11. fejezet

T�r a s�t�tben

Mialatt �k a Br�-beli fogad�ban nyugov�ra t�rtek, Bakf�ldre r�ter�lt a s�t�t �jszaka, k�dgomolyok �sztak a v�lgyekben �s a foly�parton. A t�b�rlyuki h�z hangtalanul �llt a s�t�tben. B�gy�s Pufi �vatosan kinyitotta az ajt�t, �s kikukucsk�lt. Eg�sz nap gy�lt benne a f�lelem, �s most nem b�rt megpihenni vagy lefek�dni: valami fenyeget�s bujk�lt a mozdulatlan �jszakai leveg�ben. Mialatt Pufi a szem�t meresztgette a hom�lyba, a f�k alatt megmoccant egy fekete �rny�k, a kerti ajt� �nmag�t�l kiny�lt, azt�n hangtalanul �jra becsuk�dott. Pufit hatalm�ba ker�tette a retteg�s. H�traugrott, �s egy pillanatig reszketve �llt az el�szob�ban. Azt�n bez�rta �s elreteszelte az ajt�t.

Egyre s�r�bb lett az �jszaka. Halk neszek hallatszottak: kant�rsz�ron vezetett lovak pat�j�nak tompa dobog�sa a fasorban. A kerti kapun�l meg�lltak, �s h�rom fekete alak j�tt be a kertbe: h�rom lopakod� �rny�k a f�v�n. Az egyik a bej�rathoz ment, a m�sik kett� jobbra �s balra a h�z sarkaihoz, ott �lltak mozdulatlanul, mintha k�vek �rny�kai voln�nak, s k�zben lassan telt-m�lt az �jszaka. A h�z �s a cs�ndes f�k mintha l�legzet�ket visszafojtva v�rakoztak volna.

A levelek alig �rezhet�en megrezzentek, �s valahol nagyon messze felkukor�kolt egy kakas. A hajnal el�tti h�v�s �ra m�r a v�ge fel� j�rt. A bej�ratn�l �ll� alak megmozdult. A holdtalan �s csillagtalan s�t�tben megcsillant egy kivont penge, hideg f�nye szinte kicsapott a h�velyb�l. Azt�n tompa, de er�s kopogtat�s hallatszott, �s az ajt� megremegett.

- Kinyitni, Mordor nev�ben! - mondta egy �les, fenyeget� hang.

A m�sodik z�rget�st m�r nem b�rta az ajt�, beszakadt: faforg�cs pattogott, �s a lakat let�rt. A fekete alakok gyorsan benyomultak.

Ebben a pillanatban a h�z k�r�li f�k k�z�tt felharsant egy k�rt. Hangja �gy has�tott bele az �jszak�ba, mint egy t�zcs�va, amely a domb tetej�n sz�kik fel hirtelen.

�bredj! Baj van! T�z van! v�r van! �bredj!

B�gy�s Pufi nem maradt t�tlen. Mihelyt megl�tta a kertben k�sz� s�t�t �rnyakat, tudta, hogy futnia kell, ha kedves az �lete. Futott is, ki a h�ts� ajt�n, �t a kerten, azut�n pedig a r�teken. Amikor el�rt a legk�zelebbi h�zhoz, t�bb mint egy m�rf�ldnyire, �sszerogyott a k�sz�b�n. - Nem, nem, nem! - ki�ltozta. - Ne engem! Nem �nn�lam van! - Eltelt egy kis id�, am�g valahogy meg�rtett�k, hogy miket is fecseg �sszevissza. Szavaib�l v�g�l is kih�mozt�k, hogy ellens�g t�rt be Bakf�ldre, valamif�le ismeretlen hadak az �regerd�b�l. �s azut�n m�r senki se vesztegette az id�t.

Baj van! T�z van! v�r van!

A Borbak nemzets�g tagjai, teli t�d�b�l f�jt�k a bakf�ldi k�rtjelet, amely tal�n sz�z �vvel azel�tt hallatszott utolj�ra, az �d�z T�l idej�n, amikor befagyott a Borbuggyan, �s lej�ttek a feh�r farkasok.

�bredj! �bredj!

Egyre t�bb k�rt v�laszolt a t�volb�l. Terjedt a riad�. A fekete alakok kiszaladtak a h�zb�l. Egyik�k futt�ban elejtett egy hobbit-k�penyt a k�sz�b�n. A fasorban felhangzott a patadobog�s, azt�n a lovak v�gt�ba ugrottak, �s elt�ntek a s�t�tben. T�b�rlyuk k�r�l minden�tt k�rt�k harsogtak, hangok ki�ltoztak, l�bak dobogtak. De a Fekete Lovasok egyenest az �szaki Kapu fel� sz�guldottak, mint a sz�lv�sz. Hadd k�rt�lj�n a kicsik n�pe! Szauron majd k�s�bb elint�zi �ket. Nekik egyel�re m�s dolguk van: most m�r tudj�k, hogy az a h�z �res, �s a Gy�r� elt�nt. A kapu�rz�k nem tudt�k feltart�ztatni �ket, �s a Lovasok elv�gtattak a Megy�b�l.

Kora �jszaka Frod� hirtelen felriadt m�ly �lm�b�l, mintha egy hang vagy ismeretlen valami zavarta volna meg. L�tta, hogy V�ndor �beren �l a sz�k�n: szeme visszat�kr�zte a kandall� f�ny�t, mert �gy l�tszik, k�zben sem feledkezett meg a t�zr�l, �s a has�bok nagy l�nggal lobogtak, de V�ndor nem sz�lt semmit, �s nem is mozdult.

Frod� hamarosan megint elaludt, de nyugtalan �lm�ban megint csak sz�lz�g�st �s patadobog�st hallott. A sz�l mintha k�r�lfonta �s vadul r�zta volna a h�zat, valahol messze pedig egy k�rt rivallt. Frod� kinyitotta a szem�t, �s hallotta, hogy a fogad� udvar�n hars�nyan kukor�kol egy kakas. V�ndor f�lreh�zta a f�gg�nyt, �s egy csattan�ssal kinyitotta a spalett�kat. A szob�t bet�lt�tte a hajnali sz�rk�let, �s a nyitott ablakon �t be�ramlott a hideg.

V�ndor sorra felk�lt�tte valamennyi�ket, majd a fogad� hobbit-szob�i fel� indult: a t�bbiek ut�na. Amikor bel�ptek, j� okuk volt �r�lni, hogy megfogadt�k V�ndor tan�cs�t: a felfesz�tett ablakok ide-oda himb�l�ztak sarokvasaikon, sz�l csapkodta a f�gg�ny�ket, az �gyak fel voltak d�lva, a hossz� p�rn�k �sszehasogatva hevertek a padl�n, a barna �gytakar� rongyokra szakadt.

V�ndor azonnal kiment a fogad�s�rt. Szeg�ny Papsajt �r nagyon �lmosnak �s ijedtnek l�tszott. Eg�sz �jszaka szinte le se hunyta a szem�t (legal�bbis ezt mondta), de egy hangot sem hallott.

- Ilyesmit m�g nem l�ttam, ami�ta az eszemet tudom! - fakadt ki, �s iszonyat�ban az �gre emelte a k�t kez�t. - Hogy a sz�ll�vend�gek ne alhassanak az �gyukban, �s ezek a j� p�rn�k mind t�nkret�ve! H�t mi j�n m�g ezut�n?

