7. fejezet

Bombadil Toma h�z�ban

A n�gy hobbit fell�pett a sz�les k�k�sz�bre, �s hunyorogva meg�llt. Egy hossz�, alacsony mennyezet� szob�ba ker�ltek, melyet bet�lt�tt a tet�gerend�kr�l lel�g� �s himb�l�z� l�mp�k f�nye, a sim�ra d�rzs�lt, s�t�t faasztalon sok hossz� �s s�rga gyertya �llt: nagy l�nggal �gett valamennyi.

A szoba t�ls� v�g�ben egy asszony �lt, szemben az ajt�val. Hossz� sz�ke haja hull�mosan �ml�tt a v�ll�ra, ruh�ja z�ld volt, �de z�ld, mint a zsenge n�d hajt�sa, itt-ott harmatk�nt csillog� ez�st�s pettyekkel, a derek�n arany�v: mint egy liliomokb�l font l�nc, amelynek foglalat�ban halv�nyk�k nefelejcsek f�nylettek. A l�ba el�tt nagy z�ld �s barna cser�ped�nyekben feh�r v�zililiomok �sztak, az ember azt hihette volna, az asszony valami tr�nuson �l egy t� k�zep�n.

- L�pjetek be, kedves vend�gek! - mondta az asszony, �s a hobbitok r�gt�n felismert�k azt a cseng� hangot, amely az im�nt �nekelt. F�l�nken beljebb ker�ltek n�h�ny l�p�ssel, �s udvariasan meghajoltak, valami furcsa �rz�ssel, csod�lkozva �s megillet�dve, mint amikor az ember bekopog egy kunyh� ajtaj�n, hogy inni k�rjen, s egy �l� vir�gokba �lt�z�tt, sz�p �s fiatal t�ndekir�lyn� v�laszol. De m�g miel�tt sz�lhattak volna, az asszony k�nnyed�n felugrott, �tsz�kkent a liliomos ed�nyek f�l�tt, �s nevetve szaladt el�b�k, futt�ban halkan susogott a ruh�ja, mint foly�parti vir�gok k�zt a sz�l.

- Gyertek, kedveseim! - mondta, k�zen fogva Frod�t. - �r�ljetek �s nevessetek! �n Aranymag vagyok, Foly�-asszony l�nya. - Azt�n gyorsan elszaladt mellett�k, becsukta az ajt�t, visszafordult, �s feh�r karj�t sz�tt�rva meg�llt a csukott ajt� el�tt. - Z�rjuk ki az �jszak�t! Jobb �gy, mert ti tal�n m�g mindig f�ltek, a k�dt�l, a f�k �rnyait�l, a m�ly v�zt�l �s m�s ijeszt� dolgokt�l. Ne f�ljetek! Ezt az �jszak�t Bombadil Toma h�z�ban t�ltitek!

A hobbitok �mulva meredtek r�, Aranymag pedig sorra megn�zte mindegyik�ket, �s elmosolyodott. - �rn�m, sz�p Aranymag! - mondta v�g�l Frod�, �s �rezte, hogy a sz�v�t elt�lti valami k�l�n�s �r�m, amit maga sem �rtett. M�skor is el�fordult m�r, hogy elb�v�lt�k a sz�p t�nde-hangok, de ez a mostani var�zs m�smilyen volt: nem annyira fens�ges �s leny�g�z�, de valami m�lyebb �rz�s, amely jobban megfogja a haland�k sz�v�t - csod�latos, �s m�gsem idegen. - �rn�m, sz�p Aranymag! - mondta megint. - Most m�r j�l tudom, mif�le �r�m csengett a dalokb�l, amiket hallottunk.

Hajladoz�, karcs�, mint a f�zfa �ga!

Patakparti n�dsz�l! Foly�-asszony l�nya!

Ny�r vagy �s tavasz vagy, tavasz �kess�ge!

v�zes�s zen�je, lombok nevet�se!

De azt�n dadogni kezdett �s elhallgatott, maga sem �rtette, hogy is mondhat ilyeneket. De Aranymag elnevette mag�t:

- Isten hozott! - mondta. - Nem is tudtam, hogy a megyei n�p ilyen sz�pen tud besz�lni. De l�tom, hogy te t�ndebar�t vagy: a szemed csillog�sa �s a hangod cseng�se tan�skodik r�la. Szerencs�s ez a tal�lkoz�s! �ljetek le, �s v�rj�tok meg a h�z ur�t. Nemsok�ra megj�n. Csak el�bb ell�tja a ti f�radt j�sz�gaitokat.

A hobbitok boldogan le�ltek a s�sfonat� sz�kekre, Aranymag pedig k�zben az asztal k�r�l szorgoskodott, senki se tudta levenni r�la a szem�t, olyan sz�vder�t�k voltak kecses mozdulatai. K�v�lr�l n�ha ilyen szavakat hallottak, sok-sok hejh� meg halih� meg trallala k�zepette:

Bombadill� Toma vid�ms�g kom�ja,

hupi a zek�je, s�rga a csizm�ja.

- Sz�ps�ges Aranymag! - sz�lalt meg ism�t Frod� egy id� m�lva. - Lehet, hogy butas�got k�rdezek, de tudni szeretn�m: kicsoda Bombadil Toma?

- � bizony Bombadil Toma - felelte Aranymag mosolyogva, �s f�rge keze meg�llt egy pillanatra.

Frod� k�rd� szemmel n�zett r�. - � az, akit l�ttatok - mondta Aranymag. - Erd�k, vizek, dombok gazd�ja.

- Akkor h�t ez a k�l�n�s vid�k az � birtoka?

