9. fejezet

A Pajkos P�nihoz c�mzett fogad�ban

Br� volt a Br�-vid�k legnagyobb faluja: ez a kis lakott ter�let szigetk�nt �kel�d�tt be a k�rnyez� n�ptelen t�jba. De a Br�-vid�knek m�s telep�l�sei is voltak: Talpas, a domb t�ls� oldal�n, Fenekes, egy m�ly v�lgyben, valamivel t�volabb, kelet fel�, �s Arcset, a Cset-erd� sz�l�n. A Br�-dombot �s a falvakat megm�velt f�ldek �s szel�d erd�k keskeny gy�r�je vette k�r�l, alig n�h�ny m�rf�ldnyi sz�less�gben.

A Br�-beli emberek barna haj�ak, sz�les v�ll�ak �s el�g alacsony testalkat�ak, vid�ms�gukr�l �s f�ggetlens�g�kr�l ismerte �ket mindenki: semmif�le hatalmat nem ismertek el maguk f�l�tt, de az�rt k�zvetlenebb �s bar�ts�gosabb kapcsolatban �lltak a hobbitokkal, t�rp�kkel, t�nd�kkel �s a k�lvil�g m�s lakosaival, mint �ltal�ban a Nagyok n�pe, ak�r a m�ltban, ak�r manaps�g. Mond�ik �gy tartott�k, hogy azon a vid�ken �k az �slak�k, s azokt�l az els� emberekt�l sz�rmaznak, akik valaha bev�ndoroltak K�z�pf�lde nyugati r�sz�be. Az �id�k z�rzavarait csak kevesen �lt�k t�l, de amikor a kir�lyok visszat�rtek a Nagy Tengeren t�lr�l, a Br�-beli embereket m�g mindig ott tal�lt�k, �s ott vannak m�g most is, pedig a r�gi kir�lyok eml�k�t m�r r�gen ben�tte a f�.

Azokban az id�kben egyetlen m�sik emberfajt�nak sem voltak telep�l�sei ezen a nyugati vid�ken, legal�bb sz�z m�rf�ldre a Megye hat�r�t�l. De a Br�n t�l elter�l� vadonban titokzatos v�ndorok j�rtak. A Br�-beliek a K�sz�k n�p�nek h�vt�k �ket, �s semmit sem tudtak az eredet�kr�l. Magasabbak �s s�t�tebb b�r�ek voltak a Br�-beli emberekn�l, �les szem�kr�l �s hall�sukr�l csod�kat mes�ltek, s arr�l is, hogy �rtik az �llatok �s madarak nyelv�t.

D�l fel� k�boroltak, ahogy �pp a kedv�k tartotta, �s kelet fel� is, eg�szen a K�dhegys�gig, de az ut�bbi id�ben megfogyatkozott a sz�muk, �s csak ritk�n mutatkoztak. Ha felbukkantak, mindig sok h�rt hoztak a t�voli f�ldekr�l, �s mindenki leny�g�zve hallgatta k�l�n�s, r�gi t�rt�neteiket, de a Br�-beliek nem bar�tkoztak vel�k.

� Br�-vid�ken sok hobbit csal�d is lakott, azt �ll�tott�k, hogy enn�l r�gebbi hobbit-telep�l�s sehol sincs a vil�gon: j�val azel�tt alap�tott�k, hogy a hobbit n�p �tkelt a Borbuggyanon �s ben�pes�tette a Megy�t. Ezek a hobbitok legink�bb Talpas k�zs�gben laktak, de Br�ben is akadt egyn�h�ny, f�k�nt a domboldal fels� r�sz�n, az emberek h�zai f�l�tt. A Nagyok n�pe �s a Kicsik n�pe (�gy h�vt�k egym�st)j�l �sszef�rt: ki-ki v�gezte a dolg�t a maga m�dj�n, �s mindk�t n�p teljes joggal a Br�-beli lakoss�g n�lk�l�zhetetlen r�sz�nek tekintette mag�t. Sehol a vil�gon nem volt r� p�lda, hagy ilyen k�l�n�s (�s irigyl�sre m�lt�) sz�vets�gben �lt volna a lakoss�g.

A Br�-beliek, ak�r kicsik voltak, ak�r nagyok, nem sokat utazgattak, �s ink�bb csak azzal t�r�dtek, ami a n�gy faluban t�rt�nt. A Br�-beli hobbitok n�ha eljutottak eg�szen Bakf�ldre vagy a Keleti Fert�lyba, de a megyei hobbitok mostan�ban csak ritk�n l�togattak el hozz�juk, pedig haz�juk nem volt nagyon messze: a Borbuggyan h�dj�t�l kelet fel� indulva l�h�ton egy-k�t nap alatt oda lehetett �rni. Egy-egy bakf�ldi lakos vagy a Tuk-csal�d valamelyik kalandv�gy� tagja n�ha kiruccant a fogad�ba, de mostans�g ez is egyre ritk�bban fordult el�. A megyei hobbitok K�ls�knek nevezt�k a Br�-belieket, ak�rcsak mindenki m�st, aki a hat�rokon t�l �lt, �s nem nagyon t�r�dtek vel�k: azt tartott�k r�luk, hogy ostob�k �s faragatlanok. Val�sz�n�leg sokkal t�bb ilyen "k�ls� szerzet" �lt azokban az id�kben elsz�rtan a vil�g nyugati r�sz�n, semmint a Megye lak�i k�pzelt�k. Sokan bizony�ra csavarg�k voltak, akik �stak maguknak valami g�dr�t, �s csak addig maradtak benne, ameddig kedv�k tartotta. De a Br�-vid�ken nagyon rendes �s j�m�d� hobbitok �ltek, akik egy�ltal�n nem voltak faragatlanabbak a Megy�ben �l� t�voli rokonaikn�l. Egy�bk�nt a hobbitok m�g nem felejtett�k el, hogy valamikor nagy volt a forgalom a Megye �s Br� k�z�tt. A Borbakok ereiben p�ld�ul minden bizonnyal Br�-beli v�r is folydog�lt.

Br� faluj�ban a Nagyok n�p�nek tal�n sz�z h�za lehetett: k�b�l �p�ltek, t�bbnyire az �t f�l�tt, a domboldalban, �s ablakaik nyugatra ny�ltak. Ezen a r�szen egy m�ly �rok h�z�dott, f�lk�r alakban, a domb l�b�t�l kiindulva �s visszat�rve, a falu fel�li partj�ra s�r� s�v�nyt �ltettek. Ezt a f�lk�rt az �t egy t�lt�se szelte �t, �s ahol a s�v�nyhez �rt, egy nagy kaput �p�tettek. Volt m�g egy kapu a d�li r�szen, ahol az �t elhagyta a falut. Este bez�rt�k a kapukat, k�zvetlen�l m�g�tt�k kis h�zik�kban tany�ztak a kapu�rz�k.

