6. fejezet

Az �regerd�

Frod� felriadt. A szob�ban m�g s�t�t volt. Mellette Trufa �llt: egyik kez�ben gyertya, a m�sikkal az ajt�n d�r�mb�lt. - J�, j�, mi az? - k�rdezte Frod�, m�g mindig riadtan �s k�tyagosan.

- Mi az! - ki�ltotta Trufa. - Semmi, csak az, hogy fel kell kelni. N�gy �ra elm�lt, �s nagyon k�d�s az id�. Gyer�nk! Samu m�r k�sz�ti a reggelit. M�g Pippin is felkelt m�r. Megyek, felnyergelem a p�nikat, �s az egyiket idehozom: az lesz a m�lh�s. K�ltsd fel azt a h�talv� Pufit! A b�cs�ztat�sunkra m�giscsak illen�k f�lkelnie.

Nem sokkal hat �ra ut�n az �t hobbit indul�sra k�szen �llt. B�gy�s Pufi m�g mindig �s�tozott. Sz�p csendesen kisurrantak a h�zb�l. Trufa ment el�l, a csomagokkal megrakott p�nit vezetve, r�t�rt egy �sv�nyre, amely a h�z m�g�tti boz�tosba vezetett, majd �tv�gott n�h�ny sz�nt�f�ld�n. A falevelek csillogtak, minden �gacska csepegett, a f� sz�rke volt a hideg harmatt�l. Semmi se moccant, �s a t�voli hangok is tiszt�n, k�zelr�l hallatszottak: kotkod�csol�s egy udvarb�l, ajt�csap�d�s egy t�voli h�zb�l.

Az ist�ll�ban megtal�lt�k a p�nikat, z�m�k kis j�sz�gok voltak, az a fajta, melyet a hobbitok annyira kedvelnek: nem �ppen gyorsak, de munkab�r�k. Nyeregbe �ltek, �s nyomban elindultak a k�dbe, amely vonakodva ny�lt meg el�tt�k, majd a h�tuk m�g�tt tilt�n bez�rult. Miut�n k�r�lbel�l egy �ra hosszat lovagoltak, lassan �s sz�tlanul, hirtelen felderengett el�tt�k a Nagyker�t�s. Magas volt, �s minden�tt ez�st�s p�kh�l�k csillogtak rajta.

- Hogy akartok ezen �tmenni? - k�rdezte Fredeg�r.

- Gyere ut�nam, akkor megl�tod! - felelte Trufa. Balra fordult a Nagyker�t�s ment�n, �s kisv�rtatva egy olyan helyre �rt, ahol a s�v�ny befel� kanyarodott, megker�lve egy horpad�s sz�l�t. Nem messze a Nagyker�t�st�l mesters�ges bev�g�s l�tszott a talajban: lejt�je szel�den ereszkedett al� a f�ldbe. A falai k�toldalt t�gl�val voltak kirakva, egyre magasabbak lettek, majd hirtelen �sszehajoltak, �s alagutat alkottak, amely j� m�lyen lebukott a Nagyker�t�s al�, �s csak oda�t �rt v�get a horpad�sban.

B�gy�s Pufi itt meg�llt.

- J� utat, Frod�! - mondta. - Nem �r�l�k, hogy az Erd�be m�gy. Rem�lem, �tv�szeled ezt a napot, �s nem szorulsz seg�ts�gre. Sok szerencs�t... a mai napra, meg a holnapira, meg mindegyikre!

- M�r az is szerencse lesz, ha semmi egy�b nem leselkedik r�nk az �ton, csak az �regerd� - felelte Frod�. - Mondd meg Gandalfnak, hogy siessen tov�bb a Keleti �ton: nemsok�ra mi is visszakanyarodunk r�, azt�n �get�nk, amilyen gyorsan csak b�runk.

- Isten veled! - ki�ltott�k mindannyian, leereszkedtek a lejt�n, �s elt�ntek Fredeg�r szeme el�l az alag�tban.

Az alag�t s�t�t volt �s nyirkos. T�ls� v�g�t egy kapu z�rta el, s�r� vasr�ccsal. Trufa lesz�llt a p�nij�r�l, kulccsal kinyitotta a kaput, �s amikor mindannyian �tmentek, �jra bez�rta: becsapta, a vasr�cs nagyot d�rrent, a z�r bekattant: El�g balj�san sz�lt a hangja.

- Na! - mondta Trufa. - Elhagytad a Megy�t. Most m�r k�v�l vagyunk, az �regerd� perem�n.

- Igaz az a sok minden, amit mes�lnek r�la? - k�rdezte Pippin.

- Nem tudom, mif�le mes�kre gondolsz - felelte Trufa. - Ha azokra a r�mhist�ri�kra, amikkel Pufit ijesztgett�k a dajk�i, man�kr�l, farkasokr�l meg eff�l�kr�l, akkor nem. Legal�bbis �n nem hiszek benn�k. De hogy az Erd� furcsa, az biztos. Minden porcik�ja nagyon eleven, �s valahogy jobban meg�rzi a k�r�s-k�r�l v�gbemen� esem�nyeket, mint ak�rmi m�s a Megy�ben. No �s a f�k nemigen szeretik az idegeneket. Figyelik az embert. Nappali vil�goss�gban rendszerint be�rik a megfigyel�ssel, �s nem nagyon tev�kenyek. Annyi tal�n el�fordul, hogy a legbar�ts�gtalanabbak itt-ott r�d ejtenek egy �gat, vagy kidugj�k egy gy�ker�ket, vagy ut�nad kapnak egy hossz� ind�val. De �jszaka, azt mondj�k, ijeszt�bben is tudnak viselkedni. �n csak egyszer-k�tszer j�rtam itt s�t�ted�s ut�n, �s akkor se mentem messzire a Nagyker�t�st�l. �gy r�mlett, mintha az �sszes f�k suttogva besz�lgetn�nek, h�reket �s mindenf�le fondorlatokat k�z�ln�nek egym�ssal valami ismeretlen nyelven, az �gak meg ide-oda hajladoztak �s markol�sztak, pedig nem is f�jt a sz�l. Azt mondj�k, ezek a f�k m�g el is tudnak mozdulni: beker�tik �s k�r�lz�rj�k az idegent. Egyszer r�gen csakugyan megt�madt�k a Nagyker�t�st: odamentek, gy�keret eresztettek a t�v�ben, �s f�l�be hajoltak. De azt�n j�ttek a hobbitok, sz�z�val d�nt�tt�k a f�kat, nagy m�gly�t raktak az Erd�ben, �s a Nagyker�t�st�l keletre j� darabon mindent fel�gettek. Ezut�n a f�k felhagytak a t�mad�ssal, de nagyon bar�ts�gtalanok lettek. Nem messzire innen m�g mindig megvan az a csupasz t�rs�g, ahol a m�glya �gett.