- Neh�z id� - mondta V�ndor. - De egyel�re tal�n b�k�n hagynak, ha megszabadult�l t�l�nk. M�ris indulunk. Ne t�r�dj a reggelivel: el�g lesz egy korty ital, meg egy falat �tel, amit �llva bekapunk. Egy-k�t perc, �s m�r k�szek is a csomagjaink.

Papsajt �r azonnal elsietett, hogy gondoskodj�k a p�nikr�l �s arr�l a "falat �telr�l". De nagyon hamar visszaj�tt, ugyancsak k�ts�gbeesve. A p�nik elt�ntek! �jszaka felt�rt�k az ist�ll�t, �s elvittek mindent, ami bent volt: nemcsak Trufa holmij�t, hanem valamennyi lovat �s j�sz�got.

Frod�t les�jtotta a rossz h�r. Ugyan mi rem�ny�k lehet, hogy gyalog el�rnek V�lgyzugolyba, ha az ellens�g l�h�ton �ld�zi �ket? Ha a Holdra induln�nak, az se lenne rem�nytelenebb. V�ndor egy darabig sz�tlanul �lt, s csak n�zte a hobbitokat, mintha azt latolgatn�, mennyi er� �s b�tors�g van benn�k.

- Ha lovasok el�l menek�l�nk, a p�ni am�gy sem sokat �r - mondta v�g�l elgondolkozva, mintha kital�lta volna, hogy mi j�r Frod� esz�ben. - Gyalog se haladn�nk sokkal lassabban, m�rmint azokon az utakon, amelyekre gondolok. �n k�l�nben is gyalog akartam menni. Csak az �lelem meg a t�bbi holmi aggaszt. Innent�l eg�szen V�lgyzugolyig csakis arra az ennival�ra sz�m�thatunk, amit magunkkal visz�nk, m�rpedig tartal�kot is vinn�nk kell eleget, mert lehet, hogy feltart�ztatnak vagy ker�l�re k�nyszer�tenek, �s le kell t�rn�nk a legr�videbb �tr�l. Mit gondoltok, mennyit b�rn�tok el a h�tatokon?

- Amennyit csak kell - felelte Pippin, �s elszorult a sz�ve, de �sszeszedte mag�t, hogy megmutassa: kem�nyebb fick� �, mint amilyennek l�tszik (illetve, mint amilyennek �rezte mag�t).

- �n kett� helyett is b�rom - mondta Samu harciasan.

- Nincs valami megold�s, Papsajt �r? - k�rdezte Frod�. - Nem kaphatn�nk egy-k�t p�nit a faluban, vagy ak�rcsak egyet, a poggy�sznak? Gondolom, b�rbe �gysem adn�k, de ha m�sk�pp nem megy, esetleg megvessz�k - tette hozz� kiss� bizonytalanul, mert nem tudta, el�g lesz-e a p�nze.

- Nem hiszem - felelte b�natosan a fogad�s. - Br�ben �sszesen k�t vagy h�rom h�tas p�ni volt, azokat is itt tartott�k az �n ist�ll�mban, �s most elt�ntek. Egy�b igavon� j�sz�g pedig nagyon kev�s akad, ami meg akad, az nem elad�. De az�rt megteszem, amit tudok. Felzavarom Bob�t, azt�n elk�ld�m k�r�ln�zni, amilyen hamar csak lehet.

- J� - mondta V�ndor kelletlen�l -, pr�b�ld meg. Hi�ba, nagyon fontos lenne, hogy legal�bb egy p�nit szerezz�nk. De �gy sajnos nincs korai indul�s, �s nem t�nhet�nk el sz�p csendben! Ak�r k�rtsz�val is h�r�l adhattuk volna a t�voz�sunkat. Gondolom, ez is beletartozott a terv�kbe.

- De legal�bb van egy morzs�nyi vigaszunk - mondta Trufa -, s�t, rem�lem, t�bb lesz egy morzs�n�l: am�g v�rakozunk, legal�bb le�lhet�nk reggelizni. Hol van az a Noba?

V�g�l is t�bb mint h�rom �ra hosszat kellett vesztegelni�k. Boba azzal j�tt vissza, hogy a k�rny�ken se p�nz�rt, se sz�p sz��rt nem lehet lovat vagy p�nit kapni egyetlen kiv�tellel: P�fr�ny Pock�nak van egy p�nija, amit esetleg hajland� lenne eladni. - Szeg�ny �reg, ki�hezett p�ra - mondta Boba -, a gazd�ja m�gis h�romszoros �rat fog k�rni �rte, hiszen tudja, hogy milyen szorult helyzetben vannak uras�god�k: ilyen ember ez a P�fr�ny Pock�.

- P�fr�ny Pock�? - k�rdezte Frod�. - Nincs ebben valami ravaszs�g? Hogy p�ld�ul a j�sz�g visszasz�kne hozz� minden c�km�kunkkal egy�tt, vagy hogy a nyomunkra vezetn� az ellens�get?

- Minden lehets�ges - mondta V�ndor. - Csak azt az egyet nem tudom elk�pzelni, hogy egy �llat visszamenjen P�fr�ny Pock�hoz, ha egyszer m�r megszabadult t�le. Ink�bb �gy gondolom, ez az eg�sz �tlet csak �gy mell�kesen fogamzott meg a der�k P�fr�ny mester agy�ban, hogy ha lehet, m�g t�bbet keressen az �gy�n. Szerintem az a legnagyobb vesz�ly, hogy a szeg�ny j�sz�g val�sz�n�leg az utols�kat r�gja. De hi�ba, nincs m�s v�laszt�sunk. Mennyit k�r �rte?

P�fr�ny Pock� tizenk�t ez�stgarasban szabta meg az �rat, ami azon a vid�ken csakugyan h�romszorosa volt a p�ni forgalmi �rt�k�nek. Csontos, rosszul t�pl�lt, cs�ggedt j�sz�g volt az istenadta, de az�rt �gy l�tszott, b�rja m�g egy ideig. Papsajt �r maga fizette ki az �r�t, �s azon k�v�l m�g tizennyolc garast felaj�nlott Truf�nak k�rp�tl�sul az elt�nt �llatok�rt. Papsajt �r becs�letes ember volt, �s el�g j�m�d� is, a Br�-beli viszonyokhoz k�pest, de harminc ez�stgaras elveszt�se az�rt �t is s�lyosan �rintette, �s az a tudat, hogy P�fr�ny Pock� ilyen cs�ny�n becsapta, m�g s�lyosabb� tette a csap�st.

V�gs� soron a fogad�s m�gsem j�rt rosszul. K�s�bb kider�lt, hogy val�j�ban csak egy lovat loptak el. A t�bbit sz�tzavart�k, vagy magukt�l ugrottak meg nagy ijedt�kben, �s ut�bb valamennyit megtal�lt�k a Br�-vid�k k�l�nb�z� r�szein: Trufa p�nijai egy�tt menek�ltek el, s mivel volt magukhoz val� esz�k, v�g�l is a Buck�k fel� vett�k �tjukat, hogy megkeress�k a v�n Galusk�t. �gy azt�n egy ideig Bombadil kom�n�l vend�geskedtek, �s j�l ment a soruk. De amikor a Br�-beli esem�nyek h�re eljutott Tom�hoz, � elk�ldte a p�nikat Papsajt �rhoz, aki ilyen m�don �t kiv�l� j�sz�got szerzett. Br�ben ugyan t�bbet kellett dolgozniuk, de Boba j�l b�nt vel�k, �gyhogy eg�szben v�ve szerencs�j�k volt: kimaradtak a k�tes �s vesz�lyes utaz�sb�l. Igaz, sohase l�tt�k meg V�lgyzugolyt.

