3. fejezet

H�rmasban sem rossz

- Ha elm�gy, sz�p csendben kell t�voznod, �s lehet�leg min�l hamarabb - mondta Gandalf. Eltelt k�t-h�rom h�t �s Frod� m�g mindig nem fogott hozz� az �ti el�k�sz�letekhez.

- Tudom. De a kett�t neh�z �sszeegyeztetni - menteget�z�tt Frod�. - Ha csak elt�n�k, mint Bilb�, att�l lesz hangos az eg�sz Megye.

- Persze hogy nem szabad elt�nn�d! - mondta Gandalf. - Abb�l semmi j� nem sz�rmazna. Egy�bk�nt azt mondtam, min�l hamarabb, nem pedig azonnal. Ha kital�lsz valamit, hogy felt�n�s n�lk�l t�vozhass, akkor m�g �rdemes v�rni egy kicsit. Csak ne v�rj t�l sok�.

- Mit gondolsz, �sszel j� lesz, a Sz�let�snapon vagy ut�na? - k�rdezte Frod�. - Addig val�sz�n�leg meg tudn�m oldani valahogy.

Az igazat megvallva, most, hogy a cselekv�sre ker�lt a sor, egy cs�ppet sem akar�dzott felkerekednie. Ha lehet, m�g jobban �rezte mag�t a Zs�klakban, mint addig, �s szerette volna a v�gs�kig ki�lvezni a Megy�ben t�ltend� utols� nyar�t. Tudta, hogy majd ha bek�sz�nt az �sz, sz�v�nek legal�bb az egyik cs�csk�ben er�sebb lesz az utaz�si kedv, mert ebben az �vszakban mindig �gy szokott lenni. Tulajdonk�pp el is hat�rozta mag�ban, hogy az �tvenedik sz�let�snapj�n indul �tnak: Bilb� azon a napon lesz sz�zhuszonnyolc �ves. Valami�rt �gy �rezte, jobb napot nem is v�laszthatna, hogy a nyom�ba eredjen. Bilb� ut�n kell mennie: mindig csak erre gondolt, csak ez tette elviselhet�v� a b�cs� gondolat�t. A Gy�r�t lehet�leg igyekezett kiverni a fej�b�l, valamint azt is, hogy hol lesz v�ge az �tnak, ha egyszer elindul. De nem minden gondolat�t mondta el Gandalfnak. Azt meg, hogy a m�gus mit sem sejtett bel�l�k, sose lehetett tudni.

Most r�n�zett Frod�ra, �s elmosolyodott. - Rendben van - mondta -, azt hiszem, �gyis j� lesz... de k�s�bbre m�r nem szabad halasztani. Van r� okom, hogy egyre nyugtalanabb legyek. Addig is vigy�zz, el ne sz�ld magad, hogy hov� k�sz�lsz! �s legyen r� gondod, hogy Csavardi Samu is f�ken tartsa a nyelv�t. Mert ha nem, h�t csakugyan varangyosb�k�t var�zslok bel�le.

- Hogy hov� is k�sz�l�k, azt nehezen kottyanthatn�m ki - felelte Frod� -, l�v�n, hogy egyel�re magamnak sincs fogalmam r�la.

- Ne but�skodj - mondta Gandalf. - Mintha arra akartalak volna figyelmeztetni, hogy ne hagyd meg az �j c�medet a post�n! De a Megy�b�l elm�gy, az biztos - ennek pedig nem szabad kitud�dnia, legal�bbis, am�g j� messzire nem jutsz. Ha pedig elm�gy, akkor valamilyen �tir�nyod is lesz, �szak, d�l, nyugat vagy kelet: �s err�l se szabad tudnia senkinek.

- Egyel�re mindig csak az j�rt az eszemben, hogy b�cs�t kell mondanom a Zs�klaknak �s mindenkinek, �gyhogy az �tir�nnyal nemigen �rtem r� foglalkozni - s�hajtott fel Frod�. - H�t merre is menjek? Mi vezessen az �ton? �s milyen c�l fel�? Bilb� tudta, hogy mit akar: megtal�lni a kincset, azt�n hazat�rni, de nekem most el kell vesz�tenem egy kincset, a hazat�r�snek pedig nem l�tom a lehet�s�g�t.

- Nem l�thatsz mindent - felelte Gandalf. - Egy�bk�nt �n sem. Lehet, hogy neked kell megkeresned a V�gzet-katlant, lehet, hogy ez a feladat m�sokra v�r: nem tudom. Annyi biztos, hogy erre a hossz� �tra m�g nem vagy felk�sz�lve.

- Nem bizony - mondta Frod�. - De addig is, milyen ir�nyba kell mennem?

- Vesz�lyek fel�, de nem csak �gy h�belebal�zs m�dj�ra, �s nem felt�tlen�l a legr�videbb �ton - felelte a m�gus. - �n azt tan�csoln�m, pr�b�lj eljutni V�lgyzugolyba. Az tal�n nem lesz t�ls�gosan vesz�lyes, hab�r az �t m�r most sem olyan k�nny�, mint r�gebben volt, �s egyre nehezebb lesz, ahogy m�lik az esztend�.

- V�lgyzugolyba! - mondta ut�na Frod�. - Rendben van: a keleti ir�nyt v�lasztom, V�lgyzugoly fel�. Elviszem Samut l�togat�ba a t�nd�khez: el lesz ragadtatva. - K�nnyed�n besz�lt, de a sz�v�ben hirtelen megmoccant a v�gy, hogy megl�thassa a f�lt�nde Elrond h�z�t, �s nagyot l�legezve megk�stolja, milyen is a leveg� abban a m�ly v�lgyben, ahol a Sz�pek n�p�b�l m�g mindig sokan �lnek h�bor�tatlanul.

Egy ny�ri est�n nagy szenz�ci� keltett felbolydul�st a Borosty�nban meg a Z�ld S�rk�nyban. Mindenki megfeledkezett a Megye hat�rain felt�nt �ri�sokr�l �s m�s balj�s jelens�gekr�l: mindez semmi ahhoz k�pest, hogy Frod� �r eladja a Zs�klakot, s�t, m�r el is adta - m�ghozz� �ppen Tariszny�di-Zs�kos�knak!

- Sz�p kis summ��rt - v�lt�k egyesek.

- Potom �ron - mondt�k m�sok -, ink�bb ez a val�sz�n�, ha Lob�lia nagys�ga a vev�. - (Oth� m�r n�h�ny �ve meghalt, miut�n j� er�ben, de csal�dottan bet�lt�tte a sz�zkettedik �let�v�t.)