- Csak a f�k vesz�lyesek? - k�rdezte Pippin.

- Mindenf�le furcsa l�nyek is �lnek az Erd� m�ly�n meg a t�ls� oldal�n - mondta Trufa -, legal�bbis �gy hallottam, hab�r eddig m�g egyet se l�ttam. De valami �sv�nycsin�l�nak lennie kell a s�r�ben. Valah�nyszor idej�n az ember, mindig tal�l friss csap�sokat, csak az a furcsa, hogy sohasem ugyanott: folyton v�ltozik a hely�k. Nem messzire ett�l az alag�tt�l van egy el�g sz�les �sv�ny, illetve, r�gebben megvolt, amely a M�glya-tiszt�shoz vezet, onnan pedig nagyj�b�l arrafel�, amerre mi igyeksz�nk, keletre �s egy kicsit �szakra: Ezt az utat szeretn�m most megtal�lni.

A hobbitok elhagyt�k az alag�tkaput, �s �tlovagoltak a sz�les horpad�son. Ennek t�ls� sz�l�t�l egy alig kivehet� �sv�ny vezetett az Erd�h�z, sz�z-egyn�h�ny l�p�snyire a Nagyker�t�st�l, de mihelyt be�rt a f�k al�, nyomban eleny�szett. Ahogy visszan�ztek, a s�r�s�d� fat�rzsek k�zt m�g l�tt�k a Nagyker�t�s fekete vonal�t. Maguk el�tt is csak fat�rzseket l�ttak, minden elk�pzelhet� nagys�gban �s form�ban - egyenest �s hajlottat, sud�rat �s megd�ltet, t�mzsit �s karcs�t, sim�t �s g�cs�rt�set, a k�rge mindegyiknek z�ld vagy sz�rke volt a moh�t�l meg a ny�lk�s �s szak�llas k�sz�n�v�nyekt�l.

A j�kedv�t csak Trufa �rizte meg, t�bb�-kev�sb�. H�t akkor indulj el�re, keresd meg azt az �sv�nyt! - fordult hozz� Frod�. - El ne vesz�ts�k egym�st, �s j�l jegyezz�k meg, hogy merre van a Nagyker�t�s!

Elindultak valamerre a f�k k�zt, a p�nik �vatosan emelgett�k a l�bukat, a sok tekerg�s, �sszefon�dott gy�keret ker�lgetve. A terep kitart�an emelkedett, �s min�l messzebbre jutottak, ann�l magasabbnak, s�t�tebbnek �s s�r�bbnek l�tszottak a f�k. Nem hallatszott semmi, csak egy-egy v�zcs�pp koppan�sa a mozdulatlan levelek k�z�l. Az �gak k�zt egyel�re nem volt tapasztalhat� semmif�le suttog�s vagy mozgol�d�s, a hobbitoknak m�gis olyan �rz�se t�madt, hogy rosszall�an, ellenszenvvel, s�t m�r-m�r ellens�gesen figyelik �ket. Ez az �rz�s egyre er�sebb lett, v�g�l m�r azon kapt�k magukat, hogy �lland�an felfel� pislognak, vagy h�trafel� n�zegetnek, mintha valami orvt�mad�st�l tartan�nak.

Az �sv�ny m�g mindig nem akart megker�lni, a f�k meg folyton az �tjukba �lltak, mintegy sz�nd�kosan. Pippin egyszerre csak �gy �rezte, hogy nem b�rja tov�bb, �s v�ratlanul felki�ltott. - Jajajaj! Nem akarok �n semmit. Csak engedjetek �t, ha szabad k�rnem!

A t�bbiek riadtan meg�lltak, de a ki�lt�s elhalt, mintha felfogn� valami vastag, tomp�t� f�gg�ny. Az erd� nem v�laszolt, se visszhanggal, se m�shogy, de mintha m�g zs�foltabb �s �berebb lett volna, mint addig.

- �n a te helyedben nem kiab�ln�k - mondta Trufa. - Haszn�lni nem haszn�l, de �rtani �rthat.

Frod�nak k�ts�gei t�madtak, hogy egy�ltal�n �t lehet-e jutni, �s hogy j�l tette-e, amikor a t�bbieket mag�val hozta ebbe a f�rtelmes erd�be. Trufa jobbra-balra n�zel�d�tt: m�r nem nagyon tudta, merre forduljon. Pippin �szrevette ezt. - El�g hamar siker�lt elt�vedned - mondta. De abban a pillanatban Trufa megk�nnyebb�lten f�ttyentett egyet, �s el�remutatott.

- Azt a f�zf�nf�ty�l�j�t! - mondta. - Ezek a f�k m�giscsak mozognak. Az ott el�tt�nk a M�glya-tiszt�s (legal�bbis rem�lem), de az odavezet� �sv�ny, �gy l�tszik, elk�lt�z�tt!

Ahogy tov�bb mentek, egyre vil�gosabb lett. Hirtelen ki�rtek a f�k k�z�l, �s egy nagy, k�r alak� t�rs�gen tal�lt�k magukat. F�l�tt�k tiszta �s k�k volt az �g, ami meglepet�sk�nt hatott r�juk, hiszen az Erd� boltozata alatt nem l�tt�k sem a pirkadatot, sem a k�d eloszl�s�t. De a nap az�rt nem j�rt m�g olyan magasan, hogy sugarai a tiszt�sra hulljanak: csak a f�k koron�j�t tudta bearanyozni. A tiszt�s perem�n teltebbek �s z�ldebbek voltak a levelek, a lomb majdnem t�m�r ker�t�st alkotott. Bel�l m�r nem n�ttek f�k, csak durva sz�l� f� �s sok magas n�v�ny: hossz� sz�r�, s�padt b�r�k �s haraszt, hamusz�n�, bolyhos magokat term� gyom, kapaszkod� csal�n �s bog�ncs. Nyomaszt� hely: m�gis sz�vder�t�, vid�m kertnek tetszett az Erd� s�r�je ut�n.

A hobbitoknak visszat�rt a b�tors�ga, �s rem�nykedve pillantottak fel a mindjobban vil�gosod� �gre. A tiszt�s szemk�zti oldal�n megny�lt az erd� fala: egy j�l kivehet� �sv�ny vezetett tov�bb. L�tt�k, amint behatol a s�r�be, itt-ott el�g sz�lesen �s fedetlen�l, hab�r a f�k n�hol megint k�zelebb h�z�dtak hozz�, �s be�rny�kolt�k s�t�t lombozatukkal. Erre az �sv�nyre t�rtek r�. M�g mindig felfel� kellett kapaszkodniuk, de most m�r sokkal gyorsabban haladtak, �s sokkal jobb hangulatban: �gy l�tszott, az Erd� megenyh�lt kiss�, �s m�giscsak �tengedi �ket, b�ntatlanul.