Papsajt �r azonban egyel�re meg volt gy�z�dve r�la, hogy odaveszett a p�nze. De m�s bajai is voltak. Mihelyt ugyanis a t�bbi vend�g fel�bredt �s tudom�st szerzett a bet�r�sr�l, nagy felz�dul�s t�madt. A d�lr�l j�tt utasoknak is elt�nt t�bb lovuk, s most nagy hangon veszekedtek a fogad�ssal, am�g ki nem der�lt, hogy a lovakkal egy�tt az egyik t�rsuknak is nyoma veszett: annak a kancsal fick�nak, akit P�fr�ny Pock� t�rsas�g�ban l�ttak. Term�szetes, hogy a gyan� mindj�rt erre az alakra terel�d�tt.

- Ha l�tolvajokkal cimbor�ltok, �s ide hozz�tok �ket a h�zamba - mondta Papsajt �r haragosan -, akkor csak fizess�tek meg a k�rt magatok, �s ne �nvelem kiab�ljatok. Eriggyetek, k�rdezz�tek meg P�fr�nyt�l, hol az a dr�gal�tos bar�totok! - De kider�lt, hogy az illet� senkinek se volt bar�tja, �s senki se eml�kezett r�, hogy mikor csatlakozott a t�bbi utashoz.

Reggeli ut�n a hobbitoknak m�g �t kellett csomagolniuk a holmijukat, azonk�v�l az �tik�szleteket is ki kellett eg�sz�teni, hiszen most m�r tudt�k, hogy az �t hosszabb lesz, mint eredetileg tervezt�k. Majdnem t�z �ra volt, amikor v�gre elindultak. Addigra eg�sz Br� felbolydult. Frod� elt�n�se vagy mutatv�nya, a Fekete Lovasok felbukkan�sa, az ist�ll�k kifoszt�sa, �s nem utols� sorban az a h�r, hogy a V�ndor nev� k�sza csatlakozott a titokzatos hobbitokhoz: mindez olyan �rdekes volt, hogy ki tudja h�ny esem�nytelen esztend�re ell�tta mes�lnival�val a helybelieket. A Br�-beli �s talpasi lakosok t�bbs�ge kint tolongott az utc�n, hogy l�ssa, amint az utasok tov�bbindulnak, de m�g Fenekesb�l �s Arcsetb�l is sokan elj�ttek. A fogad� t�bbi vend�ge az ajt�kban zs�fol�dott �ssze, vagy az ablakokb�l b�multa a l�tv�nyt.

V�ndor k�zben meggondolta mag�t, �s �gy d�nt�tt, hogy a f��ton t�voznak Br�b�l. Ha most mindj�rt nekiv�gn�nak hegynek-v�lgynek, csak m�g rosszabb lenne: a fele lakoss�g ut�nuk t�dulna, hogy meglesse, miben s�ntik�lnak, �s meg�vja t�l�k a birtok�t.

Elb�cs�ztak Nob�t�l �s Bob�t�l, azut�n pedig Papsajt �rnak is megk�sz�ntek mindent. - Rem�lem, m�g tal�lkozunk az �letben, �s akkor der�sebb lesz f�l�tt�nk az �g - mondta Frod�. - Igaz�n sz�vesen vend�geskedn�k Papsajt uram h�z�ban, ha majd senki sem h�borgat.

Agg�dva, szorongva indultak el, a n�z�sereg szeme l�tt�ra. Nem mindenki n�zte �ket j� szemmel, �s az se volt mindig bar�ts�gos, amit ut�nuk ki�ltottak. De �gy l�tszik, a Br�-beliek t�bbs�ge nagyon tisztelte V�ndort, mert akire csak r�n�zett, az mind befogta a sz�j�t, �s elh�z�dott. V�ndor az �len haladt Frod�val, ut�nuk Trufa �s Pippin ment, legh�tul meg Samu, aki a p�nit vezette: mivel sajn�lt�k szeg�ny p�r�t, nem terhelt�k meg t�ls�gosan, de a p�ni m�ris vid�mabbnak l�tszott, mintha csak tudn�, hogy jobbra fordult a sorsa. Samu t�n�dve majszolt egy alm�t. Egyik zsebe tele volt alm�val: b�cs�aj�nd�k Nob�t�l �s Bob�t�l. - Alm�t az �tra, pip�t otthonra - d�nny�gte Samu. - De azt hiszem, nemsok�ra j� ideig lemondhatok mind a kett�r�l.

A hobbitok nem t�r�dtek a k�v�ncsiakkal, akik kidugt�k fej�ket az ajt�kon, vagy a ker�t�s f�l�tt kikukucsk�lva lest�k a t�voz�kat. De amikor a k�zs�g t�ls� v�g�n el�rtek a kapuhoz, Frod� egy gondozatlan k�lsej�, s�t�t h�zat l�tott: s�r� s�v�ny vette k�r�l, s ez volt az utols� �p�let a faluban. Az egyik ablakb�l ravasz, kancsalszem� arc lesett kifel�, de mindj�rt vissza is h�z�dott.

"H�t itt bujk�l az a d�lvid�ki j�vev�ny! - gondolta Frod�. - Szavamra, mint egy k�s�rtet."

A s�v�ny m�g�l egy m�sik ember meredt r�juk, cs�ppet sem f�l�nken. S�r� fekete szem�ld�ke volt, szeme is fekete �s rosszindulat�, nagy sz�ja g�nyosan vigyorgott. R�vid fekete pip�t tartott a foga k�zt. Amikor a t�rsas�g oda�rt, kivette a sz�j�b�l, �s k�p�tt egyet.

- J� reggelt, Nyakigl�b! - mondta. - Hov�, hov� ilyen kor�n? M�giscsak siker�lt v�gre �tit�rsakat tal�lnod? - V�ndor b�lintott, de nem felelt semmit.

- J� reggelt, kis bar�taim! - �dv�z�lte a pip�s ember a hobbitokat. - Rem�lem, tudj�tok, hogy kivel �lltatok �ssze. Nyugtanincs V�ndor a neve! De hallottam, hogy m�sk�nt is sz�l�tott�k, sokkal cs�ny�bb n�ven. Vigy�zzatok, ha lesz�ll az este! Te meg, Samu, j�l b�nj az �n �reg p�nimmal! Pf�! - �s megint kik�p�tt.

Samu gyorsan odakapta a fej�t. - Te meg, P�fr�ny - mondta-, dugd el azt a ronda k�pedet, mert m�g baja esik. - Ezzel, mint a vill�m, kirep�lt egy alma a bal kez�b�l, �s pontosan orron tal�lta P�fr�nyt. A p�ni egykori gazd�ja lebukott a s�v�ny m�g�, de m�r k�s�n: hallatszott a k�romkod�sa. - Finom alma volt, k�r �rte - cs�v�lta a fej�t Samu, �s tov�bbl�pkedett.

V�g�l elhagyt�k a falut. A gyerekek �s m�s �d�ng�k, akik id�ig vel�k tartottak, most megunt�k a k�s�rget�s�ket, �s a D�li Kapun�l visszafordultak. A t�rsas�g �tment a Kapun, azt�n az �ton haladtak tov�bb n�h�ny m�rf�ldet. Az �t balra kanyarodott, megker�lte a Br�-domb l�b�t, majd egyenes vonalban futott ism�t kelet fel�, egyre lejt�sebben, az erd�s t�jon. Bal k�z fel�l, a domb enyh�bb, d�lkeleti lejt�in m�g l�ttak egy-k�t talpasi h�zat �s hobbit�reget, az �tt�l �szakra, egy m�ly horpad�sb�l f�stgomolyok sz�lltak az �gre, jelezve, hogy ott van Fenekes, Arcsetet elrejtette a f�k s�r�je.