Odalent, ahol az �t jobbra kanyarodott a domb l�ba fel�, j�kora fogad� �llt. R�ges-r�g �p�lt, amikor az utakon m�g sokkal nagyobb volt a forgalom. Br� ugyanis egy r�gi �tkeresztez�s mellett ter�lt el, az �rkon t�l, a falu nyugati v�g�ben egy m�sik �si �t keresztezte a Keleti Utat, s a r�gm�lt id�kben sok ember �s m�sf�le n�p utazott rajta. A Keleti Fert�lyban m�g mindig �gy mondogatt�k: furcsa, ak�r a Br�-beli h�rek - ez a mond�s a r�gi id�kb�l sz�rmazott, amikor az �szakr�l, d�lr�l �s keletr�l j�v� utasok sok mindent mes�ltek a fogad�ban, �s megyei hobbitok is gyakrabban odaj�rtak, hogy meghallgass�k mi �js�g a vil�gban. De az �szaki Orsz�g m�r r�gen eln�ptelenedett �s az �szaki �ton most m�r nemigen j�rt senki: ben�tte a f�, �s a Br�-beliek Z�ld �tnak h�vt�k.

De a Br�-beli fogad� m�g megvolt, �s a fogad�s szem�lye mit sem vesz�tett jelent�s�g�b�l. Itt gy�ltek �ssze a n�gy falu r��r�s, besz�des �s k�v�ncsi lakosai, kicsik �s nagyok egyar�nt, itt pihentek meg a k�sz�k �s m�s v�ndorok vagy utasok (f�leg t�rp�k), akik a hegyek fel� igyekeztek, vagy arr�l j�ttek a keleti �ton.

M�r s�t�t volt, �s ragyogtak a feh�r csillagok, amikor Frod� �s t�rsai v�g�l el�rt�k a Z�ld �t keresztez�d�s�t, majd tov�bbmentek a falu fel�. A nyugati kaput z�rva tal�lt�k, de a kapu�rz� h�zik�ja el�tt egy ember �lt. Most felugrott, l�mp�st ker�tett valahonnan, �s meglepetten kin�zett a kapu f�l�tt.

- Mit akartok �s honnan j�tt�k? - k�rdezte mogorv�n.

- Az itteni fogad�ba tartunk - felelte Frod�. - Kelet fel� igyeksz�nk, �s ma �jjel m�r nem mehet�nk tov�bb.

- Hobbitok! N�gy hobbit! M�ghozz� megyeiek, a besz�dj�k ut�n �t�lve - mondta a kapu�rz� halkan, mintha �nmag�val besz�lne. Egy pillanatig csak n�zte �ket, a szem�ld�k�t �sszeh�zva, azt�n lassan kinyitotta a kaput, �s bebocs�totta a t�rsas�got.

- Megyei hobbitokat nemigen l�tunk errefel� az �ton, pl�ne �jszaka - tette hozz�, amikor az utasok egy pillanatra meg�lltak a h�zik�ja el�tt. - Ne is haragudjatok, de el se tudom k�pzelni, mi dolgotok lehet Br�t�l keletre. Szabad lenne megtudnom, mi a nevetek?

- Hogy mi a nev�nk, �s mi a dolgunk, az nem tartozik senkire, �s k�l�nben is, nem ez a legalkalmasabb hely, hogy ilyesmir�l diskur�ljunk - felelte Frod�, akinek nem tetszett a kapu�rz� fizimisk�ja, sem a hangja.

- Ami a ti dolgotok, az a ti dolgotok, semmi k�ts�g - mondta az �r-, de nekem meg az a dolgom, hogy s�t�ted�s ut�n igenis megk�rdezzek egyet s m�st.

- Bakf�ldi hobbitok vagyunk: utazgatunk, �s kedv�nk t�madt megsz�llni az itteni fogad�ban - sz�lt k�zbe Trufa. - Ami engem illet, �n a Borbak nevet viselem. Ennyi tal�n el�g lesz, vagy nem? A Br�-beliek valamikor sz�vesen fogadt�k az utasokat, legal�bbis �gy hallottam.

- J�l van, j�l van! - mondta a kapu�rz�. - Senkit se akartam megb�ntani. De majd megl�tj�tok, hogy nemcsak B�ni, az �reg kapu�rz� k�rdezget. Furcsa n�pek j�rnak erre mostan�ban. Ha bet�rtek a P�niba, ott m�s vend�geket is tal�ltok.

Ezzel j� �jszak�t k�v�nt, �s nem sz�lt t�bbet, de Frod� az�rt l�tta a l�mp�s f�ny�ben, hogy tov�bbra is k�v�ncsian f�rk�szi �ket. Azt�n tov�bblovagoltak, �s Frod� �r�lt, mikor hallotta, hogy a kapu becsuk�dik m�g�tt�k. Arra gondolt, vajon mi�rt volt olyan gyanakv� a kapu�rz�, s hogy j�rt-e itt el�tt�k valaki m�s, aki egy �tra kelt hobbit-t�rsas�g fel�l k�rdez�sk�d�tt. Lehet, hogy Gandalf volt az? Megel�zhette �ket, hiszen sok�ig k�slekedtek az Erd�ben �s a Buck�kon. De a kapu�rz� n�z�s�ben �s hangj�ban volt valami, ami nyugtalan�totta Frod�t.

Az �r m�g b�mult ut�nuk egy darabig, azt�n visszament a h�zik�j�ba. Alig ford�tott h�tat az utasoknak, amikor egy s�t�t alak gyorsan �tm�szott a kapun, �s beleolvadt a falusi utca �rny�kai k�z�.

A hobbitok tov�bbmentek az emelked� utc�n, elhaladtak n�h�ny k�l�n�ll� h�z el�tt, �s v�g�l oda�rtek a fogad�hoz. A h�zak nagyok �s szokatlanok voltak. Samu eln�zte a h�romemeletes, sokablakos fogad�t, �s elszorult a sz�ve. Igaz, sz�m�tott r�, hogy kalandos �tjukon el�bb-ut�bb f�kn�l magasabb �ri�sokkal �s m�g azokn�l is sz�rny�s�gesebb teremtm�nyekkel fog tal�lkozni, de most, hogy el�sz�r l�tott embereket �s ilyen magas h�zakat, az is �ppen el�g ijeszt� volt, s�t valamivel ijeszt�bb a kellet�n�l, egy ilyen f�raszt� nap ut�n, a s�t�tben. M�r-m�r azt k�pzelte, hogy a fogad� �rny�kba borult udvar�n t�relmetlen, fekete lovak �llnak �tra k�szen, a s�t�t emeleti ablakokb�l pedig Fekete Lovasok lesnek kifel�.