- Azt m�r nem - felelte Aranymag elkomolyodva. Nem is lenne j�, mert sok gonddal j�rna - tette hozz� halkan, mintegy �nmag�nak. - F�nak, f�nek �s mindennek, ami �l e t�jon, nincs m�s birtokosa, csak �nmaga. Bombadil Toma a Gazda. Ha f�nyben vagy �rny�kban lombok alatt j�rk�l, sebes v�zben g�zol, dombtet�k�n sz�kdell, nem b�nthatja senki. Nem f�l � senkit�l. Bombadil Toma a Gazda.

Kiny�lt az ajt�, �s Bomdadil Toma l�pett a szob�ba. Most nem volt kalap a fej�n: s�r� barna haj�t �szi levelek koszor�zt�k. Nevetve odament Aranymaghoz, �s megfogta a kez�t.

- Itt az �n sz�ps�ges asszonyom! - mondta, �s biccentett a hobbitok fel�. - Az �n Aranymagom, aki ez�stz�ld ruh�t visel, �s vir�gf�z�rt a derek�n! Ter�tve az asztal? L�tom, van s�rga tejsz�n, l�pesm�z, feh�r keny�r, van tej, vaj, sajt, sokf�le z�ld f� �s �rett bogy�. El�g lesz mindannyiunknak? K�szen van a vacsora?

- K�szen van - mondta Aranymag -, de tal�n a vend�gek m�g nem k�sz�ltek fel.

Toma �sszecsapta a tenyer�t, �s elki�ltotta mag�t: - Toma, Toma! F�radtak a vend�geid, �s te nem is gondolsz erre! Gyertek, j� bar�taim, Toma mindj�rt fel�d�t! Szutykos kezet lesik�lunk, f�radt arcot j�l megmosunk, s�ros k�penyt f�lredobunk, hajgubancot kif�s�l�nk!

Kinyitotta az ajt�t, �s a hobbitok ut�namentek a r�vid folyos�ra, amely hirtelen megkanyarodott. Egy r�zs�tos tetej�, alacsony helyis�gbe �rtek (aff�le f�szer lehetett, amit az �szaki oldalon ragasztottak hozz� a h�zhoz). Falai csupasz k�b�l voltak, de j� r�sz�ket z�ld n�v�nyekb�l font falv�d�k �s s�rga f�gg�ny�k bor�tott�k. A padl� k�vel kirakva, friss z�ld s�ssal besz�rva. Az egyik oldalon n�gy der�kalj, mindegyiken �sszehajtott feh�r �gynem�. A m�sik fal mellett egy hossz� l�ca, rajta nagy cser�pt�lak, mellette barna kors�k: az egyikben hideg, a m�sikban forr� v�z. Mindegyik �gy mell� puha z�ld papucsok voltak kik�sz�tve.

A hobbitok egykett�re megmosdottak, fel�d�ltek, �s m�r ott is �ltek az asztal mellett, kett� az egyik oldalon, kett� a m�sikon, az asztal v�g�ben pedig Aranymag �s vele szemben a Gazda. J� kedvvel �s j� sok�ig falatoztak. A hobbitok derekasan ettek, ahogy csak �hes hobbitok tudnak enni, m�gis jutott el�g mindenkinek. A kup�ikba t�lt�tt ital mintha csak tiszta v�z lett volna, de az�rt �tmelegedtek t�le, mint a bort�l, �s a hangjuk is megj�tt. A vend�gek hamarosan azon kapt�k magukat, hogy v�gan �nekelnek: az �neksz� valahogy k�nnyebben �s term�szetesebben j�tt a nyelv�kre, mint a besz�d.

V�g�l Toma �s Aranymag fel�llt: gyorsan leszedt�k az asztalt. A vend�geknek megmondt�k, hogy �ljenek csak nyugodtan a sz�k�k�n, �s mindegyik egy zs�molyt is kapott, hogy pihentesse rajta a f�radt l�b�t. El�tt�k a nagy t�zhelyben lobogott a t�z, �s kellemes illatot �rasztott, mintha almafa �gaib�l rakt�k volna. Amikor rend lett, eloltott�k a l�mp�kat, csak az egyik maradt �gve, meg egy-egy gyertya a t�zhely k�t v�g�ben. Azt�n Aranymag oda�llt a hobbitok el�, gyerty�val a kez�ben, �s nyugodalmas j� �jszak�t, sz�p �lmokat k�v�nt mindannyiuknak.

- Reggelig b�k�ben pihenhettek! - mondta. - Ne t�r�djetek az �jszaka neszeivel! Ezen a k�sz�b�n �s ablakon �gyse j�het be semmi, csak a holdf�ny, a csillagok ragyog�sa meg a sz�l a dombtet�r�l.

Suhogva-csillogva kiment a szob�b�l. Olyanok voltak a l�ptei, mintha valahol a t�voli hegyoldalban, az �jszaka csendj�ben egy szel�d patak vize csobogna a h�v�s k�veken.

Toma m�g vel�k maradt egy ideig, sz�tlanul, mindenki pr�b�lta �sszeszedni a b�tors�g�t, hogy megk�rdezze t�le, amit m�r vacsora k�zben is szeretett volna. V�g�l is Frod� megsz�lalt:

- Hallottad a ki�lt�somat, Toma gazda, vagy csak v�letlen�l j�rt�l �ppen arra?

