8. fejezet

K�d a S�rbuck�kon

Aznap �jjel nem hallottak semmi neszt. De Frod�t m�gis meg�rintette bel�lr�l valami �des �neksz� - csak �lmodta-e, vagy �bren volt: maga sem tudta -, az �nek egyre er�sebb lett, mintha dereng� f�ny k�zeledne egy sz�rke es�f�gg�ny m�g�l, majd a f�tyol �vegg�-ez�stt� v�ltozott, v�g�l pedig felszakadt - �s Frod� el�tt egy t�voli, z�ldell� vid�k t�rult fel a gyorsan kel� nap sugaraiban.

A l�tom�s �szrev�tlen�l �t�szott az �bred�sbe, ott volt Toma: f�ty�r�szett, mint egy eg�sz f�szekalja, a nap m�r kezdett lesiklani a domboldalr�l, be�radt a nyitott ablakon. Odakint minden csupa z�ld �s halv�ny aranysz�n.

Megint csak magukban reggeliztek, majd k�sz�l�dni kezdtek a b�cs�ra, neh�z sz�vvel, m�r amennyire neh�z lehet az ember sz�ve egy ilyen h�s, ver�f�nyes, �ttetsz� reggelen, a tiszt�ra mosott, halv�nyk�k �szi �gbolt alatt. �szaknyugat fel�l friss szell� f�jdog�lt. A b�k�s p�nik most szinte fic�nkoltak, izegtek-mozogtak, t�relmetlen�l szimatolt�k a leveg�t. Toma kij�tt a h�zb�l, meglengette a kalapj�t, t�ncolt a k�sz�b�n: biztatta a hobbitokat, hogy csak f�rg�n, nyeregbe, ne k�slekedjenek.

Elindultak h�t a h�z m�g�l el�kanyarod� �sv�nyen, amely a dombtet� �szaki v�ge fel� vezetett a magasba: ez a domb �vta a h�zat. �pp lesz�lltak a nyeregb�l, hogy kant�rsz�ron vezess�k fel a p�nikat az utols� meredek kaptat�n, amikor Frod� egyszerre csak meg�llt.

- Aranymag! - ki�ltotta. - Ez�stbe �s z�ldbe �lt�z�tt sz�ps�ges �rn�m! El se b�cs�ztunk t�le, nem is l�ttuk tegnap este �ta! - Annyira b�nta a dolgot, hogy vissza akart fordulni, de abban a pillanatban egy cseng� hang sz�llt fel�j�k. Aranymag ott �llt a dombtet�n, �s integetett: haja libegett �s csill�mlott a napf�nyben. Azt�n t�ncra perd�lt, s a l�ba alatt mintha z�ld f� harmata vill�dzott volna.

Gyorsan felkapaszkodtak az utols� meredeken, �s kif�lva meg�lltak Aranymag mellett. Meghajoltak el�tte, de � intett, hogy csak n�zzenek k�r�l, �s a hobbitok len�ztek a dombtet�r�l a reggeli t�jra. Minden tiszta volt �s messzire �ttekinthet�, nem olyan f�tyolos �s k�d�s, mint amikor az erdei dombon �lltak, amelynek halv�nyz�ldje most nyugaton v�lt ki a f�k s�t�tebb gy�r�j�b�l. Arrafel� emelkedett a terep: erd� bor�totta, z�ld, s�rga, rozsdasz�n� gerincek ny�ltak el a napf�nyben, m�g�tt�k pedig elrejtve a Borbuggyan foly� v�lgye. D�len, a F�ztekeres vonal�n t�l, valami t�voli, halv�ny, �veges csillog�s l�tszott: az a nagy hurok, amit a Borbuggyan rajzolt a s�ks�gon, miel�tt tov�bb folyna m�s vid�kekre, melyeket a hobbitok m�r nem ismernek. �szakon egyre t�rp�ltek a dombok, sz�rk�s, z�ldes, f�ldsz�n� dudorocsk�k lettek bel�l�k, �s v�g�l eleny�sztek a bizonytalan, �rny�kos t�volban. Kelet fel� a S�rbuck�k emelkedtek a reggeli f�nyben, egyik vonulat a m�sik m�g�tt, azt�n m�r csak sejteni lehetett �ket: legfeljebb egy kis k�ks�g �s valami feh�r csillog�s sejlett az �gbolt szeg�ly�n, de a hobbitok tudt�k, hogy ott vannak a t�voli, magas hegyek, melyekr�l annyi sz� esett a hagyom�nyokban �s a r�gi mes�kben.

J�l telesz�vt�k a t�dej�ket, �s �gy �rezt�k, hogy egy ugr�ssal �s n�h�ny derekas l�p�ssel b�rhov� el tudn�nak jutni, ahov� akarnak. Val�ban cs�ggeszt�, hogy az egym�sra torl�d� dombok perem�n �t kell az �t fel� kocogniuk, amikor a legsz�vesebben sz�kelln�nek, �ppoly vid�man, mint Toma, k�r�l-k�re, toronyir�nt a nagy hegyek magas�ba.

Ekkor megsz�lalt Aranymag, maga fel� ford�tva tekintet�ket �s gondolataikat. - �tra fel, j� vend�geim! - mondta. - Kitart�an, a c�l fel�! �szaki ir�nyba, hogy a sz�l mindig a bal szemetekbe f�jjon! �ld�s k�s�rje l�pteiteket! Csak szapor�n, am�g ragyog a nap! - Frod�nak pedig ezt mondta: - �g veled, t�ndebar�t, j�, hogy tal�lkoztunk!

De Frod� nem tudott mit v�laszolni. M�lyen meghajolt, azt�n felpattant a p�nij�ra, �s lassan elindult lefel� a domb m�g�tti enyhe lejt�n, ut�na a t�rsai. Bombadil Toma h�za, a v�lgy �s az Erd� elt�nt a szem�k el�l. A domboldalak z�ld falai k�zt melegebb lett a leveg�, s ahogy l�legeztek, �rezt�k a gyep �des, er�s illat�t. Amikor le�rtek a z�ld horpad�sba, feln�ztek, �s m�g l�tt�k Aranymagot: kicsinek l�tszott, karcs� alakja �gy rajzol�dott ki az �gen, mint egy naps�t�tte vir�g, mozdulatlanul �llt, szemmel k�s�rte �ket, �s fel�j�k ny�jtotta a k�t karj�t. Mikor l�tta, hogy odan�znek, cseng� hangon elki�ltotta mag�t, felemelte a kez�t, megfordult, �s elt�nt a domb m�g�tt.

