon mi lehet a sz�l�k�n t�l: a Megy�ben k�sz�lt t�rk�pek t�bbnyire feh�rrel jel�lt�k mindazt, ami k�v�l esett a hat�rokon. Frod� mind messzebbre k�sz�lt, a legt�bbsz�r egyed�l, Trufa �s a t�bbi j� bar�t agg�dva figyelte. Sokszor l�tt�k, hogy besz�lget vagy egy�tt m�szk�l idegen v�ndorokkal, akik ez id� t�jt bukkantak fel a Megy�ben.

H�re j�rt, hogy furcsa dolgok t�rt�nnek a k�lvil�gban, mivel pedig Gandalf nem jelentkezett, �s �vek �ta �zenetet se k�ld�tt, Frod� egymaga pr�b�lt megtudni, amennyit csak lehetett. A t�nd�k, akik ritk�n j�rtak a Megy�ben, most fel-felt�ntek est�nk�nt, nyugat fel� vonulva az erd�k�n �t: csak mentek el�re, visszafel� pedig soha, mivel azonban t�vozni k�sz�ltek K�z�pf�ld�r�l, m�r nem nagyon t�r�dtek az itteni gondokkal. De t�rp�k is j�rtak az �ton, szokatlanul nagy sz�mban: Az �sr�gi Keleti-Nyugati �t �tszelte a Megy�t eg�szen Sz�rker�vig, �s a t�rp�k mindig is ezen k�zlekedtek a K�k Hegyekben l�v� b�ny�ik fel�. A hobbitok f�k�nt t�l�k szoktak h�reket kapni a t�voli f�ldekr�l - ha egy�ltal�n �rdekl�dtek, a t�rp�k rendszerint keveset mondtak, �s a hobbitok annyival is be�rt�k. De Frod� mostan�ban sokszor tal�lkozott messzi t�jakr�l j�tt idegen t�rp�kkel, akik nyugaton kerestek mened�ket. Riadtak voltak, n�melyek pedig suttogva besz�ltek az Ellens�gr�l �s Mordor f�ldj�r�l.

Ezt a nevet a hobbitok csak a s�t�t m�lt legend�ib�l ismert�k: �rny�kk�nt h�z�dott meg eml�keik h�tter�ben, de az�rt balj�s volt �s nyugtalan�t�. A jelek arra vallottak, hogy a gonosz hatalom, melyet a Feh�r Tan�cs ki�z�tt a Bakacsinerd�b�l, most ism�t felbukkant, m�g hatalmasabban, Mordor er�djeiben. �ll�t�lag a S�t�t Tornyot is �jj��p�tett�k. A hatalom innen terjeszkedett mindenfel�: messzi keleten �s d�len h�bor�k d�ltak, �s n�tt�n-n�tt a f�lelem. A hegyekben megint elszaporodtak az orkok. Trollokr�l is sz� esett: most m�r nem olyan tompa esz�ek, mint r�gen, hanem ravaszok, �s ijeszt� fegyvereik vannak. �s mindenf�l�ket rebesgettek m�g ezekn�l is iszonyatosabb l�nyekr�l, akiknek egyel�re nem volt nev�k.

Mindezeknek persze csak egy t�red�ke jutott el a k�z�ns�ges hobbitok f�l�be. De m�g a legs�ketebbek �s legink�bb otthon�l�k is hallottak egy-egy furcsa mes�t, akiket pedig a munk�juk a hat�rvid�kre sz�l�tott, furcsa dolgokat l�ttak. Frod� �tvenedik �v�nek tavasz�n, egy este, a morotvai Z�ld S�rk�ny-ban �ld�g�ltek egy p�ran, �s besz�lget�s�kb�l kider�lt, hogy a mendemond�k m�g a Megye nyugodalmas k�zep�be is eljutottak, b�r a legt�bb hobbit csak nevetett rajtuk.

Csavardi Samu az egyik sarokban �lt a t�z mellett, vele szemben Veres T�ni, a moln�r fia, t�rsalg�sukat nagy �rdekl�d�ssel hallgatt�k az egybegy�lt falusi hobbitok.

- H�t annyi biztos, hogy furcsa dolgokat lehet hallani mostan�ban - mondta Samu.

- Lehet - hagyta r� T�ni -, ha odafigyel az ember. De �n odahaza is hallhatok r�mhist�ri�kat meg dajkames�ket, ha kedvem tartja.

- Az biztos - v�gott vissza Samu -, de az is, hogy egyikben-m�sikban sokkal t�bb az igazs�g, mint k�pzeled. Mert ugye, ki tal�lta ki a mes�ket? Vegy�k p�ld�ul a s�rk�nyokat.

- K�sz�n�m, abb�l nem k�rek - felelte T�ni. - Eleget hallottam r�luk k�ly�kkoromban, de most m�r minek hinn�k az ilyesmiben? Morotv�n csak egyetlen s�rk�ny l�tezik, az is z�ld - tette hozz�, �ltal�nos der�lts�get keltve.

- J�, j� - mondta Samu, egy�tt nevetve a t�bbiekkel. - De mit sz�lsz ezekhez a sz�lfa emberekhez vagy �ri�sokhoz, �gy is mondhatn�m? Azt mondj�k, nemr�giben is l�ttak egyet az �szaki L�pon t�l, �s nagyobb volt, mint egy fa.

- Kik mondj�k?

- H�t p�ld�ul Bundi, az unokatestv�rem. Ott dolgozik Boffin �rn�l Nagym�lon, �s felj�r vele vad�szni az �szaki Fert�lyba. H�t � a saj�t szem�vel l�tott egyet.

- Elhiszem, hogy mondta. Ez a Bundi mindig azt mondja, hogy l�tott valamit, azt�n n�ha olyat is l�t, ami nincs ott.

- Csakhogy ez a valami akkora volt, mint egy szilfa, �s j�rk�lt: h�t r�f�t l�pett egyszerre... vagy egy araszt se.

- Akkor ink�bb egy araszt se. Tudod, mit l�tott az a Bundi? Egy szilf�t.

- De h�t ez j�rk�lt, hallod-e, az �szaki L�pon meg nincsenek is szilf�k.

- Ha nincsenek, akkor nem is l�tott egyet se - jelentette ki T�ni. V�lasz�t tetsz�snyilv�n�t�s �s taps fogadta: egy null a jav�ra, �llap�totta meg a k�z�ns�g.