Toma �sszerezzent, mint akit felriasztanak valami kellemes �lomb�l: - Mi? Hogy? - k�rdezte. - Hogy hallottam-e a ki�lt�sodat? Nem �n, nem hallottam: �pp �nekeltem. V�letlen�l ker�ltem arra, ha ugyan v�letlennek lehet mondani. Nem voltak terveim, pedig v�rtalak titeket. Hallottunk m�r r�latok, �s tudtuk, hogy v�ndor�ton vagytok. Sejtett�k, hogy el�bb-ut�bb itt lyukadtok ki a v�zn�l: minden �t ide vezet a F�ztekereshez. Nagy n�t�s az �reg F�zfa-ap�, �s ravasz is: a kisebb n�pek nemigen menek�lhetnek, ha kiveti r�juk a h�l�j�t. De Tom�nak dolga volt arra: abba nem mert belesz�lni az �reg. - Toma b�logatott, mint akit ism�t elfog az �lmoss�g, de az�rt l�gy �nekl� hangon folytatta:

Arra vitt a dolgom: liliom�rt mentem,

sz�p illatos csokrot szedni asszonyomnak,

id�n utolj�ra l�ba el� tenni:

t�lnek elm�lt�ig gy�ny�rk�dj�n benne.

�gy szoktam �n mindig, ha v�ge a ny�rnak:

F�ztekeres ment�n megyek egy �b�lh�z,

annak a partj�n m�g �lnek a vir�gok.

Ott leltem meg r�gen Foly�-asszony l�ny�t,

sz�ps�ges Aranymag ott �lt benn a s�sban,

�desen dalolt �s dobogott a sz�ve.

Kinyitotta a szem�t: valami k�ks�g csillant meg benne, �gy n�zett r�juk.

Szerencs�tek volt, mert t�bb� az erd�be

nem megyek k�sz�lni kanyarg�s foly�hoz.

Megv�rom, m�g elfogy az �reg esztend�,

F�zfa-ap� h�z�t addig �n nem l�tom,

hanem csak tavasszal, amikor Aranymag

v�gan t�ncra perd�l, �gy indul f�r�dni.

Megint elhallgatott, de Frod� nem b�rta ki: nagyon k�v�ncsi volt valamire, azt m�g meg kellett k�rdeznie. - Mondj valamit, Toma gazda, a F�zfa-ap�r�l - k�rte. - Kicsoda �? Eddig m�g sose hallottam r�la.

- Ink�bb ne! - ki�ltotta egyszerre Trufa �s Pippin: majdhogy fel nem pattantak. - Most ne! Majd holnap reggel!

- �gy is van! - felelte a Gazda. - Most ink�bb pihenjetek. Van, amit nem j� hallani, am�g �rny�kban a vil�g. Aludjatok hajnalig, puha p�rn�t a fejetek al�! �jjeli neszekkel ne t�r�djetek! Sz�rke f�zt�l ne f�ljetek! - Ezzel leakasztotta a l�mp�t, elf�jta, �s egy-egy gyerty�val a k�t kez�ben, kivezette �ket a szob�b�l.

Der�kaljuk, p�rn�juk puha volt, mint a pehely, a takar�k pedig feh�r gyapj�b�l k�sz�ltek. Alighogy v�gigny�ltak a k�nyelmes �gyakon �s magukra h�zt�k a k�nny� takar�kat, m�ris m�ly �lomba mer�ltek.

�lm�ban Frod� valami s�t�t helyen fek�dt. Azt�n l�tta, hogy felkel az �jhold, a gy�r vil�goss�gban egy fekete sziklafal magasodott el�tte, a k�zep�n s�t�t bolt�v, mint valami nagy kapu. Frod� �gy �rezte, mintha felemeln� valami, �s a magasb�l l�tta, hogy a sziklafal tulajdonk�ppen dombok gy�r�je, a dombok k�zt s�ks�g ter�l el, �s a s�ks�g k�zep�n k�oszlop emelkedik, mint valami hatalmas torony, melyet nem haland� k�z rakott. Tetej�n emberi alak �llt. A felkel� hold egy pillanatig mintha ott lebegett volna a feje f�l�tt, �s megcsillant sz�lborzolta feh�r haj�n. A s�t�tbe borult s�ks�g fel�l �d�z hangok ki�ltoz�sa �s farkasok �v�lt�se hallatszott. Azt�n egy �rny�k r�ppent el hirtelen a hold el�tt: mintha �ri�si sz�rnyai lettek volna. Az �ll� alak felemelte a k�t karj�t, �s a kez�ben l�v� p�lca felvillant. Ekkor lesz�llt hozz� egy hatalmas sasmad�r, �s mag�val vitte. A hangok feljajdultak, a farkasok ny�sz�tettek. Azt�n mintha er�s sz�lz�g�s hallatszott volna, �s a sz�lben patk�dobog�s k�zeledett, trapp, trapp, trapp, kelet fel�l. "Fekete Lovasok!", gondolta Frod� felriadva, �s a patk�dobog�s m�g mindig visszhangzott a f�l�ben. Arra gondolt, vajon lesz-e b�tors�ga, hogy m�snap kimer�szkedjen a biztons�gos k�falak k�z�l. Mozdulatlan fek�dt, f�lelt, de most m�r csendes volt minden, �s Frod� v�g�l is �jra elaludt, vagy tal�n elkalandozott egy m�sik �lomba, amelyre k�s�bb nem tudott visszaeml�kezni.