De egy id� m�lva fullaszt�an meleg lett. A f�k megint k�zelebb nyomultak mindk�t oldalon, �s el�re sem igen lehetett l�tni. Ha lehet, most m�g jobban �rezt�k az Erd�b�l fel�j�k sug�rz� rosszindulatot. Akkora volt a csend, hogy ha a p�nik pat�ja beler�gott az avarba vagy n�ha megbotlott egy rejtett gy�k�rben, val�s�ggal belesajdult a f�l�k. Frod� �nekelni pr�b�lt, hogy lelket �nts�n a t�bbiekbe, de a hangja halk mormog�ss� tompult.

Ne cs�ggedjetek, � konok

hom�lyban k�zd� v�ndorok,

hisz �r�kk� nem tartanak

az erd�k sem, s kigy�l a Nap,

a lebuk�, a felkel�:

vagy itt, vagy ott t�nik el�.

Az erd� elfogy, v�ge van...

V�ge van... nem tudta folytatni, a k�rnyezet elnyelte a hangj�t. A leveg� s�lyos lett, f�raszt� volt megform�lni a szavakat. K�zvetlen�l a h�tuk m�g�tt valamelyik �reg f�r�l nagy csattan�ssal az �sv�nyre zuhant egy vastag �g. El�tt�k a f�k mintha �sszez�rultak volna.

- Nem nagyon tetszik nekik, hogy az erd� elfogyt�r�l �s v�g�r�l kornyik�lsz - mondta Trufa. - Azt aj�nlom, egyel�re hagyjuk a n�t�t. V�rj, am�g ki�r�nk a t�ls� v�g�n: akkor majd visszafordulunk, �s egy f�lrepeszt� kar�nekkel b�cs�zunk t�l�k!

Vid�man besz�lt, �s ha volt is benne szorong�s, nem l�tszott meg rajta. A t�bbiek nem v�laszoltak. Nagyon lekonyult a kedv�k. Frod�nak egyre nagyobb k� nyomta a sz�v�t, �s min�l tov�bb mentek, ann�l jobban b�nta, hogy m�gis kih�vta maga ellen a fenyeget� f�kat. M�r-m�r azon volt, hogy meg�ll, �s azt javasolja, forduljanak vissza (ha ugyan m�g lehets�ges), amikor egyszerre csak fordult a helyzet. Az �sv�ny nem emelkedett tov�bb, �s egy j� darabon majdnem v�zszintes maradt. A s�t�t f�k f�lreh�z�dtak, szinte egyenes utat hagytak az �sv�nynek. El�tt�k, de az�rt m�g el�g messzire, egy z�ld dombtet� l�tszott, f�tlanul magasodott ki az erd� gy�r�j�b�l, ak�r egy kopasz fej. Az �sv�ny mintha egyenesen oda tartott volna.

Megint f�rg�bben haladtak el�re: nagyszer� �rz�s volt, hogy legal�bb egy ideig kim�szhatnak az Erd� boltozata al�l. Az �sv�ny lejteni kezdett, majd ism�t emelkedni, �s v�g�l el�rte a meredek domboldal alj�t. Itt b�cs�t mondott a f�knak, �s beleolvadt a f�be. Az Erd� �gy n�tte k�r�l a dombot, mint valami s�r� hajzat, amely hirtelen v�get �r, s egy k�r alak� csupasz foltot hagy a koponya leborotv�lt k�zep�n.

A hobbitok kant�rsz�ron vezett�k a p�nikat, k�rbe-k�rbe kanyarogva, m�g fel nem �rtek a tet�re. Itt meg�lltak, �s k�r�ln�ztek. A leveg� sug�rzott a ver�f�nyben, de p�r�s volt, �gyhogy nem lehetett messzire ell�tni. K�zelebb szinte minden�tt sz�toszlott m�r a k�d, csak itt-ott maradt bel�le valami az Erd� horpad�saiban, d�l fel� pedig, egy m�ly hajlatb�l, amely az eg�sz Erd�t �tszelte, �gy sz�llt fel, mintha g�z vagy feh�ren gomolyg� f�st volna.

- Az ott a F�ztekeres foly� - mondta Trufa, kiny�jtva a kez�t. -A Buck�k k�z�l ereszkedik al�, azt�n kereszt�lfolyik az Erd�n, �pp a k�zep�n, �s S�venyf� alatt �mlik a Borbuggyanba. Nem nek�nk val� �t! Azt mondj�k, a F�ztekeres v�lgye a legkomiszabb vid�k az eg�sz Erd�ben: valahogy az �sszes t�bbi komiszs�gnak ez a k�zpontja �s forr�sa.

A t�bbiek odan�ztek, amerre Trufa mutatott, de nem sokat l�ttak, csak a m�lyen fekv�, p�r�s v�lgy f�l�tti k�d�ket, t�volabb pedig az Erd� d�li fel�t, ahogy eleny�szik a messzes�gben.

A dombtet�n most m�r er�sen t�z�tt a nap. Tizenegy �ra fel� j�rhatott, de m�sfel� m�g most se l�thattak valami sokat az �szi p�r�t�l. Nyugat fel� nem siker�lt kivenni�k sem a Nagyker�t�s vonal�t, sem pedig azon t�l a Borbuggyan v�lgy�t. Hi�ba n�ztek rem�nykedve �szakra, semmi se mutatta, hogy ott h�z�dik a nagy Keleti �t, ahov� igyekeztek. Szigeten �lltak a f�k tenger�ben, a l�t�hat�r pedig f�tylakba burkol�zott.

A d�lkeleti domboldal nagyon meredek volt, mintha a lejt� m�g sok�ig folytat�dna a f�k alatt is, mint valamely sziget partja, mely val�j�ban a tenger m�ly�b�l kiemelked� hegys�g oldala. Le�ltek a z�ld lejt�n, �s mik�zben a d�leb�dj�ket fogyasztott�k, az alattuk elter�l� erd�s�gen t�li t�jat f�rk�szt�k. Mikor a nap t�ljutott delel�j�n, kelet fel�l a t�volban megpillantott�k a Buck�k sz�rk�sz�ld vonulat�t, amely azon az oldalon h�z�dott az �regerd� m�g�tt. M�g meg is �ljenezt�k: j�lesett l�tni valamit az Erd� hat�r�n t�l, noha esz�k �g�ban sem volt, hogy arrafel� menjenek, ha nem musz�j, a S�rbuck�kr�l ugyanis legal�bb annyi r�ms�get mes�ltek a hobbit-legend�k, mint az �regerd�r�l.

