4. fejezet

Toronyir�nt a gomb�khoz

Reggel Frod� fel�d�lten �bredt. A lugast, ahol fek�dt, egy eleven fa alkotta, �sszefon�dott �s a f�ldig lecs�ng� �gaival, �gy�t p�fr�nyb�l �s f�b�l vetett�k, puha volt, k�nyelmes �s valami k�l�n�s illatt�l balzsamos. A nap �ts�t�tt a meg-megrebben� levelek k�zt, amelyek m�g mindig z�ldelltek a f�n. Frod� felugrott, �s kiment.

Samu az erd�sz�len �lt a f�ben. Pippin az �gboltot meg az id�j�r�st tanulm�nyozta. A t�nd�knek se h�re, se hamva.

- Hagytak itt gy�m�lcs�t, italt meg kenyeret - mondta Pippin. - Gyere, reggelizz. A keny�r majdnem olyan j�, mint tegnap este volt. Nem is akartam hagyni bel�le, de Samu m�gis r�besz�lt.

Frod� le�lt Samu mell�, �s falatozni kezdett.

- Mik a mai terveink? - k�rdezte Pippin.

- Megpr�b�lunk eljutni Bakv�rra, a lehet� leggyorsabban - felelte Frod�, minden figyelm�t az �telnek szentelve.

- Gondolod, hogy megint tal�lkozunk azokkal a Lovasokkal? - k�rdezte der�sen Pippin. A reggeli naps�t�sben azt a lehet�s�get se l�tta t�ls�gosan ijeszt�nek, hogy netal�n egy eg�sz csapattal akadnak �ssze.

- Val�sz�n� - mondta Frod�, aki nem �r�lt, hogy ilyesmiket juttatnak az esz�be. - De az�rt rem�lem, siker�l �szrev�tlen�l �tkeln�nk a foly�n.

- Besz�lt r�luk Gildor?

- Alig... csak r�buszokban, c�lozgatva - felelte kit�r�en Frod�.

- Megk�rdezted, mit jelent az a szimatol�s?

- Err�l nem t�rgyaltunk - mondta Frod� tele sz�jjal.

- Hiba volt. Szerintem rendk�v�l fontos.

- Akkor meg Gildor �gyse lett volna hajland� megmagyar�zni - mondta Frod� inger�lten. - Most hagyj b�k�n egy kicsit! Elegem van ebb�l a faggat�z�sb�l, ev�s k�zben. Gondolkodni akarok!

- Egek! - mondta Pippin. - Mik�zben reggelizel? - Els�t�lt a f�ves r�t sz�le fel�.

Frod�b�l a reggeli ver�f�ny - �lnok ver�f�ny, gondolta mag�ban - sem tudta sz�m�zni az �ld�z�kt�l val� f�lelmet, most is Gildor szavain t�prengett. Hallotta Pippin vid�m hangj�t. Bar�tja a z�ld f�ben szaladg�lt �s dalolgatott.

"Nem, ezt nem tehetem! - mondta mag�ban Frod�. - Az rendben van, ha fiatal bar�taimat kir�ndul�sra viszem a Megy�n kereszt�l, am�g meg nem �hez�nk, el nem f�radunk, azt�n meg �lvezz�k a j� falatokat �s az �gyat. De hogy sz�m�zet�sbe vigyem �ket, ahol tal�n nem csit�that� sem az �hs�g, sem a f�radts�g, az m�r eg�szen m�s... m�g akkor is, ha sz�vesen j�nn�nek. Az �r�ks�g egyed�l az eny�m. Azt hiszem, m�g Samut se volna szabad magammal vinnem." - Csavardi Samura n�zett: l�tta, hogy Samu is figyeli �t.

- No, Samu! - mondta Frod�. - Mit sz�lsz hozz�? Itt hagyom a Megy�t, m�gpedig egykett�re... az igazat megvallva, �gy d�nt�ttem, hogy ha lehets�ges, egy napra sem �llok meg T�b�rlyukban.

- Ahogy gondolod, Frod� �r.

- M�g mindig velem akarsz j�nni?

- Akarok.

- Nagyon vesz�lyes �t lesz, Samu. M�ris nagyon vesz�lyes. Roppant val�sz�n�, hogy egyik�nk se t�r vissza r�la.

- Ha Frod� �r nem t�r vissza, akkor �n se, az biztos - felelte Samu. - "Ne hagyd mag�ra!", mondt�k. "M�g hogy mag�ra hagyjam! - mondtam �n. - Eszem �g�ban sincs. M�g a Holdba is vele megyek, �s ha azok a Fekete Lovasok fel akarj�k tart�ztatni, h�t Csavardi Samuval gy�lik meg a bajuk." �gy mondtam, sz� szerint. �k meg nevettek.

- Kik azok az �k, �s mir�l besz�lsz tulajdonk�ppen?

- H�t a t�nd�k, uram. Tegnap �jszaka elbesz�lgett�nk egy kicsit, �s �gy l�tszott, tudj�k, hogy elm�gy, h�t gondoltam, nincs �rtelme a tagad�snak. Csod�latos ez a t�nde n�p, uram! Csod�latos!

- Az - mondta Frod�. - Most se �br�ndult�l ki bel�l�k, hogy k�zelebbr�l is l�ttad �ket? Tetszenek neked?

- H�t hogy is mondjam: f�l�tte vannak �k az �n tetsz�semnek vagy nemtetsz�semnek - felelte lassan Samu. - Nem sokat sz�m�t, hogy �n mit tartok fel�l�k. Eg�szen m�sf�l�k, mint ahogy k�pzeltem... valahogy egyszerre �regek meg fiatalok, vid�mak meg szomor�ak.

Frod� egy kiss� meglepetten n�zett Samura, mintha azt kutatn�, k�v�lr�l is l�tszik-e rajta az a k�l�n�s v�ltoz�s, amin kereszt�lment. A hangja nem �gy sz�lt, mint a r�gi Csavardi Samu�, akit Frod� olyan j�l ismert - legal�bbis, eddig azt hitte, hogy ismeri. Most is a r�gi Csavardi Samu �lt mellette, csak az arca volt szokatlanul komoly.