- Ugye nem maradunk itt �jszak�ra, Frod� �r? - fakadt ki. - Ha hobbitok is laknak errefel�, mi�rt ne k�rn�nk ink�bb t�l�k sz�ll�st? Sokkal otthonosabb lenne.

- Mi bajod ezzel a fogad�val? - k�rdezte Frod�. - Bombadil Toma is melegen aj�nlotta. Ha beljebb ker�l�nk, megl�tod milyen otthonos.

Annak, aki ismerte, a fogad� k�v�lr�l is kellemes l�tv�nyt ny�jtott. Az �t ment�n �p�lt, h�tulr�l pedig k�t sz�rnyat ragasztottak hozz�, m�gpedig �gy, hogy elhordtak egy kis f�ldet a domboldalb�l: ez�rt azt�n itt a m�sodik emeleti ablakok egy magass�gban voltak a talajjal. A k�t sz�rny k�zti udvarra egy sz�les kapu�v alatt lehetett bejutni, azt�n balra fordulva k�vetkezett a bej�rat, n�h�ny sz�les l�pcs�vel. Az ajt� nyitva volt, ki�ml�tt rajta a f�ny. Az �v f�l�tt egy l�mp�s vil�g�tott, alatta pedig j�kora c�g�rt himb�lt a szell�: k�v�r feh�r p�ni l�tszott rajta, amint a k�t h�ts� l�b�n �gaskodik. Az ajt� f�l�tt a k�vetkez� felirat, feh�r bet�kkel: Fogad� a Pajkos P�nihoz, tulajdonos: Papsajt �szok. A f�ldszinti ablakokon vastag f�gg�ny�k voltak, de a l�mp�k f�nye sok hely�tt �tderengett rajtuk.

Mialatt a hobbitok t�tov�n �lltak a s�t�tben, odabent valaki r�zend�tett egy vid�m n�t�ra, melyet nemsok�ra eg�sz k�rus f�jt egy�ttesen. A j�vev�nyek m�g hallgatt�k egy darabig ezt a biztat� muzsik�t, azt�n lesz�lltak a p�nikr�l. A n�ta v�get �rt, �s nagy kacag�s, taps k�vette.

�tvezett�k a p�nikat a kapu�v alatt, ott hagyt�k �ket az udvaron, �s megindultak felfel� a l�pcs�n. Frod� ment el�l, �s csaknem bele�tk�z�tt egy v�r�s k�p�, kopasz, alacsony, k�v�r emberbe. Feh�r k�t�ny volt rajta, kez�ben teli kors�kkal megrakott t�lca: �pp kifordult az egyik ajt�n, �s sietett befel� a m�sikon.

- Bocs�nat... - kezdte Frod�.

- Egy pillanat! - ki�ltotta vissza a feh�r k�t�nyes ember, s m�r el is t�nt a sz�rny� ricsajban �s a gomolyg� f�stben. Hamarosan visszaj�tt, kez�t a k�t�ny�be t�r�lgetve.

- J� est�t, kis vend�g uram! - �dv�z�lte Frod�t, �s lehajolt hozz�. - Mivel szolg�lhatok?

- �ggyal n�gy szem�lynek �s ist�ll�val �t p�ninak, ha lehets�ges. Papsajt �rhoz van szerencs�m?

- �gy bizony! Papsajt a nevem. Papsajt �szok, szolg�lat�ra! A Megy�b�l j�ttek, igaz? - k�rdezte, azt�n hirtelen a homlok�ra csapott, mint akinek motoszk�l valami a fej�ben. - Hobbitok! - ki�ltotta. - Ejnye, mi is jut err�l az eszembe? Szabad megk�rdeznem az urak nev�t?

- Tuk �r �s Borbak �r - felelte Frod� -, ez pedig Csavardi Samu. Az �n nevem Alagi.

- Ejnye, ejnye! - mondta Papsajt �r, pattintva az ujjaival. - M�r megint kiment a fejemb�l! Nem baj, majd csak eszembe jut, ha lesz egy kis id�m gondolkodni. Alig gy�z�m ezt a sok munk�t, de az�rt igyekszem megtenni mindent a kedves utasok�rt. Mostan�ban ritk�n kapunk vend�geket a Megy�b�l, �s nagyon rosszul esne, ha nem �rezn�k itt j�l magukat. De ma este annyi itt a n�p, hogy ekkora t�meget m�r r�gen nem l�ttam. Mindig cs�st�l j�n az �ld�s: �gy szoktuk mi mondogatni Br�ben.

- H�! Noba! - ki�ltotta azt�n. - Hol vagy, te �loml�b� lajh�r? Noba!

- Megyek, uram, megyek! - Egy vid�m k�p� hobbit ugrott ki az egyik ajt�n, s amikor megl�tta az utasokat, t�tva maradt a sz�ja, �s nagy �rdekl�d�ssel b�mult r�juk.

- H�t Boba hol van? - k�rdezte a fogad�s. - Nem tudod? Akkor keresd meg! Fut�l�p�s! Nekem is csak k�t l�bam �s k�t szemem van! Azonnal mondd meg Bob�nak, hogy gondoskodj�k err�l az �t p�nir�l. �gy vagy �gy, de szor�tson nekik helyet. - Noba v�laszul kacsintott egyet, �s vigyorogva eliszkolt.

- No, h�t mit is akartam mondani? - fordult Papsajt �r a hobbitokhoz, a homlok�t �t�getve. - Biz'isten, azt se tudom, hol �ll a fejem. Ma este annyi a dolgom, hogy szinte sz�d�l�k. Van itt egy t�rsas�g, amelyik tegnap j�tt d�lr�l a Z�ld �ton: k�l�n�s, de �gy van. Azt�n ma este t�rp�k j�ttek: �k nyugat fel� tartanak. Most meg maguk. Ha nem hobbitok voln�nak, azt hiszem, nem is tudn�k sz�ll�st adni. De az �szaki sz�rnyban van egy-k�t szob�nk, ami �ppens�ggel hobbitok sz�m�ra k�sz�lt, amikor ezt a h�zat �p�tett�k. Lent a f�ldszinten, mert a hobbitok �gy szeretik, kerek ablakokkal �s minden egy�bbel, amihez hozz� vannak szokva. Rem�lem, meg lesznek el�gedve. Biztos vacsor�zni is szeretn�nek. Meglesz, k�rem, amilyen gyorsan csak lehet. Erre tess�k!