Mellette Pippin �desdeden aludt, de egyszerre csak valami v�ltoz�s t�rt�nt az �lm�ban, s ett�l megfordult �s felny�g�tt. Azt�n hirtelen fel�bredt, vagy azt hitte, hogy fel�bredt, de a s�t�tben tov�bbra is hallotta a hangot, amely az �lm�t megzavarta: pak pak, vijj - mintha �gak hajladozn�nak a sz�lben, �s ujjaikkal kaparn�k a falat meg az ablakot: krik, krik, krik. Csak nincsenek f�zf�k a h�z k�r�l? - gondolta Pippin, azt�n hirtelen az a sz�rny� �rz�se t�madt, hogy nem is egy k�z�ns�ges h�zban van, hanem a f�zfa belsej�ben, �s megint azt a borzalmas, sz�raz, nyekerg� hangot hallja, amely rajta nevet. Fel�lt, megtapogatta a puha p�rn�kat, azt�n megk�nnyebb�lten leheveredett �jra. F�l�be visszacsengett, amit este hallott: "Ne f�ljetek! Reggelig b�k�ben pihenhettek! �jjeli neszekkel ne t�r�djetek!" �gy azt�n �jra �lomba mer�lt.

Trufa nyugodt �lm�ban egyszerre csak v�zcsobog�s hangzott fel: a v�z cs�ndesen folyt al�, majd ellen�llhatatlanul megduzzadt, �s mint egy s�t�t, parttalan t�, k�r�lvette a h�zat. M�r a falak t�v�ben bugybor�kolt, �s lassan, de biztosan emelkedett. "Belefulladok!" - gondolta Trufa. - El�bb-ut�bb behatol valahogyan, �s akkor megfulladok!" �gy �rezte, mintha puha, ny�lk�s zsomb�kon fek�dne: felpattant, �s a talpa hozz��rt a padl�zat egyik hideg kockak�v�hez. Akkor esz�be jutott, hogy hol is van, �s visszafek�dt. Egy hang - vagy egy hangnak az eml�ke mintha azt mondta volna: "Ezen a k�sz�b�n �s ablakon �gyse j�het be semmi, csak a holdf�ny, a csillagok ragyog�sa meg a sz�l a dombtet�r�l." L�gy szell� �rz�d�tt, meglebbent t�le a f�gg�ny. Trufa nagyot l�legzett, �s mindj�rt elaludt �jra.

Samunak csak annyi eml�ke maradt err�l az �jszak�r�l, hogy aludt, mint a bunda - de azt � se tudta volna megmondani, hogy a bunda milyen m�lyen alszik.

Egyszerre �bredtek mind a n�gyen a reggeli vil�goss�gban. Toma ide-oda j�rk�lt k�z�tt�k, f�ty�r�szve, mint a sereg�ly. Amikor �szrevette, hogy mozgol�dni kezdenek, �sszecsapta a tenyer�t, �s elki�ltotta mag�t:

- Hejh�, halih�! Gyer�nk, bar�taim! - F�lreh�zta a s�rga f�gg�ny�ket, a hobbitok csak most l�tt�k, hogy ablakok vannak m�g�tt�k a szoba k�t v�g�ben: az egyik keletre n�z, a m�sik nyugatra.

Frissen talpra ugrottak. Frod� a keleti ablakhoz futott, �s egy vetem�nyes kertet l�tott odakint, sz�rk�s harmatcsillog�sban. Azon meg se lep�d�tt, hogy a gyep eg�szen a falakig �r, �s minden�tt patanyomok l�tszanak benne. A kar�kra felfuttatott z�ldbabt�l nem l�thatott messzire, de feljebb, a t�volban, a felkel� nap sugarai mindink�bb kirajzolt�k a sz�rke hegygerincet. P�r�s reggel volt: keleten hossz�k�s felh�cs�kok h�z�dtak, mint megannyi beszennyez�d�tt gyapj�csom�, amelynek piros a k�t v�ge, m�g�tt�k pedig s�rg�san derengett a m�lys�g. Az �gbolt es�t �g�rt, de a vil�goss�g gyorsan terjedt, �s a babvir�gok pirosan izzottak fel a nedves z�ld levelek foglalat�ban.

Pippin k�dt�cs�t l�tott a nyugati ablakb�l. Az erd�t eltakarta a p�ra. Olyan volt az eg�sz, mintha az ember fel�lr�l n�zne le egy r�zs�tos felh�tet�re. Egy hely�tt a k�d sok-sok fodorra �s hull�mra szakadt, �s valamif�le gy�r�d�s vagy csatorna ny�lt benne: a F�ztekeres v�lgye. A foly� a bal oldali dombr�l sietett lefel�, majd elt�nt a feh�r �rny�kok k�z�tt. K�zvetlen�l a h�z mellett vir�goskert, ez�st�s mint�zat�, ny�rt s�v�nnyel, azon t�l pedig harmatt�l nedves, gondozott, sz�rke p�zsit. F�zf�k sehol.

- J� reggelt, der�k bar�taim! - ki�ltott Toma, felt�rva a keleti ablakot. H�v�s leveg� �radt a szob�ba: es�szaga volt. - �gy gondolom, a napnak m�ma nemigen akar�dzik kidugni az orr�t. �n m�r j�rtam egy j�t, sz�rk�letkor kimentem ugr�ndozni a dombokra, szimatoltam a szelet, talpam alatt a nedves f�vet, fejem f�l�tt a nedves �gboltot. Azt�n az ablak al� �lltam, �s �neksz�val felk�lt�ttem Aranymagot, de a hobbitokat semmivel se lehet hajnalban felk�lteni. �jszaka magukt�l felriadnak a s�t�tben a kicsik�k, azt�n ha kivil�gosodik, j� nagyot alszanak! Hejh�, halih�! �breszt�, bar�taim! Felejts�tek el az �jjeli neszeket! Hejh�, halih�, trallala, kedveseim! Ha siettek, m�g ott lesz a reggeli az asztalon. Ha k�stek, csak f�vet meg es�vizet kaptok!