- M�g mindig szeretn�l elj�nni a Megy�b�l... m�g most is, miut�n teljes�lt a k�v�ns�god, �s megl�ttad �ket? - k�rdezte.

- Igenis, uram. Nem tudom, hogyan magyar�zzam, de tegnap este �ta valahogy minden megv�ltozott. Mintha valahogy a j�v�be l�tn�k. Tudom, hogy nagyon hossz� �t v�r r�nk, a hom�lyba vezet�, de azt is tudom, hogy nem fordulhatok vissza. Most m�r nem arra v�gyom, hogy t�nd�ket l�ssak, vagy s�rk�nyokat, vagy hegyeket... nem is nagyon tudom, hogy mire v�gyok: de valamit meg kell tennem, miel�tt v�get �rne az eg�sz, �s ez a valami el�ttem van, nem pedig m�g�ttem, a Megy�ben. El kell, hogy int�zzem valahogy... �rted, uram, ugye?

- Nem eg�szen. De annyit igenis �rtek, hogy Gandalf j� t�rsat v�lasztott a sz�momra. El�gedett vagyok. Egy�tt megy�nk tov�bb.

Frod� sz�tlanul befejezte a reggelij�t. Azt�n fel�llt, len�zett a t�jra, �s ki�ltott Pippinnek.

- K�szen vagy? - k�rdezte, amikor Pippin odafutott. - Most m�r azonnal indulnunk kell. Sok�ig aludtunk, �s m�g sok m�rf�ld van el�tt�nk.

- Ink�bb �gy mondd, hogy te aludt�l sok�ig - felelte Pippin. - �n m�r r�g f�lkeltem, most is csak arra v�runk, hogy befejezd a kosztol�st meg a gondolkod�st.

- Befejeztem, mind a kett�t. Most pedig szeretn�k a lehet� leghamarabb el�rni a bakv�ri r�vhez. M�gpedig vargabet�k n�lk�l: nem megyek vissza arra az �tra, amir�l tegnap este let�rt�nk. Inn�t egyenest nekiv�gunk, toronyir�nt.

- Akkor rep�ln�d kell - mondta Pippin. - Gyalogszerrel itt nem lehet toronyir�nt haladni.

- Akkor is r�videbb lesz, mint a rendes �ton - felelte Frod�. - A r�v d�lkeletre van Erd�cs�tt�l, az �t meg elkanyarodik bal fel�... innen is l�thatod egy darabj�t, ott �szakon. �szak fel�l ker�li meg Mocsolyaszeget, azt�n tal�lkozik a t�lt�s�ttal, ami T�nk�s felett kezd�dik a h�dn�l! Ha mi is arra menn�nk, sok m�rf�ldes ker�l� lenne. A t�vols�gnak j� negyedr�sz�t megtakar�thatjuk, ha inn�t, ahol vagyunk, egyenes vonalban indulunk a r�v fel�.

- Amit megnyer�nk a r�ven, elvesz�tj�k a v�mon - pr�b�lt vitatkozni Pippin. - Errefel� nagyon hepehup�s a vid�k, odalent Mocsolyaszegben pedig l�pten-nyomon zsomb�kokba �s m�s akad�lyokba �tk�zik az ember... ismerem a terepet. Ha meg a Fekete Lovasok miatt agg�dsz, nem �rtem, mi�rt lenne rosszabb az �ton tal�lkozni vel�k, mint az erd�ben vagy a mez�n.

- Az erd�ben �s a mez�n nehezebb megtal�lni valakit - felelte Frod�. - �s ha �gy gondolj�k, hogy akit �ld�znek, az �ton halad, akkor val�sz�n�leg ink�bb az �ton fogj�k keresni, mint m�sutt.

- J�! - mondta Pippin. - Vezess csak: legal�bb egy�tt s�pped�nk bele minden zsomb�kba �s g�d�rbe. Pedig k�r! Arra sz�m�tottam, hogy m�g napnyugta el�tt bet�rhetek a t�nk�si Arany S�g�rbe. Ott m�rik, vagy legal�bbis m�rt�k a legjobb s�rt az eg�sz Keleti Fert�lyban: j� r�gen volt, hogy utolj�ra kortyoltam bel�le.

- Akkor v�gk�pp nincs vita! - mondta Frod�. - A v�mon tal�n sokat kell fizetni, de a kocsm�ban m�g t�bbet: f�leg id�ben. K�t�llel tartalak vissza, ha az Arany S�g�rbe akarsz bet�rni. M�g s�t�ted�s el�tt el kell �rn�nk Bakv�rra. Mit sz�lsz hozz�, Samu?

- �gy lesz, ahogy Frod� �r akarja - felelte Samu (de az�rt dohogott mag�ban, �s f�jt a sz�ve a Keleti Fert�ly legjobb s�r��rt).

- H�t ha neki kell v�gni �rkon-bokron �t, akkor gyer�nk! - mondta Pippin.

M�r majdnem olyan meleg volt, mint el�z� nap, de nyugat fel�l lassank�nt felh�k kezdtek gy�lekezni. �gy l�tszott, es� lesz. A hobbitok lem�sztak egy meredek, f�ves domboldalon, majd bevett�k magukat a s�r� f�k k�z�. Az �tir�nyt �gy v�lasztott�k meg, hogy Erd�cs�tot bal k�z fel� hagyj�k, r�zs�tosan �tv�gjanak a domb keleti oldal�t bor�t� erd�n, �s ennek a t�ls� sz�l�n �rjenek ki a s�ks�gra. Akkor egyenesen haladhatnak tov�bb a r�v fel�, szabad terepen, ahol csak n�h�ny �rok �s ker�t�s jelent akad�lyt. Frod� �gy sz�molta, hogy l�gvonalban tizennyolc m�rf�ldet kell megtenni�k.