V�g�l r�sz�nt�k magukat, hogy felkerekedjenek. Az �sv�ny, amely a dombhoz vezette �ket, ism�t felbukkant az �szaki oldalon, de alig mentek rajta egy keveset, amikor �szrevett�k, hogy �lland�an jobb fel� kanyarodik. Azt�n er�sen lejteni kezdett: megsejtett�k, hogy a F�ztekeres v�lgy�be vezet: �ppen oda, ahov� nem akartak menni. N�mi vita ut�n �gy d�nt�ttek, hogy let�rnek a csal�ka �sv�nyr�l, �s �szak fel� fordulnak, a dombtet�r�l ugyan nem l�tt�k az Utat, de az�rt arrafel� kell lennie, �s nem is lehet nagyon messze. Azonk�v�l, �szaki ir�nyban, az �sv�nyt�l balra, mintha sz�razabb �s t�gasabb lett volna a terep, itt a kaptat�kon nem n�ttek olyan s�r�n a f�k, �s feny�k meg cirboly�k v�ltott�k fel az erd� s�r�j�nek t�lgyeit, k�riseit �s m�s k�l�n�s, n�vtelen f�it.

Eleinte �gy l�tszott, hogy helyes volt a v�laszt�s: j� iramban haladtak, noha valah�nyszor egy kisebb tiszt�sra �rve siker�lt megpillantaniuk a napot, mindig tapasztalniuk kellett, hogy �rthetetlen m�don kelet fel� elt�rtek a kit�z�tt ir�nyt�l, de egy id� m�lva a f�k megint s�r�s�dni kezdtek, m�ghozz� �ppen ott, ahol a t�volb�l �gy r�mlett, hogy ritkulnak, �s nincsenek olyan kusz�n �sszen�ve. Azt�n a talaj v�ratlanul meggy�r�d�tt, �s m�ly r�ncokat vetett: mintha �ri�s szekerek ker�kv�g�sai lettek volna, vagy sz�les s�nc�rkok, r�g�ta nem haszn�lt, t�skebokor lepte, bes�ppedt utak. T�bbnyire �ppen keresztezt�k a hobbitok �tir�ny�t: csak �gy tudtak �tkelni rajtuk, ha leereszkedtek a m�lyed�sbe, azt�n �jra felkapaszkodtak, ami sok �ggyel-bajjal �s f�rads�ggal j�rt, a p�nik miatt. Valah�nyszor leereszkedtek, a horpad�sokban mindig s�r� cserj�ket �s �sszefon�dott aljn�v�nyzetet tal�ltak, amely bal fel� valahogy nem akart utat engedni, �s csak akkor v�lt sz�t, ha jobbra fordultak, azut�n pedig j� darabon �t kellett cs�rtetni�k a tekn� fenek�n, am�g egy alkalmas helyen fel tudtak kapaszkodni a m�sik partra. �s a f�k minden felkapaszkod�s ut�n s�t�tebbnek l�tszottak, mindig balra �s felfel� volt a legnehezebb utat tal�lni, �gyhogy mindink�bb jobbra �s lefel� szorultak.

Egy-k�t �ra m�lva v�gk�pp elvesztett�k a t�j�koz�d�si k�pess�g�ket, de annyit az�rt tudtak, hogy m�r r�g�ta nem �szaki ir�nyban haladnak. Valami mindig eltorlaszolta az utat, �s r�juk k�nyszer�tette a k�vetend� ir�nyt: keletnek �s d�lnek, be az Erd� sz�v�be, nem pedig kifel�.

M�r estefel� j�rt az id�, amikor kapaszkodva �s bukd�csolva leereszkedtek egy minden addigin�l m�lyebb �s sz�lesebb horpad�sba. Olyan meredek volt, �s annyira kiugrott a k�t partja, hogy sem el�re, sem visszafel� nem tudtak volna kim�szni bel�le, hacsak ott nem hagyj�k a p�nikat meg a csomagjaikat. Nem maradt m�s h�tra: tov�bb kellett menni a horpad�sban - lefel�. A talaj puha lett, �s helyenk�nt zsomb�kos, k�toldalt a partokban forr�sok t�ntek fel, �s a hobbitok nemsok�ra azon kapt�k magukat, hogy egy patak ment�n haladnak, amely csobogva cs�rgedezik vadf�vekkel ben�tt �gy�ban. Azt�n a talaj hirtelen lejteni kezdett, a patak pedig meger�s�dve, l�rm�san folyt �s sz�kd�cselt tov�bb, egyre gyorsabban, lefel� a v�lgybe. Egy m�ly �s hom�lyos szakad�kba ker�ltek, amelyet odaf�nt beboltoztak a kiny�l� fa�gak.

Egy ideig m�g bukd�csoltak a patak ment�n, majd egyszerre csak ki�rtek a hom�lyb�l. Mintha kapu ny�lt volna el�tt�k, hirtelen megl�tt�k a napf�nyt. A ny�l�shoz �rve meg�llap�tott�k, hogy a szakad�k, amelyben id�ig jutottak, egy sziklaszer�, magas �s meredek partba torkollik. Ennek a t�v�ben el�g sz�les s�v tekn� ter�lt el, f�vel �s n�ddal ben�ve, t�volabb pedig a szemk�zti, csaknem ugyanolyan meredek part l�tszott. A k�s� d�lut�ni, aranysz�n� naps�t�s �lmos�t� melege �lte meg a k�t part k�zt megb�v� t�jat. A tekn� k�zep�n lust�n tekergett egy barna viz�, s�t�t foly�: k�t oldal�n �vsz�zados f�zf�k, f�l�tte lehajl� f�zfa�gak, a v�z �tj�ban kid�nt�tt f�zfat�rzsek, felsz�n�n pedig hervadt f�zfalev�lpettyek ezrei. Szinte rajzottak a leveg�ben, ahogy libegve, s�rg�n al�hulltak az �gakr�l, a v�lgyben ugyanis szel�d, meleg szell� f�jdog�lt: a n�dasok zizegtek, a f�zfa�gak nyikorogva hajladoztak.

- Na, most legal�bb van r�la fogalmunk, hogy hol j�runk! - mondta Trufa. - Majdnem pontosan az ellenkez� ir�nyba j�tt�nk, mint ahogy akartuk. Ez itt a F�ztekeres! El�remegyek felder�t�nek.