Mondanunk sem kell - nem mintha Toma fenyeget�se nagyon ijeszt�en hangzott volna -, hogy a hobbitok nagyon hamar letelepedtek a reggeli mell�, �s csak j� sok�ra �lltak fel, amikor az asztal m�r majdnem csupasz volt. Se Toma, se Aranymag nem volt odabent. Tom�nak ugyan hallott�k a hangj�t: tett-vett a h�zban, cs�r�mp�lt a konyh�ban, fel-al� m�szk�lt a l�pcs�n, vagy odakint danol�szott. A helyis�gb�l nyugat fel� ny�lt kil�t�s a k�dbor�totta v�lgyre, �s az ablak nyitva volt. A zs�ptet�r�l nagy cseppekben hullt al� a v�z. M�g be se fejezt�k a reggelit, amikor a felh�k egyetlen, t�m�r mennyezett� olvadtak �ssze, �s eleredt a sz�rke, susog�, kitart� es�. Vastag f�gg�nye m�g�tt v�gk�pp elt�nt az erd�.

Ahogy kin�ztek az ablakon, fentr�l meghallott�k Aranymag tiszta �nek�t: olyan l�gyan sz�llt al�, mintha az es�sz�lakon siklana le az �gb�l. Csak n�h�ny sz�t �rtettek bel�le, de annyit kivettek, hogy a hang, amely �d�t� volt, mint a sz�raz dombh�tra hull� z�por, egy es�dalt �nekel: a mes�je egy foly�r�l sz�lt, hogy forr�sk�nt megsz�letik a hegyek k�zt, �s v�g�l belefut a t�voli tengerbe. A hobbitok gy�ny�rk�dve hallgatt�k, Frod�nak repesett a sz�ve, �s titokban �ldotta az id�j�r�st, ami�rt k�slelteti az indul�sukat. Ami�ta csak fel�bredt, folyton erre az indul�sra gondolt, szorong� �rz�ssel, de most m�r sejtette, hogy aznap �gysem kelhetnek �tra.

A magasban f�j� sz�l nyugatra k�lt�z�tt, most t�m�ttebb �s vizesebb felh�k gomolyogtak el�, hogy lebocs�ss�k es�terh�ket a dombok tar kopony�j�ra. A h�z k�r�l nem l�tszott egy�b, csak a lez�dul� v�z. Frod� a nyitott ajt� mellett �llt, �s n�zte, ahogy a feh�r m�szk��sv�ny kis tejpatakk� v�ltozik, amely bugyogva siet a v�lgybe. Bombadil Toma szapor�n �getve el�bukkant a h�z sarka m�g�l: hadon�szott a k�t karj�val, mintha el akarn� h�r�tani az es�t - �s csakugyan, amikor a k�sz�b�n �t besz�kkent a szob�ba, mindene sz�raznak l�tszott, kiv�ve a csizm�j�t. Le is h�zta, �s odatette a sarokba a t�zhely mell�. Azt�n le�lt a legnagyobbik sz�kbe, �s maga k�r� h�vta a hobbitokat.

- Aranymag ezen a napon v�gzi a nagymos�st meg az �szi nagytakar�t�st - magyar�zta. - Hobbitoknak nem val� az ilyen id�: hadd pihenjenek, am�g lehet! De arra j� ez a nap, hogy hossz� mes�ket mondjunk, mindent megk�rdezz�nk, mindenre v�laszoljunk: �gy h�t Toma el is kezdi a mes�t.

Azt�n sok �rdekes dolgot elmondott, n�ha csak �gy, mintha �nmag�nak mes�lne, m�skor meg hirtelen feln�zett a vend�gekre, �s ragyog� k�k szeme megvillant a bozontos szem�ld�k alatt. Hangja sokszor dalra fordult: akkor fel�llt a sz�kr�l, �s t�ncolni kezdett. Mes�lt mindenf�l�r�l: m�hekr�l �s vir�gokr�l, a f�k viselked�s�r�l, az erd� k�l�n�s lak�ir�l, gonosz �s j�s�gos l�nyekr�l, j� �s rosszindulat�akr�l, komiszakr�l �s kedvesekr�l, a t�skebokrok titkair�l.

�gy azt�n a hallgat�s�g lassacsk�n kezdte meg�rteni, hogy mennyi �let van az erd�ben: m�s is �l ott rajtuk k�v�l, s�t, �k az idegenek, a t�bbi l�ny pedig otthon �rezheti mag�t. A mes�kben minduntalan felbukkant az �reg F�zfaap� alakja, �s Frod� �ppen eleget megtudhatott r�la, m�g t�bbet is a kellet�n�l, mert a mese nem volt mindig megnyugtat�. Toma szavai nyom�n belel�tott a f�k sz�v�be �s gondolataiba, melyek gyakran s�t�tek �s k�l�n�sek, mert a f�k gy�l�lnek minden �l�l�nyt, amely szabadon j�r-kel a f�ld�n, r�gcs�l, harap, �gakat t�rdel, f�t apr�t, t�zet rak: ezek mind puszt�t�k �s bitorl�k. Az erd�t nemhi�ba h�vt�k �regnek, mert csakugyan �si volt, r�g elfeledett, hatalmas erd�s�gek utols� marad�ka, s m�g �ltek benne a f�k ap�inak ap�i, �ppoly rend�thetetlen�l, mint a dombok, �s j�l eml�keztek a hajdani id�kre, amikor �k voltak az urak. A sz�mtalan elm�lt esztend� b�szkes�ggel, m�lyen gy�kerez� b�lcsess�ggel �s komiszs�ggal oltotta be �ket. De mind k�z�l legvesz�lyesebb a Nagy F�z: a belseje korhadt, de az ereje z�ldell, azonk�v�l ravasz, s a dalai �s gondolatai bej�rj�k az erd�t a foly�nak mindk�t partj�n: Sz�rke �s szomjas szelleme er�t sz�v a f�ldb�l, finom gy�k�rsz�lakat bocs�t a talajba �s l�thatatlan �gak ujjaival ny�lk�l a leveg�be: �gy siker�lt kiterjesztenie uralm�t az Erd�nek szinte valamennyi f�j�ra, a Nagyker�t�st�l eg�szen a Buck�kig.