Most a horpad�s m�ly�n kanyargott az �tjuk, megker�lte egy meredek domb l�b�t, beletorkollt egy m�sik, m�lyebb �s sz�lesebb v�lgybe, azt�n megint dombok j�ttek, hossz�, lejt�s ny�lv�nyok, �s megint kaptat�k a sima domboldalakon, �jabb dombtet�k �s �jabb v�lgyek. F�t vagy vizet nem l�ttak sehol: a f�, a ruganyos gyep haz�j�ban j�rtak, ahol nem hallatszott semmi, csak a sz�l suttog�sa a magaslatok perem�n �s egy-egy k�l�n�s mad�r vijjog�sa fent a magasban. Amint el�rehaladtak, a nap egyre feljebb h�gott az �gen, �s ontotta a meleget. Valah�nyszor fel�rtek egy gerincre, �gy �rezt�k, hogy a szell� mindink�bb elcsitul. Ha kil�t�suk ny�lt a nyugat fel� elter�l� t�jra, �gy tetszett, mintha a t�voli erd� f�st�l�gne: a lehullott es� p�rak�nt sz�llt vissza telev�nyr�l, gy�kerekr�l, lombokr�l. A szemhat�r most �rny�kos lett, s�t�t f�tyol vette k�r�l, �s f�l�tte �gy lebegett az �gbolt k�zepe, mint egy k�k sz�n�, neh�z �s meleg sapka.

D�lt�jban sz�les, lapos dombtet�re �rtek: olyan volt, mint egy t�ny�r, amelynek z�ld pereme kiss� felmagasodik. A t�ny�r k�zep�n meg se moccant a leveg�, �s az �gbolt mintha eg�szen k�zel lett volna a fej�kh�z. �tv�gtak a dombtet�n, �s kitekintettek �szak fel�. Kellemes meglepet�s �rte �ket: kider�lt, hogy nagyobb utat tettek meg, mint gondolt�k. A t�vols�gokat ugyan el�gg� csal�k�v� tette a p�ra, de azir�nt nem lehetett k�ts�g, hogy most m�r nincs messze a Buck�k v�ge. Alattuk egy hossz� v�lgy kanyargott �szak fel�, majd k�t meredek magaslat k�zt egy ny�l�sba �rt. �gy l�tszott, azon t�l m�r nincsenek dombok. M�g �szakabbra mintha egy hossz� fekete vonal h�z�dott volna.

- Fasor - mondta Trufa. - Akkor pedig csakis az �t lehet. A H�dt�l keletre hossz� m�rf�ldeken �t f�k szeg�lyezik az Utat. �ll�t�lag m�g a r�gm�lt id�kben �ltett�k �ket.

- Nagyszer�! - mondta Frod�. - Ha d�lut�n is olyan j� iramban folytatjuk utunkat, mint d�lel�tt, akkor naplement�ig le�r�nk a Buck�kr�l, �s m�r csak t�borhelyet kell keresni. - De besz�d k�zben kelet fel� pillantott, l�tta, hogy arra magasabbak a dombok, �s len�znek re�juk, mindegyik dombon z�ld halmok emelkedtek, n�melyiken pedig j�kora k�darabok meredeztek az �g fel�, mintha egy csorba fogsor �llna ki egy �ri�s z�ld �ny�b�l.

Ez a l�tv�ny valahogy nyugtalan�t� volt, �gy h�t elfordultak t�le, �s lementek a t�ny�rszer� horpad�sba. K�zep�n egy mag�nyos k�darab �llt, j� magasra felny�lt a t�z� nap alatt, �s most �ppen nem vetett �rny�kot. Form�tlan volt �s m�gis jelent�s�gteljes: mint egy �tjelz� vagy egy mutat�ujj, vagy m�g ink�bb, mint valami figyelmeztet�s. De �k k�zben meg�heztek, �s a nap m�g mindig delel�j�n �llt, �gy h�t nekivetett�k h�tukat a k�pill�r keleti oldal�nak. H�v�s volt, mintha a nap ereje se tudta volna �tmeleg�teni, de ezt most kellemesnek �rezt�k. Itt ettek �s ittak, s olyan j�l beeb�deltek a szabadban, hogy jobbat nem is k�v�nhatott volna senki: az elem�zsi�t ugyanis a "domb alatti h�zb�l" hozt�k magukkal. Toma mindennel ell�tta �ket legal�bb egy napra. A terh�kt�l megszabadult p�nik pedig szabadon k�sz�ltak a f�v�n.

A hossz� lovagl�s a dombokon �t, a lakm�roz�s, a meleg naps�t�s, a z�ld gyep illata, a hever�sz�s az�rt egy kicsit sok� tartott, sok� ny�jt�ztatt�k a l�bukat �s b�mult�k a f�l�j�k borul� �gboltot: mindez tal�n elegend� magyar�zatul szolg�lhat arra, ami t�rt�nt. El�g az hozz�, egyszerre csak fel�bredtek, n�mileg bossz�san, hiszen nem is akartak elaludni. A k�oszlop hideg volt, �s hossz�, s�padt �rny�ka keleti ir�nyban ny�lt el f�l�tt�k. A napkorong halv�ny �s vizeny�s s�rgas�ga �pp a horpad�s nyugati fala f�l�tt derengett �t a p�r�s leveg�n, �szakon, d�len �s keleten a fal m�g�tt s�r�, hideg �s feh�r volt a k�d. A leveg� nem mozdult, s�lyosnak �s hidegnek �rz�d�tt. A p�nik egy csoportba ver�dtek, �s l�gatt�k a fej�ket.

A hobbitok riadtan talpra ugrottak, �s a nyugati peremhez futottak. R�d�bbentek, hogy szigeten �llnak, a k�dtenger k�zep�n. Szorongva n�ztek a lenyugv� nap fel�, amely a szem�k l�tt�ra bukott al� a feh�r tengerbe, m�g�tte pedig keleten valami hideg, sz�rke �rny�k k�szott fel az �gre. A k�d gomolyg�sa el�rte a falakat �s �tcsapott rajtuk, azt�n mintha meghajlott volna a hobbitok f�l�tt, bolt�ves tet�v� �llt �ssze: be voltak z�rva a k�d csarnok�ba, amelynek k�zponti tart�oszlop�t a felmered� k� alkotta.

�gy �rezt�k, csapd�ba estek, de m�gsem sz�llt el minden b�tors�guk. M�g eml�keztek az el�tt�k k�gy�z� �t biztat� l�tv�ny�ra, �s nem felejtett�k el, hogy milyen ir�nyban keress�k. K�l�nben is, most m�r annyira viszolyogtak a nagy k�vet k�r�lvev� horpad�st�l, hogy a vil�g�rt sem maradtak volna tov�bb. Mindent �sszecsomagoltak, olyan gyorsan, ahogy csak g�mberedett ujjaikt�l tellett.