Miut�n egy darabig lefel� baktattak az �ton, �s a Br�-domb barna t�mege m�r j�csk�n felmagasodott m�g�tt�k, keskeny �sv�nyhez �rtek, amely �szaki ir�nyba vezetett. - Itt elb�cs�zunk a ny�lt terept�l, �s fedez�kben haladunk tov�bb - mondta V�ndor.

- Rem�lem, nem akarsz torony ir�nt vezetni - ijedt meg Pippin. - Egyszer m�r megpr�b�ltuk az erd�n �t, �s majdnem baj lett bel�le.

- De akkor nem voltam veletek - nevetett V�ndor. - �n nem szoktam elt�vedni, ak�r torony ir�nt megyek, ak�r nem. - K�r�ln�zett az �ton. Se jobbr�l, se balr�l nem l�tszott senki, �s V�ndor gyorsan el�reindult az erd�s v�lgy fel�.

A hobbitok, akik nem ismert�k ezt a t�jat, csak nagyj�b�l tudt�k, hogy mi a terve: el�bb Arcset fel� tart, azt�n jobbra kanyarodik, majd kelet fel�l megker�li a falut, azt�n, amilyen egyenesen csak lehet, megpr�b�l �tjutni a vadonon eg�szen a Sz�ltet�ig. Ha ez siker�l, akkor m�r �t is v�gtak azon a nagy hurkon, amit az �t rajzol a Sz�nyogos-mocs�r k�r�, d�lnek kanyarodva. Igaz, hogy ez a r�videbb �t a mocs�ron �t vezet, amelyr�l V�ndor nem sok biztat�t tudott mondani.

Egyel�re azonban a gyalogl�s nem volt kellemetlen. Ha nem j�rtak volna az esz�kben az elm�lt �jszaka nyugtalan�t� esem�nyei, ezt az �tszakaszt minden eddigin�l jobban �lvezt�k volna. Az �g tiszta volt, s�t�tt a nap, de nem t�l melegen. A v�lgybeli erd� f�i m�g nem hullatt�k el tarka leveleiket, �s minden nagyon der�snek, b�k�snek l�tszott. V�ndor magabiztosan vezette �ket sz�mtalan keresztez�d� �sv�nyen �t: n�lk�le bizony�ra elt�vedtek volna. Hol jobbra, hol balra fordultak, hogy ler�zz�k esetleges �ld�z�iket.

- P�fr�ny Pock� biztosan megleste, hol t�rt�nk le az �tr�l - mondta V�ndor -, de nem hinn�m, hogy � maga is a nyomunkba eredne. El�g j�l ismeri ezt a vid�ket, de tudja, hogy az erd� s�r�j�ben nem veheti fel velem a versenyt. Ink�bb att�l f�lek, hogy m�soknak is elmondja, amit tud, azok pedig, �gy gondolom, nincsenek nagyon messze. J� lenne, ha azt hinn�k, hogy Arcsetbe akarunk eljutni.

Ak�r V�ndor �gyess�g�nek k�sz�nhett�k, ak�r valami m�snak: eg�sz nap nem l�ttak semmif�le �l�l�nyt, de m�g hangokat se hallottak, se k�tl�b�t�l, se n�gyl�b�t�l az el�bbiek k�z� legfeljebb a madarakat sorolhatt�k, az ut�bbiak k�z� pedig egy r�k�t �s n�h�ny m�kust. M�snap m�r egyenesen haladtak kelet fel�, de m�g mindig csendes �s b�k�s volt minden. Harmadnapra, hogy elhagyt�k Br�t, ki�rtek a Cset-erd�b�l. Ami�ta csak let�rtek az �tr�l, a terep �lland�an lejtett, �s most egy sokkal nehezebb, s�k r�szen kellett �tv�gniuk. A Br�-vid�k hat�r�t m�r r�gen elhagyt�k, �s kint voltak az �ttalan vadonban, nem messze a Sz�nyogos-mocs�rt�l.

A talaj egyre nyirkosabb lett, helyenk�nt s�pped�s, zsomb�kos, itt-ott pocsoly�kba l�ptek, k�r�s-k�r�l s�s z�ldellt, k�ka n�tt, �s rejt�zk�d� apr� madarak csivitel�se hallatszott. Nagyon �vatosan kellett j�rniuk, hogy a l�buk sz�razon maradjon, �s el ne t�rjenek a helyes ir�nyt�l.

Eleinte j�l haladtak, de azt�n egyre lass�bb �s vesz�lyesebb lett a j�r�s. A mocs�r alattomos volt �s megt�veszt�, s a puha ingov�nyban m�g a k�sz�k sem tal�ltak volna �lland� �sv�nyt. A t�rsas�g szenvedett a legyekt�l, s a leveg� megtelt apr� sz�nyogokkal, amelyek bem�sztak az utasok inge al�, a nadr�gjukba �s a hajukba.

- �gy l�tszik, elevenen akarnak felfalni! - fakadt ki Pippin. - Sz�nyogos-mocs�r! Ink�bb sz�nyog, mint mocs�r!

- Vajon mit esznek, ha �ppen nem j�rnak erre hobbitok? - k�rdezte Samu, nyak�t vakargatva.

Egy keserves napot t�lt�ttek el ezen a kietlen, bar�ts�gtalan t�jon. T�borhely�k nyirkos volt, hideg �s k�nyelmetlen, s nem tudtak aludni a fal�nk rovarokt�l. Azonk�v�l a n�dasban �s a s�sban egy m�sik rovarfajta is ny�zsg�tt: tal�n a t�cs�knek t�voli �s kellemetlen rokona, legal�bbis a hangj�r�l �t�lve. Ezersz�mra cirpeltek k�r�sk�r�l, cip-cirip, cip-cirip, meg�ll�s n�lk�l eg�sz �jszaka, �gyhogy a hobbitok szinte belebolondultak.

A k�vetkez� nap, a negyedik se volt sokkal kellemesebb, �jszaka pedig majdnem ugyanannyira szenvedtek. Igaz, a cip-ciripek (ezt a nevet adta nekik Samu) elmaradtak, de a sz�nyogok most is �ld�zt�k �ket.

Frod� f�radtan hevert a f�ld�n, de a szem�t nem tudta lehunyni, s egyszerre csak �gy l�tta, mintha nagyon messze valami f�ny vil�g�tan� meg az eget kelet fel�: t�bbsz�r egym�s ut�n felvillant majd kihunyt. A hajnal m�g messze volt, a nap teh�t nem lehetett.

- Mi ez a vil�goss�g? - k�rdezte V�ndort�l, aki m�r talpon volt, �s �llva k�mlelte a messzes�get.

- Nem tudom - felelte V�ndor. - Olyan messze van, hogy nem lehet meg�llap�tani. Mintha vill�ml�s sz�kne fel a dombtet�r�l.

Frod� visszafek�dt, de m�g sok�ig l�tta a feh�r villan�sokat �s V�ndor magas, s�t�t alakj�t: sz�tlanul �llt �s figyelt. V�g�l Frod�nak siker�lt elaludnia, de nyugtalan �lma volt.