Hogy Frod� �r mi�rt is adja el azt a sz�p �reget, err�l m�g t�bb vita folyt, mint a v�tel�rr�l. N�melyek tudni v�lt�k - hivatkozva Zs�kos �r beismer� h�mm�g�s�re �s elejtett szavaira -, hogy Frod�nak fogyt�n a p�nze: most majd itt hagyja Hobbit-falv�t, �s a kapott p�nzb�l csendesen el�ldeg�l valahol Bakf�ld�n, a Borbak-rokonok k�r�ben. - Lehet�leg min�l messzebb Tariszny�di-Zs�kos�kt�l - tett�k hozz� a j�l�rtes�ltek. De a hatalmas zs�klaki Zs�kos-vagyonr�l sz�l� legend�k olyan er�sen tartott�k magukat, hogy ezt a magyar�zatot m�g kev�sb� lehetett elhinni, mint a t�bbit, amit a hobbitok pihent agya kital�lt: sokan azt gyan�tott�k, hogy Gandalf s�t�t keze van a dologban. A m�gus ugyan meglapult, �s nappal sohasem mutatkozott, m�gis tudt�k, hogy "ott kuksol a Zs�klakban". Mindegy: ak�r az � mesterked�sei id�zt�k el� a nagy esem�nyt, valamif�le ismeretlen c�lb�l, ak�r nem, annyi biztos volt, hogy Zs�kos Frod� igenis visszamegy Bakf�ldre.

- �gy van, �sszel elk�lt�z�m - er�s�tette meg a h�rt Frod�. - Megk�rtem Borbak Truf�t, hogy keressen a sz�momra valami rendes �reget vagy net�n egy sz�p kis h�zat.

Igaz�b�l Trufa seg�ts�g�vel m�r tal�lt �s meg is v�s�rolt egy vid�ki h�zacsk�t T�b�rlyukban, Bakv�rt�l nem messzire. Samu kiv�tel�vel mindenkinek azt mondta, hogy v�glegesen ott akar letelepedni. Ezt az �tletet a keleti �tir�ny adta: Bakf�ld ugyanis a Megye keleti hat�r�n ter�lt el, �s mivel ott t�lt�tte a gyerekkor�t, �gy gondolta, el�gg� hihet� lesz, hogy oda szeretne visszat�rni.

Gandalf t�bb mint k�t h�napig maradt a Megy�ben. Azt�n egy este, j�nius v�ge fel�, nem sokkal Frod� terveinek v�gleges kialakul�sa ut�n, v�ratlanul bejelentette, hogy m�snap reggel elt�vozik.

- Rem�lem, csak r�vid id�re - mondta. - De szeretn�m �tl�pni a d�li hat�rt, hogy h�reket kapjak, ha tudok. M�r eddig is t�l sokat �ltem t�tlen�l.

L�tsz�lag gondtalanul besz�lt, de Frod�nak �gy r�mlett, mintha nagyon is agg�dna.

- T�rt�nt valami? - k�rdezte.

- Azt �ppen nem mondan�m, de hallottam valamit, ami nyugtalan�t �s szeretn�k ut�naj�rni. Ha azt�n sz�ks�gesnek l�tn�m, hogy m�gis r�gt�n �tnak indulj, azonnal visszaj�v�k, vagy legal�bbis �rtes�telek. Addig is, tarts ki a terved mellett, csak vigy�zz, ha lehet, m�g jobban, f�leg a Gy�r�re. Szeretn�m m�g egyszer nyomat�kosan hangs�lyozni: ne haszn�ld!

Hajnalban elment.

- Lehet, hogy hamarosan megj�v�k - mondta. - A b�cs��nneps�gr�l semmik�ppen se fogok elk�sni. Azt hiszem, m�giscsak sz�ks�ged lesz r�m az �ton.

Frod� eleinte nem tudott megnyugodni, �s sokat t�rte a fej�t, hogy vajon miket is hallhatott Gandalf, de aggodalmai lassacsk�n elszunnyadtak, �s a sz�p id�ben megfeledkezett minden gondj�r�l-baj�r�l. A Megy�ben r�g�ta nem l�ttak ilyen gy�ny�r� nyarat, sem pedig ilyen gazdag �szt: a f�k roskadoztak az alm�t�l, a kapt�rak megteltek m�zzel, a b�za meg nagyra n�tt �s a kal�sza d�s volt.

M�r j�l benne j�rtak az �szben, amikor Frod� ism�t agg�dni kezdett Gandalf miatt. Lassacsk�n v�ge lett a szeptembernek, �s m�g mindig nem �rkezett h�r fel�le. A sz�let�snapi �nneps�g meg a k�lt�zk�d�s m�r nem volt messze, �s Gandalf nem j�tt meg, nem is �zent. A Zs�klakban egyre nagyobb lett a s�rg�s-forg�s. Frod� n�h�ny bar�tja is odak�lt�z�tt, hogy seg�tsen a csomagol�sban: k�zt�k B�gy�s Fredeg�r �s Boffin Folk�, no �s persze a k�t legk�zelebbi j� bar�t, Tuk Pippin meg Borbak Trufa. K�z�s er�vel siker�lt az eg�sz h�zat felforgatniuk.

Szeptember huszadik�n �tnak indult k�t ekh�s szek�r, hogy a Borbuggyan h�dj�n �t Frod� �j bakf�ldi otthon�ba sz�ll�tsa az el nem adott b�torokat �s egy�b ing�s�gokat. M�snap Frod� m�r nagyon t�relmetlen volt, �s sz�ntelen�l leste Gandalfot. Cs�t�rt�k�n, a sz�let�se napj�n, �ppen olyan sz�p, der�s id�re �bredtek, mint annak idej�n, amikor Bilb� rendezte meg a maga h�res �nneps�g�t. Gandalf m�g mindig nem jelentkezett. Este Frod� megtartotta a b�cs�lakom�t, a legsz�kebb k�rben: csak � maga �s n�gy seg�t�je vett r�szt rajta, de nyugtalan maradt, nem oszlott el a rosszkedve. Er�sen nyomta a sz�v�t, hogy most m�r r�videsen el kell v�lnia fiatal bar�tait�l. Maga sem tudta, hogyan mondja meg nekik az igazat.

A n�gy fiatal hobbit azonban sz�les j�kedv�ben volt, �s a vacsora Gandalf t�voll�te ellen�re is nagyon vid�man zajlott. Az eb�dl�ben ugyan semmi se maradt az asztalon meg a sz�keken k�v�l, de az �tel j� volt, �s finom bort ittak hozz�: a Tariszny�di-Zs�kos�kkal k�t�tt ad�sv�teli szerz�d�s �rtelm�ben a borpince tartalm�t nem kellett �tengedni.

- Hogy a t�bbi holmimmal mi lesz, ha T.-Zs.-�k r�teszik a mancsukat, azt nem tudom: de ez legal�bb j� helyre ker�l! - mondta Frod�, ki�r�tve a pohar�t. Ezzel a nemes �kertinek az utols� cseppje is elfogyott.