N�h�ny pillanat, �s m�r libasorban vezett�k a p�nikat a peremen �t, azut�n meg lefel� a domb hossz� �szaki lejt�j�n, bele a k�dtengerbe. Ahogy egyre lejjebb ereszkedtek, a k�d hidegebb �s nyirkosabb lett, s hajuk csapzottan, vizesen tapadt a homlokukra. Amikor le�rtek a v�lgybe, m�r olyan hideg volt, hogy meg�lltak, f�lvett�k a k�peny�ket �s csukly�t h�ztak a fej�kre: de hamarosan azt is belept�k a sz�rke v�zcs�ppek. Azt�n nyeregbe �ltek, �s lassan tov�bbindultak, de csak a talaj emelked�se, s�llyed�se alapj�n tudtak t�j�koz�dni. C�ljuk az volt, hogyha lehet, el�rj�k a hossz� v�lgy �szaki v�g�nek kapuforma ny�l�s�t, amelyet reggel a messzes�gb�l l�ttak. Ha ezen a r�sen siker�l �tjutniuk, akkor m�r nem neh�z a dolguk: csak egyenesen tov�bb, �s el�bb-ut�bb felt�tlen�l ki kell �rni�k az �tra. Ez j�rt a fej�kben, semmi t�bb, legfeljebb m�g annyit rem�ltek, hogyha maguk m�g�tt hagyj�k a Buck�kat, a k�dt�l is megszabadulnak.

Csak nagyon lassan tudtak haladni. Hogy egy�tt maradjanak �s el ne vesz�ts�k egym�st, libasorban mentek: Frod� volt a vezet�, ut�na Samu k�vetkezett, Samu ut�n Pippin, Pippin ut�n Trufa. De a v�lgynek sehogy sem akart v�ge szakadni. Egyszerre csak Frod� biztat� jelre lett figyelmes. El�tt�k a k�dben mindk�t oldalon valami feketes�g �t�tt �t, Frod� �gy gondolta, hogy v�gre a dombok k�zti hasad�khoz, a S�rbuck�k �szaki kapuj�hoz k�zelednek. Ha azon �tjutnak, ut�na m�r szabad az �t.

- Gyertek! Ut�nam! - ki�ltotta Frod�, �s el�resietett. De rem�nyked�s�t csakhamar riadts�g �s aggodalom v�ltotta fel. A s�t�t foltok m�g s�t�tebbek lettek, de egy�ttal �ssze is zsugorodtak, �s Frod� egyszerre csak azt l�tta, hogy k�t hatalmas �ll� k� magasodik el�tte: balj�slat�an meredeztek, egy kiss� egym�s fel� hajolva, mint k�t ajt�f�lfa, de szem�ld�kfa n�lk�l. Frod� nem eml�kezett r�, hogy amikor reggel len�zett a dombr�l, ilyesmit l�tott volna a v�lgyben. Most alig kapott �szbe, m�r �t is haladt k�z�tt�k, �s mintha r�gvest mag�ba �lelte volna a s�t�ts�g. P�nija pr�szk�lt egyet, fel�gaskodott, �s Frod� leesett r�la. Amikor h�tran�zett, tapasztalta, hogy egyed�l van: a t�bbiek nem j�ttek ut�na.

- Samu! - ki�ltotta. - Pippin! Trufa! Gyertek! Mi�rt maradtok el?

Nem kapott v�laszt. Hirtelen r�t�rt a f�lelem, �s r�m�lten ki�ltozva visszaszaladt a k�oszlopok k�z�tt: - Samu! Samu! Trufa! Pippin! - A p�ni nekiiramodott, �s elt�nt a k�dben. Frod�nak �gy r�mlett, mintha egy ki�lt�st hallana, tal�n nem is nagyon messzir�l:

- Hah�, Frod�! Hah�! - A hang keletr�l j�tt, ahogy Frod� ott �llt a nagy k�vek t�v�ben, �s meresztgette szem�t a hom�lyban, balk�zre t�le. Elindult a hang fel�, �s tapasztalnia kellett, hogy egy meredek lejt�n kapaszkodik fel a dombra.

Menet k�zben �jra elki�ltotta mag�t, azut�n t�bbsz�r is, egyre izgatottabban, de egy ideig nem kapott v�laszt, �s amit v�g�l is hallott, alig volt hallhat�, �s mintha nagyon messzir�l, a magasb�l j�tt volna. - Frod�! Hah�! - Ezt ki�ltott�k a tompa hangok a k�d�n �t, azt�n egy m�sik ki�lt�s, amely mintha �gy sz�lt volna: "Seg�ts�g, seg�ts�g!", sokszor egym�s ut�n, de az utols� "Seg�ts�g" megny�lt, mint valami panaszos jajsz�, �s hirtelen abbamaradt. Frod� bukd�csolva sietett a hangok fel�, amilyen gyorsan csak b�rt, de ekkorra a vil�goss�g teljesen eleny�szett, �s szorosan r�ter�lt az �jszaka, �gyhogy lehetetlen volt t�j�koz�dnia. Csak �rezte, hogy mindv�gig felfel� halad a mered�lyen.

A talaj hajlat�nak v�ltoz�s�b�l tudta meg, hogy v�g�l fel�rt egy domb tetej�re vagy gerinc�re. A kapaszkod�s kimer�tette, izzadt, �s m�gis f�zott. Most m�r koroms�t�t volt.

- Hol vagytok? - ki�ltotta k�ts�gbeesetten. Sehonnan nem j�tt v�lasz. Frod� meg�llt, f�lelt. Hirtelen r�eszm�lt, hogy a leveg� egyre hidegebb lesz k�r�l�tte, s hogy idefenn f�jni kezd a sz�l, a jeges metsz� sz�l. Fordult az id�j�r�s. A k�d most szakadozott rongyokban �s foszl�nyokban k�szott el Frod� mellett. Ahogy l�legzett, l�tta a sz�j�r�l felsz�ll� p�r�t, �s a s�t�ts�g elt�volodott t�le: m�r nem is volt olyan s�r�. Feln�zett, �s meglepetten l�tta, hogy odafent, a sietve �sz� k�d- �s felh�p�szm�k k�z�tt halv�ny csillagok jelennek meg az �gbolton. A sz�l sziszegni kezdett a f�ben.

Frod�nak egyszerre csak �gy r�mlett, mintha tompa ki�lt�st hallana, �s elindult arrafel�, alig tett egy-k�t l�p�st, a k�d felg�ngy�l�d�tt, kett�v�lt, �s Frod� megpillantotta a csillagos eget. Azonnal meg�llap�totta, hogy most d�li ir�nyba halad, �s egy kerek dombtet�re ker�lt: nyilv�n a domb �szaki lejt�j�n kapaszkodott id�ig. Kelet fel�l egyre csak f�jt a metsz� sz�l. Jobboldalt, nyugat fel�, valami feketes�g rajzol�dott ki a csillagok k�z�tt. Egy j�kora bucka volt.

- Hol vagytok? - ki�ltotta megint, haragosan �s egy�ttal ijedten.