Az �t�dik napon m�r nem kellett sokat menni�k, �s v�gre maguk m�g�tt hagyt�k a mocs�r utols�, elsz�rt t�cs�it �s n�dszigeteit. El�tt�k ism�t emelkedni kezdett a terep. Messze kelet fel�l dombok vonulata l�tszott. A legmagasabb domb a vonulat jobb sz�l�n emelkedett, �s egy kiss� k�l�n �llt a t�bbit�l. K�p alak� teteje volt, a cs�csa egy kiss� lapos.

- Az ott a Sz�ltet� - mondta V�ndor. - Az �reg�t, amelyet ott hagytunk valahol messze jobbra, a d�li oldal�hoz vezet, azt�n a l�ba ment�n halad tov�bb. Holnap d�lre oda�rhet�nk, ha egyenesen megy�nk tov�bb. Azt hiszem, az lesz a legjobb.

- Csak hiszed? - k�rdezte Frod�.

- Igen, mert ha oda�r�nk, nem tudom, hogy mit tal�lunk. Nagyon k�zel van az �thoz.

- H�t nem azt rem�lj�k, hogy ott majd Gandalffal tal�lkozunk?

- De igen, csakhogy a rem�ny el�g sov�ny. Lehet, hogy Gandalf nem is errefel� j�n, vagy ha m�gis, tal�n nem �rinti Br�t, akkor pedig nem fogja megtudni, hogy mi van vel�nk. �s k�l�nben is, k�nnyen elszalaszthatjuk egym�st, ha csak v�letlen�l nem �ppen egyszerre �rkez�nk oda: Gandalf nem kock�ztathatja meg, hogy sok�ig v�rjon r�nk. Ha a Lovasok a vadonban nem tal�lnak r�nk, val�sz�n�leg �k is a Sz�ltet� fel� indulnak. Onnan k�r�sk�r�l mindenfel� ell�tni. Arr�l a dombr�l ak�r most is j�l l�that benn�nket egy eg�sz sereg mad�r �s �llat. Nem minden mad�rban lehet megb�zni, �s vannak m�g n�luk gonoszabb k�mek is.

A hobbitok aggodalmasan f�rk�szt�k a t�voli dombokat. Samu feln�zett a s�padt �gboltra, mint aki att�l f�l, hogy odafent s�lymok vagy sasok k�r�znek, villog� �s bar�ts�gtalan szemmel. - Nem sok j�val kecsegtetsz, V�ndor: szorong�s �rz�seim vannak! - mondta.

- H�t akkor mit tan�csolsz? - k�rdezte Frod�.

- Azt hiszem - felelte V�ndor lassan, mintha nem volna eg�szen biztos a dolg�ban -, azt hiszem, az lesz a legjobb, ha most egyenesen kelet fel� megy�nk innen, �s a dombok vonulat�t pr�b�ljuk megk�zel�teni, nem pedig a Sz�ltet�t. Ismerek ott egy �sv�nyt, amely a dombok alatt kanyarog, ha azon megy�nk tov�bb, �szak fel�l �r�nk a Sz�ltet�h�z, biztosabb fedez�kben. Azt�n majd megl�tjuk.

Eg�sz nap bandukoltak, de azt�n eg�sz kor�n lesz�llt a h�v�s este. A t�j sz�razabb �s kop�rabb lett, csak a h�tuk m�g�tt gomolygott m�g k�d meg a p�ra a mocs�r felett. N�h�ny mad�r b�natosan csipogott vagy vijjogott a leveg�ben, am�g a v�r�s napkorong lassan le nem sz�llt a nyugaton s�r�s�d� �rnyak k�z�, azt�n tompa csend t�madt. A hobbitok arra gondoltak, milyen kedves tud lenni a naplemente, amikor odahaza k�sz�nt be hozz�juk a der�s Zs�klak ablakain.

Estefel� egy v�zfoly�shoz �rtek, amely a dombok k�z�l ereszkedett al�, hogy azt�n elnyelje a mocs�r: enn�k a partj�n mentek tov�bb, am�g l�tni lehetett. M�r s�t�t volt, amikor v�g�l is meg�lltak, �s n�h�ny g�cs�rt�s k�risfa alatt t�bort �t�ttek a v�zparton. A dombok fekete �s kop�r gerince most a hom�lyos �gbolton rajzol�dott ki el�tt�k. Ezen az �jszak�n �rt �lltak, felv�ltva, de V�ndor egy pillanatra sem hunyta le a szem�t. Lassank�nt elt�nt a hold, �s az �jszaka els� �r�iban valami h�v�s, sz�rke dereng�s borult a t�jra.

Hajnalban, nem sokkal napkelte ut�n, ism�t nekiv�gtak az �tnak. A leveg� cs�p�s volt, az �g halv�nyk�k. A hobbitok olyan pihentnek �rezt�k magukat, mintha egy hossz� �jszak�n �t aludtak volna zavartalanul. Kezdt�k megszokni, hogy sokat menetelnek, s k�zben keveset esznek - a Megy�ben el sem tudt�k volna k�pzelni, hogy aki ilyen gyenge koszton �l, egy�ltal�n meg�llhat a l�b�n. Pippin kijelentette, hogy Frod� legal�bb k�tszer olyan der�k hobbit, mint amilyennek hitte.

- �rdekes - felelte Frod�, szorosabbra h�zva a nadr�gsz�j�t -, pedig fele annyi sem vagyok, mint voltam. Rem�lem, ez a fogy�k�ra nem tart a v�gtelens�gig, k�l�nben m�g k�s�rtet v�lik bel�lem.

- Ne mondj ilyeneket! - sz�lt r� V�ndor hirtelen, meglep�en komoly hangon.

A dombok egyre k�zelebb ker�ltek. Gerinc�k hull�mvonalat alkotott, �s t�bb hely�tt el�rte a h�romsz�z m�teres magass�got, itt-ott pedig v�lgyszer� bem�lyed�sek vagy h�g�k l�tszottak: ezeken lehetett �tjutni a t�ls� oldalra, kelet fel�. A gerincen, v�gestelen-v�gig, mohos falmaradv�nyokat �s �rkokat l�ttak, a bem�lyed�sekben pedig m�g mindig ott meredeztek az egykori k�er�d�tm�nyek romjai. Est�re el�rt�k a nyugati lejt� alj�t, �s let�boroztak. Okt�ber 5-e volt: hat napja hagyt�k el Br�t.

Reggel v�gre egy tiszt�n kirajzol�d� �sv�nyt tal�ltak: most el�sz�r, ami�ta ki�rtek a Cset-erd�b�l. Jobbra fordultak, �s d�li ir�nyban mentek tov�bb ezen az �sv�nyen. Az �sv�ny ravaszul kanyargott, mintha sz�ntsz�nd�kkal v�lasztana olyan ir�nyt, hogy lehet�leg se a dombok tetej�r�l, se nyugat fel�l a s�ks�gr�l ne lehessen �szrevenni. N�ha m�ly horpad�sokba ereszkedett al�, �s meredek f�ldfalak k�zt b�jt meg, ahol pedig sim�bb �s ny�ltabb terepre �rt, mindk�t oldal�n hatalmas szikladarabok �s lehas�tott k�t�mb�k sorakoztak, amelyek elrejtett�k az utasokat, mint valami s�v�ny.

- K�v�ncsi vagyok, ki v�gta ezt az �sv�nyt, �s mi volt a c�lja - mondta Trufa, amikor �ppen egy ilyen szakaszon bandukoltak, m�g a t�bbin�l is nagyobb �s s�r�bben fel�ll�tott k�vek k�z�tt. - Hogy �szinte legyek, nem valami der�s �t: egy kicsit a S�rbuck�kra eml�keztet. A Sz�ltet�n is vannak s�rbuck�k?