Azt�n Toma mes�je hirtelen b�cs�t mondott az erd�nek, �s a hegyipatak ment�n futott tov�bb sz�kd�cselve: habz� v�zes�sek, g�mb�ly� kavicsok, lekoptatott szikl�k bukkantak fel benne, m�g v�g�l a Buck�khoz �rt. A hobbitok m�r hallottak a Nagybuck�kr�l, a z�ld halmokr�l, a dombtet�k�n emelked� k�gy�r�kr�l �s a dombok k�zti horpad�sokr�l. Azon a t�jon juhny�jak b�gettek. Az ember id�nk�nt z�ld falakba meg feh�r falakba �tk�z�tt. A cs�csokon v�rak magasodtak. Kis orsz�gok kir�lyai csat�ztak egym�ssal, s a fiatal Nap l�ngsugarai visszaver�dtek �jonnan kov�csolt, moh� kardjaik v�r�s ac�lj�r�l. Volt gy�zelem �s veres�g, tornyok omlottak �ssze, v�rak �gtek porig, �s l�ngnyelvek csaptak az �gre. A halott kir�lyok �s kir�lyn�k kopors�j�n aranyat halmoztak fel, azt�n dombokat emeltek f�l�b�k, a k�kapuk bez�rultak, �s mindent ben�tt a f�. A ny�jak m�g ott legel�sztek egy ideig, majd hamarosan �jra elhagyatott� v�lt a dombvid�k. A t�voli s�t�t zugokb�l el�b�jt egy �rny�k, �s a s�rdombokban valami megmozd�totta a csontokat. Az �regekben buckaman�k motoztak, gy�r�k koccantak a hideg ujjakon, �s aranyl�ncok cs�rg�s�t kapta fel a sz�l. A f�ldb�l meredez� k�gy�r�k pedig olyanok voltak a holdf�nyben, mint egy-egy csonka fogsor.

A hobbitok megborzongtak. Az Erd�n t�li S�rbuck�k man�inak h�re m�g a Megy�be is eljutott. De nemigen akadt olyan hobbit, aki szerette volna hallgatni a r�luk sz�l� mes�t, m�g akkor se, ha k�nyelmesen �ld�g�lt a kandall� mellett, j� messzire t�l�k. A n�gy vend�g-hobbitnak most esz�be jutott, amire nem is gondoltak �r�m�kben, mikor ebbe a bar�ts�gos otthonba jutottak: Bombadil Toma h�za �pp ott �ll a f�lelmetes dombok t�v�ben. Nem is tudtak odafigyelni t�bb� a mes�re, f�szkel�dtek, �s nyugtalanul sand�tottak egym�sra.

Amikor �jra felfogt�k a szavak �rtelm�t, kider�lt, hogy Toma m�r m�sr�l besz�l: k�l�n�s t�jakr�l, amelyek se az eml�keikben, se az �ber gondolataikban nem bukkantak fel soha, r�gm�lt id�kr�l, amikor a vil�g hatalmasabb volt, �s a tenger zavartalanul mosta a nyugati partokat, �s Toma ide-oda kalandozva tov�bb �nekelt a hajdani csillagf�nyr�l, amelynek vil�g�n�l csak a t�nde-�s�k virrasztottak. Azt�n hirtelen elhallgatott, �s a hobbitok l�tt�k, hogy b�logat, mint akit az �lom k�rny�kez. Sz�tlanul, megb�v�lve n�zt�k, szavainak var�zs�t�l �gy �rezt�k, hogy el�lt a sz�l, felsz�radtak a felh�k, a nappali vil�goss�g visszah�z�dott, s�t�ts�g borult mindenre kelet �s nyugat fel�l egyar�nt, s feh�r csillagok f�nye t�lt�tte be az eg�sz �gboltot.

Frod� m�r nem tudta, h�ny reggel �s este m�lt el, ami�ta ott vannak: egyetlen nap, vagy tal�n napok hossz� sora. Se f�rads�got, se �hs�get nem �rzett, csak m�rhetetlen csod�lkoz�st. Az ablakon �t beragyogtak a csillagok, �s a mennyek cs�ndje �gy ter�lt r�, mint a pal�st. V�g�l Frod� a b�v�lettel �s a f�lelmetes cs�nddel k�szk�dve megsz�lalt:

- Ki vagy te, Toma gazda? - k�rdezte.

- Mi? Micsoda? - riadt fel Toma, �s a szeme megvillant a hom�lyban. - H�t nem tudod a nevemet? M�s v�lasz nincs. Itt csak ti vagytok n�vtelenek. De ti fiatalok vagytok, �n pedig �reg. Mindenn�l �regebb, �gy bizony. Hallj�tok a szavamat, bar�taim: Toma el�bb itt volt, mint a foly� �s a f�k, Toma eml�kszik az els� es�cseppre �s az els� makkra. El�bb taposott �sv�nyeket, mint a Nagyok n�pe, �s l�tta, mikor meg�rkeztek a Kicsik. El�bb itt volt, mint a kir�lyok, a s�rdombok �s a buckaman�k. A t�nd�k m�g nem k�lt�ztek el nyugatra, �s a Tenger m�g nem z�dult fel, amikor Toma m�r itt volt. � m�g l�tta a csillagok alatt a r�gi s�t�ts�get, amelyben nem volt f�lelem - amikor oda�tr�l m�g nem jelent meg a S�t�t �r.