Hamarosan r�j�tt, hogy a boz�t s�r�bb �s gubancosabb, mint gondolta. A cserj�k k�zt nem voltak �sv�nyek, �s nemigen lehetett gyorsan haladni. Mikor nagy nehezen le�rtek a lejt� alj�ra, egy patak �llta el �tjukat: a dombok k�z�l futott al�, m�lyen bev�g�dott mederben, t�skebokrokkal ben�tt, cs�sz�s, meredek partok k�z�tt. Bosszant� volt: �ppen keresztezte a v�lasztott �tir�nyt. �tugrani nem lehetett, de ak�rhogyan kelnek is �t rajta, biztos, hogy �sszekarmol�dnak, vizesek �s s�rosak lesznek. Meg�lltak, nem tudt�k, mit�v�k legyenek.

- Az els� akad�ly! - mondta Pippin keser� mosollyal.

Csavardi Samu h�tran�zett. A f�k k�zti nyilad�kon �t fel lehetett l�tni a meredek lejt� tetej�nek egy darabj�ra, ahonnan lem�sztak.

- Ott! - mondta Samu, megragadva Frod� karj�t. Valamennyien odan�ztek, �s magasan f�l�tt�k, a domb perem�n egy l� k�rvonalait l�tt�k kiv�lni az �g h�tter�b�l. Mellette egy fekete alak �llt meghajolva.

Azonnal elvetett�k a visszafordul�s gondolat�t. Frod� ment el�l: sietve bevette mag�t a patak menti s�r� cserj�sbe.

- A mindenit! - mondta Pippinnek. - Mind a kett�nknek igaza volt! M�ris fizetn�nk kell a r�videbb �t�rt, de �pp idej�ben siker�lt mened�ket tal�lnunk. J� f�led van, Samu: most mit hallasz, j�n valami?

Meg�lltak, �s szinte l�legzet-visszafojtva f�leltek, de �gy l�tszott, senki sincs a nyomukban.

- Nem hinn�m, hogy le mern� hozni a lov�t azon a mered�lyen - mondta Samu. - De gondolom, azt az�rt tudja, hogy mi lej�tt�nk rajta. Jobb lesz, ha od�bb�llunk.

Csakhogy ez nem volt olyan k�nny�. A zs�kok is akad�lyozt�k �ket, a bokrok meg a t�sk�k sem sz�vesen engedtek utat. A h�tuk m�g�tt emelked� domb elfogta a szelet, meg�llt a f�lledt leveg�. Mikor v�g�l is nagy nehezen szabadabb terepre �rtek, mindny�jan �ssze voltak karmolva, megizzadtak, elf�radtak, �s most m�r nem nagyon tudt�k, hogy milyen ir�nyban haladnak. A s�k f�ldre �rve a patak partja m�r nem volt olyan meredek: kisz�lesedett �s sek�lyebb lett - �gy csordog�lt tov�bb Mocsolyaszeg meg a Foly� ir�ny�ban.

- Hisz ez a T�nk�s patak! - mondta Pippin. - Ha tartani akarjuk magunkat a kit�z�tt ir�nyhoz, kelj�nk �t rajta, most r�gvest, azt�n forduljunk jobbra.

�tg�zoltak a v�zen, �s sietve kereszt�lv�gtak egy t�gas, ny�lt t�rs�gen, ahol csak k�ka n�tt, f�k nemigen. Ennek a t�ls� oldal�n megint egy erd�s�vhoz �rtek: f�k�nt magas t�lgyek n�ttek benne, itt-ott egy-egy szilfa meg k�ris. A talaj el�gg� sima volt, bokrok sem igen akadtak, de a s�r� f�kt�l nem l�thattak messzire. A leveleket id�nk�nt megcib�lta a hirtelen felt�mad� sz�l, �s a borult �gb�l n�ha k�z�b�k suhintott az es�. Azt�n a sz�l el�lt, az es� pedig �mleni kezdett. K�nl�dva mentek tov�bb, amilyen gyorsan csak b�rtak, hol a f�vet taposva, hol az avar vastag p�szt�it, k�r�s-k�r�l minden�tt kopogott, csobogott az es�. Nem besz�lgettek, de sz�ntelen�l kapkodt�k a fej�ket, h�trafel�, meg jobbra �s balra.

F�l �ra m�lt�n Pippin azt mondta:

- Rem�lem, nem kanyarodtunk el t�ls�gosan d�l fel�, �s nem hossz�ban j�rjuk ezt az erd�t! Tudtommal nem nagyon sz�les ez a s�v... ott se lehet t�bb egy m�rf�ldn�l, ahol a legsz�lesebb... m�r ki kellett volna �rn�nk bel�le.

- K�r lenne �sszevissza forgol�dni - felelte Frod�. - Azzal nem seg�t�nk a bajon. Folytassuk csak �gy, ahogy elkezdt�k! Az az �rz�sem, hogy m�g nem c�lszer� kimenni a szabadba.

Megtettek m�g egy-k�t m�rf�ldet. Akkor a nap kis�t�tt a foszladoz� felh�k k�z�l, �s az es� al�bbhagyott. D�l m�r elm�lt, mindny�jan �gy �rezt�k, hogy r�juk f�rne egy kis eb�d. Meg�lltak egy szilfa alatt: a levelei ugyan m�r gyorsan s�rgultak, de lombja m�g s�r� volt, �gyhogy a t�v�ben el�g sz�raz �s v�dett helyet tal�ltak. Mikor kicsomagolt�k az elem�zsi�t, meglepet�s �rte �ket: a t�nd�k valami krist�lyos italt t�lt�ttek a kulacsaikba - sz�ne halov�ny aranys�rga, illata, mint a m�z�, amit sokf�le vir�gr�l gy�jt�ttek: csod�latosan �d�t� volt. Hamarosan nevetg�lni kezdtek, �s csipiszt mutattak az es�nek meg a Fekete Lovasoknak. Az a n�h�ny m�rf�ld, ami m�g h�travan, nem sz�m�t.