- De azt m�gse tagadhatod - mondta Samu -, hogy nemcsak Bundi, hanem m�sok is l�ttak mindenf�le furcsa n�peket, akik mostan�ban �tj�rnak a Megy�n: �tj�rnak, �rted? M�soknak meg vissza kell fordulni a hat�rr�l. A Vigy�z�knak m�g sose volt ennyi dolguk. Olyat is hallottam, hogy a t�nd�k nyugat fel� v�ndorolnak. �k maguk mondj�k, hogy a kik�t�kbe tartanak, a Feh�r Tornyokon t�lra. - Samu egy bizonytalan mozdulatot tett a kez�vel: sem �, sem a t�bbiek nem tudt�k, milyen messzire van a tenger a Megye nyugati hat�rain emelked� r�gi tornyokon t�l. De az �si hagyom�ny �gy tartotta, hogy valahol arrafel� van Sz�rker�v, ahonnan n�ha �tra kelnek a t�ndehaj�k, azt�n sose t�rnek vissza.

- Sz�llnak, sz�llnak, sz�llnak �t a tengeren, nyugatra haj�znak, minket meg itt hagynak - mondta Samu szinte k�nt�lva, mik�zben szomor�an �s �nnep�lyesen ingatta a fej�t. De T�ni csak nevetett:

- Ez se �js�g, ha a r�gi mes�k igazat besz�lnek. Meg azt�n mi k�z�nk hozz�? Hadd sz�lljanak! De arra fogadni merek, hogy te m�g sose l�ttad haj�zni �ket - k�l�nben m�s se, az eg�sz Megy�b�l.

- Nem tudom - felelte Samu elt�n�dve. Egyszer mintha l�tott volna egy t�nd�t az erd�ben, �s sz�vb�l rem�lte, hogy nem utolj�ra. A gyerekkor�ban hallott mond�k k�z�l mindig azok a meset�red�kek �s eg�rr�gta elbesz�l�sek hatottak r� a legink�bb, amiket a hobbitok a t�nd�kr�l tudtak. - Vannak az�rt mifel�nk is, akik ismerik a Sz�pek n�p�t, �s h�reket is kapnak t�l�k - mondta egy kis gondolkod�s ut�n. - P�ld�ul Zs�kos �r, akin�l dolgozok. T�le hallottam, hogy igenis haj�ra sz�llnak, pedig � azt�n tud egy-k�t dolgot a t�nd�kr�l. Az �reg Bilb� �r pedig m�g n�la is t�bbet tudott: sokszor eldiskur�ltam vele k�ly�kkoromban.

- Eh, elment az esze mind a kett�j�knek - mondta T�ni. - Legal�bbis az �reg Bilb�nak elment, a Frod�� meg most k�sz�l�dik. Ha onnan szoktad beszerezni a h�reidet, akkor s�letlens�gekkel mindig el leszel l�tva. Na de �n megyek is haza, cimbor�k. Eg�szs�getekre! - Felhajtotta a kors�j�t, majd sz�k�t h�tral�kve, l�rm�san t�vozott.

Samu csendben �lt, nem sz�lt semmit. Volt �ppen el�g, amin elr�g�djon. El�sz�r is, sok munka v�rt r� a zs�klaki kertben: ha sz�p id� lesz, holnap nemigen pihenhet. Olyan gyorsan n�tt a f�, hogy alig gy�zte ny�rni. De Samut nemcsak a kert�szgondok foglalkoztatt�k. Egy id� m�lva nagyot s�hajtott, fel�llt �s kiment.

�prilis eleje volt, az �g �pp tisztul�f�lben egy nagy zivatar ut�n. A nap m�r lement, �s a h�v�s, s�padt este lassank�nt �jszak�v� s�t�t�lt. Samu az els� csillagok alatt baktatott hazafel�, Hobbitfalv�n kereszt�l, azt�n fel a dombra, halkan f�ty�r�szve �s t�prengve.

Hossz� t�voll�te ut�n �pp akkor bukkant fel ism�t Gandalf. A sz�let�snapi �nneps�g ut�n h�rom �vig nem jelentkezett. Azt�n r�vid id�re be�ll�tott Frod�hoz, j�l megn�zte mag�nak, �s m�r ment is tov�bb. A k�vetkez� egy-k�t �v folyam�n el�g sokszor felbukkant: mindig v�ratlanul �rkezett alkonyat ut�n, �s bejelent�s n�lk�l t�vozott napkelte el�tt. A saj�t dolgair�l �s �tjair�l nem volt hajland� nyilatkozni, mintha csakis az �rdekeln�, mivel t�lti az idej�t Frod�, �s hogy szolg�l az eg�szs�ge.

Azt�n egyszerre csak abbamaradtak a l�togat�sok. Frod� most m�r t�bb mint kilenc �ve nem l�tta �s nem is hallott fel�le, m�r-m�r azt hitte, hogy a m�gus vissza se j�n t�bb�: m�r nem �rdeklik a hobbitok. De azon az est�n, amikor Samu hazafel� baktatott a s�r�s�d� sz�rk�letben, a dolgoz�szoba ablak�n felhangzott a r�gebben oly gyakori kopog�s.

Frod� meglep�dve �s nagy �r�mmel �dv�z�lte �reg bar�tj�t. J�l egym�s szem�be n�ztek.

- Minden rendben, mi? - k�rdezte Gandalf. - Te semmit se v�ltozt�l, Frod�!

- Te se - mondta Frod�, de mag�ban azt gondolta, hogy Gandalf igenis �regebbnek �s gondterheltebbnek l�tszik. S�rgette, mes�ljen �nmag�r�l �s a nagyvil�gr�l, hamarosan bele is mer�ltek a besz�lget�sbe, �s �jszaka sok�ig fennmaradtak.

M�snap k�s�n reggeliztek, ut�na pedig a m�gus le�lt Frod�val a dolgoz�szoba nyitott ablaka mell�. A kandall�ban lobogott a t�z, de a nap melegen s�t�tt, a sz�l pedig d�lr�l f�jt. Minden �de volt, a f�ldeken �s a f�k ujjhegyein reszketve csillogott a tavasz friss z�ldje.

Gandalf egy r�gi tavaszra gondolt: amikor idestova nyolcvan �vvel ezel�tt Bilb� egyetlen zsebkend� n�lk�l megsz�k�tt Zs�klakb�l. A m�gusnak most tal�n feh�rebb volt a haja, mint akkor, a szak�lla hosszabb, �s a szem�ld�ke tal�n bozontosabb, arc�ra t�bb bar�zd�t v�stek a gondok meg a b�lcsess�g: de a szem�ben ugyanaz az elevens�g csillogott, �s Gandalf �ppoly vidoran doh�nyzott, nagy �lvezettel f�jva a f�stkarik�kat, mint annak idej�n.

Most csendben f�jta a f�st�t, mert Frod� is hallgatott, m�lyen a gondolataiba mer�lve. Az �les reggeli f�nyben is �gy �rezte, mintha s�t�t �rny�kot vetn�nek r� a h�rek, amiket Gandalf hozott. V�g�l megt�rte a csendet:

- Tegnap este furcsa dolgokat kezdt�l mes�lni a gy�r�mr�l, Gandalf. Azt�n elhallgatt�l, mert azt mondtad, jobb, ha nappalra hagyjuk az ilyesmit. Nem gondolod, hogy most m�r be lehetne fejezni? Azt mondod, a gy�r� vesz�lyes, sokkal vesz�lyesebb, mint hinn�m. Mi�rt?