Miut�n sok dalt �nekeltek �s sok k�z�s eml�k�ket feleleven�tett�k, Bilb� sz�let�snapj�r�l is megeml�keztek egy poh�rk�sz�nt�ben, �s szok�s szerint egy�tt ittak Bilb� meg Frod� eg�szs�g�re. Azt�n kimentek egy kicsit a friss leveg�re, eln�zt�k a csillagokat, �s v�g�l nyugov�ra t�rtek. Az �nneps�gnek v�ge lett, �s Gandalf m�g mindig nem j�tt meg.

M�snap reggel felpakolt�k a marad�k poggy�szt egy harmadik szek�rre. Ennek Trufa lett a gazd�ja, �s el is hajtott Pufival (azaz B�gy�s Fredeg�rral).

- El�remegy�nk bef�teni, hogy ne legyen olyan hideg a h�z - mondta Trufa. - No, viszontl�t�sra... holnaput�n, ha k�zben el nem alszol az �ton!

Eb�d ut�n Folk� hazament, de Pippin ott maradt. Frod� nyugtalan volt, agg�dott, hi�ba leste Gandalf l�pteinek a nesz�t. Elhat�rozta, hogy v�r, am�g lesz�ll az este. Ha Gandalf azut�n �rkezik, �s s�rg�s mondanival�ja van, nyilv�n T�b�rlyukra siet - tal�n m�g el�bb is �r oda, mint �. Frod� ugyanis gyalog akart elindulni. �gy tervezte kedvtel�sb�l, meg hogy m�g egyszer utolj�ra j�l megn�zze mag�nak a Megy�t -, hogy kom�tosan s�t�lva teszi meg az utat Hobbitfalv�t�l a bakv�ri r�vig.

- Edz�snek se lesz rossz - mondta, a f�lig ki�r�tett el�t�r poros t�kr�be pillantva. M�r j� ideje nem volt komolyabb gyalogt�r�n, �s el�g nyamvadtnak tal�lta a t�k�rk�p�t.

Eb�d ut�n megjelentek Tariszny�di-Zs�kos�k: Lob�lia �s homoksz�n haj� fia, Loth� - Frod� nem csek�ly bossz�s�g�ra.

- V�gre a mi�nk! - mondta Lob�lia, alighogy betette a l�b�t. Ez a megjegyz�s nem felelt meg �ppen az udvariass�g k�vetelm�nyeinek, s�t, szigor�an v�ve a val�s�gnak sem, mert az ad�sv�teli szerz�d�s csak �jf�lkor l�pett �rv�nybe. De Lob�li�nak tal�n m�gis meg lehet bocs�tani: hetvenh�t �vvel tov�bb kellett v�rnia Zs�klakra, mint egykor rem�lte, �s most m�r sz�z�ves volt. El�g az hozz�, be�ll�tott, nehogy b�rmit is elvigyenek, aminek kifizette az �r�t, azonk�v�l a kulcsokat is k�vetelte. Sok�ig tartott, am�g siker�lt eleget tenni az �hajainak, tudniillik, r�szletes lelt�rt hozott mag�val, �s sorra ellen�rz�tt minden egyes t�telt. V�g�l elt�vozott Loth�val meg a tartal�k kulccsal, miut�n �g�retet kapott, hogy a m�sik kulcsot majd leadj�k Csavardi�kn�l a Zs�kv�g utc�ban. Ezt is pr�szk�lve vette tudom�sul, mint aki nagyon is fel tudja t�telezni Csavardi�kr�l, hogy az �jszaka folyam�n kifosztj�k az eg�sz �reget. Frod� m�g te�val sem k�n�lta meg.

De � maga az�rt megte�zott a konyh�ban, Pippinnel �s Csavardi Samuval. M�r kor�bban k�zh�rr� tett�k, hogy Samu is elmegy Bakf�ldre "seg�teni Frod� �rnak, meg a kertecsk�j�t gondozni": ezt a meg�llapod�st a Tata is j�v�hagyta, b�r csak igen sov�ny vigaszt tal�lt benne, ha arra gondolt, hogy Lob�lia lesz a szomsz�dja.

- H�t ez volt a Zs�klakban az utols� korty te�nk! - mondta Frod�, h�tratolva a sz�k�t. A mosogatnival�t otthagyt�k Lob�li�nak. Pippin �s Samu fogta a h�rom h�tizs�kot, �s kivitte a bej�rat el�. Azt�n Pippin m�g j�rt egyet a kertben, utolj�ra. Samu elt�nt.

Lement a nap. A Zs�klak m�lab�san, kietlen�l, kop�ran �lldog�lt a hom�lyban. Frod� m�g egyszer bej�rta a kedves szob�kat, eln�zte, amint a falakon lassank�nt kihuny az alkonyat f�nye, �s �rny�kok k�sznak el� a sarkokb�l. Kiment, lassan leballagott a kerti �sv�nyen a kapuhoz, azt�n tov�bb is egy kicsit a Zs�kdomb �ton. F�lig-meddig azt rem�lte, h�tha m�giscsak szembej�n vele Gandalf a hom�lyban.

Az �g tiszta volt, felragyogtak a f�nyes csillagok.

- Sz�p �jszaka lesz - mondta Frod� fennhangon. - Nem rossz kezdet. J�rni van kedvem. Nem b�rom m�r ezt a l�d�rg�st. Indulnom kell: Gandalf majd ut�nam j�n. - Megfordult, hogy visszamenjen a h�zhoz, de hirtelen meg�llt, mert hangokat hallott a Zs�kv�g utc�b�l, nem messze a sarokt�l. Az egyik hang k�ts�gk�v�l a Tat�� volt, a m�sik idegen, �s valahogy kellemetlen. Frod� nem �rtette, hogy mit mond, de hallotta a Tata v�laszait, amelyek el�g �lesen hangzottak. �gy l�tszik, fel volt paprik�zva.

- Nem, Zs�kos �r elment. Ma d�lel�tt, az �n Samu fiam meg vele ment: legal�bbis, a holmij�t elvitte. �gy van, ha mondom: mindent eladott, �s elment. Hogy mi�rt? H�t ahhoz �nnekem semmi k�z�m, �s mag�nak se. Hov�? L�ssa, ez nem titok. Bakv�rra k�lt�z�tt, vagy valahov� arrafel�. H�t igen: nem �pp a szomsz�dba. �n m�g sose voltam olyan messzire, furcsa n�pek �lnek ott Bakf�ld�n. Nem, semmi �zenetet nem hagyott. J�ccak�t!

T�volod� l�p�sek hallatszottak a lejt�r�l. Frod� maga sem tudta, mi�rt, de �r�lt, hogy nem k�zelednek. "Elegem van a sok k�v�ncsis�gb�l meg k�rdez�sk�d�sb�l - gondolta. - Mindenbe bele�tik az orrukat!" Kedve lett volna odamenni, megk�rdezni a Tat�t�l, hogy ki volt az �rdekl�d�, de azt�n jobb bel�t�sra jutott (vagy rosszabbra), sarkon fordult, �s gyorsan visszament a Zs�klakhoz.