Frod� nekit�maszkodott a fat�rzsnek, �s lehunyta a szem�t. Samu meg Pippin ott �lt mellette, el�bb csak d�dolgattak, azt�n halkan �nekelni kezdtek:

H�, h�, h�! A butykosom csuda j�,

b�b�natot elzavar�.

Eshet es� �s hullhat a h�,

v�rhat az �t, a lej�rni val�,

a nagy fa alatt v�gan heverek,

�s n�zem az �gen a fellegeket.

H�, h�, h�! kezdt�k �jra, most m�r hangosabban. Hirtelen elhallgattak. Frod� talpra ugrott. A sz�l valami hosszan elny�jtott von�t�st hozott fel�j�k, s az mintha egy gonosz �s mag�nyos l�ny tork�b�l j�nne. Hol er�sebben, hol gyeng�bben sz�lt, �s magas, metsz� hangon �rt v�get. �k csak �lltak vagy �ltek, szinte k�v� dermedve, amikor egy m�sodik von�t�s felelt az els�nek, halkabban �s messzebbr�l, de �ppoly h�tborzongat�an. Azt�n csend lett, csak a sz�l z�g�sa hallatszott a levelek k�zt.

- H�t ez meg mi lehetett? - k�rdezte v�g�l Pippin, mint aki f�lv�llr�l veszi az eg�szet, de az�rt reszketett egy kicsit. - Ha mad�r volt, akkor olyan fajta, amilyet eddig m�g sose hallottam a Megy�ben.

- Se nem mad�r, se nem �llat - mondta Frod�. - Valami h�v�s vagy jelz�s... szavakb�l �llt, csak nem tudtam kivenni. De a hobbitok k�zt senkinek sincs ilyen hangja.

T�bbet nem besz�ltek r�la. Mindny�jan a Lovasokra gondoltak, de egyik�k sem eml�tette �ket. Most m�r se maradni, se tov�bb menni nem volt kedv�k, de h�t el�bb-ut�bb m�giscsak �t kell v�gniuk a szabad t�rs�gen a r�v fel�: akkor h�t ink�bb el�bb, m�g vil�gosban. Egykett�re felkapt�k h�tizs�kjaikat, �s m�r mentek is.

Nem sokat kellett menni�k: hamarosan v�get �rt az erd�. T�gas, f�ves r�tek ter�ltek el el�tt�k. Most l�tt�k, hogy val�ban, t�ls�gosan is elkanyarodtak d�l fel�. A lap�lyon t�lr�l odal�tszott Bakv�r alacsony dombja, amely a Foly� m�sik partj�n �llt, de most balra volt t�l�k. �vatosan kib�jtak a f�k k�z�l, �s elindultak a ny�lt terepen, szapor�n szedve a l�bukat.

Most, hogy elhagyt�k az erd� mened�k�t, eleinte f�ltek. Messze a h�tuk m�g�tt az a magaslat l�tszott, ahol reggeliztek. Frod� nem lett volna meglep�dve, ha a t�voli dombgerincen egy lovas k�rvonalai rajzol�dnak ki az �gre, de semmi eff�l�t nem l�tott. A nap is kisz�k�tt az oszladoz� felh�k k�z�l, �s ragyogva ereszkedett al� a dombok fel�, ahonnan �k j�ttek. A f�lelm�k lassacsk�n felengedett, b�r egy kis nyugtalans�g az�rt maradt benn�k. De a t�j egyre szel�debb� �s rendezettebb� v�lt. Nemsok�ra j�l m�velt f�ldekre meg r�tekre �rtek: s�v�nyeket, ker�t�skapukat, �nt�z��rkokat l�ttak. Minden der�s volt �s b�k�s - m�r ahogy a Megy�ben lenni szokott. L�p�sr�l l�p�sre vid�mabbak lettek. A Foly� vonala egyre k�zelebb ker�lt, �gy r�mlett, mintha a Fekete Lovasok csapata puszta l�tom�s lett volna az erd�ben, amely messze elmaradt m�g�tt�k.

Egy nagy r�paf�ld sz�l�n haladva j�kora ker�t�skapuhoz �rtek. A kapun t�l egy d�l��t kezd�d�tt: ker�knyomok bar�zd�lt�k, �s szab�lyosan �ltetett s�v�nyfalak k�zt vezetett egy t�voli facsoport fel�. Pippin meg�llt.

- Ezt a f�ldet meg ezt a kaput ismerem! - ki�ltotta. - Az �reg Zsizsik gazda birtok�n vagyunk. Az ott az � tany�ja lesz, a f�k k�zt.

- A baj sose j�r egyed�l! - fakadt ki Frod� majdnem olyan r�m�lten, mintha Pippin azt k�z�lte volna, hogy a d�l��t egy s�rk�ny barlangj�nak a bej�rata. A t�bbiek meglep�dve n�ztek r�.

- Mi bajod az �reg Zsizsikkel? - k�rdezte Pippin. - Mindig j� bar�tja volt az eg�sz Borbak csal�dnak. No persze, akit tilosban kap, azzal cs�ny�n elb�nik, �s sz�rny� v�rebeket tart... de h�t ide m�r nincs messze a hat�r: �rthet�, ha a helybeliek r�sen vannak.

- Tudom - mondta Frod�. - M�gis - tette hozz� sz�gyenl�sen nevetve -, irt�zatosan f�lek t�le meg a kuty�it�l. Hossz� �vek �ta messzire elker�l�m ezt a tany�t. Az �reg sokszor elkapott gombad�zsm�l�s k�zben, amikor m�g Bortelk�n �ltem, tacsk� koromban. Legutolj�ra el is p�holt, azt�n odavitt a kuty�ihoz, �s megmutatott nekik. "N�zz�tek, fi�k - azt mondja -, ha ez a csirkefog� m�g egyszer a f�ldemre teszi a l�b�t, megengedem, hogy felfalj�tok. Most meg k�s�rj�tek sz�pen haza!" Eg�szen a r�vig kergettek. Sose hevertem ki azt az ijeds�get... pedig gondolom, a d�g�k az�rt tudt�k, mi a feladatuk, �s igaz�b�l nem ny�ltak volna hozz�m.