- Itt vagyok! - felelte egy m�ly �s hideg hang, mintha a f�ldb�l j�tt volna. - T�ged v�rlak!

- Nem! - mondta Frod�, de m�gsem szaladt el. Reszketni kezdett a t�rde, �s v�gigv�g�dott a f�ld�n. Semmi se t�rt�nt, semmi se hallatszott. Frod� reszketve feln�zett, s m�g l�tta, hogy magas fekete alak takarja el a csillagokat, mint valami �rny�k. Az alak f�l�be hajolt. Mintha k�t szeme is lett volna, amely valami s�padt, hideg f�nnyel vil�g�tott - �gy r�mlett, nagyon messzir�l. Azt�n valami megmarkolta Frod�t: er�sebbnek �s hidegebbnek �rz�d�tt a vasn�l. A jeges �rint�st�l szinte megfagytak a csontjai t�bbre nem eml�kezett.

Amikor mag�hoz t�rt, egy pillanatig nem is tudta, hogy mi t�rt�nt, csak a f�lelem �rz�se maradt meg benne. Azt�n hirtelen r�d�bbent, hogy be van b�rt�n�zve, nem szabadulhat: egy buck�ba ker�lt. Egy buckaman� ejtette foglyul �s tal�n m�ris hat r� a buckaman� sz�rny�s�ges var�zsa, amelyet a mes�l�k is csak suttogva szoktak emlegetni. Frod� moccanni sem mert, �gy maradt, ahogy mag�hoz t�rt: hanyatt fekve, hideg k�v�n, k�t keze a mell�n.

De j�llehet akkora volt a f�lelme, hogy szinte belen�tt a k�rnyez� s�t�ts�gbe, Frod�nak �gy fekt�ben is esz�be jutott Zs�kos Bilb�, meg a sok t�rt�net, amit mes�lt, sok k�z�s s�t�juk a Megye �sv�nyein, sok besz�lget�s�k mindenf�le utakr�l �s kalandokr�l. M�g a legk�v�rebb �s legf�l�nkebb hobbit sz�v�ben is rejt�zik egy cs�ppnyi b�tors�g (igaz, n�ha nagyon m�lyen el�sva), amely a v�gvesz�ly pillanat�ban felt�mad �s megn�. Frod� nem volt se nagyon k�v�r, se nagyon f�l�nk, s�t - b�r � maga nem tudott r�la - Bilb� (�s Gandalf) a Megye legderekabb hobbitj�nak tartotta. Most �gy �rezte, kalandja v�get �rt, m�ghozz� el�g gy�szosan, de ez a gondolat egy�ttal meg is kem�ny�tette. Izmai megfesz�ltek, mintha egy utols� ugr�sra k�sz�lne, m�r nem volt b�na �s magatehetetlen �ldozat.

Amint �gy fek�dt, gondolkozott �s igyekezett �sszeszedni mag�t, egyszerre csak �szrevette, hogy a s�t�ts�g lassan ritkulni kezd: valami halv�nyz�ld dereng�s vette k�r�l. Eleinte m�gsem siker�lt meg�llap�tania, hogy mif�le helyre ker�lt, mert a vil�goss�g mintha bel�le mag�b�l s k�r�l�tte a f�ldb�l sziv�rgott volna, �s m�g nem �rte el a tet�t vagy a falakat. Frod� oldalt fordult, �s a hideg dereng�sben megl�tta, hogy Samu, Pippin �s Trufa is ott fekszik mellette. H�tukon fek�dtek, arcuk holts�padt, �s feh�r ruha volt rajtuk. K�r�l�tt�k mindenf�le kincsek, tal�n aranyb�l, de ebben a megvil�g�t�sban minden hidegnek �s r�tnak l�tszott. Fej�k�n korona, derekukon aranyl�nc, ujjaikon pedig sok-sok gy�r�. Az oldalukon kard, a l�bukn�l egy-egy pajzs. De a h�rom fekv� alak nyak�n keresztbe t�ve egy hossz�, meztelen kard hevert.

Hirtelen valami hang hallatszott: lejt� �s emelked� hideg mormog�s. Mintha nagyon messzir�l j�tt volna, �s kimondhatatlanul iszonyatos volt: n�ha felsz�llt, elv�konyodott, azt�n tompa lett, mint egy f�ld alatti jajsz�. A szomor�, de h�tborzongat� hangok �sszefoly� l�ncolat�b�l n�ha ki lehetett venni egy-egy sz�t: kem�ny �s kegyetlen, hideg �s f�lelmetes, sz�vtelen �s ijeszt� szavakat. Az �jszaka s�rt benn�k a reggel ut�n, amelyt�l �r�kre megfosztott�k, �s a hidegs�g �tkozta a melegs�get, amelyre �hezett. Frod�nak a csontj�ig hatolt a hideg. Egy id� m�lva �rthet�bb lett az �nek, �s Frod� elszorult sz�vvel r�d�bbent, hogy az ismeretlen hang valami r�olvas�st d�nny�g:

Testek, csontok �s sz�vek

�lma legyen j�ghideg.

Aranyak k�zt, k� alatt,

k��gyon vacogjanak,

am�g nem lesz Nap, se Hold,

s minden csillagot kiolt

vil�gv�gi sz�lvihar

mit a S�t�t �r kavar.

A feje m�g�l valami nyikorg�, kapar�sz� hangot hallott. Felk�ny�k�lt, k�r�ln�zett, �s most m�r a gy�r vil�goss�gban is j�l l�tta, hogy valamif�le folyos�n vannak, amely a h�tuk m�g�tt elkanyarodik. Ebben a folyos�hajlatban egy hossz� kar jelent meg, �s tapogat�z� ujjaival egyre jobban k�zeledett a sz�len fekv� Samu s a hobbitok nyak�n keresztbe tett kard markolata fel�.

Frod� el�sz�r �gy �rezte, mintha a r�olvas�st�l csakugyan k�v� v�lt volna. Azt�n hirtelen elfogta a menek�l�s eszel�s v�gya. Arra gondolt, hogyha felh�zn� a Gy�r�t, a buckaman� tal�n meg se tal�ln�, s akkor kisz�khetne valahogy. Szinte m�r l�tta �nmag�t, amint szabadon rohan a f�v�n, siratja Truf�t, Samut �s Pippint - de � legal�bb �p b�rrel meg�szta. M�g Gandalf is elismern�, hogy m�st nem lehetett tenni.