Pippin a h�tizs�kj�n �lt a bej�rat el�tt. Samu nem volt ott. Frod� bel�pett a s�t�t h�zba.

- Samu! - ki�ltotta. - Samu! Indul�s!

- Megyek, Frod� �r! - hangzott a v�lasz valahonnan a m�lyb�l, majd hamarosan megjelent Samu is, a sz�j�t, t�r�lgetve. �pp a s�r�shord�nak mondott b�cs�t a pinc�ben.

- Minden rendben, Samu? - k�rdezte Frod�.

- Rendben, uram. Most m�r mindent elb�rok egy darabig.

Frod� beh�zta �s bez�rta a kerek ajt�t, a kulcsot pedig odaadta Samunak.

- Nesze, Samu, fuss vele haz�ig - mondta. - Azt�n gyere ut�nunk a Zs�kv�gen �t, amilyen gyorsan csak tudsz: majd odalent tal�lkozunk a r�teken t�l, a ker�t�skapun�l, ahol ki�rni az �tra. Ma este nem v�gunk �t a falun. Sok itt a f�lel�s meg a szimatol�s.

Samu teljes g�zzel elnyargalt.

- Na, v�gre nekiv�ghatunk! - mondta Frod�. V�llukra lend�tett�k a zs�kokat, fogt�k a botjaikat, �s a h�z sark�n t�l a Zs�klak nyugati oldal�ra ker�ltek. - Isten veled! - mondta Frod�, a s�t�t �s n�ma ablakokra pillantva. B�cs�t intett, azt�n sarkon fordult, �s (Bilb� p�ld�j�t k�vetve, b�r ezt nem tudta) Pippin ut�n sietett a kerti �sv�nyen. Lent, ahol alacsonyabb volt a s�v�ny, �tugrott�k, �s elindultak a r�teken, alakjukat felitta a s�t�ts�g, mintha csak a sz�l zizegne a f�ben.

A domb nyugati lejt�j�nek alj�ban el�rtek a ker�t�skapuhoz, amely egy keskeny �tra ny�lt. Itt meg�lltak, megigaz�tott�k a h�tizs�kok sz�jait. Nemsok�ra megjelent Samu is, szapora �get�sben, f�jtatva-cs�rtetve, neh�z batyuj�t j� magasra felh�zta, fej�n meg cs�csos, form�tlan poszt�zs�k volt, amit � kalapnak nevezett. A hom�lyban k�nnyen �ssze lehetett volna t�veszteni egy t�rppel.

- Fogadni mern�k, hogy nekem adt�tok a legnehezebb cipelnival�t - mondta Frod�. - Sz�vb�l sajn�lom a csig�kat, �s egy�ltal�n, mindenkit, aki a h�t�n viszi a h�z�t.

- �n m�g sokat elb�rn�k, Frod� �r. Az �n csomagom igaz�n k�nny� - aj�nlotta fel a szolg�latait Samu. Nagyra volt a teherb�r�s�val, de persze f�llentett.

- Sz� se lehet r�la, Samu! - mondta Pippin. - Nem �rt meg neki. Csakis azt tett�k a zs�kj�ba, amit k�v�nt. De az ut�bbi id�ben elpuhult egy kicsit, majd ha lead valamicsk�t a s�ly�b�l, az se lesz olyan neh�z, amit a h�t�n cipel.

- Ne b�nts egy �reg hobbitot! - nevetett Frod�. - Biztos vagyok benne, hogy m�g miel�tt Bakf�ldre �r�nk, olyan sov�ny leszek, mint a f�zfavessz�. De az el�bb butas�got mondtam. Az a gyan�m, Samu, hogy t�bbet cipelsz, mint amennyi a r�szed volna, �s a legk�zelebbi csomagol�skor meg is n�zem. - Felvette a botj�t. - No, mindny�jan szeret�nk j�rk�lni a s�t�tben - mondta -, h�t akkor rajta: egy-k�t m�rf�lddel k�nnyebben elb�nunk lefekv�s el�tt.

Egy kis ideig nyugat fel� haladtak az �ton. Azt�n let�rtek r�la, bal k�z fel� fordultak, �s cs�ndben mentek tov�bb megint a mez�n. Libasorban, s�v�nyek ment�n, pagonyok sz�l�n, �s az �jszaka feketes�ge beburkolta �ket. S�t�t k�peny�kben �ppoly l�thatatlanok voltak, mintha var�zsgy�r�t viseltek volna. Mivel pedig hobbitok voltak, �s csendben akartak maradni, m�g egy hobbit-f�l se hallotta volna meg �ket. S�t, a mez�k �s ligetek vadon �l� teremtm�nyei is alig neszeltek f�l a l�pteikre.

Megtettek egy kis utat, majd egy keskeny pall�n �tkeltek a v�z f�l�tt, Hobbitfalv�t�l nyugatra. Itt a foly� m�g csak ide-oda tekered� fekete szalag volt, f�l�be hajl� �gerf�kkal szeg�lyezve. M�g, egy-k�t m�rf�ld d�li ir�nyban: �s gyorsan �tv�gtak a Borbuggyan h�dj�t�l id�ig vezet� �ton, most m�r Tukf�ld�n j�rtak, �s d�lkelet fel� kanyarodva c�lba vett�k a Z�ld Dombs�got. Az els� lejt�k�n felfel� kapaszkodva visszan�ztek, �s l�tt�k a t�voli Hobbitfalva l�mp�it, ahogy a V�z szel�d v�lgy�ben vill�dznak. A falu hamarosan elt�nt a s�t�t vid�k hajlataiban: azut�n Morotva k�vetkezett, sz�rke �ll�vize mellett. Mikor az utols� tanya f�nye is messze elmaradt m�g�tt�k, Frod� a f�k k�z�l kikandik�lva h�trafordult, �s b�cs�t intett.

- Ki tudja, len�zek-e m�g egyszer ebbe a v�lgybe - mondta cs�ndesen.

Vagy h�rom�rai j�r�s ut�n megpihentek. Tiszta, h�v�s, csillagf�nyes �jszaka volt, de a dombok lejt�in f�stszer� k�dfoszl�nyok k�sztak felfel� a foly�k �s lap�lyok fel�l. Fej�k f�l�tt leng�n �lt�z�tt ny�rf�k inogtak a k�nny� sz�lben, fekete h�l�t rajzolva a s�padt �gboltra. Megvacsor�ztak, nagyon szer�nyen (hobbit-fogalmak szerint), azt�n mentek tov�bb. Nemsok�ra egy keskeny �thoz �rtek, amely fel-al� hull�mzott el�tt�k, sz�rke s�v a feketes�gben: ez vezetett Erd�cs�tra, T�nk�sre �s a bakv�ri r�vhez. A V�zv�lgyben v�lt el a f��tt�l, felfel� kapaszkodva, majd a Z�ld Dombs�g perem�n kanyarodott tov�bb, m�g a Keleti Fert�lyban el nem �rte a Boz�tos vadon�t. Azt�n egy m�lyen bev�gott �sv�nyre jutottak, magas f�k k�z�, amelyeknek sz�raz levelei halkan zizegtek az �jszak�ban. Nagyon s�t�t volt. Eleinte m�g besz�lgettek, vagy csendesen d�doltak egy�tt valami n�t�t, hiszen most m�r nem kellett tartaniuk a k�v�ncsi f�lekt�l. Azt�n csak sz�tlanul baktattak, �s Pippin kezdett elmaradozni. V�g�l egy meredek kaptat� alj�ban, miel�tt nekiv�gtak volna, meg�llt �s nagyot �s�tott.