- Nem. Sem a Sz�ltet�n, sem a t�bbi dombon nincsenek s�rbuck�k - felelte V�ndor. - A nyugatf�ldi emberek nem j�ttek ide lakni, hab�r az utols� id�kben �k v�dt�k egy darabig a dombokat, az Angmarb�l t�mad� gonosz ellen. Ezt az �sv�nyt az�rt k�sz�tett�k, hogy biztons�gban el lehessen jutni rajta az er�d�kh�z. De m�g j�val azel�tt, az �szaki Kir�lys�g megalakul�sa ut�n, nagy �rtornyot �p�tettek a Sz�ltet�n: Amon Sulnak h�vt�k. Ez azt�n le�gett �s romba d�lt, �gyhogy csak egy omladoz� gy�r� maradt bel�le: mint egy korona az �reg domb fej�n. De hajdan�ban magas volt �s d�lceg. Azt mondj�k, Elendil innen figyelte, mikor j�n meg nyugatr�l Gil-galad, az Utols� Sz�vets�g idej�ben.

A hobbitok elkerekedett szemmel n�zt�k V�ndort. �gy l�tszik, ez az ember a r�gm�lt id�k mond�it is �ppoly j�l ismeri, mint a vadon zegzugos �sv�nyeit. - Ki volt Gil-galad? - k�rdezte Trufa, de V�ndor nem v�laszolt: elmer�lt a gondolataiba. Egyszerre csak halk hangon szavalni kezdett valaki:

T�nde-kir�ly volt Gil-galad,

orsz�ga sz�les �s szabad

a Tenger �s a Hegy k�z�tt:

de Gil-galad elk�lt�z�tt.

A lant m�g zengi h�s nev�t,

sisakj�t, kardj�t, sereg�t,

ez�st pajzs�t, mely csillogott,

ak�r a f�nyes csillagok.

De ennek sok-sok �ve m�r,

elv�gtatott a h�s kir�ly.

A f�ny kihunyt, nem �nnepel:

Mordor s�t�tje nyelte el.

A t�bbiek meglep�dve n�ztek oda, mert a szaval� Samu volt.

- Ne hagyd abba! - mondta Trufa.

- Tov�bb nem tudom - dadogta Samu elpirulva. - Bilb� �rt�l tanultam, m�g k�ly�k koromban. Sok ilyen mes�t mondott nekem, mert tudta, hogy mindig sz�vesen hallgatom, ha a t�nd�kr�l mes�l. Az �r�s-olvas�sra is Bilb� �r tan�tott meg. Nagyon nagy tud�s� hobbit volt, az biztos. M�g verseket is �rt. Ezt is � �rta, amit az el�bb mondtam.

- Ez a vers nem t�le val� - sz�lt k�zbe V�ndor. - Benne van a Gil-galad buk�sa c�m� k�ltem�nyben, amit egy r�gi nyelven �rtak: �gy l�tszik, Bilb� leford�totta. Nem is tudtam.

- Hossz� vers volt - mondta Samu -, sok sz� esett benne Mordorr�l. De azt a r�sz�t nem tanultam meg, mert bors�zott t�le a h�tam. Akkor m�g nem sejtettem, hogy egyszer majd arrafel� vezet az utam!

- Mordor fel�! - ki�ltotta Pippin. - Rem�lem, ett�l m�giscsak megk�m�l a sors!

- Halkabban, ha ezt a nevet mondod! - sz�lt r� V�ndor.

M�r d�l fel� j�rt az id�, amikor el�rtek az �sv�ny d�li v�g�hez, �s az okt�beri nap b�gyadt, de tiszta f�ny�ben megl�tt�k maguk el�tt a z�ldessz�rke kaptat�t, amely h�dk�nt vezetett a domb �szaki lejt�j�re. �gy d�nt�ttek, hogy azonnal elindulnak a dombtet� fel�, nehogy r�juk s�t�tedjen. Itt m�r nem lehetett rejt�zk�dni, legf�ljebb azt rem�lhett�k, hogy az Ellens�g, vagy a k�mei nem figyelik �ket. A dombon sehol se l�tszott mozg�s. Gandalf tal�n ott volt valahol, de semmivel sem �rulta el a jelenl�t�t.

A Sz�ltet� nyugati oldal�ban egy v�dett horpad�st tal�ltak, ennek az alj�ban pedig egy serlegforma, f�vel k�r�ln�tt katlant. Samut �s Pippint itt hagyt�k a p�nival meg a csomagokkal. Csak h�rman mentek tov�bb. F�l�rai kapaszkod�s ut�n V�ndor fel�rt a dombtet�re, azt�n Frod� �s Trufa is meg�rkezett, f�radtan, kifulladva. A lejt� v�ge nagyon meredek �s szikl�s volt.

Fent a tet�n megtal�lt�k azt az �si k�gy�r�t, amir�l V�ndor besz�lt: m�r omladozott �s �vsz�zados f� bor�totta. De k�z�p�tt egy kis halom �llt a k�darabok t�rmel�k�b�l. Fekete volt, mintha t�z kormozta volna be. K�r�l�tte a f� is ki�gett, a gy�r�n bel�l minden megperzsel�d�tt �s �sszezsugorodott, mintha l�ngok csaptak volna �t a dombtet�n, de �l�l�nynek sehol semmi nyoma.

Fel�lltak a romos k�gy�r� perem�re, �s k�r�ln�ztek: alattuk felt�rult a t�j, nagyon messze, d�l fel�, n�h�ny erd�s folt, m�g ann�l is t�volabb pedig itt-ott valami v�z csillog�sa. Alattuk, a d�li oldalon, az �reg�t szalagja kanyarodott: a nyugati l�that�ron bukkant fel, majd keleten elt�nt egy s�t�tebb f�ldgy�r�d�s m�g�tt. Senki sem j�rt rajta. Ahogy szem�kkel k�vett�k az utat kelet fel�, megl�tt�k a hegyeket: a k�zelebbi dombok barn�k, komorak voltak, m�g�tt�k j�val magasabb, sz�rke t�mb�k emelkedtek, azokon t�l pedig feh�r cs�csok vill�ztak a felh�k k�z�tt.

- H�t itt vagyunk! - mondta Trufa. - Nem valami kellemes �s sz�vder�t� l�tv�ny! Nincs v�z, nincs egy v�dett hely, ahol megh�zhatn�nk magunkat. Gandalfnak pedig semmi nyoma. De meg tudom �rteni, hogy nem v�rt ezen a helyen... ha egy�ltal�n eljutott ide.

- Nem tudom - felelte V�ndor t�n�dve, �s k�r�ln�zett. - Lehet, hogy Br�be csak egy-k�t nappal ut�nunk jutott el, de ide akkor is els�nek �rkezhetett volna. Tud � gyorsan is j�rni, ha s�rg�s a dolga. - Hirtelen elhallgatott, mert a tekintete megakadt a halom legtetej�n hever� k�v�n: laposabb volt a t�bbin�l �s feh�rebb is, mintha a t�z elker�lte volna. V�ndor felvette, �s ide-oda forgatva megvizsg�lta. - Ezt nemr�g tett�k ide - jelentette ki v�g�l. - Mi a v�lem�nyed ezekr�l a jelekr�l?

A k� lapos alj�n Frod� n�h�ny karcol�st l�tott.

- Mintha egy vonal volna, ut�na egy pont, azut�n megint h�rom vonal - mondta.