Kil�pett a naps�t�sbe, majd elt�nt a magas f�ben. Egy id� m�lva visszaj�tt, �s jelentette, hogy a sziklapart l�ba �s a foly� k�zt el�g szil�rd a talaj, a j�l j�rhat�, gyepes r�sz n�hol eg�szen a v�z sz�l�ig �r. - S�t - tette hozz� -, mintha valami gyalog�sv�ny is kanyarogna a foly�nak ezen a partj�n. Ha balra fordulunk, �s azon megy�nk tov�bb, el�bb-ut�bb ki kell �rn�nk az Erd� keleti oldal�ra.

- No hiszen! - mondta Pippin. - Felt�ve, ha az �sv�ny eg�szen od�ig megy, �s nem valami ingov�nyba vezet, hogy azt�n fak�pn�l hagyjon. Mit gondolsz, ki taposta ki ezt az �sv�nyt, �s mi�rt? Nem a mi kedv�nk�rt, az biztos. Nekem most m�r nagyon gyan�s ez az Erd�, �s mindaz, ami benne tany�zik, �gyhogy kezdem elhinni az �sszes r�la sz�l� hist�ri�kat. H�t arr�l van-e fogalmad, hogy mekkora utat kellene megtenn�nk kelet fel�?

- Nincs - felelte Trufa. - Fogalmam sincs r�la, hogy a F�ztekeresnek melyik pontj�ra lyukadtunk ki, �s arr�l se, kij�rhat errefel� olyan gyakran, hogy �sv�ny maradt a l�ba nyom�n. De m�s ki�t nincsen, legal�bbis �n egyet se ismerek, �s semmi egy�b nem jut az eszembe.

M�s ki�t nem l�v�n, sz�pen elindultak libasorban, �s Trufa elvezette �ket az im�nt felfedezett �sv�nyhez. Minden�tt buj�n teny�szett a n�d meg a f�, n�hol j�val a fej�k f�l� magasodva, de miut�n megtal�lt�k az �sv�nyt, nem volt neh�z k�vetni�k, amint erre-arra fordulva �s kanyarogva mindig megtal�lta a szil�rdabb r�szeket a zsomb�kok �s t�cs�k k�z�tt. Itt-ott kisebb erecsk�ken haladt �t, melyek az erd� bor�totta magaslat szurdokaib�l siettek a F�ztekeres fel�: az ilyen helyeken minden�tt fat�rzseket vagy gallyk�tegeket tal�ltak, gondosan keresztbe fektetve a v�zen.

A hobbitok kezdtek kimelegedni. Mindenf�le legyek hadai z�mm�gtek a f�l�k k�r�l, �s a d�lut�ni nap er�sen t�z�tt a tark�jukra meg a h�tukra. V�g�l hirtelen egy keskeny, �rny�kos r�szre �rtek: nagy, sz�rke �gak ny�ltak az �sv�ny f�l�. Mindink�bb nehez�kre esett a j�r�s. A talajb�l mintha �lmoss�g k�szna felfel� a l�bsz�rukon, �s f�l�lr�l is l�gyan szit�lna a fej�kre meg a szem�kre.

Frod�nak elernyedt az �llkapcsa, le-leragadtak a pill�i. K�zvetlen�l el�tte Pippin t�rdre bukott. Frod� meg�llt. - Hi�ba - mondta Trufa. - Egy l�p�st se b�rok tov�bb menni, ha nem pihenek el�bb. Kell egy kis szuny�k�l�s. A f�zek alatt h�v�s van. �s nincs ennyi l�gy!

Frod�nak ez egy cs�ppet sem tetszett. - Tov�bb! - ki�ltotta. - Egyel�re nincs szuny�k�l�s. El�bb �rj�nk ki az Erd�b�l. - De a t�bbiek m�r olyan �llapotban voltak, hogy nem sokat t�r�dtek vele. Samu is ott �llt mellett�k, �s�tozva �s but�n pislogva.

Frod� hirtelen maga is �gy �rezte, hogy nem b�r tov�bb k�zdeni az �lom ellen. Elsz�d�lt. A leveg�ben most m�r alig hallatszott valami nesz. A legyek abbahagyt�k a z�mm�g�st. Csak a magas �gak k�z�l sz�lt valami alig hallhat�, l�gy moraj, valami halk remeg�s, mintha suttogva daloln�nak. Frod� felnyitotta neh�z szemh�j�t, �s egy hatalmas, �sz �s �reg f�zet l�tott, amint f�l�be hajol. �ri�sinak l�tszott, sz�tter�l� �gai mintha sok ujj�, ny�lk�l� kezek lettek volna, b�tyk�s �s g�cs�rt�s t�rzs�n sz�les hasad�kok t�togtak �s halkan recsegtek az �gak mozg�s�t�l.

A ragyog� �gbolton kirajzol�dott a levelek libeg�se, �s elk�pr�ztatta Frod�t: hanyatt d�lt, �s elny�lt a f�v�n.

Trufa �s Pippin odavonszolta mag�t mell�je, azt�n lefek�dtek, h�ttal a f�zfa t�rzs�nek d�lve. M�g�tt�k sz�lesen t�togtak a nagy hasad�kok, mintha az ide-oda ing�, recseg� fa el akarn� nyelni �ket. Feln�ztek a sz�rke �s s�rga levelekre, amelyek l�gyan libegtek �s daloltak a f�nyben. Behunyt�k a szem�ket, �s akkor majdnem �gy r�mlett, mintha szavakat hallan�nak, vizet �s �lmot emleget�, h�v�s szavakat. Megadt�k magukat a b�v�s er�nek, �s m�ly �lomba zuhantak a nagy, sz�rke f�zfa t�v�ben.

Frod� egy ideig csak fek�dt, a r�t�r� �lommal birk�zva, azt�n minden erej�t �sszeszedte, �s felt�p�szkodott. Ellen�llhatatlan v�gy fogta el egy kis h�s v�z ut�n - Samu, v�zbe kell, hogy m�rtsam a l�bamat egy pillanatra - dadogta.

Szinte f�l�lomban ker�lt �t a f�nak v�z fel�li oldal�ra, ahonnan nagy, kacskaring�s gy�kerek ny�ltak ki a foly�ba, mintha r�csk�s test�, szomjas kis s�rk�nyok voln�nak. Terpesz�l�sben leroskadt az egyikre, �s belel�gatta �g� l�bfej�t a h�s, barna v�zbe, azt�n hirtelen � is �lomba mer�lt, h�ttal a f�nak.