El�re indult egy folyos�n, majd kinyitotta az egyik ajt�t. - Tess�k, nagyon bar�ts�gos kis szoba! - mondta. - Rem�lem megfelel. Most eln�z�st k�rek. Rengeteg a dolgom. Nem �rek r� besz�lgetni. M�ris szedem a l�bam. L�tok-futok, m�gse tudok lefogyni. Majd k�s�bb megint ben�zek. Ha b�rmire sz�ks�g�k van, csak r�zz�k meg a cs�ng�t, Noba r�gvest itt terem. Ha nem j�nne, akkor cs�ngessenek is meg kiab�ljanak is!

V�g�l elment, �s a hobbitoknak szinte z�gott a fej�k. Ak�rmilyen sok dolga volt is a der�k fogad�snak, meg�ll�s n�lk�l �ml�tt bel�le a sz�. A vend�gek k�r�ln�ztek a nem �ppen nagy, de bar�ts�gos szob�ban. A kandall�ban pattogott a t�z, el�tte n�h�ny alacsony, k�nyelmes karossz�k �llt. A kerek asztalon m�r rajta volt a feh�r abrosz, azon meg egy nagy, kolompforma cseng�. De Noba, a hobbit-inas m�r j�tt is nagy sebbel-lobbal, miel�tt m�g esz�kbe juthatott volna, hogy cs�ngessenek neki. T�lc�n hozta a gyerty�kat, meg egy csom� t�ny�rt.

- Parancsolnak inni valamit a vend�g urak? - k�rdezte. - �s mutassam meg a szob�ikat, am�g a vacsora elk�sz�l?

A hobbitok megmosakodtak, �s f�lig m�r el is fogyasztott�k a j�kora s�r�skors�k tartalm�t, mire Papsajt �r �s Noba visszaj�tt. Az asztal egy szempillant�s alatt megter�lt. Forr� levest kaptak, hideg s�ltet, szedres lep�nyt, friss cip�t, vajat, egy �rett sajtot: egyszer�, �zletes ennival�t, ak�rcsak a Megy�ben, �gyhogy Samunak az utols� agg�lyai is eloszlottak (j� r�sz�ket m�r el�z�leg sz�m�zte a kit�n� s�r).

A fogad�s m�g ott t�bl�bolt k�r�l�tt�k egy ideig, azt�n t�vozni k�sz�lt. - Nem tudom, lenne-e kedv�k �tj�nni a t�rsas�ghoz, ha majd megvacsor�ztak - sz�lt vissza az ajt�b�l. - Tal�n ink�bb pihenni szeretn�nek. De ha m�gis, a t�rsas�g nagyon �r�lne neki. Errefel� ritk�n j�rnak k�ls� szerzetek, m�r �gy �rtem, a Megy�b�l j�tt utasok, eln�z�st a sz��rt... �s sz�vesen meghallgatjuk a h�reiket, vagy a mes�iket �s n�t�ikat. De nem k�telez�, a vil�g�rt sem! Ha sz�ks�g�k lenne valamire, csak cs�ngessenek.

Mire v�geztek a vacsor�val (mind�ssze h�romnegyed �ra alatt, mert derekasan falatoztak, �s k�zben nem esett f�l�sleges sz�), ism�t olyan er�snek �s b�tornak �rezt�k magukat, hogy Frod�, Pippin �s Samu �gy d�nt�tt: �tmennek a t�bbi vend�g k�z�. Trufa azt mondta, � nem megy, neki t�ls�gosan f�lledt az a leveg�. - El�ld�g�lek itt sz�p csendben a t�z mellett, azt�n meg kimegyek t�n, �s sz�vok egy kis friss leveg�t. Vigy�zzatok magatokra: ne feledj�tek, hogy sz�kev�nyek vagyunk, akiknek titkot kell tartani - m�g nem t�rt�nk le az orsz�g�tr�l, �s a Megye hat�ra sincs nagyon messze!

- Ne f�lj! - mondta Pippin. - Te is vigy�zz magadra! El ne t�vedj, �s jusson eszedbe, hogy a n�gy fal k�zt biztons�gosabb!

A vend�gek t�rsas�ga a fogad� nagy k�z�s szob�j�ban �ld�g�lt. N�pes �s vegyes gy�lekezet volt, amint azt Frod� r�gt�n meg�llap�totta, mihelyst a szeme hozz�szokott a vil�g�t�shoz. Ezt legink�bb a kandall�ban lobog� fahas�bok szolg�ltatt�k, mert a mennyezetgerend�kr�l f�gg� h�rom l�mpa k�r� szinte f�tylat vont a f�st. Papsajt �r a kandall� mellett �llt, �s n�h�ny t�rppel meg egy-k�t furcsa k�lsej� emberrel besz�lgetett. A padokon mindenf�le figur�k �ld�g�ltek: Br�-beli emberek, helybeli hobbitok (ezek a fej�ket �sszedugva t�rsalogtak), m�s t�rp�k �s n�h�ny bizonytalan k�lsej� alak, aki az �rny�kos szegletekben foglalt helyet, �gyhogy nemigen lehetett tudni, mif�l�k.

A Br�-beliek hangos �dvrivalg�ssal fogadt�k a megyei hobbitokat. Az idegenek, f�leg akik a Z�ld �ton �rkeztek, k�v�ncsian b�multak r�juk. A fogad�s bemutatta a j�vev�nyeknek a Br�-belieket, de olyan szapor�n, hogy a hobbitok azt sem tudt�k, melyik n�vnek ki a gazd�ja. A Br�-beli embereknek t�bbnyire a n�v�nyvil�gb�l vett nev�k volt (amit a megyeiek el�gg� furcs�nak tal�ltak), ilyesf�l�k, mint K�kab�l, Bakszak�ll, Hangaf�, �mafa, Bog�ncs �s P�fr�ny (a Papsajtr�l nem is sz�lva). A helybeli hobbitok egy r�sze is hasonl� neveket viselt. A M�ge n�v p�ld�ul, �gy l�tszott, el�g gyakori k�z�tt�k. De a legt�bbj�knek rendes nev�k volt, mint pl. �rkosi, Kotor�k, �regi, Furk�sz �s �rge: ezek k�z�l n�melyiket a Megy�ben is sokan viselt�k. Talpas k�zs�gben t�bb Alagi nev� hobbit lakott, s mivel �gy gondolt�k, a k�z�s n�vnek okvetlen�l rokoni kapcsolatot kell jelentenie, azonnal a kebl�kre �lelt�k Frod�t, mint egy r�g nem l�tott unokatestv�rt.