- T�bb okb�l - felelte a m�gus. - Olyan nagy az ereje, hogy arra gondolni se mertem eleinte, akkora, hogy v�g�l is teljesen �rr� lenne b�rki haland�n, aki birtokolja. � lenne az ura a birtokos�nak.

R�ges-r�gen sok t�ndegy�r� k�sz�lt Eregionban, var�zsgy�r�k, ahogy ti mondj�tok, �s persze sokf�l�k: az egyikben t�bb er� rejlett, a m�sikban kevesebb. A kisebb gy�r�k�n m�g csak pr�b�lgatt�k tud�sukat a k�sz�t�ik, miel�tt a mesters�g igaz�n t�k�lyre fejl�d�tt volna, �s a t�ndekov�csok egy cs�ppet se voltak nagyra vel�k - pedig a haland�k sz�m�ra v�lem�nyem szerint m�r ezek is vesz�lyt jelentettek. De a Nagy Gy�r�k, a Hatalom Gy�r�i igaz�n vesz�lyesek voltak.

Az a haland�, akinek egy Nagy Gy�r� a birtok�ba ker�l, Frod�, nem hal meg, de nem is n�vekszik tov�bb, �s nem gyarapodik az �lete: �pp csak, hogy l�tezik, �s v�g�l m�r f�rasztja minden pillanat. Ha pedig sokszor haszn�lja a Gy�r�t, hogy l�thatatlann� v�ljon, akkor elhalv�nyul: v�g�l is �lland�an l�thatatlan lesz, �gy j�rk�l a f�lhom�lyban, �s csak a Gy�r�k�n uralkod� s�t�t hatalom l�tja. Igen, el�bb-ut�bb... ha kezdetben m�g er�s vagy j� sz�nd�k� volt is, de sem az er�, sem a j� sz�nd�k nem tart �r�kk�... el�bb-ut�bb felfalja a s�t�t hatalom.

- Rettenetes! - mondta Frod�. Hossz� ideig megint csend volt. A kertb�l behallatszott Csavardi Samu f�ny�r� oll�j�nak csattog�sa.

- Mi�ta tudod ezt? - k�rdezte v�g�l Frod�. - �s mennyit tudott bel�le Bilb�?

- Bilb� csak annyit tudott, amennyit neked is elmondott, err�l meg vagyok gy�z�dve - felelte Gandalf. - Semmi olyat nem hagyott volna r�d, amit vesz�lyesnek tart, m�g ha �n meg�g�rtem is, hogy rajtad lesz a szemem. �gy gondolta, a gy�r� nagyon sz�p, �s olykor j� haszn�t lehet venni, ha valami nincs rendj�n vagy furcs�nak l�tszik, � maga lehet az oka. Azt mondta, a gy�r� mindink�bb "r�telepszik", �s � folyton agg�dik miatta, de nem sejtette hogy maga a gy�r� a hib�s. Arra ugyan r�j�tt, hogy vigy�zni kell r�: mintha v�ltozna a m�rete meg a s�lya, furcsam�d hol �sszezsugorodott, hol kit�gult, �s egyszerre csak lecs�szhatott az ember ujj�r�l, pedig addig szorosan r�simult.

- Igen, erre nekem is felh�vta a figyelmemet a b�cs�level�ben - mondta Frod� -, �gyhogy az�ta mindig a l�nc�ra csatolva tartom.

- Igen b�lcs int�zked�s - b�lintott Gandalf. - De hossz� �lete folyam�n Bilb� sohase csatolta r� a gy�r�t. �gy v�lte, an�lk�l is meg tudja �rizni, �s erre nagyon b�szke volt. De az�rt valami nyugtalan�t�, k�nos �rz�se t�madt. Mintha elv�konyodott volna: �gy mondta. Ez is annak a jele, hogy a gy�r� kezdte �reztetni az erej�t.

- Mi�ta tudod, amit tudsz? - k�rdezte megint Frod�.

- Amit tudok? - mondta ut�na Gandalf. - H�t igen, tudok �n sok mindent, amit csak a B�lcsek tudnak. De ha arra gondolsz, amit err�l a gy�r�r�l tudok, azt voltak�ppen nem is lehet tud�snak nevezni. M�g h�travan egy pr�ba. De biztos vagyok benne, hogy beigazol�dik, amit gyan�tok.

- Hogy mi�ta gyan�tom? - tette hozz�, az eml�keiben kutatva. - L�ssuk csak... Bilb� abban az �vben tal�lta meg a gy�r�j�t, amikor a Feh�r Tan�cs ki�zte a s�t�t hatalmat a Bakacsinerd�b�l, nem sokkal az �t Sereg Csat�ja el�tt. Akkor valami �rny�k borult a sz�vemre, hab�r m�g magam se tudtam, hogy mit�l is f�lek. Sokat t�rtem a fejem, hogy juthatott hozz� Gollam egy Nagy Gy�r�h�z - mert hogy az volt, azt az els� perct�l fogva vil�gosan �reztem. Azt�n hallottam Bilb� furcsa mes�j�t, hogy "elnyerte", �s nem tudtam elhinni. Mikor v�g�l siker�lt kiszednem bel�le az igazat, mindj�rt l�ttam, mit akart azzal a mes�vel: senki se vonhassa k�ts�gbe, hogy joga van a gy�r�h�z. Ak�rcsak Gollam a "sz�let�snapi aj�nd�kkal". A k�t hazugs�g nagyon is hasonl�tott egym�shoz, nem hagyott b�k�n. Nyilv�nval� volt, hogy a gy�r�nek gonosz ereje van, �s azonnal hatni kezd a birtokos�ra. Ez volt az els� jel, ami arra vallott, hogy valami nincs rendj�n. Sokszor mondtam Bilb�nak, hogy jobb, ha az ilyen gy�r�ket nem haszn�lja az ember, de � megs�rt�d�tt, �s hamar d�hbe gurult. M�st nemigen tehettem. Ha elveszem t�le, abb�l m�g nagyobb baj lehet, k�l�nben se volt jogom hozz�. �gy azt�n csak figyeltem �s v�rtam. Tal�n kik�rhettem volna Feh�r Szarum�n tan�cs�t, de valami mindig visszatartott.

- H�t � meg kicsoda? - k�rdezte Frod�. - M�g sose hallottam fel�le.