Az ablak el�tt mintha �rny�k suhant volna el, �s a hobbitok gyorsan odakapt�k a fej�ket. Amikor visszafordultak, a h�ts� ajt�ban ott �llt Aranymag: f�ny keretezte az alakj�t. Kez�ben gyertya, melynek l�ngj�t a tenyer�vel �vta a l�ghuzatt�l, �s a gyertyaf�ny �tsziv�rgott a kez�n, mint a napf�ny a feh�r kagyl�n.

- El�llt az es� - mondta Aranymag -, s most �j vizek futnak al� a dombr�l a csillagok alatt. Nevess�nk h�t, �s legy�nk vid�mak!

- Azonk�v�l pedig egy�nk �s igyunk! - rikkantotta Toma. - A hossz� mesemond�st�l kisz�rad a torok. A hossz� mesehallgat�st�l pedig korogni kezd a gyomor, reggel, d�lben �s este is! - Ezzel felpattant a sz�k�r�l, egy ugr�ssal ott termett a t�zhelyn�l, felkapott egy gyerty�t, �s meggy�jtotta az Aranymag kez�ben lobog� l�ngr�l. Azt�n kisz�kkent az ajt�n, �s elt�nt.

Nemsok�ra visszaj�tt, kez�ben hatalmas, j�l megrakott t�lca. Azt�n Toma �s Aranymag megter�tette az asztalt, a hobbitok meg f�lig �mulva, f�lig nevetve n�zt�k: olyan kecses volt Aranymag mozg�sa, olyan furcsa �s mulats�gos Toma ide-oda ugr�ndoz�sa. �s m�gis, mintha valami betanult t�ncot j�rtak volna, ahogy tettek-vettek a szob�ban, az asztal k�r�l: egyik�k sem akad�lyozta a m�sikat, �s pillanatok alatt a hely�re ker�lt minden - �tel, ev�eszk�z, vil�g�t�s. Feh�r �s s�rga gyerty�k lobogtak minden�tt. Toma meghajolt a vend�gek fel�. - K�sz a vacsora - mondta Aranymag, �s a hobbitok csak most l�tt�k, hogy talpig ez�stbe van �lt�zve, a derek�n feh�r �v, a cip�je pedig halpikkelyhez hasonl�. Toma �lt�z�ke vil�gosk�k volt, olyan sz�n�, mint a nefelejcs, ha megmosakodott az es�ben, a harisny�ja pedig f�z�ld.

A vacsora m�g az el�z� estin�l is finomabb volt. Am�g Toma mes�j�t hallgatt�k megb�v�lve, a hobbitok �szre sem vett�k az id� m�l�s�t, �s ak�rh�ny eb�det vagy vacsor�t is elmulasztottak volna, de most, hogy el�b�k ker�lt az �tel, �gy �rezt�k, legal�bb egy hete nem ettek semmit. Egy ideig nem dalolt, de m�g csak nem is besz�lt senki, olyan buzg�n l�ttak neki. De azt�n lassacsk�n visszat�rt a j�kedv�k, �s megint felhangzott a vid�m kacag�s.

Vacsora ut�n Aranymag sok dalt el�nekelt vel�k: mindegyik v�gan kezd�d�tt, fent a dombok k�zt, majd lassan elhalt a v�lgyek csendj�ben: ilyenkor a hobbitok foly�vizeket �s tavakat l�ttak a lelki szem�kkel, nagyobbakat, mint amilyeneknek valaha is a partj�n j�rtak, s belen�ztek a v�zbe, �s lent a m�lyben l�tt�k az �gboltot meg a dr�gak�vekk�nt f�nyl� csillagokat. Azt�n Aranymag megint csak j� �jszak�t k�v�nt nekik, �s otthagyta �ket a t�zhely mellett. De Toma k�zben eg�szen fel�bredt, �s el�rasztotta �ket k�rd�seivel.

�gy l�tszott, sok mindent tud r�luk meg a csal�djukr�l, s�t, minden egy�br�l is, ami a Megy�ben t�rt�nt a r�gm�lt id�kt�l fogva, melyekre maguk a hobbitok is alig eml�keztek. Ezen most m�r nem is lep�dtek meg nagyon, de Toma el�rulta, hogy a leg�jabb h�rei j�r�szt Zsizsik gazd�t�l sz�rmaznak, akit �, �gy l�tszik, fontosabb szem�lyis�gnek tartott, semmint a hobbitok k�pzelt�k volna. F�ld van a v�n l�bai alatt, agyag az ujjain, b�lcsess�g a csontjaiban, �s nyitva mind a k�t szeme - mondta Toma. Az is kit�nt, hogy Toma kapcsolatban �ll a t�nd�kkel, �s Frod� sz�k�s�nek a h�re valamik�ppen Gildort�l jutott el hozz�.

Toma olyan sokat tudott �s olyan ravaszul k�rdez�sk�d�tt, hogy Frod�nak akaratlanul is megold�dott a nyelve, �s annyi mindent elmondott neki Bilb�r�l meg a tulajdon rem�nyeir�l �s f�lelmeir�l, mint annak el�tte senkinek, m�g Gandalfnak sem. Toma pedig csak b�logatott, �s a szeme hirtelen megvillant, amikor Frod� megeml�tette a Lovasokat.