A Br�-beli hobbitok nagyon bar�ts�gosak �s k�v�ncsiak voltak, �s Frod� hamarosan bel�tta, hogy valamif�le magyar�zatot m�giscsak adnia kell az �tic�lj�r�l. Azt mondta teh�t, hogy f�ldrajzzal �s t�rt�nelemmel foglalkozik (amire sokan b�logatni kezdtek, pedig a Br�-beliek nem voltak valami nagy szak�rt�k ebben a k�t tudom�ny�gban). Frod� m�g hozz�tette, hogy egy k�nyvet akar �rni (erre azt�n n�ma �lm�lkod�s volt a v�lasz), �s most a bar�taival egy�tt anyagot gy�jt a Megye hat�rain k�v�l �l� hobbitokr�l, f�leg a keletiekr�l.

Erre m�r felzend�lt a jelenl�v�k k�rusa. Ha Frod� val�ban k�nyvet akart volna �rni, s ha t�bb f�le van, nem csak kett�, n�h�ny perc alatt j� egyn�h�ny fejezetre val� inform�ci�t �sszegy�jthetett volna. Azonk�v�l csak �gy z�poroztak r� a nevek, "p�ld�ul az �reg Papsajt, itt ni", akikhez tov�bbi adatok�rt fordulhat. De miut�n Frod� semmi hajland�s�got nem mutatott arra, hogy ott helyben meg�rja a k�nyv�t, a hobbitok egy id� m�lva �jra faggatni kezdt�k a megyei esem�nyek fel�l. Frod� nem bizonyult t�ls�gosan k�zl�kenynek, �s egy id� m�lva mag�ra maradt az egyik sarokban: onnan n�zte �s hallgatta a t�bbieket.

Mind az emberek, mind a t�rp�k j�r�szt t�voli esem�nyekr�l besz�lgettek, kicser�lve h�reiket, melyek az ut�bbi id�ben nagyon is egyform�n hangzottak. Valami baj lehetett messze d�len, a jelek szerint a Z�ld �ton �rkez� emberek is az�rt vettek v�ndorbotot a kez�kbe, hogy b�k�sebb haz�t keressenek. A Br�-beliek egy�tt�rz�ssel fogadt�k �ket, de l�that�lag nem nagyon volt �ny�kre, hogy ilyen sok idegent fogadjanak be kicsiny orsz�gukba. Az egyik v�ndor, egy sanda tekintet�, rossz k�lsej� fick� azt j�solta, hogy a k�zelj�v�ben m�g ink�bb megszaporodik majd az �szak fel� igyekv�k sz�ma. - Ha nem kapnak helyet, majd keresnek �k maguknak. Nekik is �ppen �gy joguk van �lni, mint b�rki m�snak - mondta hangosan. A helybeli lakosok nem voltak t�ls�gosan elragadtatva e kil�t�st�l.

A hobbitok minderre �gysz�lv�n oda se figyeltek, mert �gy l�tszott, �ket pillanatnyilag nem �rinti az eg�sz. Nem val�sz�n�, hogy a Nagyok a hobbitok �regeiben k�rjenek sz�ll�st. A hobbitokat teh�t jobban �rdekelte Samu �s Pippin, akik most m�r eg�szen otthonosan �rezt�k magukat, �s vid�man csevegtek a k�l�nf�le megyei esem�nyekr�l. Pippin j�l megnevettette hallgat�it, amikor elmes�lte, hogyan omlott be a nagy�regi v�rosh�za mennyezete: S�pl�b Soma, a polg�rmester, aki a legk�v�rebb hobbit volt a Nyugati Fert�lyban, �gy m�szott ki a sok t�rmel�k al�l, mint egy lisztbe hempergetett boh�c. De azt�n olyan k�rd�sek is elhangzottak, amelyek egy kiss� nyugtalan�tani kezdt�k Frod�t. Az egyik Br�-beli, aki �ll�t�lag t�bbsz�r is j�rt a Megy�ben, azir�nt �rdekl�d�tt, hogy hol lakik az Alagi csal�d, �s milyen m�s csal�dokkal �ll rokons�gban.

Frod� egyszerre csak �szrevette, hogy egy k�l�n�s k�lsej�, viharedzett arc� ember, aki ott �l az �rny�kban a fal mellett, szint�n nagy �rdekl�d�ssel figyeli a hobbitok besz�lget�s�t. Nagy s�r�skupa �llt el�tte, �s id�nk�nt szippantott egyet hossz� sz�r�, �rdekes farag�s� pip�j�b�l. Ahogy kiny�jtotta a l�b�t, l�tszott puha b�rcsizm�ja: j�l illett a l�b�ra, de m�r nagyon kopott volt, �s j�csk�n elbor�totta a r�sz�radt s�r. Vastag, s�t�tz�ld poszt�k�penyt viselt, szorosan maga k�r� vonva, s b�r a szob�ban meleg volt, csukly�j�t sem vetette h�tra, �gyhogy az arca �rny�kban maradt, csak a szeme csillog�sa l�tszott, ahogy a hobbitokat figyelte.

- Ki az az ember? - s�gta oda Frod� egy alkalmas pillanatban Papsajt �rnak. - Azt hiszem, �t nem mutatta be.

- Az? - s�gta vissza a fogad�s, �s csak a szem�vel v�gott arra, a fej�t nem ford�totta oda. - Nem nagyon tudom. � is a j�v�-men� emberek k�z�l val�: mi �gy h�vjuk �ket, hogy k�sz�k. Nemigen nyitja ki a sz�j�t, de ha �gy tartja a kedve, �rdekeseket mes�l. N�ha elt�nik egy h�napra vagy ak�r egy eg�sz �vre, azt�n megint felbukkan. Tavasszal el�g sokszor megfordult erre, de az ut�bbi id�ben csak ritk�n l�ttam. Az igazi nev�t m�g sohase hallottam, de errefel� csak V�ndor n�ven emlegetik. J� sebesen tud j�rni azon a hossz� l�b�n, hanem azt m�r senkinek sem mondja meg, hogy mi�rt siet annyira. De h�t mi �gy szoktuk mondani Br�ben, hogy ak�r nyugat, ak�r kelet: mind a kett� furcsa szerzet... m�rmint a k�sz�k �s megyeiek, ha meg nem s�rtem. �rdekes, hogy �ppen �ir�nta tetszik �rdekl�dni. - De ebben a pillanatban valaki s�r�rt ki�ltott, �gyhogy Papsajt �rnak ott kellett hagynia Frod�t, �s nem magyar�zhatta meg, mit akart mondani az utols� szavakkal.