- Olyan �lmos vagyok, hogy mindj�rt hanyatt esem az �ton - mondta. - Ti tal�n �llva akartok aludni? Mindj�rt �jf�l.

- Azt hittem, szeretsz a s�t�tben s�t�lni - felelte Frod�. - De nem olyan siet�s. Trufa holnaput�nra v�r benn�nket, addig m�g van majdnem k�t napunk. Mihelyt alkalmas helyet tal�lunk, megpihen�nk.

- Nyugat fel�l f�j a sz�l - mondta Samu. - Ha �tmegy�nk ennek a dombnak a t�ls� oldal�ra, ott biztosan akad valami kellemes, v�dett zugocska. Itt valahol el�tt�nk egy sz�raz feny�erd�nek kell lennie, ha j�l eml�kszem. - Samu h�szm�rf�ldnyi k�rzetben igen j�l ismerte Hobbitfalva vid�k�t, de enn�l messzebbre nem terjedt a f�ldrajztudom�nya.

Nem sokkal a dombtet�n t�l el�rt�k a feny�ligetet. Let�rtek az �tr�l, behatoltak a f�k k�zti m�ly gyantaszag� s�t�ts�gbe, �s sz�raz gallyakat meg tobozokat gy�jt�ttek a t�bort�zh�z. Nemsok�ra v�gan pattogtak a l�ngok egy nagy feny�fa t�v�ben, el�ld�g�ltek k�r�l�tte, am�g er�t nem vett rajtuk az �lmoss�g. Akkor a nagy fa gy�k�rzet�nek egy-egy zug�ban leheveredtek, maguk k�r� csavart�k k�penyeiket �s takar�ikat, �s m�ris aludtak, mint a bunda. �rk�dni nem �rk�d�tt senki, egyel�re m�g Frod� sem tartott a vesz�lyt�l, hiszen m�g a Megye sz�v�ben voltak. Mikor a t�z elhamvadt, n�h�ny �l�l�ny odamer�szkedett, �s szem�gyre vette �ket. Egy r�ka, aki �gyes-bajos dolgainak int�z�se k�zben v�gott �t az erd�n, j� n�h�ny percig �lldog�lt �s szimatolt k�r�l�tt�k.

"Hobbitok! - gondolta mag�ban. - Meg�ll az �sz! Sok furcsas�gr�l hallottam m�r ezen a vid�ken, de olyat meg nemigen hallottam, hogy egy hobbit a szabadban aludjon, fa alatt. Itt meg h�rman vannak! E m�g�tt lennie kell valaminek: nem mindennapi eset." T�k�letesen igaza volt, de a k�l�n�s jelens�g magyar�zata k�s�bb se jutott el hozz�.

F�tyolos, nyirkos reggelre virradtak. Frod� �bredt els�nek: meg�llap�totta, hogy egy gy�k�r lyukat f�rt a h�t�ba, nyaka pedig eg�szen merev. "Kellemes kis gyalogt�ra! M�rt nem v�lasztottam ink�bb a szekeret? - f�st�lg�tt mag�ban, mint m�skor is, a kir�ndul�sok elej�n. - �s a j� puha tollas �gyaim most m�r Tariszny�di-Zs�kos�k tulajdon�t k�pezik! Ink�bb eff�le fagy�kereket k�v�nok nekik." Kiny�jt�ztatta tagjait.

- Hobbitok, �breszt�! - ki�ltotta. - Itt a gy�ny�r� reggel.

- Mi a gy�ny�r� benne? - k�rdezte Pippin, s f�l szemmel kikandik�lt a takar� sz�le f�l�tt.

- Samu! F�l t�zre k�rem a reggelit! A f�rd�v�z m�r el�g meleg?

Samu felugrott, egy kiss� m�g k�bultan. - Nem, uram, a f�rd�v�z m�g nincs k�sz - mondta.

Frod� ler�ngatta Pippinr�l a takar�kat, meghengergette a bar�tj�t, azt�n els�t�lt az erd�sz�lig. Keleten piros goly�k�nt emelkedett a nap a k�d�kb�l, amelyek vastagon lept�k a vil�got. Az aranypiros f�nnyel sz�nezett �szi f�k mintha gy�k�rtelen�l �sztak volna valami p�r�s tengeren. Kev�ssel lejjebb, balra, az �t meredeken lejteni kezdett, �s elt�nt egy m�lyed�sben.

Mire visszament, Samu �s Pippin m�r megrakta a j�kora t�zet.

- A v�z! - ki�ltotta Pippin. - Hol a v�z?

- Nem hordok vizet a zsebemben - mondta Frod�.

- Azt hitt�k, v�z�rt ment�l - cs�v�lta meg a fej�t Pippin, mik�zben buzg�n rakosgatta kifel� az ennival�t meg a cs�sz�ket. - Akkor tal�n most indulhatn�l �rte.

- Ti is j�hettek - mondta Frod� -, �s hozz�tok az �sszes kulacsokat. - A domb alj�ban patak folyt. Egy kiugr� sz�rke k�n�l kis v�zes�s keletkezett: itt megt�lt�tt�k kulacsaikat meg a vizeskann�t. A v�z j�ghideg volt: k�pk�dve, pr�szk�lve most�k meg arcukat �s kez�ket.

Mire megreggeliztek �s �jra �sszecsomagoltak mindent, m�r elm�lt t�z �ra, l�tszott, hogy sz�p meleg napjuk lesz. Elindultak lefel� a lejt�n, �tkeltek a patakon, ahol az �t al�bukott, azt�n j�tt a k�vetkez� lejt� meg a t�bbi domboldal, le �s fel, most m�r kezdt�k s�lyos tehernek �rezni a k�penyt, takar�kat, vizet, ennival�t meg a t�bbi felszerel�st.

Az aznapi menetel�s izzaszt� �s f�raszt� munk�nak �g�rkezett. De n�h�ny m�rf�ld ut�n az �t abbahagyta a fel-al� hull�mz�st: cikcakkos vonalat rajzolva, r��r�sen kapaszkodott fel egy meredek magaslatra, azt�n nekik�sz�l�d�tt, hogy m�g egyszer utolj�ra al�ereszkedjen. L�tt�k maguk el�tt a lap�lyt, kis facsoportokkal pettyezve, amelyek a t�volban beleolvadtak az erd�s�g barna dereng�s�be. A Borbuggyan ir�ny�ba n�ztek, a messzire elny�l� boz�tos f�l�tt. Odalent �gy tekeredett az �t, mint egy darab sp�rga.