- Mutasd csak azt a dr�ga Gy�r�t! - sz�lt k�zbe Toma hirtelen, Frod� pedig maga is meglep�d�tt az engedelmess�g�n, de kih�zta zseb�b�l a l�ncot, lekapcsolta r�la a Gy�r�t, �s m�r �t is adta Tom�nak.

A Gy�r� pedig mintha megn�tt volna, ahogy ott fek�dt egy pillanatra Toma sz�les, barna tenyer�n. Azt�n Toma hirtelen a szem�hez tartotta, �s elnevette mag�t. A hobbitok megh�kkentek: mulats�gos �s egyben ijeszt� is volt, ahogy az a ragyog� k�k szem r�juk n�zett az arany karik�n kereszt�l. Azt�n Toma a kisujja hegy�re h�zta a Gy�r�t, �s odatartotta a gyertyaf�nyhez. A hobbitoknak egy pillanatig nem t�nt fel semmi. Azt�n el�llt a l�legzet�k. A Gy�r� rajta van �s Toma m�gse t�nik el!

Toma ism�t elnevette mag�t, azt�n feldobta a Gy�r�t a leveg�be: volt gy�r�, nincs gy�r�! Frod� felki�ltott Toma pedig el�rehajolt, �s mosolyogva visszaadta a Gy�r�t.

Frod� alaposan megvizsg�lta, nem minden gyanakv�s n�lk�l (mint aki k�lcs�nadott valami csecsebecs�t egy b�v�sznek). A Gy�r� ugyanaz, legal�bbis annak l�tszik, �s a s�lya is a r�gi: mert Frod� mindig �gy �rezte, mintha a Gy�r� valami k�l�n�s s�llyal nehezedne a tenyer�re. M�gis piszk�lta valami, hogy megbizonyosodj�k r�la. Egy kicsit tal�n bosszantotta is, hogy Toma l�tsz�lag semmibe se veszi ezt a ritka t�rgyat, amelynek vesz�lyes mivolt�r�l �s jelent�s�g�r�l m�g Gandalf is meg volt gy�z�dve. Frod� teh�t csak az alkalmas pillanatra v�rt - s amikor �jra megindult a besz�lget�s, �s Toma �ppen belefogott egy k�ptelen hist�ri�ba, hogy milyenek is a borzok, �s milyen furcs�n viselkednek: akkor Frod� felcs�sztatta ujj�ra a Gy�r�t.

Trufa �ppen odafordult, hogy mondjon valamit, de �sszerezzent, �s tork�n akadt a sz�. Frod� nagyon meg volt el�gedve (bizonyos tekintetben): a gy�r�t nem cser�lhett�k ki, mert Trufa csak b�mult a sz�k�re, �s nyilv�nval�an nem l�tta �t. Sz�p csendesen fel�llt, �s nesztelen�l elindult a t�zhely mell�l a bej�rati ajt� fel�.

- H�, h�! - ki�ltotta Toma, �s csillog� szeme el�rulta, hogy nemcsak n�z, de l�t is. - H�! Mit csin�lsz te, Frod�?! Hov� akarsz menni? Nem olyan vak az �reg Bombadil, mint k�pzeled. Vedd le azt az aranygy�r�t! Szebb a kezed, ha nincsen rajta. Gyere vissza! Hagyd a viccel�d�st, �s �lj ide mell�m! Meg kell m�g besz�ln�nk egyet s m�st, hogy mi legyen holnap reggel. Toma sz�pen elmagyar�zza az utat, nehogy elt�vedjen a l�batok.

Frod� nevetett (egy kicsit er�ltetetten), azt�n leh�zta a Gy�r�t, visszament, �s le�lt a hely�re. Toma pedig elmondta, hogy �gy sz�m�tja, holnap ver�f�nyes nap lesz, der�s reggel, indul�sra �pp a legalkalmasabb. De kor�n kell indulniuk, mert ezen a vid�ken olyan az id�j�r�s, hogy arr�l m�g Toma sem adhat hossz� lej�rat� j�slatokat, s n�ha m�g m�sik zek�t sem tud h�zni, olyan hirtelen v�ltozik az id�. - Az id�j�r�snak nem vagyok gazd�ja - mondta Toma -, sem �n, sem m�s, aki k�t l�bon j�r.

Tan�cs�ra �gy d�nt�ttek, hogy majdnem egyenest �szak fel� indulnak a h�zt�l, a Buck�k nyugati, alacsonyabb lejt�in: �gy tal�n siker�l egy nap alatt ki�rni�k a Keleti �tra, �s elker�lni�k magukat a S�rbuck�kat. Toma azt mondta, ne f�ljenek - de ne is �ss�k bele az orrukat olyasmibe, ami nem r�juk tartozik.

- Maradjatok meg a z�ld f�v�n. Hagyj�tok a v�n k�veket meg a hideg man�kat, ne kukucsk�ljatok be a h�zaikba, hacsak nem olyan kem�ny a sz�vetek, mint a szikla! - Ezt t�bbsz�r is elism�telte, �s azt tan�csolta, hogy ha m�gis felbukkanna el�tt�k egy bucka, mindig nyugat fel�l ker�lj�k meg. Azt�n megtan�totta �ket egy dalra: ezt f�jj�k, ha bajba vagy vesz�lybe jutn�nak.

Hej, Toma, fuss ide, hagyd el az erd�t,

domb tetej�t, a foly�t, a tekerg�t!

V�rhat a t�zhely, a f�zfa-vityill�:

bajba jutottunk, Bomba-de-dill�!

K�rusban ut�na �nekelt�k, majd Toma nevetve megveregette a v�llukat, fogott k�t gyerty�t, �s visszavezette �ket a h�l�szob�jukba.