Frod� �szrevette, hogy a V�ndornak nevezett ember most �t n�zi, mintha csak hallotta vagy kital�lta volna az im�nt elhangzottakat. Azt�n odabiccentett Frod� fel�, �s intett neki, hogy menjen oda, �lj�n mell�. Amikor Frod� oda�rt, h�tratolta a csukly�j�t: torzonborz fekete haj�ban �sz sz�lak l�tszottak, az arca s�padt �s kem�ny, sz�rke szeme �beren villogott.

- V�ndor a nevem - mondta halkan. - �rvendek a szerencs�nek, iz�... Alagi �r, ha ugyan az �reg Papsajt j�l mondta.

- J�l - felelte Frod� mereven. Egy�ltal�n nem �rezte j�l mag�t az �beren villog� tekintet c�lt�bl�jak�nt.

- H�t k�rem, Alagi �r - mondta V�ndor -, �n a maga hely�ben figyelmeztetn�m a bar�taimat, hogy ne besz�ljenek t�l sokat. Kellemes dolog az iszogat�s, a meleg szoba, a bar�tkoz�s... de az�rt itt m�gsem a Megy�ben vagyunk. Furcsa n�pek j�rnak errefel�. De �nt tal�n meglepi, hogy �ppen �n mondok ilyeneket - tette hozz� fanyar mosollyal, l�tva, hogy Frod� tet�t�l talpig v�gigm�ri. - �s nemr�giben m�g ezekn�l is sokkal furcs�bb utasok j�rtak itt Br�ben - folytatta, Frod� arc�t f�rk�szve.

Frod� �llta a n�z�s�t, de nem sz�lt semmit, V�ndor pedig nem er�ltette tov�bb a dolgot. Mintha egyszerre csak Pippin k�t�tte volna le minden figyelm�t. Frod� megd�bbent: az ifj� Tuk, felb�torodva el�bbi siker�n, amit a nagy�regi k�v�r polg�rmesterrel aratott, most Bilb� b�cs�lakom�j�r�l tartott tr�f�s besz�mol�t a hallgat�s�gnak. Boh�ckodott, elj�tszotta Bilb� szerep�t, id�zte a b�cs�besz�det, s m�r nem sok hi�nyzott, hogy r�t�rjen a titokzatos elt�n�sre.

Frod� bossz�s lett. A helybeli hobbitok ugyan biztos nem akadnak fenn a t�rt�neten: el�g ilyen mulats�gos hist�ri�t hallottak m�r a foly�n t�l �l� rokonaikr�l, de az�rt vannak k�zt�k p�ran (p�ld�ul az �reg Papsajt), akik nem olyan egy�gy�ek, s tal�n m�r r�gen hallottak egyet s m�st Bilb� elt�n�s�r�l. A mostani el�ad�s majd esz�kbe juttatja a Zs�kos nevet, kiv�lt ha nemr�g �rdekl�d�tt valaki Br�ben egy ilyen nev� illet� fel�l.

Frod� nyugtalanul f�szkel�d�tt, nem tudta, mit�v� legyen. Pippin l�that�lag roppantul �lvezte, hogy mindenki �t figyeli, �s teljesen megfeledkezett a r�juk leselked� vesz�lyekr�l. Frod�ba hirtelen belenyilallt a f�lelem, hogy Pippin ebben az emelkedett hangulat�ban tal�n m�g a Gy�r�t is megeml�ti, az pedig k�nnyen v�gzetess� v�lhatna.

- Itt cselekedni kell, de hamar! - s�gta a f�l�be V�ndor.

Frod� talpra ugrott, fel�llt egy asztal k�zep�re, �s besz�lni kezdett. .Pippin hallgat�s�g�nak megoszlott a figyelme. A hobbitok egy r�sze Frod�ra n�zett, nevettek �s tapsoltak, abban a hiszemben, hogy Alagi �r a kellet�n�l valamivel t�bbet kortyolt a finom s�rb�l.

Frod� zavarba j�tt, sz�gyenkezett, �s egyszerre csak azon kapta mag�t (mint m�skor is, ha besz�det kellett mondania), hogy a zseb�ben l�v� t�rgyakat babr�lja. Kitapintotta a Gy�r�t: ott volt a l�nc�n, �s Frod�t elfogta valami megmagyar�zhatatlan v�gy, hogy felh�zza az ujj�ra, s �gy menek�lj�n a k�nos helyzetb�l. K�zben �gy �rezte, mintha ez az �tlet nem is az � agy�ban fogant volna meg, hanem k�v�lr�l j�nne, egy k�ls� t�rgyt�l vagy szem�lyt�l, aki a szob�ban tart�zkodik. Szil�rdan ellen�llt a cs�b�t�snak, �s er�sen megmarkolta a Gy�r�t, mintha nem akarn� engedni, hogy megsz�kj�n t�le, vagy valami rosszat m�veljen. Annyi biztos, hogy semmif�le ihletet nem kapott t�le. Azt�n eldadogott n�h�ny sz�t, "az alkalomhoz ill�en", ahogy a Megy�ben mondt�k volna: "mindannyian h�l�sak vagyunk ez�rt a v�gtelen�l kedves fogadtat�s�rt, �s tal�n azt is szabad rem�lnem, hogy mostani r�vid l�togat�som hozz�j�rul a Megye �s Br� k�zti r�gi bar�ti kapcsolatok fel�j�t�s�hoz" - v�g�l elhallgatott �s k�sz�r�lt egyet a tork�n.

Most m�r mindenki csak �t n�zte. - N�t�t! - rikkantotta az egyik hobbit. - N�t�t! N�t�t! - ki�ltott�k ut�na k�rusban a t�bbiek. - Rajta, cimbora, �nekelj nek�nk valami olyant, amit m�g sohase hallottunk!

Frod� egy pillanatig csak �llt ott, t�tott sz�jjal. Azt�n k�ts�gbees�s�ben r�zend�tett egy bolondos n�t�ra, amit Bilb� annak idej�n meglehet�sen szeretett (�s b�szke is volt r�, minthogy a sz�veg�t � maga �rta). A n�ta egy fogad�r�l sz�lt, tal�n ez�rt is jutott most az esz�be Frod�nak. Hadd �lljon itt a teljes sz�vege: Ma m�r �ltal�ban csak n�h�ny sor�ra szoktak eml�kezni.

Van egy fogad�, vid�m fogad�,

a s�re, hej, finom!