- A bal oldali vonal ak�r egy G-r�na is lehet, v�kony �gakkal - mondta V�ndor. - Lehet, hogy Gandalf hagyta itt, jelnek, hab�r nem biztos. A karcol�sok nagyon finomak, �s val�sz�n�leg nemr�g keletkeztek. De az is lehet, hogy valami eg�szen m�st jelent az eg�sz, �s semmi k�ze hozz�nk. A k�sz�k is r�n�kkal �rnak, �s n�ha �k is elvet�dnek errefel�.

- De felt�ve, hogy Gandalf jel�lte meg a k�vet, vajon mit jelenthet? - k�rdezte Trufa.

- �n �gy olvasn�m, hogy G3 - felelte V�ndor-, ami azt jelenten�, hogy Gandalf okt�ber 3-�n j�rt itt, vagyis h�rom nappal ezel�tt. Feltehet�, hogy sietett �s vesz�lyben forgott, ez�rt nem �rt r�, vagy tal�n nem mert hosszabban �s �rthet�bben �rni. Ha �gy van, r�sen kell lenn�nk.

- J� lenne tudni, hogy � hagyta-e itt ezt a jelet, m�g ha nem is �rtj�k a jelent�s�g�t - mondta Frod�. - Megnyugtatna a tudat, hogy �ton van, ak�r el�tt�nk j�r, ak�r m�g�tt�nk.

- Meglehet - b�lintott V�ndor. - �n a magam r�sz�r�l azt hiszem, hogy igenis itt j�rt �s vesz�lyben volt. Ezen a helyen l�ngok puszt�tottak, s err�l eszembe jut az a f�ny, amit h�rom nappal ezel�tt l�ttunk a keleti �gbolton. �gy gondolom, Gandalfot megt�madt�k itt a dombtet�n, de hogy mi lett a t�mad�s eredm�nye, azt m�r nem tudom. Annyi biztos, hogy most m�r nincs itt, teh�t magunkra vagyunk utalva: el kell jutnunk V�lgyzugolyba, ahogy tudunk.

- Milyen messze van V�lgyzugoly? - k�rdezte Trufa, mik�zben f�radtan k�r�ln�zett. A Sz�ltet�r�l al�pillantva t�gasnak �s vadnak l�tszott a vil�g.

- Azt hiszem, m�g senki se sz�molta meg, h�ny m�rf�ld az �t az Elhagyott Fogad�n t�l, amely egynapi j�r��tra van Br�t�l kelet fel� - felelte V�ndor. - Mindenki m�st mond, de senki se tudja, hogy pontosan mennyi. K�l�n�s �t, �s az emberek �r�lnek, ha c�lhoz �rnek rajta, b�rmenynyi id�be telik. De �n tudom, hogy a magam l�b�n h�ny nap alatt j�rn�m meg, ha j� az id�, �s nem �r baleset: tizenk�t napig tart innen a Br�inen-g�zl�ig, ahol az �t keresztezi a V�lgyzuhatagb�l �rkez� zubog�t. Nek�nk legal�bb k�t h�tbe telik, mert azt hiszem, az �ton nemigen j�rhatunk.

- K�t h�tbe! - fakadt ki Frod�. - Annyi id� alatt rengeteg minden t�rt�nhetik.

- Bizony, rengeteg - b�lintott V�ndor.

Egy darabig sz�tlanul �lltak a dombtet�n, nem messze a d�li peremt�l. Frod� csak ezen az elhagyatott helyen �rezte �t igaz�n, mit is jelent a hontalans�g �s a vesz�ly. B�rcsak otthon maradhatott volna a kedves, b�k�s Megy�ben, gondolta keser�en. Len�zett a gy�l�letes �tra, amelynek a nyugati v�ge ott van valahol az � haz�j�ban. Hirtelen arra lett figyelmes, hogy k�t fekete pont mozog az �ton: lassan haladtak nyugat fel�, azt�n megint odan�zett, �s h�rom m�sik pontot l�tott, amely kelet fel� j�tt, arra, ahol �k voltak. Frod� felki�ltott, �s megragadta V�ndor karj�t.

- Oda n�zz - mondta, lefel� mutatva.

V�ndor azonnal levetette mag�t a f�ldre a romos k�gy�r� m�g�tt, �s Frod�t is mag�val h�zta. Trufa vill�mgyorsan odaheveredett mell�j�k.

- Mi az? - suttogta.

- Nem tudom, de att�l f�lek, hogy a lehet� legrosszabb - felelte V�ndor.

Lassan megint felkapaszkodtak a gy�r� perem�ig, �s kikandik�ltak egy kis hasad�kon, k�t t�redezett k�darab k�z�tt. M�r nem volt olyan vil�gos, mint d�lel�tt, mert kelet fel�l egym�s ut�n b�jtak el� a felh�k, �s lassank�nt utol�rt�k a napot, amely m�r t�ljutott a delel�j�n. Mindannyian l�tt�k a fekete foltokat, de sem Frod�, sem Trufa nem tudta biztosan meg�llap�tani r�luk, hogy micsod�k, valami m�gis azt s�gta nekik, hogy messze odalent az �ton, a domb l�b�n t�l, Fekete Lovasok gy�lekeznek.

- Igen - mondta V�ndor, akinek �lesebb volt a szeme. - Itt az Ellens�g!

K�szva otthagyt�k megfigyel� �ll�saikat, �s gyorsan elindultak lefel� a domb nyugati oldal�n, hogy megkeress�k t�rsaikat.

Samu �s Pippin k�zben nem volt t�tlen. �tkutatt�k a kis m�lyed�st �s k�r�l�tte a lejt�ket. Nem messzire a domboldalban egy tiszta viz� forr�st tal�ltak, mellette pedig alig egy-k�t napos l�bnyomokat. Mag�ban a m�lyed�sben nemr�g kihunyt t�z nyomai l�tszottak, �s m�s jelek is arra mutattak, hogy itt valaki nagy sietve t�bort �t�tt. A domb fel�li oldalon n�h�ny leg�rd�lt szikladarab hevert. M�g�tt�k Samu sz�p rendben feltornyozott t�zif�ra bukkant.

- Nem tudom, nem az �reg Gandalf j�rt-e itt - fordult Pippinhez. - De ak�rki volt is, biztosan az�rt rakta f�lre ezt a f�t, mert vissza akart j�nni.

V�ndor nagy �rdekl�d�ssel fogadta mindezeket a felfedez�seket. - Tal�n jobb lett volna, ha itt maradok, �s magam tartok terepszeml�t - mondta, mik�zben a forr�shoz futott, hogy megvizsg�lja a l�bnyomokat.

- Sajnos, igazam volt - jelentette, amikor visszat�rt. - Samu �s Pippin �sszevissza j�rk�ltak a puha talajon, �s el�gg� sz�ttapost�k a nyomokat. K�sz�k is j�rtak erre nemr�g, az biztos. �k hagyt�k ott a t�zif�t. De �jabb nyomokat is tal�ltam, amelyek nem a k�sz�kt�l sz�rmaznak. Az egyik sorozat p�ld�ul egy-k�t napos lehet, �s neh�z csizm�k tapodt�k a f�ldet. Legal�bb egyvalaki csizm�san j�rt erre. Biztosat most m�r nem mondhatok, de azt hiszem, m�g j� n�h�ny nyom csizm�s l�bakt�l val�. - Gondterhelten elhallgatott.