Samu le�lt, megvakarta a fej�t, �s akkor�t �s�tott, mint egy barlang. Nyugtalans�g motoszk�lt benne. M�lik az id�, �s ez a hirtelen �lmoss�g valahogy nem term�szetes. - Nemcsak a napt�l meg a melegt�l van, az biztos - d�nny�gte mag�ban. - Nem tetszik nekem ez a nagy fa. Nem b�zok benne. M�g hogy alv�sr�l susog, ilyenkor! Nem tiszta dolog!

Nagy nehezen talpra �llt, �s elindult, hogy megn�zze, mi lett a p�nikkal. Kider�lt, hogy kett� j� messzire elcsatangolt az �sv�nyr�l, Samu elfogta �ket, �s �ppen visszafel� j�tt vel�k a t�bbiekhez, amikor k�t hangot hallott: egy hangosat �s egy halkabbat, de az is eg�szen tiszt�n sz�lt. Az egyik olyan volt, mint amikor valami s�lyos t�rgy a v�zbe zuhan, a m�sik olyan, mint a z�r nyelv�nek kattan�sa, ha sz�p lassan becsuk�dik az ajt�.

Samu visszasietett a partra. Frod� a v�zben volt, nem messze a sz�l�t�l: feje f�l�tt egy nagy fagy�k�r, amely mintha le akarta volna nyomni, pedig Frod� nem is k�szk�d�tt. Samu elkapta a zek�j�n�l fogva, �s kir�ntotta a gy�k�r al�l, azt�n nagy �ggyel-bajjal felh�zta a partra. Frod� szinte azonnal fel�bredt, kr�kogott, k�pte a vizet.

- Te Samu - jutott v�g�l sz�hoz -, tudod-e, hogy ez az �tkozott fa a sz� szoros �rtelm�ben bel�k�tt?! �reztem. Az a nagy gy�k�r fogta mag�t �s megr�ndult, hogy lebillenjek r�la!

- Biztosan �lmodt�l, Frod� uram - mondta Samu. - M�skor, ha �lmos vagy, ne �lj ilyen helyre.

- Mi van a t�bbiekkel? - k�rdezte Frod�. - K�v�ncsi vagyok r�, vajon �k miket �lmodnak.

Megker�lt�k a f�t, �s akkor Samu meg�rtette, hogy mif�le kattan�st hallott az el�bb. Pippin elt�nt. A hasad�k, amelynek a tork�ban leheveredett, �gy bez�rult, hogy egy cs�ppnyi r�s sem maradt, amin be lehetett volna l�tni. Trufa csapd�ba esett: neki a derek�t fogta meg egy m�sik hasad�k: a k�t l�ba kil�gott, de a fels� teste bent volt a s�t�t od�ban, amelynek a pereme �gy szor�totta, mint egy csipesz.

Frod� �s Samu el�sz�r ott kezdett d�r�mb�lni a fat�rzs�n, ahol az im�nt m�g Pippin fek�dt. Azt�n k�ts�gbeesetten pr�b�lt�k sz�tfesz�teni azt a hasad�kot, amely a szeg�ny Truf�t tartotta fogva. Minden hi�ba.

- Micsoda diszn�s�g! - ki�ltotta d�h�sen Frod�. - Mi�rt is j�tt�nk ebbe a sz�rny�s�ges Erd�be? Maradtunk volna ink�bb otthon T�b�rlyukban! - Teljes erej�b�l beler�gott a f�ba, nem k�m�lve a l�b�t. Valami alig �rz�kelhet� remeg�s futott v�gig a t�rzs�n, eg�szen az �gakig, a levelek megmoccantak �s suttogni kezdtek, de ez most �gy sz�lt, mintha valaki halkan nevetg�lne a t�volban.

- Nem tudom, akad-e balta a felszerel�s�nkben, Frod� �r? - k�rdezte Samu.

- Hoztam egy kis fejsz�t, t�zif�t apr�tani - felelte Frod�. - Azzal nem sokra megy�nk.

- V�rj csak, uram! - ki�ltotta Samu, akinek j� �tletet adott a t�zifa emleget�se. - T�zzel tal�n el lehetne �rni valamit!

- El - b�lintott Frod� savany� k�ppel. - Azt, hogy elevenen megs�tj�k Pippint.

- Tal�n egy kicsivel is �rthatunk ennek a f�nak, vagy legal�bb r�ijeszt�nk - mondta Samu vadul. - Ha nem engedi el �ket, lesz�molok vele, m�g akkor is, ha a fogammal kell sz�tr�gnom. - Elfutott a p�nikhoz, majd hamarosan visszaj�tt a t�zszersz�mmal meg a fejsz�vel.

Gyorsan �sszehordt�k, ami sz�raz f�vet, levelet meg k�regdarabot tal�ltak, azut�n pedig kett�t�rt gallyakat �s felapr�tott botokat raktak halomba. Mindezt feltornyozt�k a t�rzs mellett, a lehet� legmesszebb a foglyokt�l. Samu szikr�t csiholt, a sz�raz f� t�zet fogott, m�ris lobogni kezdett a l�ng, �s felsz�k�tt a f�st. A gallyak ropogtak. Kis t�znyelvek nyaldost�k �s p�rk�lt�k az �reg fa sz�raz, bar�zd�lt k�rg�t. Remeg�s futott v�gig a f�zf�n. Odaf�nt mintha f�jdalmukban �s haragjukban sziszegtek volna a levelek. Trufa hangosan felki�ltott, �s Pippin fojtott ord�t�s�t is hallott�k a fa belsej�b�l.

- Olts�tok el! Olts�tok el! - ki�ltotta Trufa. - K�l�nben �sszeroppant, azt mondja.

- Kicsoda? Mit? - ki�ltotta vissza Frod�, �s �tszaladt a fa m�sik oldal�ra.

- Olts�tok el! Olts�tok el! - k�ny�rg�tt Trufa. A f�zfa �gai er�teljes himb�l�z�sba fogtak. Valami hang hallatszott, sz�lz�g�sf�le, amely odaf�nt t�madt �s tov�bbterjedt a k�rnyez� f�k �gai fel�: mintha a hobbitok k�vet dobtak volna a foly�v�lgy b�k�s szenderg�s�be, �s most a felh�borod�s sz�tgy�r�z� hull�mai el�nten�k az eg�sz Erd�t. Samu sz�trugdosta a kis t�zet, �s eltaposta a szikr�kat. De Frod�, maga sem tudva, hogy mi k�szteti erre, vagy hogy miben rem�nykedik, nekiiramodott az �sv�nyen, �s ki�ltozni kezdett: - Seg�ts�g! Seg�ts�g! Seg�ts�g! - A tulajdon �les hangj�t is alig hallotta: mihelyt kij�tt a tork�n, messzire f�jta a f�zfasz�l �s elfojtotta a levelek zizeg�se. Frod� k�ts�gbe volt esve: tehetetlen volt �s tan�cstalan.