- Meglehet - felelte Gandalf. - Nem szokott a hobbitokkal foglalkozni, legal�bbis eddig nem. Pedig f� helyen van a B�lcsek k�z�tt. � az �n rendem vezet�je �s a Tan�cs feje. Nagy a tud�sa, de a b�szkes�ge egy�tt n�tt vele, �s rossz n�ven veszi, ha m�s is bele�rtja mag�t a dolg�ba. Egy�bk�nt t�nde-gy�r�kkel foglalkozik, kicsikkel �s nagyokkal egyar�nt: ez a szakter�lete. M�r r�g�ta tanulm�nyozza a r�juk vonatkoz� hagyom�nyt, �s keresi elk�sz�t�s�k feled�sbe mer�lt titkait, de amikor a Tan�csban napirendre ker�ltek a Gy�r�k, nem sokat �rult el addigi kutat�sair�l, �s az a kev�s is mintha r�c�folt volna a f�lelmemre. �gy azt�n elaludtak a k�ts�geim... de nyugtalanul aludtak. Egysz�val, tov�bbra is v�rtam �s figyeltem.

�s val�ban �gy l�tszott, Bilb�val nem lesz semmi baj. M�ltak az �vek. Bizony m�ltak, de �t szinte meg se �rintett�k. Az �reged�s jelei egy�ltal�n nem mutatkoztak rajta. Engem pedig �jra bebor�tott az az �rny�k. De azt mondtam magamban: "Elv�gre anyai �gon nagyon hossz� �let� csal�db�l sz�rmazik. Van id�. V�rjunk."

�s v�rtam. Eg�szen addig a napig, amikor elment hazulr�l. Akkor olyasmiket tett �s mondott, hogy ism�t bel�m markolt a f�lelem, �s ezt m�r sehogy se csit�thatt�k Szarum�n szavai. R�eszm�ltem, hogy itt egy s�t�t, v�gzetes hatalom m�k�dik. Azt�n hossz� �veken �t arra ford�tottam id�m java r�sz�t, hogy felder�tsem, mi az igazs�g.

- De ugye nem t�rt�nt j�v�tehetetlen baj? - k�rdezte Frod� agg�dva. - Ugye teljesen rendbe j�het, el�bb-ut�bb... m�rmint Bilb�? �s b�k�ben �lheti le h�tral�v� napjait

- Ut�na mindj�rt sokkal jobban �rezte mag�t - mondta Gandalf. - De csak egyetlenegy Hatalom van a vil�gon, amely mindent tud a Gy�r�kr�l �s erej�kr�l, olyan Hatalom pedig tudom�som szerint egyetlenegy sincsen, amely mindent tudna a hobbitokr�l. A B�lcsek k�z�tt egyed�l �n foglalkozom hobbit-tannal: el�gg� bizonytalan tudom�ny, de rengeteg meglepet�ssel szolg�l. A hobbit n�p egyszer olyan puha, mint a vaj, m�skor meg az �vsz�zados fagy�kerekn�l is sz�v�sabb. Val�sz�n�nek tartom, hogy egyik-m�sik hobbit sokkal tov�bb ellen tudna �llni a Gy�r�knek, mint ahogy a B�lcsek j� r�sze k�pzeli. Azt hiszem, nem kell agg�dnod Bilb� miatt.

Persze, a Gy�r� hossz� �veken �t a birtok�ban volt, �s � haszn�lta is: enn�lfogva lehets�ges, hogy sok�ig tart, am�g teljesen elm�lik a hat�sa... mondjuk, am�g nyugodtan meg lehet neki mutatni �jra. Ett�l eltekintve, semmi akad�lya, hogy m�g hossz� �vekig �ljen a legnagyobb boldogs�gban, �s pontosan olyan maradjon, mint amikor megv�lt t�le. Mert v�g�l is a saj�t akarat�b�l v�lt meg t�le: ez nagyon fontos. Nem, a mi kedves Bilb�nk miatt egy�ltal�n nem nyugtalankodtam t�bb�, miut�n t�ladott a Gy�r�n. Temiattad �rzem magam felel�snek.

Ami�ta csak Bilb� elment, m�lys�ges aggodalmat �rzek, ha r�d gondolok, meg a t�bbi hobbitra, aki mind rettent� furcsa, szeretetre m�lt�, gyerekes teremtm�ny. F�jdalmas vesztes�g �rn� a vil�got, ha a S�t�t Hatalom �rr� lenne a Megy�n, ha a sok kedves, vid�m, buta B�gy�s, K�rt�s, Boffin, Nagyt�sz�fi meg a t�bbi, nem is sz�lva a nevets�ges Zs�kosokr�l, rabszolgasorba s�llyedne.

Frod� megborzongott.

- De mi�rt gondolsz ilyesmire? - k�rdezte. - �s mi�rt kellen�nek neki ilyen rabszolg�k?

- Az igazat megvallva - mondta Gandalf -, azt hiszem, hogy mostan�ig... mostan�ig, �rted... fel se t�nt neki a hobbitok l�tez�se. Nagy szerencse mindannyi�toknak. De a biztons�g napjai elm�ltak. Nincs sz�ks�ge r�tok - hasznosabb szolg�i is vannak, sz�p sz�mmal -, de most m�r nem feledkezik meg r�latok. �s sokkal jobban szeretne nyomorult rabszolga-hobbitokat l�tni, mint boldog, szabad hobbitokat. Gonoszs�g �s bossz�v�gy is l�tezik a vil�gon!

- Bossz�v�gy? - k�rdezte Frod�. - Mi�rt akarna bossz�t �llni? M�g mindig nem �rtem, mi k�ze van az eg�sznek Bilb�hoz, hozz�m �s a gy�r�nkh�z.

- Nagyon is sok k�ze van hozz�tok - mondta Gandalf. - M�g nem tudod, mekkora a vesz�ly, de meg kell tudnod. Magam se voltam biztos benne, amikor legut�bb itt j�rtam, de most m�r ideje, hogy mindent elmondjak. Add ide egy pillanatra a gy�r�t.

Frod� kih�zta a gy�r�t a nadr�gzseb�b�l: ott tartotta egy l�ncon, amely a nadr�gsz�j�hoz volt er�s�tve. Lekapcsolta r�la, �s lassan odany�jtotta a m�gusnak. A gy�r�nek valahogy hirtelen megn�tt a s�lya, legal�bbis �gy �rz�d�tt: mintha nem tetszene neki, vagy Frod�nak nem tetszene, hogy Gandalf meg akarja �rinteni.

Gandalf feltartotta a kez�ben. �gy l�tszott, t�m�r sz�naranyb�l van.

- L�tsz rajta valamilyen jelz�st? - k�rdezte.

- Nem - felelte Frod�. - Nincs rajta semmi. Teljesen sima, sehol egy karcol�s vagy kop�snyom.

- Akkor ide n�zz! - Frod� nagy elk�ped�s�re �s ijedelm�re a m�gus hirtelen bedobta a gy�r�t a kandall� egyik izz� sz�glet�be. Frod� felki�ltott �s a piszkavas ut�n kapott, de Gandalf visszatartotta.