De a b�tors�g, amely felt�madt benne, most m�r er�s volt: ilyen k�nnyen m�gsem hagyhatja itt a bar�tait. Frod� t�tov�zott, beleny�lt a zseb�be, azt�n tov�bb v�v�dott, k�zben a kar egyre k�zeledett. Frod�ban hirtelen megszil�rdult az akarater�: felkapott egy r�vid kardot, amely mellette hevert, �s t�rden �llva el�rehajolt t�rsai f�l�. Minden erej�t �sszeszedve les�jtott a k�sz� karra: csukl�ja f�l�tt tal�lta el, �s le is v�gta a kez�t, de ugyanabban a pillanatban a kard is szil�nkokra t�rt, eg�szen a markolat�ig. Valami vis�t�s hallatszott, �s a vil�goss�g kialudt. A s�t�tben mintha egy von�t� hang sz�lt volna.

Frod� r�bukott Truf�ra, �s �rezte, hogy milyen hideg az arca. Amikor r�juk ter�lt a k�d, megfeledkezett a domb alatti h�zr�l, de most hirtelen esz�be jutott a h�z is, Toma �neke is, az a r�vid n�ta, amire Toma tan�totta �ket. V�kony �s k�ts�gbeesett hangon r�kezdte: "Hej, Toma, fuss ide!", s ahogy kimondta Toma nev�t, egyre er�sebb lett a hangja: most m�r zengett, teljes erej�b�l, �s a s�t�t �reg �gy visszhangzott, mintha dobok �s trombit�k sz�ln�nak benne.

Hej, Toma, fuss ide, hagyd el az erd�t,

domb tetej�t, a foly�t, a tekerg�t!

v�rhat a t�zhely, a f�zfa-vityill�:

bajba jutottunk, Bomba-de-dill�!

Hirtelen nagy csend t�madt, �s Frod� meghallotta a tulajdon sz�ve dobog�s�t. Egy hossz�nak tetsz� pillanat telt el, azut�n felhangzott, de nagyon messzir�l, mintha a f�ldb�l j�nne vagy vastag falakon kereszt�l, egy �nekl� hang, amely �gy v�laszolt Frod� h�v�s�ra:

Bombadill� Toma, vid�ms�g kom�ja,

hupi a zek�je, s�rga a csizm�ja.

Toma itt a gazda, nem fogod ig�ba:

er�sebb a dala, sebesebb a l�ba.

Azt�n hangos d�b�rg�s hallatszott, mint amikor k�vek omlanak �s gurulnak al�, majd egyszerre csak be�radt a f�ny, az igazi f�ny, a ragyog� napf�ny. Az �reg v�g�ben, Frod� l�ba fel�l, egy alacsony, ajt�forma ny�l�s t�madt, s ebben megjelent Toma feje (sapk�stul, tollastul, mindenest�l), a h�ta m�g�tt felkel� nap piros sugarait�l �vezve. A f�ny r�hullt a padozatra �s a Frod� mellett fekv� h�rom hobbit arc�ra. Nem moccantak, de a beteges s�padts�g elt�nt r�luk. Most mintha csak m�lyen aludtak volna.

Toma megg�rnyedt, levette a sapk�j�t, �s �nekelve beb�jt a s�t�t �regbe:

Gonosz Man�, pusztulj! Ki innen a f�nyre!

Ott majd eleny�szel, mint a k�d s a szell�

messzi pusztas�gon, magos hegyeken t�l.

Ide ne j�jj t�bb�! Hagyd el ezt a buck�t!

Kongjon csak s�t�ten, mint a s�t�t orsz�g,

melynek pecs�t z�rja kapuj�t �r�kk�.

E szavakra valami ki�lt�s hallatszott, �s az �reg belsej�nek egy r�sze nagy robajjal beomlott. Hosszas, elny�jtott von�t�s k�vette, amely v�g�l is eleny�szett valahol a t�volban - azut�n csend lett.

- Gyere, j� bar�tom, Frod�! - mondta Toma. - Ki a tiszta f�re! Seg�ts, mert egyed�l nem b�rom �ket. - Egy�ttes er�vel kicipelt�k Truf�t, Pippint �s Samut.

Amikor utolj�ra visszan�zett az �regbe, Frod�nak �gy r�mlett, mintha a leomlott f�ld egyik kupac�ban egy lev�gott kezet l�tna, amely m�g mindig vonaglik, ak�r a sebzett p�k. Toma visszament: l�ptek, hangos dobbant�sok l�rm�ja hallatszott. Amikor ism�t el�b�jt, rengeteg kincset hozott a karj�ban: aranyb�l, ez�stb�l, r�zb�l �s bronzb�l k�sz�lt t�rgyakat, sz�mtalan gy�ngysort, l�ncot, d�szes �kszert. Felkapaszkodott a z�ld bucka tetej�re, �s ott mindent lerakott a naps�t�sben.

Azt�n meg�llt, kalapja a kez�ben, haj�t �sszevissza k�colta a sz�l: �gy n�zett le a h�rom hobbitra, akiket odafektettek a z�ld f�re, hanyatt, a bucka nyugati oldal�n. Toma felemelte a jobb kez�t, �s tiszta, hat�rozott hangon �gy sz�lt:

Talpra, vid�m cimbor�k! F�lre minden gondot!

Visszat�r a j� meleg! Hideg k� leomlott.

Csontkezek nem b�ntanak, napf�ny hull a t�jra:

Elfutott az �jszaka, �s a kapu t�rva!

Frod� nagy �r�m�re a hobbitok megmozdultak, nagyot ny�jt�zkodtak, megd�rzs�lt�k a szem�ket, azt�n egyszerre csak talpra ugrottak. Elk�pedve n�ztek k�r�l, el�bb Frod�ra, azt�n Tom�ra, aki teljes �letnagys�gban �llt f�l�tt�k a bucka tetej�n, v�g�l �nmagukat n�zt�k �lm�lkodva: v�kony, feh�r lepleiket, s�padtan aranyl� koron�ikat �s �veiket, csilingel� d�szeiket.

- H�t ez meg mi a csuda? - fakadt ki Trufa, meg�rintve az aranykoron�t, amely a f�l szem�re cs�szott. Azt�n nem folytatta, arca elkomorult, �s behunyta a szem�t. - Aha, m�r eml�kszem! - mondta azt�n. - A Carn Dum-i n�p r�nk t�rt az �jjel, �s veres�get szenvedt�nk. �, az a l�ndzsa, ami a sz�vembe f�r�dott! - K�t kez�t a mell�re szor�totta. - Nem, nem! - tette hozz�, kinyitva szem�t. - Miket besz�lek �n? �gy l�tszik, �lmodtam. Veled mi t�rt�nt, Frod�?

- Azt hittem, hogy elt�vedtem - felelte Frod� -, de nem akarok besz�lni r�la. Ink�bb l�ssuk, mi most a teend�! Induljunk tov�bb!

- Ilyen �lt�z�kben, Frod� �r? - k�rdezte Samu. Hov� lett a ruh�nk? - Koron�j�t, �v�t �s gy�r�it ledobta a f�re, s tan�cstalanul n�zett k�r�l, mintha abban rem�nykedne, hogy valahol a k�zelben megl�tja a k�peny�t, zek�j�t, t�rdnadr�gj�t �s a hobbit-ruh�zkod�s egy�b kell�keit.