- Megy, megy az �t, meg nem �ll - mondta Pippin -, de �n nem b�rok l�p�st tartani vele, am�g ki nem pihenem magam. Itt az ideje, hogy megeb�delj�nk. - Le�lt a domboldalban, az �t sz�l�n, �s eln�zte kelet fel� a p�ralepte t�jat: a t�ls� perem�n lehet a Foly�, ott �r v�get a Megye, ahol eg�sz �let�t t�lt�tte. Samu sz�tlanul �llt mellette. A szeme karik�ra meredt - sose l�tott vid�k t�rult fel el�tte, �j l�t�hat�r.

- T�nd�k is laknak abban az erd�ben ott? - k�rdezte v�g�l.

- Tudtommal nem - felelte Pippin. Frod� nem sz�lt semmit. � is az utat k�vette szemmel, kelet fel�, mintha m�g sohase l�tta volna. Hirtelen megsz�lalt, s mintha �nmag�hoz besz�lne, fennhangon, de lassan mondta:

Indul a k�sz�br�l az �t:

ha nem vigy�zok, elszelel,

felk�t�m �n is a sar�t,

gyer�nk ut�na, menni kell,

utak tal�lkoz�sa v�r,

futok, a l�bam bizsereg-

csak ott lehetn�k v�gre m�r!

Azt�n hov�? Ki mondja meg?

- Ez mintha az �reg Bilb� egyik versezete volna - mondta Pippin. - Vagy tal�n a saj�t agysz�lem�nyed? Nem hangzik valami biztat�an.

- Nem tudom - felelte Frod�. - Csak �gy eszembe jutott, mintha �n magam k�lten�m, de lehet, hogy m�r nagyon r�gen hallottam: Az biztos, hogy er�sen eml�keztet Bilb�ra, az utols� �vekb�l, miel�tt elment volna. Sokszor mondogatta, hogy csak egyetlen �t l�tezik, olyan, mint egy nagy foly�: minden k�sz�b�n forr�sok fakadnak, azok t�pl�lj�k, �s minden �sv�ny bel�torkollik. Mintha m�g ma is hallan�m, amit mondott: "Vesz�lyes dolog kil�pni az ajt�n, Frod�. Csak r�l�psz az �tra, �s ha nem tartod f�ken a l�badat, m�r el is sodr�dt�l, ki tudja, hov�. Tudod-e p�ld�ul, hogy ez az �sv�ny itt v�g�l �tv�g a Bakacsinerd�n, ha pedig hagyod magad, elvisz eg�szen a Mag�nyos Hegyig, vagy m�g messzebbre, m�g komiszabb helyekre?" Ezt odakint szokta mondani, a Zs�klak bej�rata el�tti �sv�nyen, f�leg olyankor, ha hossz� s�t�r�l j�tt haza.

- H�t engem sehov� se fog elsodorni az �t, legal�bbis a most k�vetkez� egy �ra leforg�sa alatt - mondta Pippin, s ledobta zs�kj�t. A t�bbiek k�vett�k p�ld�j�t, lerakt�k csomagjukat a domboldalban, �s kiny�jt�ztatt�k l�bukat az �tra. Pihentek, j�l megeb�deltek, azt�n megint pihentek.

A nap m�r kezdett al�sz�llni, �s a t�j d�lut�ni f�nyben f�rd�tt, amikor megindultak lefel� a dombr�l. Eddig egy �rva l�lekkel se tal�lkoztak az �ton. Itt sose j�rtak valami sokan, a szekerek nemigen b�rt�k az utat, �s a Boz�tos fel� k�l�nben is kicsi volt a forgalom. Tal�n egy �ra hosszat bandukoltak m�r, amikor Samu egyszerre csak meg�llt, mintha f�lelne valamire. Most s�k terepen voltak, az �t hosszas kanyarg�sok ut�n egyenesen v�gott neki a f�ves mez�nek, amelyen itt-ott magas f�k �lltak: a k�zeled� erd�s�g el��rsei.

- �gy hallom, egy p�ni vagy egy l� j�n m�g�tt�nk az �ton - mondta Samu.

H�tran�ztek, de a kanyarulat miatt nem l�thattak messzire.

- Tal�n Gandalf - mondta Frod�, de nem nagy meggy�z�d�ssel: valami azt s�gta neki, hogy nem �gy �ll a dolog, �s hirtelen az az �rz�se t�madt, hogy jobb lesz elb�jni a lovas el�l.

- Tal�n nincs sok �rtelme - menteget�z�tt -, de valahogy nem szeretn�m, ha megl�tn�nak az �ton... ak�rki j�n is erre. Unom m�r, hogy minden l�p�semet figyelik �s t�rgyalgatj�k. Ha pedig Gandalf lenne az - tette hozz� r�vid t�n�d�s ut�n -, legal�bb meglepj�k egy kicsit, b�ntet�sb�l, hogy annyit k�sett. Gyertek, t�nj�nk el!

K�t t�rsa futva let�rt az �tr�l, bal fel�, egy kis m�lyed�sbe. Itt hasra v�g�dtak. Frod� m�g t�tov�zott egy pillanatig: a k�v�ncsis�g vagy valami m�s birk�zott benne a v�ggyal, hogy el k�ne b�jni: A patadobog�s k�zelebb j�tt. Frod� m�g idej�ben levetette mag�t a m�ly f�be, egy fa m�g�tt, amelynek �rny�ka az �t f�l� ter�lt. Azt�n felemelte a fej�t, �s �vatosan kileselkedett az egyik nagy gy�k�r f�l�tt.

A kanyarban felt�nt egy fekete l�: nem aff�le hobbit p�ni, hanem igazi, nagy l�, rajta pedig egy nagydarab ember, megg�rnyedve a nyeregben, nagy, csukly�s fekete k�penyben: csak a csizm�ja meg a kengyele l�tszott, arca �rny�kban maradt, l�thatatlanul.

Amikor a f�hoz �rt, �s egy vonalba ker�lt Frod�val, a l� meg�llt. A lovas szinte mozdulatlanul �lt, fej�t lehajtva, mintha f�lelne. Csukly�ja al�l valami szuszog�sf�le hallatszott: mint amikor az ember szimatolva pr�b�l elkapni egy illan� szagot, feje hol jobbra, hol balra fordult, az �t sz�le fel�.

Frod�t hirtelen valami k�l�n�s f�lelem fogta el: csak fel ne fedezz�k, esz�be jutott a Gy�r�. Alig mert l�legezni, �s m�gis, annyira szerette volna kih�zni a zseb�b�l, hogy a keze lassan megmozdult. Gandalf tan�csa most oktalans�gnak tetszett. Hiszen Bilb� is haszn�lta a Gy�r�t. "�s k�l�nben is, egyel�re m�g a Megy�ben vagyok", gondolta Frod� mik�zben ujjai meg�rintett�k a l�ncot, amelyen a Gy�r� f�gg�tt. Ebben a pillanatban a lovas kiegyenesedett, �s megr�ntotta a gyepl�t. A l� elindult, eleinte lassan, majd szapora �get�sre v�ltott �t.