A Holdbeli Ember is bet�rt

egy este - tudj�tok mi�rt?

Hogy barna s�rt igyon!

A szolgagyerek macsk�ja pedig,

ki inni szeret fenem�d,

heged�lni se rest azonfel�l,

�s h�zza �m kegyetlen�l

a talp al� val�t.

Lakik m�g ott egy kis kutya,

egy tr�f�s kedv� eb:

ha j� az iv�ban a hangulat,

a vend�gekkel elmulat,

s�t, � a legt�zesebb.

�s van m�g egy k�v�r teh�n,

akit fesz�t a g�g,

de a n�t�t�l megr�szeg�l,

�s r�gt�n t�ncra pender�l,

az ist�ll� el�tt.

�s ez�stt�ny�r mennyi van,

s hozz� ez�stkal�n!

Hogy vas�rnap f�nyes legyen,

pucolj�k tisztess�gesen

m�r szombat d�lut�n.

A Holdbeli ember csak vedelt,

a macska von�ja dalolt:

kan�l, t�ny�r asztal tetej�n,

idebent a kutyus, odakint a teh�n

bety�rul r�gta a port.

A Holdbeli ember az asztal al�

gurult s elszunnyadott,

�lm�ban itta tov�bb a l�t,

m�g r�zsasz�n� lett az �g,

s lementek a csillagok.

�s sz�l a cic�hoz a szolgagyerek.

"Ez r�szeg, mint a csap!

A Holdnak k�t parip�ja pedig

ez�st-zabol�n berzenkedik,

�s kelni szeretne a Nap!"

A macska erre �gy muzsik�l,

ak�r a veszett fene,

a der�k fogad�s meg a Holdbeli

Ember f�l�be k�rt�li:

"Z�r�ra, hallja-e?"

A dombra cipelik a Holdbelit,

s l�d�tj�k, mint a batyut:

a Holdba, zsupsz! Lovak ugranak,

teh�n sz�kell, mint kecskebak,

kan�l, t�ny�r odafut.

�s tombol a macska, von�t a von�,

a kerge kutyuska csahol,

teh�n a lovakkal fejre�ll,

a sz�ll� vend�g mind kiab�l,

s kisz�kken a paplan al�l.

De azt�n, durr! megpattan a h�r,

lecs�cs�l t�ny�r s kan�l.

Teh�n �tugrik a Hold felett,

a kis kutyuska j�t nevet,

hogy �gy v�gz�dik a b�l.

A domb m�g�tt let�nik a Hold,

s a Nap k�r�ltekint.

Csod�lkozik: node m�g ilyet!

vil�gos van, s az emberek

beb�jnak az �gyba megint!

Hangos �s hosszas taps rezegtette meg a leveg�t. Frod�nak j� hangja volt, �s a n�ta felpezsd�tette a hallgat�s�g fant�zi�j�t. - Hol van az �reg �szok? - ki�ltozt�k mindenfel�l. - Ezt neki is hallania kell. Boba megtan�thatja heged�lni a macsk�j�t, azt�n mi is t�ncolunk. - �jabb kors� s�r�ket rendeltek �s tov�bb ki�ltoztak: - M�g egyszer, kedves vend�g! Hogy volt! Hogy volt!

Beledikt�ltak Frod�ba m�g egy kors� s�rt, �s addig n�gatt�k, am�g ism�t r� nem kezdte, de most m�r sokan egy�tt f�jt�k vele, mert a dallamot j�l ismert�k, n�tasz�vegek megtanul�s�ban pedig mindig is kiv�l�ak voltak. Most viszont Frod� m�morosodott meg a siker�t�l. Ide-oda ugr�ndozott az asztalon, s amikor m�sodszor is el�rt oda, hogy "Teh�n �tugrik a Hold felett", hirtelen felsz�kkent a leveg�be. De t�ls�gosan is nagy lend�lettel: mert bum! egy kors�kkal megrakott t�lc�ra huppant vissza, majd lecs�szott r�la, �s f�lsiket�t� cs�r�mp�l�s k�zepette legurult az asztalr�l. A k�z�ns�g kit�totta a sz�j�t, hogy egy j��z�t nevessen, de azt�n mindenki �gy maradt t�tott sz�jjal, n�ma csendben - mert az el�ad� hirtelen elt�nt. Nyoma veszett, mintha elnyelte volna a f�ld!

A helybeli hobbitok d�bbenten meresztgett�k a szem�ket, azt�n felugrottak, �s Papsajt �r ut�n kezdtek ki�ltozni. Az eg�sz t�rsas�g elh�z�dott Pippint�l �s Samut�l: magukra maradtak egy sarokban, �s mindenki gyanakodva, bizalmatlanul, tisztes t�volb�l b�multa �ket. Hiszen egy�tt j�ttek ezzel a v�ndor szemf�nyveszt�vel, akir�l senki se tudhatja, hogy mire k�pes, �s mik a sz�nd�kai. De az egyik fekete k�p� Br�-beli sokatmond� �s f�lig-meddig cs�fond�ros arckifejez�ssel n�zte �ket, �gyhogy libab�r�s lett t�le a h�tuk. Azt�n ez az alak kisurrant az ajt�n, �s ut�na az a bandzsa fick� is, aki d�lr�l ker�lt ide: ezek ketten eg�sz este sokat sugdol�ztak egym�ssal. Nem sokkal ut�nuk B�ni, a kapu�rz� is elt�vozott.

Frod� nagyon sz�gyellte mag�t. Mivel jobb �tlete nem volt, n�gyk�zl�b kim�szott az asztal al�l, �s odament a s�t�t sarokba V�ndor mell�, aki mozdulatlanul �lt: egy arcrezzen�ssel se �rulta el, hogy mire gondol. Frod� h�ttal nekid�lt a falnak, �s levette a Gy�r�t. Maga sem tudta volna megmondani, hogyan ker�lt az ujj�ra. Biztosan babr�lt vele a zseb�ben, mialatt a n�t�t f�jta, azt�n valahogy r�cs�szhatott az ujj�ra, amikor est�ben �nk�ntelen�l is hadon�szni kezdett. Egy pillanatig arra gondolt, tal�n maga a Gy�r� tr�f�lta meg, tal�n jelezni akarta, hogy itt van, mert volt valaki a helyis�gben, aki �ppen ezt k�v�nta vagy parancsolta. Frod� l�tta azokat, akik az el�bb t�voztak, �s cseppet sem tetszett neki a fizimisk�juk.