- V�rj! - mondta parancsol� hangon, �s bozontos szem�ld�ke al�l egy gyors pillant�st vetett Frod�ra.

A gy�r�n semmif�le v�ltoz�s nem l�tszott. Egy id� m�lva Gandalf fel�llt, becsukta az ablak k�ls� zsalug�ter�t, �s �sszeh�zta a f�gg�nyt. A szoba els�t�t�lt, csend lett, b�r a kertb�l halkan behallatszott Samu oll�j�nak csattog�sa, most m�r k�zelebb az ablakhoz. A m�gus egy pillanatig a t�zbe meredt, azt�n el�rehajolt, kikotorta a gy�r�t a par�zsb�l, �s gyorsan felkapta. Frod�nak el�llt a l�legzete.

- Eg�szen hideg - mondta Gandalf. - Fogd! - Frod�nak megfesz�lt a tenyere: a gy�r� mintha m�g t�m�rebb �s s�lyosabb lett volna, mint azel�tt.

- Tartsd fel! - mondta Gandalf: - �s n�zd meg k�zelebbr�l!

Frod� sz�t fogadott: finom vonalakat l�tott, a legv�konyabb tollvon�sn�l is v�konyabbakat, melyek a gy�r� k�ls� �s bels� oldal�n h�z�dtak: a t�zl�ngok j�t�k�b�l valamif�le �r�s bet�i kezdtek kirajzol�dni. Szemk�pr�ztat�an ragyogtak, �s valahogy m�gis messzir�l, mint valami feneketlen k�tb�l.

- Nem tudom elolvasni ezeket a l�ngol� bet�ket - mondta Frod� remeg� hangon.

- Te nem - b�lintott Gandalf -, de �n igen. A sz�veg t�nde-bet�kkel van �rva, r�gies �r�ssal, de mordori nyelven, amit most nem akarok haszn�lni. A K�z�s Nyelven nagyj�b�l ennyit jelent:

Egy Gy�r� mind f�l�tt, Egy Gy�r� kegyetlen,

Egy a s�t�tbe z�r, bilincs az Egyetlen.

Ez a k�t sor csup�n r�sze egy versnek, melyet r�g�ta ismer a t�nde-tudom�ny:

H�rom Gy�r� ragyogjon a t�nde-kir�lyok kez�n,

H�t a nemes t�rp�k jussa, kiknek h�za cifra k�,

Kilencet haland� ember ujj�n csillantson a f�ny,

Egyet hordjon a S�t�t �r, szolgany�jat terel�,

Mordor �jfekete f�ldj�n, s�r� �rnyak mezej�n.

Egy Gy�r� mind f�l�tt, Egy Gy�r� kegyetlen,

Egy a s�t�tbe z�r, bilincs az Egyetlen,

Mordor �jfekete f�ldj�n, s�r� �rnyak mezej�n.

Elhallgatott, majd lassan, m�ly hangon folytatta: Ez itt a Nagy Gy�r�, az Egyetlen, a mind f�l�tt uralkod�. Ez az az Egy Gy�r�, amit a gazd�ja valamikor r�ges-r�gen elvesz�tett, mi�ltal j�csk�n meggy�ng�lt a hatalma. Rettenetesen v�gyik r� - de nem szabad visszakapnia.

Frod� n�m�n, mozdulatlanul �lt. A f�lelem mintha kiny�jtotta volna ut�na roppant kez�t: mintha egy nagy fekete felh� kerekedne, �s el akarn� nyelni: - Ez a gy�r�! - dadogta. - De h�t hogy a csud�ba ker�lt hozz�m?

'- Hja, ennek hossz� sora van - mondta Gandalf. A hist�ria m�g a Fekete �vekben kezd�dik, amikre m�r csak a hagyom�ny �rei eml�keznek. Ha az eg�szet el akarn�m mes�lni, itt �lhetn�nk, am�g a tavaszb�l semmi se marad, �s bek�sz�nt a t�l.

De tegnap este m�r besz�ltem Nagy Szauronr�l, a S�t�t �rr�l. A sok mendemonda, amit hallott�l, igaz: Szauron ism�t felkelt, kib�jt a Bakacsinerd�b�l, �s visszat�rt r�gi er�dj�be, a mordori S�t�t Toronyba. Ezt a nevet m�g ti, hobbitok is hallott�tok: �gy feket�l a r�gi t�rt�netek perem�n, mint az �rny�k. Sokszor veres�get szenved, de azt�n mindannyiszor er�t gy�jt: a Hom�ly �j alakot �lt, �s �jra megn�.

- Nem �r�l�k, hogy �pp az �n �letemben kellett �gy t�rt�nnie - s�hajtott Frod�.

- �n sem - b�lintott Gandalf -, �s senki se �r�l, hogy ilyen id�ket kellett meg�rnie. De h�t nem mi d�ntj�k el, hogy mikor �lj�nk. Mi csak abban d�nthet�nk, hogy mi a teend�, ha m�r itt vagyunk. �s a l�that�r, Frod�, m�ris egyre s�t�tebb. Az Ellens�g ereje n�tt�n-n�. Azt hiszem, a tervei m�g nem �rtek be, de �rlel�dnek. Neh�z id�k v�rnak r�nk. Akkor is neh�z id�k v�rn�nak, ha nem mer�lt volna fel ez a sz�rny� lehet�s�g.

De az Ellens�gnek m�g hi�nyzik egyvalami, amib�l er�t �s tud�st mer�thet, amivel let�rhet minden ellen�ll�st, els�p�rheti a v�delem utols� s�ncait, �s �jra hom�lyba bor�that minden f�ldet. Az Egy Gy�r� m�g nem az �v�.

A H�rmat, a legszebb gy�r�ket, a t�nde-urak elrejtett�k el�le, egyiket se tudta meg�rinteni �s beszennyezni az �rint�s�vel. H�t a t�rp-kir�lyoknak jutott, de ebb�l h�rmat visszaszerzett, a t�bbit pedig elem�sztett�k a s�rk�nyok. Kilencet a haland� embereknek adott, b�szke �s hatalmas embereknek, �s ezzel t�rbe ejtette �ket. M�r r�gen az Egy Gy�r� uralma al� ker�ltek, gy�r�lid�rcek lettek, �rnyak az � nagy �rny�k�ban, uruk legf�lelmetesebb szolg�i. Ez r�ges-r�gen t�rt�nt. Hossz� �vek �ta senki se l�tta a Kilencet. De ki tudja? Ha a hom�ly �jra megn�, tal�n ism�t felbukkannak. De hagyjuk ezt! Ilyesmir�l m�g reggel se j� besz�lni a Megy�ben.