Frod� az �t sz�l�ig k�szott, onnan figyelte a lovast, am�g el nem t�nt a messzes�gben. Nem mert volna megesk�dni r�, de �gy r�mlett, hogy az utols� pillanatban, miel�tt nyoma veszett volna, a l� hirtelen let�rt az �tr�l, �s befordult jobbra a f�k k�z�.

H�t ez bizony nagyon k�l�n�s �s nyugtalan�t�, mondta mag�ban Frod�, mik�zben visszament a t�rsaihoz. Pippin �s Samu ott maradt fekve a f�ben, �gyhogy nem l�ttak semmit, Frod� teh�t besz�molt nekik a lovasr�l �s furcsa viselked�s�r�l.

- Nem tudom, mi�rt, de biztosra vettem, hogy engem keres, vagy ut�nam szimatol, abban is biztos voltam, hogy nem szeretn�m, ha felfedezne. Ilyet eddig m�g sose l�ttam vagy �reztem a Megy�ben.

- De h�t mit akarhatnak t�l�nk a Nagyok? - k�rdezte Pippin. - �s mit kereshetett errefel� ez az alak?

- Nem � az els� ember, aki felbukkant a vid�ken - felelte Frod�. - �gy tudom, lent a D�li Fert�lyban m�r volt egy-k�t �ssze�tk�z�s a Nagyokkal. De ilyenr�l, mint ez a lovas, m�g sose hallottam. Csak tudn�m, honnan j�hetett.

- Bocs�nat, Frod� �r - sz�lt k�zbe v�ratlanul Samu-, �n tudom, hogy honn�t j�tt. Fekete lovas, ugye: h�t akkor Hobbitfalv�r�l, hacsak nincsenek t�bben is. �s azt is tudom, hogy hov� igyekszik.

- Micsoda?! - k�rdezte Frod� megh�kkenve, �s t�gra meredt szemmel n�zett r�. - M�rt nem sz�lt�l m�r el�bb?

- Csak most jutott eszembe, uram. Mert tudod, az �gy volt, hogy amikor tegnap este visszamentem a kulccsal az �reg�nkbe, azt mondja nekem az �n �regem: "H�, Samu - aszongya -, azt hittem, m�r reggel elment�l Frod� �rral. Volt itt egy furcsa figura, zs�klaki Zs�kos urat kereste, �pp az im�nt. Mondtam neki, keresse Bakv�r fel�. Nem mintha nagyon tetszett volna az �br�zatja. �gy besz�lt, mint akiben f� a m�reg, amikor megmondtam neki, hogy Zs�kos �r egyszer s mindenkorra elb�cs�zott a r�gi otthon�t�l. Val�s�ggal sziszegett, bizonyisten. Szinte beleborzongtam." �s mif�le szerzet volt? - k�rdem a Tat�t�l." Nem tudom - aszongya -, de hogy nem hobbit, az biztos. Nagy volt �s fekete, �gy hajolt f�lib�m. Gondolom, a Nagyok k�z�l val�, messze f�ldr�l. Furcs�n besz�lt."

Nem maradhattam tov�bb, hogy v�gighallgassam, mert m�r v�rtatok r�m, meg azt�n �gy gondoltam, nem is olyan �rdekes. A Tata m�r nagyon �reg, a szeme se j�, �s k�l�nben is, majdnem s�t�t volt m�r, amikor ez a fick� felj�tt a dombra, azt�n ott tal�lta a Zs�kv�g utca v�g�ben, ahov� kij�tt az �reg egy kis leveg�t szippantani. Rem�lem, uram, nem csin�lt semmi rosszat, meg �n sem.

- Nem, a Tat�t nem lehet hib�ztatni - mondta Frod�. - Az az igazs�g, hogy magam is hallottam, amikor egy idegennel besz�lgetett, aki ut�nam �rdekl�d�tt, �s majdnem oda is mentem megk�rdezni, hogy ki volt az: K�r, hogy nem mentem, vagy hogy te nem sz�lt�l el�bb. Jobban vigy�ztam volna az �ton.

- Az�rt lehet, hogy ennek a lovasnak semmi k�ze ahhoz az idegenhez, aki a Tat�val besz�lt -, v�lte Pippin. - �gy j�tt�nk el Hobbitfalv�r�l, hogy senki se l�tott, nem hiszem, hogy a nyomunkba eredhetett volna.

- No �s az a szimatol�s, uram? - k�rdezte Samu. - Meg azt�n a Tata azt mondta, hogy fekete pof�ja volt.

- K�r, hogy nem v�rtam meg Gandalfot - d�nny�gte Frod�. - De lehet, hogy �gy m�g rosszabb lett volna.

- Mi�rt, tudsz, vagy sejtesz valamit err�l a lovasr�l? - k�rdezte Pippin, aki elkapta a szavait.

- Nem tudok semmit, tal�lgatni meg nem akarok - felelte Frod�.

- J�l van, pajt�s! Egyel�re csak tartsd meg a titkodat, ha m�r olyan rejt�lyes akarsz lenni. De addig is, mit csin�ljunk? Igaz�n j�lesne egy falat �tel meg egy korty ital, de valahogy az az �rz�sem, hogy jobb, ha most od�bb�llunk. Ahogy ezekr�l a szimatol� lovasokr�l meg a l�thatatlan orrukr�l mes�lt�l, egy kicsit ideges lettem.

- Igen, szerintem is jobb, ha tov�bbmegy�nk - mondta Frod� -, de nem az �ton... h�tha visszaj�n a lovas, vagy egy m�sik j�n ut�na. J� darabot meg k�ne m�g tenni a mai napon. Messze van Bakf�ld.

A f�k �rny�ka hossz�, keskeny cs�kokban vet�d�tt a f�re, amikor �jra felkerekedtek. Most egy k�haj�t�snyira maradtak az �tt�l, bal oldalt, �s amennyire csak lehetett, igyekeztek �gy haladni, hogy onnan senki se l�thassa meg �ket. Ez el�gg� nehez�kre esett, mert a f� er�s volt, csupa sz�v�s csom�, a talaj egyenetlen, a f�k pedig kezdtek megs�r�s�dni, �s akad�lyozt�k a j�r�st.

H�tuk m�g�tt a v�r�s nap m�r lenyugodott a dombok k�z�, �s lassacsk�n beesteledett, mire visszat�rtek az �tra, amely eddig n�h�ny m�rf�ld�n �t egyenesen h�z�dott a messzire elny�l� s�k terepen. Itt balra fordult, �s leereszkedett a J�g-lap�lyra, T�nk�s fel�, egy el�gaz�d�s azonban jobbra kanyarodva nekiv�gott az �vsz�zados t�lgyek erdej�nek, Erd�cs�t ir�ny�ban.