- No? - k�rdezte V�ndor, amikor Frod� ism�t l�that�v� v�lt: - Ezt meg mi�rt csin�lta? Nagyobb bajt a pajt�sai sem okozhattak volna a fecseg�s�kkel! Sz�p kis dolgot vett a fej�be! Azazhogy ink�bb az ujj�ra!

- Nem tudom, mire c�loz - mondta Frod� bossz�san �s nyugtalanul.

- Dehogyisnem tudja - v�gott vissza V�ndor -, de azt hiszem, jobb lesz, ha megv�rjuk, am�g elcsitul a l�rma. Azt�n, ha nincs kifog�sa ellene, Zs�kos �r, szeretn�k n�gyszemk�zt eldiskur�lni �nnel.

- Mir�l? - k�rdezte Frod�, aki izgalm�ban �szre se vette, hogy a val�di nev�t eml�tik.

- Egy olyan �gyr�l, amely meglehet�sen fontos... mind a kett�nk sz�m�ra - felelte V�ndor, �s mer�en Frod� szem�be n�zett. - Tal�n k�z�lhetek �nnel egyet s m�st, aminek haszn�t veszi.

- Rendben van - mondta Frod�, leplezni pr�b�lva az izgalm�t. - Majd k�s�bb besz�lget�nk.

K�zben egy kis vita zajlott a kandall� k�r�l. Papsajt �r szapora l�ptekkel visszaj�tt a helyis�gbe, s most csak �gy kapkodta a fej�t, mert ah�nyan csak ott voltak, mind homlokegyenest m�sk�nt sz�moltak be a lej�tsz�dott esem�nyr�l.

- A saj�t szememmel l�ttam, Papsajt �r - mondta egy hobbit: - Azazhogy nem l�ttam semmit: hiszen �rti, ugye? Egyszerre csak, hogy �gy mondjam, elt�nt.

- Ne besz�ljen, M�ge �r! - csod�lkozott a fogad�s.

- De igenis besz�lek! - felelte M�ge. - S�t mi t�bb, komolyan besz�lek.

- Itt valami nem stimmel - cs�v�lta a fej�t Papsajt. - Ez az Alagi �r egy�ltal�n nem olyan, mintha f�stb�l volna, hogy csak �gy elt�nj�n ebben a f�st�s leveg�ben.

- H�t akkor hol van? - ki�ltott�k egyszerre t�bben.

- Honnan tudjam? Mehet ahov� akar, felt�ve, ha reggel kifizeti a sz�ml�j�t. Na tess�k, Tuk �r ott van, ni: � nem t�nt el.

- Mindegy: �n l�ttam, amit l�ttam, �s azt is l�ttam, amit nem l�ttam - jelentette ki makacsul M�ge.

- �n pedig azt mondom, hogy itt valami t�ved�s van - ism�telte meg Papsajt, mik�zben felvette a t�lc�t, �s kezdte �sszeszedegetni a kors�k cserepeit.

- Persze hogy t�ved�s! - mondta Frod� -, nem t�ntem el. Itt vagyok! Csak le�ltem a sarokba, hogy egy kicsit eldiskur�ljak V�ndorral.

El�rej�tt, �s megmutatta mag�t a kandall� f�ny�ben, de a jelenl�v�k t�bbs�ge visszah�k�lt, m�g riadtabban, mint az el�bb. Egy cs�ppet sem nyugtatta meg �ket Frod� magyar�zata, hogy tudniillik gyorsan odam�szott a sarokba az asztalok alatt, miut�n leesett. A Br�-beliek t�bbs�ge, hobbit �s ember egyar�nt, azon nyomban felszedel�zk�d�tt, �s hazament: aznap est�re eleg�k volt a mutatv�nyokb�l. Volt, aki ferde szemmel n�zett Frod�ra, �s morgott is valamit, mik�zben kiment. Azt�n fel�lltak a t�rp�k is, meg az a k�t-h�rom idegen ember, aki m�g ott volt: j� �jszak�t k�v�ntak a fogad�snak, de Frod�hoz �s bar�taihoz nem sz�ltak semmit. V�g�l is senki sem maradt odabent, csak V�ndor, aki �szrev�tlen�l �ld�g�lt tov�bb a fal mellett.

Papsajt �r l�that�lag nem nagyon vette sz�v�re a dolgot. Nyilv�n arra gondolt, hogy a fogad�ja �gyis megtelik majd az elk�vetkez� est�ken, am�g a mai rejt�lyes esetet alaposan meg. nem t�rgyalj�k. - Ejnye, Alagi �r, h�t szabad ilyesmit csin�lni? - k�rdezte. - Megijeszti a vend�geimet, �s m�g �ssze is t�ri az ed�nyt mindenf�le akrobatamutatv�nnyal!

- Sz�ves eln�z�s�t k�rem, ami�rt ennyi bajt okoztam - mondta Frod�. - Higgye el, nem �llt sz�nd�komban. V�gtelen�l sajn�latos baleset.

- Rendben van, Alagi �r. De ha legk�zelebb bukfencezni vagy b�v�szkedni akar, vagy tudomis�n mit m�velt, akkor lesz sz�ves el�bb figyelmeztetni a vend�geket... meg engem is. Tudja, mi egy kiss� gyanakv� term�szet� n�ps�g vagyunk, �s nem nagyon szeretj�k az ilyen v�ratlan meglepet�seket, meg rejt�lyes dolgokat... pl�ne, ha �gy z�dulnak a nyakunkba, mint a hideg zuhany.

- �g�rem, Papsajt �r, hogy ilyesmi soha t�bb� nem fog el�fordulni. Most pedig, azt hiszem, ideje lefek�dni. Holnap reggel kor�n indulunk. Lenne sz�ves int�zkedni, hogy a p�nik nyolc �r�ra k�szen �lljanak?

- Hogyne, k�rem. De miel�tt tov�bbmenn�nek, szeretn�k n�gyszemk�zt is besz�lni �nnel, Alagi �r. Eszembe jutott valami, amit el kell mondani. Rem�lem nem veszi rossz n�ven. Most m�g van egy kis dolgom, de azt�n ben�zn�k a szob�j�ba, ha megengedi.

- Term�szetesen - mondta Frod�, de az�rt elszorult a sz�ve. Arra gondolt, h�ny ilyen n�gyszemk�zti besz�lget�s v�r m�g r�, miel�tt nyugov�ra t�rhet, �s vajon miket fog hallani. Lehets�ges volna, hogy ezek itt mind �sszeesk�dtek ellene? M�r a der�k Papsajt �rban sem tudott megb�zni: mintha az � holdvil�gk�pe m�g�tt is s�t�t sz�nd�kok rejt�zn�nek.