Egyszerre csak meg�llt. M�giscsak j�tt v�lasz, vagy legal�bbis �gy r�mlett, de mintha a h�ta m�g�l j�nne, az �sv�nyr�l, az Erd� belsej�b�l. Megfordult, �s hallgat�zott, de nem sok�ig: igen, semmi k�ts�g, valaki �nekel, egy zeng�, m�ly hang �nfeledten �s boldogan f�jja a n�t�j�t, amely azonban csupa zagyvas�g:

Hej h�, halih�, no de villa meg oll�!

Bumsztara, lallala, f�zfavityill�!

Toma koma, hej, Toma, Bomba-de-dill�!

Frod� �s Samu meg se moccant: ez tal�n valami �jabb vesz�lyt jelent, vagy �ppen a rem�nys�get hozza? Megint egy eg�sz csom� zagyvas�g k�vetkezett (�k legal�bbis annak hallott�k), majd a hang egyszerre csak tiszt�n �s �rthet�en felsz�rnyalt, �s a k�vetkez� n�t�t dalolta:

Hej h�, halih�, la-la, l�tod e, sz�vem?

R�ppen a sereg�ly, sz�l szalad a v�zen.

Arany napsug�rban, csillag f�ny�t lesve

v�r re�m valaki, m�g lesz�ll az este.

Foly�-asszony l�nya, sz�ps�ges a dr�ga,

hajladozik karcs�n, mint a f�zfa �ga.

Bombadil Toma most v�zililiommal

fut haza dalolva, egy eg�sz halommal.

Hej h�, halih�, no de trallalal�rom,

Aranymag, Aranymag, az �m, kicsi p�rom!

�reg F�zfa-ap�, h�zd be gy�k�rkarmod,

hazafel� siet Toma koma, hallod?

v�zililiommal, erd�n �s foly�n �t:

hej h�, halih�, no de hallod a n�t�t?

Frod� �s Samu �gy �llt ott, mint akit megbabon�ztak. A sz�l egy utols�t f�jt, azt�n elcsendes�lt. A levelek megint b�n�n cs�ngtek a mozdulatlan �gakr�l. Megint felharsant a n�ta, valaki sz�kd�cselve �s t�ncolva k�zeledett az �sv�nyen, majd a n�dsz�lak f�l�tt egyszerre csak felbukkant egy �cska, �t�tt-kopott, cilinderforma kalap, szalagj�ba t�zve egy hossz� k�k mad�rtoll. M�g egy sz�kken�s, m�g egy ugr�s, �s megjelent a visel�je is: egy ember - legal�bbis annak l�tszott. Mindenesetre, nagyobb �s tagbaszakadtabb volt a hobbitokn�l, hab�r annyira m�gse magas, mint a Nagyok n�p�hez tartoz�k, de az�rt � is csapott akkora l�rm�t a s�rga csizm�s, vaskos l�b�val, �gy cs�rtetett a f� meg a k�ka k�zt, mint a teh�n, ha az itat�hoz siet. K�k kab�tja volt, �s hossz� barna szak�lla, szeme k�k �s csillog�, arca piros, mint az �rett alma, de csupa r�nc a nevet�st�l. Kez�ben eg�sz halomnyi feh�r v�zililiomot hozott egy nagy lev�len, mint valami t�lc�n.

- Seg�ts�g! - ki�ltotta Frod� �s Samu, kiny�jtott k�zzel szaladtak el�be.

- Hoh�! Lassan a testtel! - ki�ltotta az �reg, feltartva a kez�t: erre meg�lltak, mint akiket vill�m s�jtott. - Mi az, kis kom�im, hov� iparkodtok akkora nagy szuszog�ssal, mint a kov�cs f�jtat�ja? Hadd halljam, mi a baj. Tudj�tok-e, ki vagyok �n? Bombadil Toma a nevem. Noh�t, hol szor�t a cip�? Tom�nak siet�s a dolga. �ssze ne nyomj�tok a liliomaimat!

- A bar�taink bennragadtak a f�zf�ban! - ki�ltotta elf�lva Frod�.

- Trufa �rfit megfogta egy hasad�k! - ki�ltotta Samu.

- Micsoda? - fakadt ki Bombadil Toma, felsz�kkenve a leveg�be. - Az �reg F�zfa-ap�? Ennyi az eg�sz, mi? Noh�t, ezen k�nny� seg�teni. Majd �n elh�zom neki a n�t�j�t! �reg, sz�rke F�zfa-ap�! A velej�t is megfagyasztom, ha nem viselkedik tisztess�gesen. Kidalolom a gy�kereit a f�ldb�l. Akkora szelet dalolok r�, hogy egy �rva levele vagy �ga se marad. Noh�t, �reg F�zfa-ap�!

�vatosan letette a liliomait a f�re, �s odaszaladt a f�hoz. Truf�nak m�r csak a l�ba fej�t l�thatta: a t�bbi r�sz�t k�zben beljebb h�zta a fa. Toma a hasad�khoz hajolt, a sz�j�val, �s halk hangon �nekelni kezdett az od�ba.

A dal sz�veg�t nem �rtett�k, de Trufa szemmel l�that�an izgalomba j�tt. A k�t l�ba rugdal�zni kezdett. Toma f�lreugrott, let�rt egy l�g� �gat, �s r�csapott vele a f�zfa oldal�ra. - Ereszd ki �ket, �reg F�zfa-ap�! - mondta. - Mit k�pzelsz tulajdonk�ppen? Nem volna szabad �bren lenned. Egy�l f�ldet! �ss le a m�lybe! Igy�l vizet! Aludj! Bombadil sz�l hozz�d! - Ezzel megragadta Trufa l�b�t, �s kih�zta a hirtelen megny�l� hasad�kb�l.

F�ls�rt� recseg�s hallatszott, a m�sik hasad�k is megny�lt, �s Pippin �gy ugrott ki rajta, mint akit h�tulr�l j�l "megseg�tettek". Azt�n nagy csattan�ssal mind a k�t hasad�k �jra bez�rult. A f�zf�n remeg�s futott v�gig, gy�ker�t�l eg�szen a tetej�ig, majd n�ma csend lett.

- H�l�s k�sz�net! - mondt�k a hobbitok egym�s ut�n.