- Ez itt a mi utunk - mondta Frod�.

Nem messze az �tel�gaz�st�l egy hatalmas, korhadt f�hoz �rtek: m�g �lt, �s a r�ges-r�g let�redezett �gak csonkjai k�r�l leveleket is hajtott, a belseje azonban �res volt, �s ha megker�lt�k az �t fel�l, a m�sik oldal�n egy nagy od� ny�lott. A hobbitok beb�jtak, �s letelepedtek a s�r� avarb�l, eltapl�sodott f�b�l egybetapadt padozatra. Pihentek egy kicsit, ettek is valamicsk�t, k�zben halkan besz�lgettek, �s id�nk�nt elhallgattak, a f�l�ket hegyezt�k.

M�r lesz�llt az este, amikor kib�jtak, �s visszamer�szkedtek az �tra. Az �gak k�zt nyugati sz�l s�hajtozott. Hallott�k a levelek suttog�s�t. Kis id� m�lva az �t nem nagyon meredeken, de kitart�an lejteni kezdett a hom�lyban. El�tt�k, az egyre s�t�ted� keleti �gbolton egy csillag j�tt fel a f�k f�l�. Most egym�s mellett haladtak, l�p�st tartva, v�dekez�s�l a balsejtelmek ellen. Egy id� m�lva, amikor az �gen elszaporodtak �s f�nyesebbek lettek a csillagok, valahogy megszabadultak rossz �rz�seikt�l, �s m�r nem f�leltek �lland�an, hogy mikor hangzik fel a patadobog�s. Halkan d�dolni kezdtek, ahogy a hobbitok szokt�k, ha egy�tt gyalogolnak, f�leg este, amikor m�r k�zel az otthon. A legt�bb hobbit ilyenkor vacsor�ra vagy lefekv�sre sz�l�t� dalt szokott f�jni, ezek a hobbitok azonban egy menetn�t�t z�mm�gtek (amelyben az�rt persze a vacsora meg az �gy se maradt eml�tetlen). A sz�veget Zs�kos Bilb� �rta egy r�gi dallamra, amely �reg volt, mint az orsz�g �tja, � tan�totta meg r� Frod�t, amikor egy�tt k�boroltak a V�zv�lgy �sv�nyein, �s a Kalandr�l besz�lgettek.

A kandall�ban �g a l�ng,

van �gyunk �s meleg tany�nk,

de untig b�rja m�g a l�b,

sarkanty�nk a k�v�ncsis�g,

tal�lni egy f�t, egy zugot,

amir�l senki sem tudott.

Szikla, erd�, lomb, vir�g,

csak tov�bb! csak tov�bb!

Hegy �s v�z az �g alatt,

itt marad! itt marad!

Tal�lhat, aki j�l kutat,

rejtett kaput vagy �j utat,

tal�n ma �szre sem veszi,

de holnap biztos megleli,

s a titkos �sv�ny mind �v�

a Hold fel�, a Nap fel�.

Alma, t�ske, k�k bogy�,

menni j�! menni j�!

Kavics, patak �s homok,

hagyjatok! hagyjatok!

H�t szerbusz, �des otthonunk:

a nagyvil�g v�r, b�cs�zunk.

De egyszer majd bealkonyul,

�s fent a csillag mind kigy�l.

Akkor majd szerbusz, nagyvil�g:

otthon m�r vetve van az �gy.

Felh�k, k�d�k, �jszak�k,

nincs tov�bb! nincs tov�bb! L�mpa, t�z �s vacsora:

csak haza! csak haza!

A dal v�get �rt. - De hol van az a vetett �gy! - mondta Pippin hangosan.

- Csitt! - sz�lt r� Frod�. - Mintha megint l�dobog�st hallan�k.

Azonnal meg�lltak, f�leltek, �s �gy eln�multak, mint a f�k �rny�ka. Val�ban l�dobog�s hallatszott az �tr�l, el�g messze a h�tuk m�g�tt, de halk nesz�t tiszt�n elhozta a sz�l. Gyorsan �s nesztelen�l let�rtek az �tr�l, �s beszaladtak a t�lgyek k�zt �s�toz� s�t�tebb �rny�kba.

- Ne menj�nk nagyon messzire! - mondta Frod�. - Nem akarom, hogy megl�ssanak, de k�v�ncsi vagyok r�, vajon ez is egy olyan Fekete Lovas-e?

- J� - b�lintott r� Pippin. - De ne feledd, hogy szimatol!

A l�dobog�s egyre k�zelebbr�l hallatszott. M�r nem �rtek r� jobb rejtekhelyet keresni: be�rt�k a f�k alatti �ltal�nos s�t�ts�ggel. Samu �s Pippin lekuporodott egy nagy r�nk m�g�, Frod� pedig visszaosont n�h�ny l�p�snyit, hogy k�zelebb legyen az �thoz, amely fak�n, sz�rk�n derengett: mintha egy kialv� l�mpa vetne halv�ny f�nycs�kot az erd�be. F�l�tte, a hom�lyos �gen s�r�n pislogtak a csillagok, de a hold nem l�tszott.

A pat�k dobog�sa abbamaradt. Frod� kimeresztette a szem�t, �s l�tta, hogy k�t fa k�z�tt, ahol vil�gosabb volt, �thalad valami feketes�g, azt�n meg�ll. Mintha egy l� fekete �rny�k�t vezetn� egy kisebb fekete �rny�k. Ez a fekete �rny�k most nem messzire �llt att�l a helyt�l, ahol a hobbitok let�rtek az �tr�l, �s ide-oda hajladozott. Frod�nak �gy r�mlett, mintha megint azt a szimatol� hangot hallan�. Az �rny�k lehajolt a f�ldre, majd k�szva megindult Frod� fel�.

Frod�t megint elfogta a k�s�rt�s, hogy ujj�ra h�zza a Gy�r�t: ez�ttal m�g er�sebben, mint el�z�leg. Oly er�sen, hogy meg se gondolta, mit csin�l, �s m�ris a zseb�ben kotor�szott. De ebben a pillanatban valami eg�szen m�sf�le nesz hallatszott: mintha �neksz�val vegyes nevet�s volna. Cseng� hangok sz�lltak hol elhalkulva, hol feler�s�dve a csillagf�nyes �jszak�ban. A fekete �rny�k kiegyenesedett, �s visszavonult. Felkapott az �rny�k-l�ra, azt�n mintha az �ton kereszt�lv�gva elt�nt volna a t�loldali s�t�ts�gben. Frod� fell�legzett.

- T�nd�k - fakadt ki Samu, rekedten suttogva. - T�nd�k, Frod� �r! - M�r-m�r kiugrott a f�k k�z�l, �gy rohant volna a hangok fel�, ha vissza nem h�zz�k.