Pippin j�t nevetett:

- H�t akkor ideje, hogy kib�k�lj vele. Pl�ne, ha visszaj�ssz, �s itt akarsz letelepedni Bakf�ld�n. Az �reg Zsizsik tulajdonk�ppen der�k ember... ha b�k�n hagyod a gomb�it. Gyer�nk csak sz�pen az �ton, akkor nem j�runk tilosban. Ha tal�lkozunk vele, majd �n leszek a sz�nok. J� bar�tja Truf�nak, �s egy id�ben �n is sokszor j�rtam itt vele.

Elindultak a d�l��ton, am�g meg nem l�tt�k az el�tt�k l�v� facsoportb�l kikandik�l� nagy h�z meg a t�bbi tanya�p�let zs�pfedel�t. Zsizsik�k, ak�rcsak a t�nk�si Pocsl�b csal�d �s Mocsolyaszeg legt�bb lakosa, h�zlak�k voltak, ezt a tany�jukat is j� er�sre �p�tett�k, t�gl�b�l, �s magas k�ker�t�ssel vett�k k�r�l. A ker�t�s sz�les fakapuja az �tra ny�lott.

Amikor k�zelebb �rtek, egyszerre csak iszonyatos ugat�s meg csahol�s verte fel a csendet, �s hallatszott, amint valaki hangosan ezt ki�ltja:

- Fog�! Agyar! Farkas! Gyertek, fi�k!

Frod�nak meg Samunak a f�ldbe gy�kerezett a l�ba, de Pippin m�g tov�bb ment egy-k�t l�p�st. A kapu kiny�lt: h�rom �ri�si kutya ugrott ki az �tra, �s �d�z ugat�s k�zepette v�gtatni kezdett a j�vev�nyek fel�. Pippinnel nem t�r�dtek, de Samu a ker�t�shez lapult, mik�zben k�t farkaskin�z�s� szelindek gyanakodva szimatolt k�r�l�tte, �s r�gt�n felvicsorgott, ha megmozdult. A legnagyobb �s legf�lelmetesebb j�sz�g Frod� el�tt �llt meg, a sz�r�t felborzolva �s morogva.

Most egy tagbaszakadt, pirospozsg�s hobbit jelent meg a kapuban.

- Hall�, hall�! Kihez van szerencs�m, �s mit �hajtanak? - k�rdezte.

- J� napot, Zsizsik uram! - mondta Pippin.

A gazda jobban szem�gyre vette.

- No h�t, hisz ez Pippin �rfi... azazhogy Tuk Peregrin �r! - ki�ltotta, �s v�szesen leg�rbed� sz�ja elmosolyodott. - R�g nem l�ttam errefel�. Szerencs�je, hogy megismertem. �pp ki akartam ereszteni a kuty�imat, hogy ha idegent l�tnak, ne sajn�lj�k. Furcsa dolgok t�rt�nnek itt m�ma. De h�t megszokhattuk, hogy furcsa n�pek is j�rnak errefel�. T�l k�zel a Foly� - tette hozz� fejcs�v�lva. - Hanem ilyen k�l�n�s k�p�t, mint az a fick�, m�g sohase l�ttam. Enged�ly n�lk�l nem is teszi be ide m�g egyszer a l�b�t... de nem �m, ha rajtam �ll.

- Mif�le fick�r�l besz�l? - k�rdezte Pippin.

- H�t nem l�tta? - csod�lkozott a gazda. - Nemr�g ment el itt az �ton, a t�lt�s fel�. Fura alak volt, �s fur�kat k�rdezett. No de ker�ljenek beljebb, ott k�nyelmesebben elbesz�lgethet�nk r�la. Most �t�ttem csapra egy hord� j� s�rt: tess�k megk�stolni, Tuk �r, a bar�taival egy�tt.

L�tszott, hogy a gazda sz�vesen mondana t�bbet is, ha r�b�zz�k a m�dj�t �s nem s�rgetik - �gy h�t elfogadt�k a megh�v�st.

- �s a kuty�k? - k�rdezte idegesen Frod�.

A gazda felnevetett.

- Nem fogj�k b�ntani... legal�bbis, am�g �n nem sz�lok nekik. Hozz�m, Fog�! Agyar! Fekszik! - ki�ltotta. - Fekszik, Farkas! - Frod� �s Samu nagy megk�nnyebb�l�s�re a kuty�k feloldott�k az ostromz�rat.

Pippin bemutatta k�t t�rs�t a gazd�nak.

- Zs�kos Frod� �r- mondta. - Gazduram tal�n nem eml�kszik r�, de r�gebben itt �lt Bortelk�n. - A Zs�kos n�v hallat�n a gazda �sszerezzent, �s Frod�ra meresztette a szem�t. Frod� egy pillanatig azt hitte, hogy az ellopott gomb�k eml�ke t�madt fel benne, �s mindj�rt elkergetteti a kuty�ival. De Zsizsik gazda bel�karolt.

- Noh�t, ez m�r a furcs�n�l is furcs�bb! - ki�ltotta. - Zs�kos �r, csakugyan? Tess�k bej�nni! Meg kell besz�ln�nk valamit.

Bementek a konyh�ra, �s letelepedtek a nagy t�zhely mellett. Zsizsikn� egy hatalmas kancs�ban s�rt hozott, �s megt�lt�tt bel�le n�gy nagy kors�t. Kiv�l� f�zet volt, vagyis Pippin b�s�ges k�rp�tl�st kapott az�rt, hogy nem t�rhetett be az Arany S�g�rbe. Samu gyanakodva kortyolgatta a s�r�t. Term�szett�l fogva nem nagyon b�zott a Megye t�bbi r�sz�nek lakosaiban, azonk�v�l nemigen hajlott r�, hogy gyors bar�ts�got k�ss�n egy olyan szem�llyel, aki elp�holta a gazd�j�t, m�g akkor se, ha r�ges-r�gen t�rt�nt az eset.