Vagyis h�t �gy �llunk: a Kilencet megszerezte mag�nak, a Hetet is, r�szben megszerezte, r�szben elpuszt�totta. A H�rom m�g mindig rejt�zik. De neki emiatt m�r nem f�j a feje. Csak az Egy Gy�r�re van sz�ks�ge, mert ezt a gy�r�t � maga k�sz�tette, az � tulajdona, �s r�gebbi hatalm�nak j� r�sz�t bele�nt�tte, hogy uralkodhasson az �sszes t�bbi f�l�tt. Ha visszaszerzi, megint � parancsolhat valamennyinek, b�rhol vannak, m�g a H�romnak is, a gy�r�k minden b�v�s ereje felt�rul el�tte, �s � er�sebb lesz, mint valaha.

Ez�rt mondom, Frod�, hogy sz�rny� ez a lehet�s�g. � azt hitte, hogy az Egy Gy�r� megsemmis�lt: hogy a t�nd�k elpuszt�tott�k, amik�nt t�rt�nnie is kellett volna.

De most m�r tudja, hogy nem pusztult el, hogy valaki megtal�lta. Ez�rt keresi, kutatja, imm�r semmi m�sra nem gondolva. Itt van az � nagy rem�nys�ge �s a mi nagy veszedelm�nk.

- Mi�rt is nem semmis�tett�k meg? - fakadt ki Frod�. - �s hogyan veszthette el az Ellens�g, ha olyan er�s volt, �s annyira ragaszkodott hozz�? - Er�sen mark�ba z�rta a Gy�r�t, mintha m�ris l�tn� a s�t�t ujjakat, amelyek kiny�lnak ut�na.

- Elvett�k t�le - mondta Gandalf. - Hajdan�ban a t�nd�k er�sebbek voltak, jobban szembe tudtak sz�llni vele, �s akkor m�g az emberek se idegenedtek el annyira t�l�k. A nyugathoni emberek seg�tett�k �ket. R�gi hist�ria ez, �rdemes lenne felid�zni, mert van ugyan benne sok b�nat �s s�r�s�d� s�t�ts�g, de sok b�tors�g �s h�siess�g is, ami nem volt eg�szen hi�baval�. Egyszer tal�n elmes�lem neked elej�t�l a v�g�ig, vagy meghallgathatod valaki m�st�l, aki jobban ismeri.

De most legf�k�ppen azt kell megtudnod, hogyan ker�lt hozz�d a Gy�r�, �s mivel ez is hossz� t�rt�net, m�sra nem akarok kit�rni. Szauront annak idej�n Gil-galad, a t�nde-kir�ly �s a nyugathoni Elendil d�nt�tte meg, mindketten elestek a harcban, de Elendil fia Isildur lev�gta Szauron kez�r�l a gy�r�t, �s birtokba vette. Szauron �gy veres�get szenvedett, elsz�llt az ereje, �gyhogy sok�ig rejt�znie kellett, am�g az �rny�ka ism�t alakot nem �lt�tt a Bakacsinban.

De a Gy�r� elveszett. Beleesett a Nagy Foly�ba, az Anduinba, �s elt�nt. Isildur ugyanis �szak fel� vonult a Foly� keleti partj�n, a N�sziromf�ld k�zel�ben pedig rajta�t�ttek a hegyi orkok, �s majd minden k�s�r�j�t meg�lt�k. � beugrott a v�zbe, de �sz�s k�zben lecs�szott ujj�r�l a Gy�r�: ekkor az orkok megl�tt�k, �s agyonnyilazt�k.

Gandalf elhallgatott, majd �gy folytatta:

- A Gy�r� teh�t ott maradt a N�sziromf�ld s�t�t tavai k�zt, �s m�g a legend�k se reg�ltek r�la, ennyit is csak kevesen ismernek a t�rt�net�b�l, �s a B�lcsek Tan�csa nem tudott t�bbet kider�teni. De �n most m�r valamivel tov�bb mes�lhetem a hist�ri�t.

Sok-sok �vvel a t�rt�ntek ut�n, de az�rt m�g mindig nagyon r�gen, �lt a Nagy Foly� ment�n, a Vadonf�ld hat�r�n egy �gyes kez� �s gyors l�b� kis n�p. Azt hiszem, hobbit-fajta lehetett, rokon a szt�rok �seinek �seivel, mert fiai szerett�k a Foly�t, �s sokat �sztak benne, vagy kis cs�nakokat k�sz�tettek n�db�l. Volt k�zt�k egy nagy h�r� csal�d, amely sz�mban �s vagyonban fel�lm�lta majdnem az �sszes t�bbit: a csal�df� a nagyanya volt, szigor� �s b�lcs �regasszony, j�ratos a nemzets�g hagyom�nyaiban, m�r amennyi fennmaradt bel�l�k. A csal�d legk�v�ncsibb, legf�rk�sz�bb term�szet� tagj�t Szm�agolnak h�vt�k. �t legf�k�ppen mindennek a gy�kere �s kezdete �rdekelte: m�ly tavakba bukott al�, f�k �s n�v�nyek t�v�ben turk�lt, z�ld halmokba f�rt alagutakat, m�r fel se n�zett a dombok tetej�re, a f�k lombjaira, az �gakon ny�l� vir�gokra: mindig lehajtott f�vel j�rt, �s les�t�tte a szem�t.

Volt egy bar�tja, akit D�agolnak h�vtak, hasonl� fick�, �les szem�, de nem olyan gyors �s er�s. Egy sz�p napon cs�nakba �ltek, �s beeveztek a N�sziromf�ldre, ahol d�san n�tt az �risz, �s vir�goztak a n�dasok. Itt Szm�agol kisz�llt, �s f�rk�szve j�rta a partot, D�agol pedig a cs�nakban maradt horg�szni. Egyszer csak egy nagy hal bekapta a horgot, �s egy szempillant�s alatt mag�val r�ntotta D�agolt a v�zbe, eg�szen a foly� fenek�ig. Ott D�agol elengedte a horg�szbotot, mert valami f�nyes t�rgyat pillantott meg a mederben, m�g volt annyi leveg� a t�dej�ben, hogy ut�na kapjon.

Azt�n fr�csk�lve felj�tt a felsz�nre, a haja csupa h�n�r, a keze csupa s�r: �gy �szott ki a partra. �s mit l�tott, amikor kez�r�l lemosta a sarat? Egy gy�ny�r� aranygy�r�t: ragyogott �s szikr�zott a napf�nyben, �gyhogy D�agolnak ujjongani kezdett a sz�ve. De Szm�agol megleste egy fa m�g�l, �s mik�zben D�agol a gy�r�nek �rvendezett, halkan odasettenkedett hozz�.

- Add ezt a sz�pet Szm�agolnak kedveszem, D�agol - sz�lt r� Szm�agol h�tulr�l a bar�tj�ra.

- Mi�rt? - k�rdezte D�agol.

- Mert ma van a sz�let�sznapom, kedveszem, �sz Szm�agol olyan nagyon szeretn� - mondta Szm�agol.