- A ruh�itokat m�r nem tal�lj�tok meg soha t�bb� - mondta Toma, mik�zben leugrott a buck�r�l, �s nevetve k�r�lt�ncolta �ket a naps�t�sben. Az ember szinte azt hihette volna, hogy vesz�lyek vagy sz�rny�s�gek soha nem is voltak, s csakugyan, a hobbitok sz�v�r�l nyomtalanul elt�nt az irt�zat, amint Tom�ra n�ztek, �s l�tt�k szem�nek vid�m csillog�s�t.

- Nem tal�ljuk meg? - k�rdezte Pippin f�lig elk�pedve, f�lig mulatva. - Mi�rt nem?

De Toma csak r�zta a fej�t: - �nmagatokat megtal�lt�tok, ki�sztatok a m�ly v�zb�l. A ruh��rt nem nagy k�r, ha az ember nem fullad bele az �rv�nybe. �r�ljetek, j� bar�taim, s hadd j�rjon �t a napsug�r melege kezet, l�bat �s sz�vet! Dobj�tok le a hideg rongyokat! Futk�rozzatok meztelen�l a f�v�n, am�g Toma hajt�vad�szatra indul!

S m�ris elindult lefel� a dombr�l, f�ty�r�szve �s ki�ltozva. Frod� ut�na n�zett, �s l�tta, hogy d�li ir�nyba fut abban a z�ld m�lyed�sben, amely az � dombjukat a k�vetkez�t�l elv�lasztotta, de fut�s k�zben sem hagyja abba a f�tty�get�st �s ki�ltoz�st.

H�, csavarg� t�rsas�g! Jertek el� menten!

Merre vagytok, itt vagy ott? Messze, vagy k�zelben?

Suhifarok, F�lhegyes, Nagyszimat �s Laska!

Kispajt�som, Feh�rcs�d! Te is, v�n Galuska!

�gy �nekelt futt�ban, a leveg�be dob�lva, majd elkapva a sapk�j�t, m�g v�g�l el nem t�nt a talaj egyik gy�r�d�se m�g�tt, de a sz�l, amely k�zben d�li ir�nyba fordult, egy ideig m�g visszahozta hozz�juk a vid�m rikkant�sokat.

�jra meleg lett nagyon. A hobbitok egy ideig �sszevissza futk�roztak a f�v�n, ahogyan Toma tan�csolta. Azt�n lefek�dtek �s s�tk�reztek a nap�n, roppant j� �rz�ssel, mint az olyan ember, aki a hideg t�lb�l egyszerre bar�ts�gosabb �ghajlat al� ker�l, vagy mint aki sok�ig nyomta az �gyat, s egy napon arra �bred, hogy kutya baja, �s k�r�l�tte megint csupa �g�ret a vil�g.

Mire Toma visszaj�tt, az � izmaikba is visszat�rt az er� (�s gyomrukba az �hs�g). Tom�nak el�sz�r a sapk�ja bukkant fel a domb perem�n, m�g�tte pedig hat engedelmes p�ni kocogott libasorban: �t j�sz�g az �v�k volt, a hatodikat nem ismert�k. De nem lehetett m�s, mint a v�n Galuska: nagyobb, er�sebb, k�v�rebb (�s �regebb) j�sz�g, mint a hobbitok p�nijai. Eredeti gazd�juk, Trufa, ugyan m�sk�nt keresztelte el �ket, mint Toma az el�bb, de a p�nik ett�l fogva �let�k v�g�ig csakis az �j nev�kre hallgattak. Toma most sorra sz�l�totta �ket, s a p�nik felkapaszkodtak a domb perem�re, �s sz�p sorban meg�lltak. Azt�n Toma intett a hobbitoknak.

- Noh�t, itt vannak a p�nijaitok! - mondta. - T�bb esz�k van (bizonyos tekintetben), mint a magatokfajta k�borl� hobbitoknak: az orrukban hordj�k az esz�ket. �k tudniillik meg tudj�k szimatolni az el�tt�k l�v� vesz�lyt, ti meg egyenesen beles�t�ltok, s ha menek�lnek, mert f�ltik az irh�jukat, akkor j� ir�nyba futnak. Ne haragudjatok r�juk: h�s�ges j�sz�gok, de nem arra sz�lettek, hogy szembesz�lljanak a f�lelmetes buckaman�kkal. L�tj�tok, m�r itt is vannak, rajtuk minden csomag, nem vesztettek el semmit!

Trufa, Samu �s Pippin gyorsan el� is szedte a tartal�kruh�kat �s fel�lt�z�tt, de hamarosan meleg�k lett, mert egy-k�t olyan vastagabb holmit is fel kellett venni�k, amit eredetileg a k�zelg� t�lre hoztak magukkal.

- H�t ez az �reg j�sz�g, Galuska, hogy ker�l ide? - k�rdezte Frod�.

- Az eny�m - felelte Toma. - � az �n n�gyl�b� bar�tom, de csak ritk�n lovagolok rajta, �s sokszor messzire elk�borol, szabadon j�rk�l a dombok oldal�ban. Amikor a p�nijaitok n�lam vend�geskedtek, �sszebar�tkoztak Galusk�val, most �jszaka pedig megszimatolt�k, hogy itt van a k�zelben, �s gyorsan elindultak megkeresni. Biztos vagyok benne, hogy Galuska n�h�ny b�lcs sz�val el is oszlatta minden f�lelm�ket. No de most, der�k Galusk�m, Toma lovagolni fog. Elk�s�r benneteket egy darabon, hogy ir�nyt ne t�vesszetek, �gy h�t sz�ks�ge van a p�nij�ra. Lovagl� hobbitokkal nemigen lehet besz�lgetni, ha az ember gyalog �get mellett�k.

A hobbitok nagy �r�mmel fogadt�k ezt a bejelent�st, �s sz�mtalanszor k�sz�netet mondtak Tom�nak, de � csak nevetett �s azt felelte: a hobbitok olyan �gyesen el tudnak t�vedni, hogy � sehogy se nyugodhat meg, am�g teljes biztons�gban az orsz�ga hat�r�ig nem k�s�rte �ket. - Azt�n sok a dolgom - tette hozz� -, v�r ez is meg az is, a dalol�s, a besz�lget�s, a j�rk�l�s, az orsz�gvigy�z�s. Toma nem lehet mindig k�zn�l, hogy kinyissa az ajt�kat meg a f�zf�k odvait. Odahaza dolga van, s v�r re� Aranymag.