A hobbitok lelki szemei el�tt megjelentek a k�penyes, csizm�s Lovasok. Ha ezek m�r felfedezt�k a kis m�lyed�st, akkor j� lesz, ha V�ndor min�l el�bb elvezeti �ket innen. Samunak egyre kev�sb� tetszett a k�rny�k, miut�n megtudta, hogy az Ellens�g alig p�r m�rf�ldnyire van az �ton.

- Nem lenne jobb min�l hamarabb kereket oldani, V�ndor �r? - k�rdezte t�relmetlen�l. - K�s�re j�r, �s nekem egy cs�ppet sem tetszik ez a g�d�r: valahogy elszorul t�le a sz�vem.

- Igen, k�sedelem n�lk�l el kell d�nten�nk, hogy mit csin�ljunk - felelte V�ndor, majd feln�zett, a nap �ll�s�t �s az id�j�r�st f�rk�szve. - Hidd el, Samu - mondta v�g�l -, nekem se tetszik, de nem ismerek jobbat, ahov� s�t�ted�sig el�rhetn�nk. Itt legal�bb nem vagyunk szem el�tt: ha kimozdulunk, sokkal val�sz�n�bb, hogy a k�mek �szrevesznek. K�l�nben is, nem mehetn�nk abba az ir�nyba, amerre tartunk, csak �szak fel�, vissza a dombok vonulat�nak ezen az oldal�n, ahol a terep nagyj�b�l ugyanolyan, mint itt. Az Utat figyelik, de ha a d�l fel� es� cserj�sben akarn�nk elrejt�zni, el�bb �t kellene v�gnunk rajta. Az �tt�l �szakra pedig, a dombokon t�l, m�rf�ldeken �t csupasz �s s�k a terep.

- L�tnak-e egy�ltal�n a Lovasok? - k�rdezte Trufa. - Mert mintha �ltal�ban ink�bb az orrukat haszn�ln�k, nem a szem�ket, egyre szimatolnak, ha ugyan az ilyesmit szimatol�snak lehet nevezni, legal�bbis nappal. De az el�bb, amikor megl�ttam �ket odalent, intett�l, hogy tapadjunk szorosan a f�ldh�z, most meg azt mondod, hogy tal�n megl�tn�nak, ha kimozduln�nk innen.

- A dombtet�n �vatlanul viselkedtem - felelte V�ndor. - Nagyon szerettem volna megtal�lni Gandalf nyom�t, de hiba volt, hogy h�rman is felment�nk, �s olyan sok�ig �lltunk odafent. A fekete lovak ugyanis l�tnak. A Lovasok pedig embereket �s m�s �l�l�nyeket is felhaszn�lnak k�mked�sre, mint ahogy Br�ben m�r tapasztalhattuk. �k maguk nem �gy l�tj�k a f�ny vil�g�t, mint mi, de alakunk �rny�kot vet a lelk�kbe, s azt csak a d�li nap foszlatja sz�t, s�t�tben pedig olyan jeleket �s form�kat is �szlelnek, amelyek el�l�nk rejtve maradnak: ilyenkor a legveszedelmesebbek. �s mindig, minden id�ben meg�rzik az �l�l�nyek v�r�nek szag�t: k�v�nj�k �s gy�l�lik. De m�s �rz�keik is vannak, nemcsak a l�t�s meg a szagl�s. Mi is �rezz�k az � jelenl�t�ket: mihelyt ide�rt�nk, nyugtalans�g t�madt a sz�v�nkben, pedig m�g nem is l�ttuk �ket, �k pedig m�g er�sebben �szlelnek benn�nket. Azonk�v�l tette hozz�, lehalk�tva a hangj�t -, a Gy�r� is vonzza �ket.

- H�t nincs menekv�s? - k�rdezte Frod�, riadtan n�zve maga k�r�. - Ha elmegyek innen, megl�tnak �s �ld�z�be vesznek! Ha maradok, akkor magamhoz vonzom �ket!

V�ndor r�tette kez�t a v�ll�ra. - M�g nem kell felhagyni minden rem�nnyel - mondta. - Nem vagy egyed�l. Tekints�k ezt a kis f�lretett t�zif�t kedvez� jelnek. Oltalmat vagy fedez�ket ugyan nemigen lel�nk itt, de a t�z mind a kett�t helyettes�theti. Szauron gonosz c�lokra is fel tudja haszn�lni a t�zet, mint ak�rmi m�st, de ezek a Lovasok nem szeretik, �s f�lnek mindenkit�l, aki t�zzel b�nik. A vadonban a t�z a mi bar�tunk.

- Lehet - d�nny�gte Samu meggy�z�d�s n�lk�l. - Mondhatom, �gy azt�n olyan vil�gosan tudt�ra adjuk mindenkinek, hogy itt vagyunk, mintha teszem azt, vil�gg� ord�tan�nk.

A horpad�s legm�lyebb �s legv�dettebb zug�ban t�zet raktak, �s vacsor�t k�sz�tettek. M�r alkonyodott, �s egyre h�v�sebb lett. Hirtelen r�eszm�ltek, hogy nagyon �hesek, hiszen reggeli �ta nem ettek, de az�rt be�rt�k a lehet� legegyszer�bb vacsor�val. K�r�s-k�r�l minden�tt n�ptelen volt a t�j, nem sz�m�tva a madarakat �s az �llatokat: ezt a bar�ts�gtalan vid�ket a vil�g minden �l�l�nye elker�lte. A dombokon t�l n�ha fel-felbukkantak a k�sz�k, de csak nagyon gy�ren, �s gyorsan tov�bb�lltak. M�sf�le v�ndorok csak ritk�n mutatkoztak, akkor is f�leg gonosz l�nyek: el�fordult, hogy a trollok eg�szen id�ig kalandoztak a K�dhegys�g �szaki v�lgyeib�l. Csak az �ton t�ntek fel n�ha utasok, f�leg t�rp�k: j�rtak a maguk dolga ut�n, �s semmi hajland�s�got nem mutattak, hogy holmi idegeneken seg�tsenek, vagy ak�r besz�lgessenek vel�k.

- Nem tudom, hogyan fog kitartani az �lelm�nk - mondta Frod�. - Az elm�lt napokban el�gg� beoszt�ak voltunk, �s ez a mai vacsora se valami b�s�ges, de �gy is t�bbet fogyasztottunk el, mint kellett volna, ha m�g k�theti �t �ll el�tt�nk, vagy ann�l is t�bb.

- Van az erd�ben �lelem el�g - felelte V�ndor -, bogy�k, gy�kerek, f�vek, ha meg musz�j, a vad�szathoz is �rtek egy keveset. Ne f�lj, nem halsz �hen, am�g, be nem k�sz�nt a t�l. De az �lelem begy�jt�se vagy elejt�se hossz� �s f�rads�gos munka, nek�nk meg sietn�nk kell. Ez�rt ink�bb h�zz�tok �ssze a der�ksz�jatokat, �s gondoljatok a megrakott asztalra, amely Elrond h�z�ban v�r!

A s�r�s�d� alkonyattal egyre hidegebb lett. Ahogy kikandik�ltak a m�lyed�s pereme f�l�tt, m�r semmit sem l�ttak, csak a sz�rke t�jat, amely mindink�bb beleolvadt az �rny�kba. F�l�tt�k ism�t kitisztult az �g, �s lassank�nt megtelt hunyorg� csillagokkal. Frod� �s t�rsai a t�z k�r� gy�ltek, maguk k�r� csavartak minden ruhadarabot �s pokr�cot, amit a poggy�szban tal�ltak, de V�ndor be�rte egy sz�l k�pennyel, �s kiss� t�volabb �ld�g�lve gondterhelten sz�vta a pip�j�t.