- Nem �rdekel - felelte D�agol. - M�r kapt�l t�lem aj�nd�kot, akkor�t, hogy szinte m�r t�lz�s. Ezt �n tal�ltam, �s meg is tartom magamnak.

- Igaz�n, kedveszem? - k�rdezte Szm�agol, azzal torkon ragadta D�agolt, �s megfojtotta, mert nem b�rt ellen�llni a pomp�san csillog� aranynak. Azt�n ujj�ra h�zta a gy�r�t.

Soha senki nem tudta meg, mi lett D�agollal, otthon�t�l messzire t�rt�nt a gyilkoss�g, �s a holttestet agyaf�rtan elrejtette a gyilkos. Szm�agol egyed�l t�rt haza, csakhamar r�j�tt, hogy a csal�db�l senki se l�tja, mikor rajta van a gy�r�. Ennek a felfedez�snek nagyon meg�r�lt: nem sz�lt r�la senkinek, de �lt vele, hogy kif�rk�ssze a m�sok titkait, a tud�s�t pedig tisztess�gtelen �s gonosz c�lokra haszn�lta fel. �les lett a l�t�sa, kifinomult a hall�sa: semmi se ker�lte el a figyelm�t, amivel �rtani lehetett. A gy�r� hatalmat adott neki: olyat, amilyen illett a jellem�hez. Nem csoda, hogy k�zut�lat t�rgya lett, �s minden rokona elker�lte (amikor l�that� volt). Sokszor megrugdost�k, � pedig beleharapott a rugdos�k l�b�ba. Lopkodni kezdett, mag�ban d�nny�gve j�rk�lt, �s gurgul�z� torokhangokat hallatott. �gy azt�n rajta ragadt a Gollam n�v: mindenki �tkozta �s elzavarta, nagyanyja, aki b�kess�get k�v�nt, kitagadta a csal�db�l, �s megtiltotta, hogy m�g egyszer betegye a l�b�t az �reg�be.

Gollam teh�t mag�nyosan v�ndorolt, s�rdog�lt egy sort, hogy milyen kegyetlen a vil�g, azt�n tov�bbhaladt a Foly� ment�n, m�g egy v�zfoly�shoz nem �rt, amely a hegyekb�l z�dult al�, �s ett�l kezdve a v�zfoly�st k�vette. L�thatatlan ujjaival halakat fogott a m�ly tavakban, �s nyersen felfalta �ket. Egyszer a nagy melegben, mikor �pp egy t� f�l� hajolt, �rezte, hogy valami �geti a tark�j�t, �s a v�zt�kr�n visszaver�d� vak�t� f�ny b�ntotta nedves szem�t. Nem tudta, mi lehet az, mert a Napot m�r szinte el is felejtette. Most, utolj�ra, feln�zett r�, �s fenyeget�en megr�zta az �kl�t.

De ahogy elfordult a Napt�l, a messzes�gben megl�tta a magas K�dhegys�get, ahonnan a v�zfoly�s eredt. �s hirtelen ez a gondolata t�madt: "Ott a hegyek alatt biztosan j� h�v�s, �rny�kos helyet tal�ln�k. A Nap se tarthatn� rajtam a szem�t. Nagy hegyek: biztos, hogy a gy�kereik is nagyok: nagy kincsek vannak ott el�sva, �s senki se tud r�luk, ami�ta odaker�ltek."

�gy azt�n �jszak�nk�nt tov�bbv�ndorolt a hegyek fel�, �s tal�lt egy kis barlangot, amelyb�l a s�t�t v�zfoly�s eredt, azt�n belef�rta mag�t a dombokba, mint egy giliszta, �s t�bb� nem hallott fel�le senki. A Gy�r�t mag�val vitte az �rnyak k�z�: hi�ba tett �rte mindent t�v� a k�sz�t�je, amikor ism�t n�ni kezdett a hatalma.

- Gollam! - ki�ltotta Frod�. - Gollam? Csak nem ugyanaz a Gollam, akivel Bilb� is tal�lkozott? Micsoda f�rtelem!

- Szomor� hist�ria - mondta a m�gus -, de m�ssal is megt�rt�nhetett volna... m�g egy-k�t hobbit ismer�s�mmel is.

- Gollamnak semmi k�ze nem lehetett a hobbitokhoz - jelentette ki Frod� n�mi h�vvel. - Sz�rny� gondolat!

- �s m�gis igaz - felelte Gandalf. - Ha m�sr�l nem, de a hobbitok eredet�r�l valamivel t�bbet tudok, mint �k maguk. Egy�bk�nt abb�l is sejthet� a rokons�g, amit Bilb� mes�lt. A kett�j�k gondolkod�s�ban �s eml�keiben felt�n�en sok volt a hasonl�s�g. Kit�n�en meg�rtett�k egym�st, pedig a hobbitok egy t�rp�t, egy orkot vagy ak�r egy t�nd�t sem szoktak ilyen j�l meg�rteni. No �s a tal�l�s k�rd�sek, amiket mind a ketten ismertek.

- J� - mondta Frod�. - De m�sok is szoktak tal�l�s k�rd�seket feladni egym�snak, nagyj�b�l ugyanilyeneket. �s a hobbitok nem csalnak. Gollam az els� perct�l fogva elhat�rozta, hogy csalni fog. Csak el akarta altatni szeg�ny Bilb� �bers�g�t. Amilyen gonosz volt, nyilv�n mulattatta, hogy olyan j�t�kba megy bele, aminek a v�g�n k�nny� pr�d�ra tehet szert, ha pedig vesz�t, nem t�rt�nik semmi baja.

- Ez sajnos nagyon val�sz�n� - b�lintott Gandalf. - De van itt valami m�s is, amit azt hiszem, nem l�tsz el�g vil�gosan. M�g Gollamban is maradt n�mi tart�s. Olyan sz�v�san viselkedett, hogy arra m�g a B�lcsek se sz�m�tottak volna... valahogy �gy, mint egy hobbit. A lelke m�ly�n volt egy kis zugocska, amit m�g a mag��nak mondhatott, �s ide valahogy besz�remlett a f�ny, mint egy reped�sen �t a s�t�tbe: a m�lt f�nye. Gondolom, j�lesett neki, hogy megint egy embers�ges hangot hallhat, �s felt�madtak t�le az eml�kei: a sz�l, a f�k, a naps�t�tte f� �s m�s hasonl�k, amiket r�g elfelejtett.

Persze �rthet�, hogy az ilyesmi v�gs� soron csak m�g jobban felingerli a gonoszs�g�t... ha nem tud �rr� lenni rajta. Ha nem tud kigy�gyulni bel�le. - Gandalf fels�hajtott. - M�rpedig erre nincs sok rem�ny. De azt se mondhatjuk, hogy teljesen rem�nytelen. Nem, m�g akkor se, ha olyan sok�ig birtok�ban volt a Gy�r�: mondhatni, ami�ta csak az esz�t tudta. De nem sokat viselte, m�r j� ideje: a koroms�t�ts�gben nemigen volt r� sz�ks�ge. Annyi biztos, hogy megmenek�lt az "elhalv�nyod�st�l". M�g mindig szik�r �s sz�v�s. De a Gy�r� az�rt folytonosan r�gta a lelk�t, �s a szenved�se m�r-m�r elviselhetetlenn� v�lt.