Miut�n n�h�ny sz�t v�ltottak az id�j�r�sr�l �s a mez�gazdas�gi kil�t�sokr�l (amelyek az id�n se voltak rosszabbak, mint m�skor), Zsizsik gazda letette a kors�j�t, �s sorra v�gign�zett a vend�gein.

- Noh�t, Peregrin �r - sz�lalt meg azt�n -, tulajdonk�ppen honn�t j�nnek �s hov� igyekeznek? Engem akartak megl�togatni? Mert ha igen, akkor siker�lt �gy elmenni�k a kapum el�tt, hogy �szre se vettem magukat.

- Nem, nem - mondta Pippin. - Ha m�r �gy is kital�lta az igazat, h�t megmondom: a m�sik ir�nyb�l j�tt�nk a d�l��ton, a f�ldekr�l. De higgye el, v�letlen�l t�rt�nt. Elt�vedt�nk az erd�ben, nem messzire Erd�cs�tt�l, �s szerett�nk volna toronyir�nt eljutni a r�vhez.

- Ha annyira siettek, ink�bb az utat kellett volna v�lasztani - d�rm�gte a gazda. - De most nem emiatt f� a fejem. Ha s�t�lni van kedve a birtokomon, Peregrin �r, csak tess�k, ak�rmikor. �s Zs�kos �rnak is meg van engedve... hab�r �gy sejtem, m�g mindig szereti a gomb�t. - Elnevette mag�t: - H�t persze hogy nem felejtettem el a nev�t. J�l eml�kszem arra az id�re, amikor a fiatal Zs�kos Frod� volt az egyik legnagyobb csirkefog� eg�sz Bakf�ld�n. De most nem a gomb�ra gondoltam. �pp az im�nt hallottam a Zs�kos nevet, miel�tt megj�ttek volna. Mit gondolnak, mit k�rdezett t�lem az a fura alak?

Izgatottan v�rt�k, hogy folytassa.

- No, sz�val -, mondta a gazda, lassan, mint aki minden sz�t j��z�en megforgat a sz�j�ban -, egy nagy fekete lovon j�tt be a kapun, mert v�letlen�l �pp nyitva volt, azt�n egyenest ide az ajt�hoz. � maga is tiszta fekete volt, m�g k�peny is volt rajta meg csuklya, mintha nem akarn�, hogy felismerj�k. "H�t ez meg mi az �rd�g�t keres a Megy�ben?", gondoltam. A Nagyok n�p�b�l nem sokat l�tunk itt a hat�ron inn�t, meg azt�n ilyenr�l, mint ez a fekete fick�, soha nem is hallottam.

"J� napot", mondok, �s kimegyek el�be. "Ez az �t nem megy tov�bb, �gyhogy ak�rhov� igyekszik, az lesz a leggyorsabb, ha sz�pen visszafordul." Valahogy nem tetszett az �br�zata, azt�n kij�tt a Fog� is, szimatolt egyet, �s akkor�t von�tott, mintha belesz�rtak volna: beh�zta a fark�t, �s ny�sz�tve elkotr�dott. A fekete fick� meg csak �lt, mozdulatlanul.

"Amarr�l j�v�k", mondta lassan, �s mint aki ny�rsat nyelt, h�tra mutatva, nyugat fel�: ahol az �n f�ldjeim vannak, a kutyaf�j�t. "Nem l�tta Zs�kost?", k�rdezte furcsa hangon, �s lehajolt fel�m. Az arc�t nem l�ttam, annyira leh�zta a csukly�j�t, de a hideg futk�rozott a h�tamon. Csak azt nem �rtettem, mit�l olyan mer�sz, hogy fogja mag�t, �s �tlovagol a birtokomon.

"K�v�l t�gasabb!", mondtam neki. "Errefel� nincsenek Zs�kosok. Rossz hely�tt keresg�l. Ink�bb menjen vissza nyugatnak, Hobbitfalv�ra... de most m�r jobb lesz, ha az utat v�lasztja."

"Zs�kos elment hazulr�l", felelte suttogva. "Errefel� tart. M�r nincs messze. Meg akarom tal�lni. Ugye sz�l nekem, ha ide�r? Arannyal fizetek."

"De nem nekem", mondtam. "Menjen csak vissza, ahov� val�si, de gyorsan. M�g egy percet adok, azt�n h�vom a kuty�kat."

Erre valami sziszeg�s j�tt ki a sz�j�n. Tal�n nevet�snek sz�nta, tal�n nem. Azt�n megsarkanty�zta a nagy lov�t, �s egyenest nekem: �pphogy f�lre tudtam ugrani. Ki�ltottam egy nagyot a kuty�knak, de � m�r meg is ford�totta a lovat, kinyargalt a kapun, azt�n tov�bb az �ton a t�lt�s fel�, mint a vill�m. No, mit sz�lnak ehhez?

Frod� egy pillanatig n�m�n b�mult a t�zbe, de csakis egyvalamire gondolt: most azt�n hogy a csud�ba jutnak el a r�vhez?

- Nem is tudom, mit sz�ljak hozz� - mondta v�g�l.

- H�t akkor hallgassa meg az �n v�lem�nyemet - mondta Zsizsik gazda. - K�r volt a hobbitfalviak k�z� keveredni, Frod� �r. Hab�kos n�pek azok. - Samu f�szkel�dni kezdett a sz�k�n, �s bar�ts�gtalan szemmel n�zett a gazd�ra. - De h�t Frod� �r mindig is olyan meggondolatlan leg�ny volt. Mikor hallottam, hogy itt hagyta a Borbak�kat, �s elment az �reg Bilb� �rhoz, azt mondtam: ennek m�g rossz v�ge lesz. �s tess�k elhinni: az a sok furcsas�g, amit Bilb� �r m�velt, az az oka ennek az eg�sznek. Azt mondj�k, a p�nz�t is valami furcsa m�don szerezte, idegen f�ld�n. Tal�n vannak, akik most arra k�v�ncsiak, mi lett a sok arannyal meg �kszerrel, amit a hobbitfalvi dombban rejtett el, igaz?