Bombadil Tom�b�l kit�rt a nevet�s. - No l�tj�tok, kis kom�im! - mondta lehajolva, hogy az arcukba n�zhessen. - Most sz�pen elj�tt�k hozz�m! Az asztal rogy�sig rakva tejsz�nnel, l�pesm�zzel, feh�r keny�rrel �s vajjal. Aranymag m�r v�r. K�rdez�sk�dni vacsora k�zben is r��r�nk. Gyertek ut�nam, amilyen gyorsan csak tudtok! - Ezzel felkapta a liliomait, intett a hobbitoknak, majd sz�kd�cselve �s t�ncolva elindult kelet fel� az �sv�nyen: k�zben egy pillanatra sem hagyta abba a hangos �s zagyva dan�sz�st.

A hobbitok sz�hoz sem jutottak a meglepet�st�l �s a megk�nnyebb�l�st�l, csak mentek ut�na, amilyen gyorsan b�rtak. De m�g �gy sem el�g gyorsan. Toma nemsok�ra elt�nt el�l�k, �s a n�tasz� egyre halkabban, egyre messzebbr�l hallatszott. Azut�n hallott�k, hogy egy nagy kurjant�st k�ld vissza fel�j�k:

Indulok el�re F�ztekeres ment�n:

kis kom�k, ut�nam! olyan f�rg�n, mint �n.

Meggy�jtom a gyerty�t a vend�g uraknak:

t�rva lesz az ajt�, f�nyes lesz az ablak.

J�het m�r az este, nem f�l, aki b�tor,

se az �reg f�zt�l, se az �gerf�t�l.

Fittyet lehet h�nyni �gnak �s gy�k�rnek,

Toma koma, hej h�, v�r, ha oda�rtek!

T�bbet nem hallottak. H�tuk m�g�tt szinte ugyanabban a pillanatban a nap lehanyatlott a f�k k�z�. Esz�kbe jutott a r�zs�tos esti f�ny, ahogy megcsillan a Borbuggyan foly�n, meg a sok-sok bakv�ri ablak, ahogy kigy�l, mint megannyi l�mp�s. Nagy �rny�kok vet�dtek r�juk, a fat�rzsek �s �gak s�t�ten, fenyeget�en hajoltak az �sv�ny f�l�. Feh�r p�ra sz�llt fel a foly� felsz�n�r�l, azt�n gomolyogva benyomult a part menti gy�kerek �s f�k k�z�. Ahogy l�pkedtek, valami �rny�kszer� g�z gomolygott fel a l�buk alatt a f�ldb�l, �s elvegy�lt a gyorsan s�r�s�d� sz�rk�lettel.

Most m�r vigy�zni kellett, hogy el ne t�vessz�k az utat, �s nagyon f�radtak voltak. Mintha �lomb�l lett volna a l�buk. K�toldalt a bokrok k�zt �s a n�dasban k�l�n�s, alattomos neszek futk�roztak, ha pedig feln�ztek a s�padt �gre, furcsa b�tyk�kt�l �s csom�kt�l dudorod� arcokat l�ttak s�t�ten kirajzol�dni az esthom�lyban: mintha g�nyosan vigyorogva tekintettek volna le r�juk a magas foly�partr�l �s az erd� perem�r�l. Olyan �rz�s�k t�madt, hogy ez az eg�sz t�j k�v�l esik a val�s�g hat�r�n, hogy egy nyomaszt� �lomban botork�lnak, amelyet sose fog eloszlatni a megv�lt� �bred�s.

Egyre lassabban haladtak, s m�r-m�r nem b�rta tov�bb a l�buk, amikor �szrevett�k, hogy a terep enyh�n emelkedik. A v�z halkan mormolni kezdett. A foly� egyik l�pcs�j�n�l mintha feh�r habok csillantak volna meg a s�t�tben. Azt�n egyszerre csak v�get �rtek a f�k, �s a k�dp�ra elmaradt m�g�tt�k. Kil�ptek az Erd�b�l: szem�k el�tt t�gas, f�ves t�rs�g hull�mzott. Az elkeskenyedett �s sebess� v�lt foly� vid�man sz�kd�cselve sietett ut�nuk, m�r felj�ttek a csillagok, �s a v�z itt-ott visszaverte f�ny�ket.

L�buk alatt puha, sek�ly f�vet �reztek: mintha leny�rt�k vagy lekasz�lt�k volna. H�tuk m�g�tt az Erd� sz�le egyenes volt �s szab�lyos, mint egy s�v�ny. Az �sv�ny most m�r j�l kivehet�en ny�lt el el�tt�k, gondozottan �s k�vekkel szeg�lyezve. Kanyarogva vezetett fel egy f�ves dombocsk�ra, amely most sz�rk�nek l�tszott a halv�ny csillagf�nyben, a dombocsk�nak egy t�volabbi lejt�j�n pedig, m�g mindig j� magasan a fej�k f�l�tt, egy h�z ablakai hunyorogtak. Az �sv�ny lejteni kezdett, majd megint kapaszkodni a sima, gyepes domboldalban, a vil�goss�g fel�. Azt�n megl�tt�k a nyitott ajt�t �s a rajta ki�ml� f�ny ragyog�, s�rga p�szm�j�t. Bombadil Toma h�za �llt el�tt�k a dombon. M�g�tte sz�rke �s kop�r lejt�, azon is t�l pedig a S�rbuck�k fekete foltjainak vonulat�t nyelte el az �jszaka, keleti ir�nyban.

Valamennyien szaladni kezdtek, hobbitok �s p�nik egyar�nt. M�ris ler�zt�k fele f�radts�gukat �s minden f�lelm�ket. - Hej h�, halih�! - sz�llt fel�j�k az �dv�zl� n�ta.

Hej h�, halih�, la-la, nyitva a h�zunk!

Hobbitok �s p�nik! T�rt karokkal v�runk.

Zend�ts�nk r� egy�tt egy �rad� dalra!

Ekkor felcsend�lt egy m�sik hang, fiatal �s �si, ak�r a Tavasz, olyan hang, mint a boldog patakv�z�, amely a dombok k�zt l�tta meg a ragyog� reggelt, s azt�n cs�rgedezve siet az �jszak�ba - �s ez�st�sen sz�llt fel�j�k:

Zend�ts�nk r� egy�tt egy �rad� dalra,

belef�r nap �s hold, l�gy szell� fuvalma,

es�, k�d �s felh�, rekettye �s hanga,

sz�lz�g�s a dombon, harangoknak hangja,

vizek lilioma, n�dasoknak �rnya:

Bombadil Toma meg Foly�-asszony l�nya!

S mire v�get �rt a dal, a hobbitok ott �lltak a k�sz�b�n, �s aranysz�n� f�ny �rasztotta el �ket.