A hegyek m�ly�ben lappang� "nagy titok" �br�ndja sz�tpukkant: nem volt ott semmi, csak a s�t�t �jszaka, semmi felfedeznival�, semmi sz�rakoz�s, csak a lopva bekapott ut�latos falatok �s a b�ntudatos eml�kek. Gollam nagyon keservesen �rezte mag�t. Gy�l�lte a s�t�ts�get, �s m�gis jobban gy�l�lte a vil�goss�got: gy�l�lt mindent, de legeslegjobban a Gy�r�t.

- Micsoda? - k�rdezte Frod�. - H�t nem a Gy�r� volt az � dr�gas�ga, a legf�ltettebb kincse? Ha pedig gy�l�lte, akkor mi�rt nem adott t�l rajta, vagy azt is megtehette volna, hogy otthagyja �s elmegy m�shov�.

- Azok ut�n, amiket hallott�l, Frod�, most m�r kezdhetn�d meg�rteni - mondta Gandalf. - Gy�l�lte �s szerette, mint ahogy �nmag�t is gy�l�lte �s szerette egyszerre. Nem tudott megszabadulni t�le. Nem maradt annyi akaratereje.

Egy ilyen Hatalom-Gy�r�, Frod�, maga d�nti el, hogy mi legyen vele. �lnok m�don lecs�szhatik a gy�r�s ujjr�l, de az �rz�je sohase v�lik meg t�le. Legfeljebb elj�tszik azzal a gondolattal, hogy r�b�zza valaki m�sra... ezt is csak az elej�n, amikor �rezni kezdi a szor�t�st. De tudom�som szerint az eg�sz t�rt�nelem folyam�n Bilb� volt az egyetlen, aki nem �rte be az ilyen j�t�kkal, �s meg is tette, amit gondolt. Persze, az �n hathat�s k�zrem�k�d�semmel. De arra � se lett volna hajland�, hogy csak �gy otthagyja, vagy eldobja valahov�. Nem Gollam d�nt�tt, Frod�, hanem maga a Gy�r�. A Gy�r� hagyta el �t.

- Mi�rt, tal�lk�ja volt Bilb�val? - k�rdezte Frod�. - M�rt nem ink�bb egy orkot v�lasztott?

- Ezzel nem val� tr�f�lni - mondta Gandalf. - Neked a legkev�sb�. A Gy�r� eg�sz eddigi t�rt�net�ben ez a legk�l�n�sebb esem�ny: hogy Bilb� �pp akkor �rkezett oda, �s csak �gy, tapogat�zva, r�tette a kez�t a s�t�tben.

Nem csak egyetlen er� m�k�d�tt itt, Frod�. A Gy�r� vissza akart jutni a gazd�j�hoz. Lecs�szott Isildur kez�r�l �s el�rulta �t, azt�n, amikor alkalom ad�dott, a szeg�ny D�agolt v�lasztotta �ldozat�ul: meg is gyilkolt�k, ut�na Gollam k�vetkezett, �s a Gy�r� �t is bekebelezte. Csakhogy ezut�n m�r semmire se tudta felhaszn�lni Gollamot, mert kicsi volt �s hitv�ny: a Gy�r� azt is �rezhette, hogy am�g n�la marad, Gollam soha el nem hagyja azt a s�t�t tavat. �gy azt�n, amikor a gazd�ja ism�t fel�t�tte a fej�t �s sz�tsug�rozta s�t�t sz�nd�kait a Bakacsinerd�b�l, a Gy�r� cserbenhagyta Gollamot. De olyasvalaki tal�lta meg, akire a legkev�sb� gondolt volna: Bilb�, a Megy�b�l!

E m�g�tt valaki m�snak az akarata b�jhatott meg: valaki meg akarta hi�s�tani a Gy�r�k�sz�t� sz�nd�k�t. Vil�gosabban nem fejezhetem ki magam, de �gy kellett lennie, hogy a Gy�r�t Bilb� tal�lja meg, nem pedig a k�sz�t�je. �s annak is �gy kellett lennie, hogy ut�na a ti�d legyen. Ha pedig �gy van, akkor �r�lhetsz.

- Egy�ltal�n nem �r�l�k - mondta Frod�. - Voltak�pp nem is �rtem az eg�szet. De hogy siker�lt ennyi mindent megtudnod a Gy�r�r�l �s Gollamr�l? Val�ban tudod mindezeket, vagy m�g most is csak tal�lgatsz?

Gandalf mer�en Frod�ra n�zett, �s a szeme megvillant.

- Sok mindent tudtam, �s sok mindennek ut�naj�rtam - felelte. - De neked az�rt nem fogok besz�molni minden l�p�semr�l. Elendil, Isildur �s az Egy Gy�r� t�rt�net�t a B�lcsek valamennyien ismerik. Hogy a te gy�r�d csakugyan az Egy Gy�r�vel azonos, azt a l�ng�r�s �ppen el�gg� bizony�tja, egyebekr�l nem is sz�lva.

- �s mikor j�tt�l r� erre? - v�gott a szav�ba Frod�.

- Csak most, ebben a szob�ban - felelte �lesen a m�gus. - De m�r r�g�ta sejtettem. Az�rt j�ttem vissza titkos �tjaimr�l, hosszas kutat�saim ut�n, hogy elv�gezzem ezt a v�gs� pr�b�t. Most teh�t megvan az utols� bizony�t�k, �s minden vil�gosan �ll el�ttem. Nem kev�s elmemunk�mba ker�lt, hogy felder�tsem Gollam szerep�t, �s beillesszem a h�zagos t�rt�netbe. Eleinte val�ban tal�lgatnom kellett, de ez m�r nem tal�lgat�s. Most m�r tudom. Besz�ltem Gollammal.

- Besz�lt�l vele? - ki�ltotta Frod� meglepetten.

- Igen. Nyilv�nval� volt, hogy ez lenne a legc�lszer�bb, csak neh�zs�gekbe �tk�z�tt. M�r r�g szerettem volna, de v�g�l is siker�lt.

- H�t akkor mi t�rt�nt azut�n, hogy Bilb� megsz�k�tt t�le? Ezt is tudod?

- Nem eg�szen pontosan. A fentieket abb�l veszem, amit Gollam hajland� volt elmondani - persze nem sz� szerint �gy mondta, ahogy �n besz�moltam r�la. Gollam nagy hazug, �s alaposan meg kell rost�lni a szavait.

A Gy�r�t p�ld�ul az � "sz�l