A nap �ll�s�r�l �t�lve m�g kor�n volt: tal�n kilenc vagy t�z �ra, �s a hobbitoknak esz�kbe jutott az ennival�. Legut�bb el�z� nap ettek, d�lben, az �ll� k� mellett. Most reggelire elfogyasztott�k, ami a Tom�t�l kapott �s vacsor�ra sz�nt �traval�b�l maradt, s hozz� m�g azt is, amit Toma p�tl�sul hozott. Nem volt valami nagy reggeli (a hobbitok �tv�gy�hoz k�pest), de ut�na az�rt sokkal jobban �rezt�k magukat. Mialatt �k ettek, Toma felment a buck�ra, �s szem�gyre vette a kincseket. Java r�sz�ket halomba hordta: csak �gy csillogtak �s szikr�ztak a f�v�n. Toma r�juk parancsolt, hogy maradjanak ott, "hadd szedjen bel�l�k b�rki, mad�r, �llat, t�nde vagy ember, minden j� sz�nd�k� teremtm�ny": mert akkor �r�kre megt�rik a bucka var�zsa, �s a man�k soha t�bb� nem mernek visszat�rni. Mag�nak kiv�lasztott a halomb�l egy k�k k�vekkel d�sz�tett mellt�t, amely t�bb �rnyalatban f�nylett, ak�r a len vir�ga vagy a k�k pillang� sz�rnya. Toma sok�ig n�zte, mintha valami eml�k t�madna fel a sz�v�ben, a fej�t cs�v�lgatta, �s v�g�l azt mondta:

- Csinos kis csecsebecse Tom�nak �s asszony�nak! Sz�p volt az is, aki hajdan�ban viselte. Mostant�l fogva Aranymag fogja viselni, de nem feledkez�nk meg arr�l, aki egykor a gazd�ja volt!

A hobbitoknak egy-egy hossz�, �les, lev�l alak� t�rt v�lasztott ki: csod�latos �tv�smunka volt mindegyik, piros �s aranysz�n� k�gy�d�szekkel kiverve. Valami k�l�n�s, k�nny� �s er�s f�mb�l k�sz�ltek, t�zragyog�s� dr�gak�vekkel voltak kirakva, �s szemk�pr�ztat�an csillogtak, amikor Toma kih�zta �ket fekete h�vely�kb�l. Tal�n ezeknek a h�velyeknek k�sz�nhett�k, tal�n a buck�n uralkod� var�zsnak, hogy peng�j�k�n nem fogott az id�, �s rozsd�tlanul villogtak a naps�t�sben.

- Hobbitoknak nem is kell hosszabb kard, mint az ilyen r�gi k�sek - mondta Toma. - Az �les penge j� szolg�latot tehet, ha a megyei n�p keleten �s d�len v�ndorol, vagy nekiv�g a s�t�tnek �s a t�voli vesz�lyeknek. - Azt�n elmes�lte, hogy ezeket a peng�ket hossz� �vekkel azel�tt kov�csolt�k a nyugathoni emberek: a S�t�t �r ellens�gei voltak, de Angmar f�ldj�n veres�get szenvedtek Carn Dum gonosz kir�ly�t�l.

- Ma m�r kevesen eml�keznek re�juk - d�nny�gte Toma -, de n�h�nyan m�g ma is folytatj�k a v�ndorl�st: elfelejtett kir�lyok gyermekei, mag�nyosan j�rnak, �s �vj�k a meggondolatlan embereket a gonoszt�l.

A hobbitok nem �rtett�k a szavait, de valamif�le l�tom�sban felderengett el�tt�k az elm�lt �vsz�zadok sokas�ga, mint egy hatalmas, �rny�kos mez�, amelyen magas �s zord f�rfiak vonulnak f�nyes kardokkal, s az utols�nak egy csillag van a homlok�n. Azt�n a l�tom�s elhalv�nyult, �s �k visszaz�kkentek a val�s�gos, napf�nyes vil�gba. Ideje volt �tnak indulni. Felszedel�zk�dtek, �sszecsomagoltak, megrakt�k a p�nikat. �j fegyvereik az �v�k�n f�ggtek a zek�j�k alatt, el�gg� zavartan tapogatt�k, azon t�n�dve, vajon haszn�t veszik-e valamikor. Addig m�g egyik�k sem gondolt r�, hogy kalandos �tjuk net�n harcokba is sodorhatja �ket.

V�g�l elindultak. Kant�rsz�ron vezett�k a p�nikat lefel� a dombr�l, azt�n nyeregbe sz�lltak, �s gyorsan �gettek tov�bb a v�lgybe. H�tran�zve m�g l�tt�k az �vsz�zados kincsek halm�t a dombon: a napsugarak s�rga l�ngk�nt csaptak fel az aranyr�l. Azt�n megker�lt�k az egyik magaslatot, �s a bucka elt�nt a szem�k el�l.

Frod� figyelmesen n�zegetett jobbra is, balra is, de nyom�t se l�tta a kapura eml�keztet�, hatalmas k�veknek, azt�n nemsok�ra el�rkeztek az �szaki hasad�khoz, gyorsan �tlovagoltak rajta, �s a terep lejteni kezdett el�tt�k. J� hangulatban �gettek: Bombadil Toma vid�man nyargal�szott k�r�l�tt�k a v�n Galusk�n, aki sokkal f�rg�bben mozgott, semmint a k�v�rs�ge alapj�n hitt�k volna. Toma majdnem az eg�sz �ton �nekelt, de legink�bb csak zagyvas�gokat, vagy lehet, hogy idegen nyelven dalolt, amit a hobbitok nem ismertek, valami �sr�gi nyelven, amelynek a szavai f�k�nt a csod�lkoz�s �s az �r�m kifejez�s�re szolg�ltak.

Kitart�an haladtak el�re, de hamarosan r�j�ttek, hogy az �t messzebb van, mint k�pzelt�k. M�g ha nem lett volna k�d, el�z� nap akkor sem �rhettek volna oda alkonyat el�tt, miut�n d�lben olyan nagyot aludtak. Az a fekete vonal, amit l�ttak, nem fasor volt, hanem bokrok hossz� sora: egy m�ly �rok partj�n n�ttek, s az �rok t�loldal�n meredek fal emelkedett. Toma azt mondta, valamikor egy kir�lys�g hat�ra volt, de annak m�r sz�mtalan esztendeje. Err�l meg mintha valami m�g esz�be jutott volna, valami szomor� dolog, �s nem akart t�bbet mondani.