Frod� nem sz�lt semmit: a gazda ravasz tal�lgat�sai nem �rintett�k �pp kellemesen.

- H�t k�rem, Frod� �r - folytatta Zsizsik gazda -, �r�l�k, hogy volt annyi esze, �s visszaj�n Bakf�ldre. Fogadja meg a tan�csomat: maradjon itt! �s ne nagyon �rintkezzen ezekkel a messzif�ldiekkel. Lesz itt j� bar�tja �ppen el�g. Ha egy ilyen fekete fick� megint idedugn� a k�p�t, majd �n elb�nok vele. Megmondom neki, hogy Zs�kos �r meghalt, vagy elk�lt�z�tt a Megy�b�l, vagy amit gondolni tetszik. �s tal�n nem is hazudn�k, mert �gy l�tszik, mintha legink�bb az �reg Bilb� �r �rdekeln� �ket.

- Tal�n igaza van - felelte Frod�, ker�lte a gazda tekintet�t, �s megint a t�zbe b�mult.

Zsizsik gazda elgondolkozva n�zett r�.

- L�tom, Frod� �rnak is megvan a saj�t elk�pzel�se - mondta azt�n. - Nem lehet v�letlen, hogy Frod� �r meg az a lovas ugyanazon a napon �ll�tott be ide: ez vil�gos, mint a vakablak, amit �n az im�nt elbesz�ltem, Frod� �rnak tal�n nem is olyan nagy �js�g. �n, k�rem, nem faggatom olyasmir�l, amit meg akar tartani mag�nak, de azt l�tom, hogy valami gondja-baja van. Arra gondol tal�n, hogy nem lesz k�nny� b�ntatlanul eljutnia a r�vhez?

- Bizony, arra - felelte Frod�. - M�gis meg kell pr�b�lnunk, hogy eljussunk od�ig, ha pedig csak �l�nk itt, �s a fej�nket t�rj�k, azzal nem megy�nk sokra. Hi�ba, lassacsk�n el kell indulnunk. K�sz�n�m sz�pen a sz�ves fogadtat�st! Bevallom, gazduram, ha kinevet is �rte: t�bb mint harminc �vig rettegtem kendt�l meg a kuty�it�l. K�r... mert egy j� bar�tt�l tartottam magam t�vol. Sajn�lom, hogy m�ris el kell mennem. De egyszer tal�n m�g visszaj�v�k... ha a sors is �gy akarja.

- Mindig sz�vesen fogom l�tni, ha elj�n - mondta Zsizsik gazda. - Hanem most t�madt egy gondolatom. Mindj�rt lemegy a nap, akkor pedig mi hamarosan vacsor�hoz �l�nk, mert nem sokkal napnyugta ut�n szoktunk lefek�dni. Ha Frod� �r meg Peregrin �r meg mindny�jan vel�nk tartan�nak, meg lenn�nk tisztelve!

- Mi is, higgye el! - mondta Frod�. - De sajnos azonnal indulnunk kell. M�g �gy is s�t�t lesz, mire a r�vhez �r�nk.

- Hoh�, egy pillanatra! Azt akartam mondani, hogy ha ett�nk egy keveset, kihozn�m a kisebbik szekeremet, �s elfuvarozn�m az eg�sz t�rsas�got a r�vhez. Azzal megtakar�tan�nak egy j� darab utat, �s tal�n m�g m�sf�le kellemetlens�geket is.

Pippin �s Samu nagy �r�m�re Frod� h�l�san elfogadta a megh�v�st. A nap m�r lebukott a nyugati dombok m�g�: esteledni kezdett. Bej�tt Zsizsik gazda h�rom l�nya, meg a fiai k�z�l is kett�, �s a nagy asztalt j�l megrakt�k finom falatokkal. A konyh�ban gyerty�kat gy�jtottak, �s a t�zet is felsz�tott�k. Zsizsikn� t�r�lt-fordult, buzg�lkodott. Azt�n bej�tt m�g egy-k�t hobbit, aki a tany�n volt alkalmaz�sban. Kis id� m�lva tizenn�gyen �ltek az asztal mell�. S�r volt b�ven, hozz� egy hatalmas t�l gomb�s szalonna meg sok m�s eg�szs�ges, tanyasi �tel. A kuty�k a t�z el�tt hevertek, szalonnab�rt r�gcs�ltak �s csontot ropogtattak.

Amikor v�geztek, a gazda meg a fiai kimentek egy l�mp�ssal, �s el�hozt�k a szekeret. Mire a vend�gek is oda�rtek, az udvaron m�r s�t�t volt. Feldobt�k zs�kjaikat a szek�rre, azt�n maguk is felkapaszkodtak. A gazda a bakra �lt, �s odasuhintott a k�t sz�p p�ni k�z�. Feles�ge a megvil�g�tott k�sz�b�n �llt.

- Azt�n vigy�zz magadra, Zsizsik! - ki�ltott a f�rje ut�n. - Ha idegenekkel tal�lkozol, ne sokat k�t�zk�dj vel�k, hanem gyere vissza t�st�nt.

- �gy lesz - felelte a gazda, �s kihajtott a kapun. Most m�r szell� se rebbent: cs�ndes, nyugodt �jszaka volt, a leveg� meg h�v�s. A szek�ren nem gy�jtottak l�mp�st, �s csak lassan kocogtak. Egy-k�t m�rf�ld ut�n v�get �rt a d�l��t: egy m�ly horpad�sba kellett behajtani, azt�n egy r�vid kaptat�n fel a magas t�lt�sre.