Leereszkedtek az �rokba, felkapaszkodtak a t�ls� partj�n, tal�ltak egy r�st a falban, s azt�n Toma �szak fel� fordult, mert eddig egy kicsit nyugatabbra tartottak, mint kellett volna. Akad�lyok m�r nem �lltak el�tt�k, a t�j majdnem s�k volt, �gyhogy szapor�bban �gethettek, de a nap m�r �gy is alacsonyan j�rt, amikor a t�volban v�gre megpillantott�k a fasort, �s tudt�k, hogy sok-sok el�re nem l�tott kalandjuk ut�n vissza�rtek az �tra. Az utols� egy-k�t m�rf�ld�n m�r v�gtattak, s azt�n megpihentek a magas f�k hossz� �rny�k�ban. Egy kis emelked�s tetej�n voltak, �s az �t, amely kezdett beleveszni a lesz�ll� sz�rk�letbe, ott kanyargott alattuk. Ezen a helyen szinte pontosan d�lnyugatr�l �szakkelet fel� vezetett, jobboldalt pedig hirtelen lejteni kezdett egy t�gas horpad�sba. Sok ker�kv�g�s l�tszott rajta, �s a m�ltkori nagy es� j�csk�n elk�ty�s�totta, minden�tt t�cs�k �s v�zzel teli g�dr�k csillogtak.

A t�rsas�g lelovagolt az emelked�sr�l, �s k�r�ln�zett. Sehol sem l�ttak semmit. - No, v�gre itt vagyunk megint! - mondta Frod�. - Legal�bb k�t napunkba ker�lt, hogy a r�videbb utat v�lasztottam az erd�n kereszt�l! De tal�n ez a k�sedelem m�g a hasznunkra is v�lik: tal�n elvesztett�k a nyomunkat.

A t�bbiek r�n�ztek. A f�lelem, amit a Fekete Lovasok oltottak bel�j�k, hirtelen felt�madt benn�k. Ami�ta elindultak az erd�be, ink�bb csak arra gondoltak, hogyan juthatnak vissza az �tra, most, hogy az �t itt fek�dt a l�buk el�tt, ism�t esz�kbe jutott a vesz�ly, amely id�ig �zte �ket, s amely minden val�sz�n�s�g szerint �pp az �ton v�rja �ket lesben. Nyugtalanul pislogtak a lenyugv� nap fel�, de az �t barna volt, �s n�ptelen.

- Gondolod... - k�rdezte Pippin t�tov�n - gondolod, hogy m�g ma �jjel �ld�z�be vehetnek?

- Nem, ma �jjel nem hiszem - felelte Bombadil Toma -, �s tal�n m�g holnap sem. De az �n tal�lgat�somban nem kell t�ls�gosan megb�zni: nem tudok semmi biztosat. A hat�ron t�lra m�r nem terjed a tud�som. Toma nem gazd�ja a Fekete Orsz�g lovasainak, akik az � haz�j�t�l nagyon messze es� f�ldr�l j�ttek.

A hobbitok m�gis �gy gondolt�k, j� lenne, ha Toma tov�bb k�s�rn� �ket. Ha van, aki el tud b�nni a Fekete Lovasokkal, akkor Toma az. Nemsok�ra idegen, ismeretlen f�ldekre �rnek, amelyekr�l csak a Megye legr�gibb �s legk�d�sebb legend�iban esett egy-k�t sz�, s a hobbitokat a s�r�s�d� alkonyatban elfogta a honv�gy. Valami nagy mag�nyoss�g �s elhagyatotts�g ker�tette �ket hatalm�ba. Sz�tlanul �lltak, nem akar�dzott b�cs�zkodni, �s csak lassan eszm�ltek r�, hogy Toma igenis b�cs�zkodik: azt mondja, ne f�ljenek semmit�l, �s lovagoljanak meg�ll�s n�lk�l, am�g r�juk nem s�t�tedik.

- Toma j� tan�csot ad nektek, erre a mai napra �rv�nyeset. Holnapt�l fogva m�r a magatok szerencs�je lesz �tit�rsatok �s vezet�t�k: n�gy m�rf�lddel od�bb az �ton a Br�-domb alatt el�rkeztek Br� faluj�hoz, ahol nyugat fel� ny�lnak az ajt�k. Ebben a faluban tal�ltok egy r�gi fogad�t, amelynek Pajkos P�ni a neve. A der�k fogad�st Papsajt �szoknak h�vj�k. N�la megsz�llhattok �jszak�ra, azt�n reggel siethettek tov�bb. Legyetek b�trak, de �vatosak! Sz�vetekb�l ne fogyjon ki a vid�ms�g, �s j� szerencse v�rjon az �t v�g�n!

A hobbitok k�rve k�rt�k, tartson vel�k legal�bb a fogad�ig, hogy m�g egy utols�t ihassanak egy�tt, de Toma nevetve r�zta a fej�t ezekkel a szavakkal:

Toma f�ldje eddig �r: � most visszafordul,

odahaza dolga van, s v�r re� Aranymag!

Ezzel megfordult, a leveg�be haj�totta s�veg�t, felpattant Galusk�ra, �s �nekelve indult vissza a magaslat fel�, beleveszve az alkonyi hom�lyba.

A hobbitok ut�na kapaszkodtak egy darabon, �s n�zt�k, am�g el nem t�nt a szem�k el�l.

- K�r, hogy el kellett b�cs�zni Bombadil gazd�t�l - mondta Samu. - Furcsa egy figura, annyi szent. Fogadni mern�k, hogy sok orsz�got be kell j�rnunk, am�g n�la jobbat �s furcs�bbat tal�lunk. De nem tagadom, sz�vesen ott lenn�k m�r abban a Pajkos P�niban, amir�l besz�lt. Rem�lem, olyan lesz, mint odahaza a Z�ld S�rk�ny. Mif�le n�pek laknak Br�ben?

- Laknak ott hobbitok is, meg nagyok is - mondta Trufa. - Br�ben, azt hiszem, el�g otthonosan �rezhetj�k magunkat. A P�ni pedig nagyon j� h�r� fogad�. Csal�dom tagjai t�bbsz�r is megfordultak benne.

- Lehet, hogy minden nagyon sz�p �s j� - mondta Frod� -, de az�rt m�giscsak k�v�l van a Megye hat�r�n. Ne nagyon �rezz�tek magatokat otthon! Ne feledj�tek... ez mindannyi�toknak sz�l... hogy a Zs�kos nevet semmi sz�n alatt sem szabad megeml�teni. Ha felt�tlen�l be kell mutatkoznom, akkor Alagi �r vagyok.

Felsz�lltak a p�nikra, �s sz�tlanul elindultak az est�ben. Ahogy lassan kocogtak az �t kaptat�in �s lejt�in, hirtelen r�juk borult a s�t�ts�g, de v�g�l is nem t�l messzire felt�ntek a pisl�kol� l�mpaf�nyek.

El�tt�k a Br�-domb tornyosult, el�llva az utat: nagy, s�t�t folt a p�r�s csillagok k�z�tt, nyugati lejt�je alatt j�kora falu h�z�dott meg. Szapor�n odasiettek teh�t, nem k�v�nva egyebet, csak bar�ts�gos t�zhelyet �s egy ajt�t, amely elv�lasztja �ket az �jszak�t�l.