Zsizsik gazda lesz�llt, �s j�l k�r�ln�zett, �szak fel� is meg d�l fel� is, de a s�t�ts�gben semmi se l�tszott, �s a mozdulatlan leveg�ben nem is hallatszott semmi. A foly� fel�l �rkez� k�d kis pamacsokban tekergett az �rkok f�l�tt, majd tov�bb k�szott a f�ldeken.

- Ez bizony egyre s�r�bb lesz -. mondta Zsizsik gazda-, de m�gse gy�jtok l�mp�st, am�g vissza nem fordulok. Ha j�n valami az �ton, �gyis meghalljuk, m�g miel�tt l�tn�nk.

A tanyai d�l�t�l a r�vig �t m�rf�ld volt az �t. A hobbitok bebugyol�lt�k magukat, de az�rt fesz�lten f�leltek, hogy a ker�knyikorg�s meg a p�nipat�k klap-klapja k�zepette is meghalljanak b�rmi neszt. Frod�nak �gy r�mlett, hogy a szek�r csigalass�s�ggal halad. Mellette Pippin m�r el-elb�biskolt, de Samu �beren f�rta tekintet�t az el�tt�k emelked� k�dp�r�ba.

V�gre oda�rtek a r�vhez vezet� �t bej�rat�hoz. Ezt k�t feh�r p�zna jelezte, amely hirtelen bukkant fel a jobb oldalukon. Zsizsik gazda r�ntott egyet a gyepl�n, �s a szek�r csikorogva meg�llt. M�r �ppen kezdtek lek�sz�l�dni, amikor egyszerre csak meghallott�k, amit�l mindannyian f�ltek: l�dobog�s, valahol el�tt�k az �ton. A hangja egyre k�zelebb j�tt.

Zsizsik gazda leugrott, er�s k�zzel fogta a p�nik fej�t, �gy meredt a hom�lyba. Klip-klap, klip-klap: a lovas egyre k�zeledett. A patadobog�s visszhangot vert a cs�ndes, p�r�s leveg�ben.

- Jobb lesz, ha el tetszik b�jni, Frod� �r - mondta Samu agg�dva. - Itt a sarogly�ban, a pokr�cok alatt: mi meg majd elint�zz�k ezt a lovast! - Lem�szott, �s odament a gazda mell�. A Fekete Lovasok csak a test�n kereszt�l juthatnak a szek�rhez.

Klap-klap, klap-klap. A lovas m�r eg�szen k�zel volt.

- H�, h�! - ki�ltotta Zsizsik gazda. A k�zeled� pat�k dobog�sa megsz�nt. �gy r�mlett, mintha egy s�t�t k�penyes alak �llna el�tt�k a hom�lyban, alig egy-k�t l�p�snyire.

- �llj! - sz�lt r� a gazda, s a gyepl�t Samu kez�be nyomva el�rel�pett. - Egy l�p�st se tov�bb! Mit akar �s hov� tart?

- Zs�kos urat kerestem. Nem l�tt�k v�letlen�l? - k�rdezte egy fojtott hang: de ez a hang Borbak Trufa hangja volt. Kinyitotta s�t�t �veg� l�mp�s�nak a fedel�t, s a f�ny a gazda elk�pedt arc�ra esett.

- Trufa �r! - ki�ltotta Zsizsik.

- Persze hogy az! Mi�rt, kire sz�m�tott? - k�rdezte Trufa el�bbre l�pve. Ahogy kibontakozott a k�db�l, �s a t�bbiek magukhoz t�rtek az ijedts�gb�l, mintha egyszeriben visszanyerte volna a rendes hobbit-nagys�g�t. P�nin �lt: nyaka k�r�l meg az �ll�n kend�, a nyirkos-k�d�s �jszakai leveg� ellen.

Frod� leugrott a szek�rr�l, hogy �dv�z�lje.

- H�t itt vagy v�gre! - mondta Trufa. - M�r arra gondoltam, tal�n meg se j�ssz holnapig, �s �ppen vissza akartam menni vacsor�ra. Amikor k�d�s lett az id�, �tj�ttem a foly�n, �s T�nk�s fel� lovagoltam, hogy megn�zzem, nem est�l-e �rokba. Kutya legyek, ha tudom, milyen �ton �rkezt�l ide. Hol tal�lt r�juk, gazduram? A kacsa�sztat�ban?

- Nem: a tilosban kaptam �ket - felelte Zsizsik -, �s majdnem r�juk usz�tottam a kuty�imat, de hiszen majd elmes�lik �k maguk. Most pedig, ha nem haragszik, Trufa �r, meg Frod� �r, meg mindannyian: indulnom kell hazafel�. Egyre s�t�tebb az �jszaka: az asszony m�r biztosan agg�dik.

Visszafordult az �ton, �s megford�totta a szekeret.

- H�t akkor j�ccak�t mindannyiuknak - mondta. - Fura egy napunk volt, annyi szent, De minden j�, ha v�ge j�... hab�r ilyet tal�n nem k�ne mondani, am�g a saj�t k�sz�b�hez nem �r az ember. Mi tagad�s, nem b�nn�m, ha m�r ott lenn�k. - Meggy�jtotta a k�t kocsil�mp�st, �s fel�lt a bakra. Azt�n v�ratlanul el�h�zott az �l�s al�l egy nagy kosarat. - Majd elfelejtettem - mondta. - Az asszony �dv�zlet�t k�ldi Zs�kos �rnak, ezzel egy�tt. - Leadta a kosarat, �s elhajtott, meg se v�rta, am�g v�get �r a k�sz�netek �s b�cs�szavak k�rusa.

A t�bbiek m�g n�zt�k a k�t l�mp�s halv�ny f�nykarik�j�t, am�g bele nem veszett a k�d�s �jszak�ba. Frod� egyszerre csak felnevetett: a letakart kos�rb�l, amit a kez�ben tartott, gombaillat csapta meg az orr�t.